Újabb zsákmányszerző portya.
Most már látható, hogy miért olyan fontos ennek a rablóbandának a privatizáció.
Vajon megint a balatonöszödi gyurcsánylízingeléssel akarják lenyúlni az állami vagyont?
Esetleg más trükköt eszelnek ki, hogy ingyen nyúlják le és ezáltal növeljék milliárdos vagyonukat ezek a telhetetlen gazfickók?
2006-ban a Fidesz kormánynak vissza kell vennie nemzeti tulajdonba. Mindenféle kártalanítás nélkül, továbbá ki kell vizsgálni a privatizáció körülményeit, az érintetteknek pedig börtönbe kell kerülniük, ha a rendőrség gyanús dolgot talál (meglepne, ha nem találna ezeknél).
Gyurcsány üzlettársáé a Nemzeti Tankönyvkiadó Lényegében nem volt versenytárs 2004-11-18 17:34
A Láng Kiadó és Holding Rt 3,2 milliárd forintos ajánlatával megszerezte a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 70 százalék mínusz egy szavazatnyi tulajdonrészét. Erről ma döntött az ÁPV Rt.
A Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációs pályázatán 13 ajánlattevő indult, közülük öt jutott a második fordulóba. A magánosítás lebonyolítása után az ÁPV Rt. a privatizációs törvényben előírt 25 százalék plusz egy szavazat mértékéig marad a társaság tulajdonosa, biztosítva ezzel a tartós állami tulajdonban maradást, míg a fennmaradó öt százalékot a munkavállalók körében ajánlják fel megvételre. A kiadót megszerző a Láng Rt.-nek Gyurcsány Ferenc üzlettársa, Erdős Ákos a tulajdonosa. Erre korábban Pánczél Károly parlamenti interpellációban hívta fel a figyelmet. A Fidesz képviselője az Országgyűlés október 11-ei plenáris ülésen felidézte, hogy Erdős Ákos vásárolta meg annak idején a Gyurcsány-féle Altus Rt.-n túl a Perfekt Gazdasági Tanácsadó Rt.-t, és vett meg a Gyurcsány-Virág kettőstől egyes Perfekt-cégeket. "Ha a hírek igazak, a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációjának nyertese egy Gyurcsány Ferenchez közelálló üzleti kör lehet" - jegyezte meg akkor Pánczél Károly. Az oktatási tárca újdonsült államtitkára válaszként közölte, hogy "nincs jövőbelátó képessége, így nem tud és nem kíván válaszolni erre a kérdésre". Az Index úgy tudja, hogy három cég nyújtott be pályázatot, de ezek közül csupán a Lángét értékelték, a szegedi Mozaik Kft, illetve a lengyel tankönyvkiadó ajánlatát formai okokból értékelhetetlennek nyilvánították. Az internetes hírportál információi szerint a vételár éppen egymilliárd forinttal alacsonyabb, mint amennyi pénzt a privatizációs pályázat első körében a szegedi Mozaik Kft. ajánlott a társaságért.
Maradjon a Kövér klán, az a legjobb, a Fidesznek. :)))
Kövéréknek is a legyek hozták össze a jó kis nyomdát, nehogymán rosszul járjanak a privatizácíóval. Az új tulajd esetleg nem venne be a buliba a Kövér tesót, Jajj de nagyon orssz lenne a magyar nemzetnek, a polgároknak, Jajj, de fáj a szívem értük.
Egy nagy ember mondta, hogy ugyan nem tud tojást tojni, de ez nem is kell ahhoz, hogy megállapítsa egy tojásról, hogy záp -e.
Amúgy meg az összes gennyláda arra hajt, hogy az állami megrendeléseket jó drágán megszerezze. És amíg az oktatásügy állami szféra, addig a tankönvet a államrendeli meg, és a holdudvar fogja jó drágán megcsinálni. A szülők meg rohamot kapnak minden szeptemberben, mert a könyvet meg kell venni, nem lehet a fölsőbb évfolyamtól megörökölni.
Lehet itt fityisz vagy maszop, ott lopnak, csalnak, sikkasztanak, hűtlenkezelnek, ahol csak lehet. Mi meg álljuk a számlát. Még meddig?
Kedves Kolléga, Képviselő Úr! Ismét rászántam magam az írásra, és azt hiszem, most sem fogok választ kapni, mint ahogy az korábban már többször előfordult.
A privatizációról van szó.
A Nemzeti Tankönyvkiadó vezérigazgatójaként 2000 májusától az év végéig sok telefonnal és több levélben kértem találkozást tőled, az oktatásügy miniszterétől. Alapvetően a privatizációról, a Nemzeti Tankönyvkiadó magánosításáról szerettem volna személyesen beszélgetni veled. Összegyűlt egy csomó olyan tény, amely arra utalt, hogy megindult ez a folyamat, bár hivatalosan ez nem volt téma: egy csoport elkezdte magának privatizálni a céget.
Úgy gondoltam, hogy az oktatásügy egyik meghatározó, állami tulajdonban lévő cége vezetőjétől nem reménytelen kérni személyes találkozást a miniszterrel. Eltelt jó félév, egyetlen találkozási időpontot sem kaptam azon kívül, hogy érdeklődésünkre a hivatalodtól valaki mindig megerősítette: megérkezett a kérés a személyes találkozásra, majd értesítenek. Értesítés nem jött. Ezt máshogy nem tudtam magyarázni, hogy a beszélgetésre vázolt témát a miniszter ismeri, az ott folyó dolgokkal egyetért, nincs miről beszélni. Így aztán lépéskényszerbe kerültem: 2000. decemberének közepén kértem, hogy akkor más vigye tovább a Nemzeti Tankönyvkiadó vezetését, ami 2001 márciusától meg is történt.
Mi volt a bajom a kiadónál? Alapvetően a következő: az akkor regnáló hatalom egyre egyértelműbben kezdte szűk érdekeknek megfelelően pénzszerzési forrásként használni a Nemzeti Tankönyvkiadót. Egy könyvkiadó az esetek többségében fővállalkozó: nem főállású emberei írják, lektorálják a könyveket, nem saját tulajdonú nyomdák készítik azokat, és a kereskedelem is partnereken keresztül valósul meg. Ebben a vertikumban számos helyen lehetőség van partikuláris érdekek érvényesítésére, különösen egy olyan szituációban, amikor - állami vállalat lévén - szinte hivatalnok a cég vezetője, és a számba jövő partnerek nagy többsége magántulajdonú cég. 1992-től, amióta rám bízták a kiadó vezetését, korábban is szórványosan előfordultak kisebb kaliberű tulajdonosi kérések, amelyeket el tudtunk hárítani, ha az szellemiségében nem volt vállalható, vagy a piaci helyzetünket gyengítette volna. Például: alig egy évvel a kinevezésem után nagy meccset kellett vívnunk egy (a belső politikai körökhöz is tartozó) szerző kézirata miatt, ami minden szakmai bírálat szerint rossz volt. Végül is nem jelentettük meg. Nagy baj nem lett belőle, igaz, hogy abban az évben a vezetői prémiumom kicsit kisebb lett, de más retorzió nem történt. A nagy pénzek a kiadón keresztül a nyomdák irányába folytak. Ennek becsületessé tételére rögtön az elején kialakítottunk a nyomdai megbízásokra egy olyan rendszert, amely nyílt pályáztatáson alapult, és a kiadóban egy viszonylag széles körű team hozta meg a döntést, amelyben természetesen én is részt vettem, de nem egyszemélyi döntések születtek. Ezt a rendszert a tulajdonosi jogokat gyakorlók ismerték, és látták azt, hogy gazdaságtalan-etikátlan döntésekre a kiadó ezen a vonalon csak igen nehezen kényszeríthető, ezért próbálkozások sem történtek.
1999-ig. Az 1998/99-es tanév könyveit 1998 nyaráig kinyomtattuk, az új szezon 1999-től indult. A Fidesz 1998-as választási győzelme után a kiadó kilenctagú igazgatóságát és felügyelőbizottságát "egyszínűvé" tették: csupa jobboldali személy került ezekbe a testületekbe. (Korábban is voltak változások politikai hatalomváltáskor - amit egyébként akkor sem nagyon értettem, hogy miért van erre szükség -, de azelőtt nem volt ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen például a kezdetektől megbecsült tagja volt az igazgatóságnak Jelenics apát úr.) Az igazgatóság tagjaitól egyre többször kaptunk szolid-szelíd ajánlásokat bizonyos (nem baloldali) értelmiségiek szerzőként, lektorként történő foglakoztatására. Gyakran el is fogadtuk ezeket, ha vállalható volt az alkotásuk. Más esetekben átdolgozásokat kértünk, illetve nem siettettük a megjelentetést. A nyomdák kiválasztására tett ajánlások veszedelmesebben voltak: egyrészt a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt.-től érkeztek (ahonnan egy négyszemközti beszélgetés közben, amikor megkérdeztem, mi lesz, ha nem teljesítjük a kérést, az ÁPV-s kapcsolattartónk mosolyogva felelte: semmi, holnaptól itt lesz egy másik ember, aki majd teljesíti), másrészt sokkal nagyobb összegekről volt szó. A nyomdai megbízatáskérések olyan nyomdákra vonatkoztak, amelyek tulajdonosainak politikai beállítódása közismert volt (nem baloldali...). Kisebb anyagi kihatású esetekben és a piaci árakhoz közel álló árajánlatot adó nyomdáknál esetenként adtunk is megbízást munkavégzésre, de amikor beérkezett egy konkrét felkérés legalább nyolcvanmilliós nyomdai munka kiadására és a kért árajánlatok 40-50 százalékkal haladták meg a hasonló munkáknál tapasztaltakat, próbáltam ellenállni. Erre tulajdonosi utasítással leállították a teljes tankönyvgyártási programunkat, veszélybe sodorva a tanév elejére szükséges tankönyvek megjelenését, és így ellehetetleníteni a céget (vezetőjét?).
Érkeztek továbbá hírek arról is, hogy a minisztérium közreműködésével (szervezésében?) az addig jól működő tankönyvterjesztési rendszert is átszervezik: a megkapott tervezetben az addigi terjesztői jutalékoknál jóval magasabb százalékok szerepeltek.
Erősítette továbbá a "pénzt szerezni a hatalom gyakorlóinak és híveiknek a tankönyvek révén is" érzésemet az is, hogy a különböző tankönyves pályázatokon egyre furcsább eredmények születtek. Például a nemzetiségi tankönyvellátás addig a Nemzeti Tankönyvkiadóra volt bízva. Ezeknek a kis példányszámú, mégis tartalmában-formájában igényes könyveknek főállású, gyakorlott szerkesztői egyedül a Nemzeti Tankönyvkiadóban voltak, és mi mindig is kardinális kérdésnek tekintettük ezt a területet. Fontosságukat aláhúzta az a tény is, hogy a határainkon túli magyar iskolák tankönyvellátásában politikai szinten is hivatkozni lehetett arra, hogy milyen minőségi és zavartalan a nemzetiségi tankönyvellátás Magyarországon. A minisztérium pályázatokat írt ki a nemzetiségi tankönyvek készítésére, amelyeken többnyire nem mi nyertünk. Nagyon nehéz volt a minisztérium hitelét magyarázni a munkatársaimnak, amikor kiderült, hogy például egy horvát nyelvű tankönyv darabját huszonhétezer forintért szállította egy általunk korábban nem ismert cég. Vagy máig homályos a 2000 szeptemberére az általános iskola első osztályba lépőknek szánt olvasókönyv (amit Orbán Viktor személyesen ajánlott a gyermekeknek) esete: a pályázati kiírás szerinti sokábrás, négyszínű könyvre mi darabonkénti előállításra 200 forint körüli ajánlattal indultunk. A pályázat nyertese az ábra nélküli, lényegében egyszínű könyvet (a sajtóban megjelent adatok szerint) darabonként sokkal drágábban készítette. Hova lett-tűnt ez a megmagyarázhatatlanul magas árrés?
Kedves egykori kollégám, a fentiek alapján nem találod indokoltnak az akkori döntésemet, hogy én kiszállok ebből a játékból? Ha már az az egyetlen felelős személy, aki esetleg változtathatott volna a helyzeten, bezárta előttem a kaput. Nagyon szomorú voltam személyesen is: jól emlékeztem arra, milyen lelkesek voltunk a kiadóban vezetőtársaimmal együtt, amikor 1998-ban hírét vettük, hogy egy pedagógus, korábbi ismerősünk várományosa az oktatási tárca vezetésének. Valószínűleg te már nem emlékszel arra, hogy a választási győzelmetek után, de még a kormányalakítás előtt felkerestünk két helyettesemmel a képviselői irodaházban, ahol elmondtad vívódásodat: szabad-e neked "köztanárként" ilyen magas polcra ülnöd. Egymás szavába vágva győzködtünk: Zoltán, mindenben támogatunk, melletted vagyunk. Kiderült, hogy igencsak egyoldalúvá vált a dolog. Eszembe jutott Herczeg Ferencnek egy, még a könyv indexes idején olvasott műve, amelyben az őszirózsás forradalomban részt vevő tiszta lelkű ifjú sodródását írja le 1919 közepéig, a Szamuely-fiúkig. Bölcsészként nyilván ismered a könyvet és tudod a végét is.
Én nem nagyon ismerem a többi céget, amelyek miatt elindultatok a privatizáció leállítása irányába. Nagyon remélem, hogy nem ugyanaz a cél, mint amit feltételezhetek a Nemzeti Tankönyvkiadónál tapasztaltak alapján egy esetleges újabb választási győzelmetek esetére.
Talán naivul, de még minden reményt fel nem adva kérdem: kedves kolléga, tényleg ezt akarjátok?
Üdvözlettel:
Ábrahám István
Népszavazás Szilárd bátyó üzleti érdekeinek megvédésére... Emmá komoj :)
Belenéztem a Friderikuszba, nyilatkozott benne Ábrahám István, a Tankönyvkiadó volt igazgatója. Egyrészt azt mondta, amiről szó volt a topikban is (a bombaüzlet Millenniumi olvasókönyv magasabb árajánlattal egy noname cégnek jutott - ennyit a piacmodráló szerepről meg a monopolhelyzetről), másrészt azt, amit sejteni lehetett: kiemelt honoráriumok az "értelmiségi holdudvarnak", harmadrészt amit el is felejtettem, hogy a Kövér Szilárd-féle Pinceprint Bt-ből többek közt úgy lett "Magyar Királyi Egyetemi Nyomda" (nem vicc), hogy az állami kézben lévő kiadónak illett a piaci ár másfélszereséért azázmilliós nagyságrendű megrendelést adnia nekije, amit a Fidesz-közeli cég persze csak alvállalkozókkal tudott teljesíteni.
Most utánanéztem, é ezexerint volt már a témában egy kisebb sajtócsörte Szabó Zioltán (MSZP) és Pánczél Károly (Fidesz) között, ahol ez a Pánczél nevű közölte, hogy Ábrahám egy sértett ember, és az volt már akkor is, amikor 5 éve ezeket nyilatkozgatta, és az ÁPV Rt. meg az ÁSZ nem talált semmi svindlit. Az ÁPV Rt-tn ne csodálkozom, az ilyen adu-ÁSZ-ként felhasznált vizsgálatokról meg ki szokott derülni, hogy nem akkor és nem a szóban forgó maszatos ügyben végezték. Annál is inkább, mert 5 évvel ezelőtt 1999 volt, az említett bulik később voltak, Ábrahám meg 2001-ben "sértődött" meg annyira, hogy megunta a banánt, és lemondott. Szóval a szokott prédikáció a nemzeti érdekről, miközben a saját bulijaikat féltik.
Igen, ez volt a Fidesz Kulturális Tagozat másik szívfájdalma: hogy az NTkk mint állami vállalkozás lent tartja az árakat...
Mellesleg belenéztem a fiam hatodikos törikönyvébe. Kiadja: NTkk. Egyrészt ölég ergya, másrészt a felelős szerkesztő: Pálinkás Mihály. Összesküvés-elmélet rulez :)
Pontosabban fogalmazva:akkor nem egyszerű amikor gyurcsányfélék vannak hatalmon, ha a fidesz akkor végtelenül egyszerű ezt te is tudod, csak a vörös lepel még eltakarja a szemed. I
Jó, csak a támogatási pályázatokon mégiscsak adni kell a formaságokra, így meg maradna a fixen állami egyharmad, azaz - a következő Fidesz-kormány esetén - garantáltan jobbkonz/popsi, aminek az elvesztése az ő szemszögükből agitprop katasztrófa. Vedd figyelembe, hogy a legjobban a Fidesz kulturális tagozata tiltakozik a várható [:)] minőségromlás miatt, az a testület, amelyik fanfárokkal fogadta keblére a sumerológus, minőségi Bencsiket.
Fidesz: állítsák le a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációját 2004. október 15. 14:07
MNO
A Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjának haladéktalan leállítása érdekében nyújtottak be határozati javaslatot fideszes képviselők, amelyben azt is kezdeményezik, hogy a kormány vonja vissza a már kiírt pályázatot, illetve az elbírált pályázatokat ne írja alá.
A Fidesz képviselőcsoportja által szerkesztőségünkhöz eljuttatott indítvány szerint a kormánynak október 31-ig az Országgyűlés elé kellene terjeszteni az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló javaslatot, amelynek mellékletében úgy kellene rendelkeznie, hogy a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. többségi állami tulajdonban maradjon, amíg erről népszavazás vagy az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény másként nem rendelkezik.
Népszavazás? Itt valakinek nagyon a tökére léptek. Mi ez a hiszti?
- Interpelláció tartalma: Erdős Ákos megvette az Altustól a Perfektet.
- Interpelláció címe: Erdős Ákos Gyurcsányüzlettársa (ha megvette tőle, akkor pont nem üzlettársa, dehát kicsire nem adunk).
- Topik címe: Erdős Gyurcsányhaverja (ha megveszek valakitől valamit egy valag pénzért, akkor nyilván a haverja vagyok).
- Alapfeltevés: a privatizáció lopás (ki mint él, úgy ítél).
- Konklúzió: Gyurcsány ellopja a Tankönyvkiadót.
Ui. Akkor nem vernyákoltak így a kiadói szakmában ennyire ismerős kollégák, amikor az évtized könyvkiadási bombaüzletét, a Millenniumi olvasókönyvet,állami pézből és OVi önreklámjával a Nemzeti (huh) helyett egy picike magán-tankönyvkiadó kapta meg. Ami azóta se nőtt nagyobbra, meg ahogy nézem, a gárdája is lecserélődött, kérdés tehát, hogy mi lett a pénzzel.
na Lilikém,akkor ahogy tanultad ezt a 12-őt szorozd meg legalább százzal és akkor megkapod a végeredményét annak amit az apukád barátai loptak el idáig és amit még el akarnak lopni.
Azért találták ki az alkalmazottat, hogy értsen hozzá.
Azért is fizetik. Attól, hogy valaki ért a tankönyvkiadási szakmához, még ragyogóan becsődölhet üzletileg.
Mint alant látod és mint látszik teljes megelégedéssel tudomásul vetted, Gyurcsány, privatizátori tevékenysége során elég széleskörű szakmai jártasságról tett tanúbizonyságot a pixyzmus szerint.
Egyszerre képzett bányász, kádkőöntő, vendéglátó, cipőfelsőrész készítő, kocsmáros, hogy a rádió forgalmazói hozzáértéséről ne is beszéljünk.
Az általad igényelt szakmai hozzáértést, mint hozzászólást engedélyező fektort figyelmen kívül hagyom, mert felesleges akadékoság, de azért tedd már meg, hogy másnak is, legfőképp magadnak is beszólsz, ha annak ellenére nyilvánít valamiről véleményt, hogy mély szakmaisággal értene hozzá.
Példa; virágról ha nem kertész beszél;Pixy szól.
Szelet karaj sdzóba kerül, és nem okleveles hentes beszél, Pixy ellenvetéssel él.
Korábban azok az elvtársak, akik most Kövért emlegetik, mondogatták, hogy a Fideszes fiúk nyúlják le a bólyi államigazdaságot.
És lám történt csoda.
Az MSZP-s Gráf gróf elvtárs nyúlta le magának.
Hogy is van ez elvtársak?
Néhány sor a gyurcsányizmusról és a privatizációról:
Gyurcsány a fémiparban, no meg a bauxitbányában: 90 százalékát szerezte meg az Altus 9,2 százalékos árfolyamon a félmilliárd forint saját tőkével rendelkező Balassagyarmati Fémipari Kft.-nek, majd vásárolt egy üzletrészt a Bakonyi Bauxitbánya Kft.-ből is. A privatizációt később ellenőrző ÁPV Rt. felügyelőbizottsága 1998-ban megállapította: a bauxitbánya százmillió forintos vételára igen alacsony egy másfél milliárd forint törzstőkéjű cégért. Gyurcsányék a Paksi Atomerőműben Gyurcsány Ferenc cégbirodalmának egyik cége, az Agóra Kft. 1997 októberétől tíz hónapon át havi 8 millió forintot kapott Szabó József - jelenleg szocialista országgyűlési képviselő - vezérigazgatói keretéből azért, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. imázsát alakítsa. Gyurcsány cége annak ellenére kapta a megbízást, hogy az erőmű saját kommunikációs részleggel rendelkezik s a megbízást rögzítő szerződést az atomerőmű felügyelő-bizottsága is jogtalannak tartotta. A cég honlapján a következő olvasható az 1998-ban kifizetett munkáról: "Nem került egyelőre megvalósításra" (sic!). Gyurcsány, az adóvevő Balatonszszemesen Gyurcsány nem csupán a balatonőszödi kormányüdülő megszerzésének virtuóz technikájával írta be nevét a hazai privatizáció történetébe. A "lízingelős" konstrukciónál is szellemesebb megoldással, egy sajátos apporttechnikával tette rá a kezét 1993 végén az Aldo és a Nomentana nevű cégein keresztül egy akkor tízmillós értékűre becsült balatonszemesi villára is, amelynek privatizációs szerződésén alig száradt meg a privatizátor Gyurcsány neve. Gyurcsány a Creditum Rt. nevében az ÁVÜ megbízásából a Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézetet előbb állami cégből részvénytársasággá alakította, majd értékesítette az elvtársi cégnek, ezután tulajdonostárssá fogadta az Aldo Kft. nevű cégébe.
A cég, ha arculatát nem is, szemesi villáját elveszítette a röpke egyhónapos aldós tulajdonlásban. A villát később az egyik Gyurcsány-cégből a másikba apportálták, végül magánszemélyeknek értékesítették - immár piaci áron. Gyurcsány, a műkorundmester Alig egy év leforgása alatt a Gyurcsány tulajdonban lévő Altus Rt. megszerezte a nyereséges, évi 6,5 milliárd forintos árbevételt elérő Magyaróvári Timföld és Műkorund kft.kilencvenszázalékos tulajdonjogát egy olyan állami tulajdonú bank hiteléből, amelynek Apró Piroska - Gyurcsány Ferenc jelenlegi anyósa - volt az elnöke. Gyurcsány, a lízingkirály a Szalay utca 4-ben A balatonöszödi kormányüdülő egyik villája mellett Gyurcsány Ferenc más kormányzati ingatlanokhoz is hozzájutott Szilvásy György miniszterelnöki hivatalbéli helyettes államtitkársága idején. Ekkor adták el a kancellária - többek között a MeH óvodájának is helyet adó - Budapest belvárosi, V. kerületi Szalay utca 4. szám alatti ingatlanját is, melyből a Gyurcsány érdekeltségi körébe tartozó ALDO Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft. több szintet megszerzett, így az óvoda helyiségeit is. A 1994-ben kötött 10 éves bérleti szerződés alapján az Aldo Kft. 11 millió forint befektetéssel mintegy 140 millió forint értékhez jut a szerződés lejártakor, 2004-ben. 1994-ben lízingelni kezdte, majd 1995-ben 11 millió forintért vette meg az Aldo Kft. Az ingatlan társasházzá alakulásának ügyét a MeH-en belül - egybehangzó korabeli sajtóhírek szerint - Szilvásy György intézte, az alapító okiratot Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter szerkesztette. Szilvásy később üzletrészt szerzett az Aldo Kft-ben, melynek máig felügyelőbizottsági tagja Gyurcsány anyósa, Apró Antal lánya, Apró Piroska. Gyurcsány felesége a kormányváltás óta az EU-pénzek elosztása felett bábáskodó Dobrev Klára. A cég a bankban vezet. Az üdülőt Kiss Péter kancelláriaminiszter kijelentése szerint nem perli vissza a szocialista kormány.