De, hogy hitbeli dolgokból ilyen méltóságra emelkednek emberek, a sokaság meg hajlong előttük, nagyságuk, tudásuk, tekintélyük, róluk szóló sok jó történet miatt, ez bizony Krisztustól idegen.
Egy másik topicban olvastam ( ami arról szól kit hívjunk meg ide a fórumra beszélgetni) Cserfának ezt az idézett véleményét, amivel nagyjából én is egyetértek.
Mivel abban a másik topikban az én hosszabb hozzászólásom és a témát tovább és más irányban gondolva talán offolás lett volna ezért írtam ide.
Az én Bibliámban is másféle istentisztelet és élő saját hit van bemutatva, példaként elém állítva mint ez a folyamat amikor hitbeli dolgokban méltóságra emelnek embereket.
Az én megfogalmazásomban ez úgy hangzik, mintha közvetítőként akarnának az emberek ilyen kitüntetett csodahívőket.
Szerintem sem az a helyes, ha futkosunk a híres-neves emberekhez és abban bízunk, sőt! szinte abban hiszünk, hogy valamiképpen az ő " közvetítésükkel" valahogyan mintha "őáltaluk" a mi hitünk is növekedne vagy valami különlegeset kapnánk.
Ez is tévedés és babonaság.
Lehet, talán ideig amíg hallgatom ameddig a hatása tart, addig "kapok" valamit és részesülök valamiből.
De ez ideiglenes, hosszabb távon nem tart ki, nem vezeti el az embert messzire.
Hasonlóan működne ez akkor mint a világban lévő sztár és híresemberek iránti rajongás és kultusz.
Ami nagyon elterjedt és szinte az életünk minden területén vagy direkt vagy közvetetten és rejtve befolyásol minket és ezért legtöbbször már automatikusan ilyen megoldásokban gondolkodunk, így értelmezzük a környeztünket.
Mivel pedig mindannyian a világban élünk ezért úgy gondoljuk, hogy a világi dolgokhoz hasonlóan fog működni a hitnek dolga is.
Mert szinte csak azt a módszert ismerjük amiben élünk ami a világban van.
De az élő hit és a Szent Szellem dolgai szerintem egyáltalán nem ezen törvényszerűségek szerint működnek.
Ezzel nem azt állítom, hogy egy bölcs és tudós embertől nem lehetne tanulni vagy nem lehetne tiszteletre méltatni.
Akár kettős tisztességre is de nem többre, semmiképpen nem olyan tiszeletre ami rajongás vagy a világi sztárkultuszhoz hasonlít.
Vagy a személyét és a beszédeit megkérdőjelezhetetlenül tökéletesnek tartani.
Mert nagyon sokat lehet tanulni és épülni azok által az emberek által is akiket ide a fórumba hívnánk mert tudományos munkájuk vagy bölcsességük miatt érdekel a véleményük.
Például történészek vagy szociálpszichológusok vagy teológusok akik a saját szakterületükön igenis bölcsességek és igazságok felfedezésére jutottak.
Én is érdeklődéssel olvasom az ilyen írásokat.
Például a szektákról szóló történelmi tanulmányokat vagy régészeti kutatásokról szóló beszámolókat.
Mit fedeztek fel a Qumráni ásatásoknál vagy modern korunkban mikor és milyen módon működött a propaganda gépezet és még százféle témában.
Ha egy ilyen tudós ember ír valamit akkor én is érdeklődöm és fáradozok, hogy elolvassam a legújabb írását és keresem is akár újságban akár az interneten az ilyen híreket, beszámolókat.
Becsülöm a tudását a fáradozását az ilyen embereknek és az ő szakterületén elfogadom tekintélynek és adok a szavára és a véleményére abban amit mond.
Tehát valóban valamilyenféle vezetés és tanítást kaphatok így tőle abban a szakterületben amiben ő valóban előttem jár és bölcsebb.
Nem fogok vitatkozni egy történésszel aki ezerszer jobban ismeri az ókori társadalmak világát mint én.
Persze, hogy az az igazabb = az áll közelebb az igazsághoz amit ő mond.
De hitbeli dolgokban?
Az élő valódi hit " megszerzésében" a hitbeli harcokban és eredményekben vajon szintén ő állna közelebb az igazsághoz?
Inkább, azt gondolom, hasonlóan Cserfához, hogy akármilyen tudós, teológus professzor és történész és akadémikus ember lehet valaki.
Akár több diplomával is mégsem tudhat általában többet hitbeli dolgokban mint az átlag hívő ember.
Ugyanígy a mostani nagy gyülekezeti vezetők vagy tekintélyek sem tudhatnak.
Szerintem.
Mert mindannyian ugyanolyan drága hitet kapunk.
Illetve aki tud az az akinek megpróbált erős, valódi hite van.
Az az ember erről tehet bizonyságot.
Mert mindannyian a magunk pályáját futjuk végig és ezen az úton ugyanúgy hibázik mindenki és ugyanúgy egy fentről való, tökéletes Isten által elrendelt és Ő általa tanított módon jár, mint az összes többi a hitnek útján járó ember.
Lehet hitbeli dolgokban valakit tanítani?
Hogyan kell hinni, majd én megtanítom vagy elmagyarázom vagy csodamódszert mutatok neked.
Ilyen lehetőség nincs.
Az élő, valódi hitről elsősorban a saját tapasztalatid miatt lehet fogalmad és nem azért mert láttál a tévében egy evangélizációt vagy egy nagyon bölcs előadást vagy egy nagyon extatikus hangulatú istentiszteletet.
Ha belül a szívedben nincs ez meg, akkor más ember hova vezethetne téged?
És általában véve ugyanígy hitbeli dolgokban olyannyira többet és különbet mint a másik ember mit mondhatna egy híres ember.
Mert amit mond ami abból igaz az már úgyis a te szívedben is megvan, hiszem már arről te is tudsz, milyen hitbeli dolgok vannak.
Jó bizonyságokra szükség van, olyan beszámolókra ami bemutatja valakinek az élő megpróbált hitét.
De erről nemcsak a tekintélyesek tudnak beszámolni hanem elvileg mindannyiunk.
Erről bizonyságot tehet egy egyszerű takarítónéni is.
És nem biztos, hogy professzor x.y. vagy a gyülekezeti vezetők rendelkeznek csak erős, megpróbált élő és elsősorban különleges hittel.
Ahogy a thessalonikai levélben írja Pál, hogy az ottani hívők példaképeik lettek a többieknek akik hallottak az ő cselkedeteikről.
Tehát szerintem mindenki lehet valamiben példakép, akár az a hívő aki szorgalmas vagy bátor vagy nagyon jó háziasszony...stb.
Abban igaza van Cserfának, amit annyira bizonygat mindig, hogy mindannyian az apostolokéval megegyező drága hitet kaptunk.
Ez egyáltalán nem függ sem műveltségtől sem akadémiai tagságtól.
Egy halászember is ugyanazon a hitnek a zarándokútján jár ahogy Pál mondja ugyanazon a versenypályán futunk.
Egyáltalán nem egyértelmű és valóban nem szerepel a Bibliában, hogy a világ szerint egy nagyon bölcsnek tartott ember többet tudna a hitbeli dolgokról mint a legkisebb és tudatlan halászember.
Ugyanígy mintha nem lenne az Újszövetségbe olyan erősen különválasztva a gyülekezeti tagok és a vezetők közti hitben vagy szellemi ajándékokban való különbség.
Mertha mintha nem is elnne ilyen különbség.
AZ én Bibliámban is az van, hogy mindannyiunknak ugyanúgy meg kell harcolnunk a hitnek harcát, és ebben a diplomák nem sokat segítenek.
Mindannyiunknak életének a célja, hogy elérjük a lélek üdvösségét.
Ezért mindannyiunknak ezen a hitbeli futópályán vagy, én jobban szeretem a zarándokút kifejezést, szóval ezen kell mindannyiunknak végighaladni.
És ebben nincs különbség, mert hitbeli dolgokban még egy akadémikus is megbotolhat futás közben és tévútra is kerülhet és ugyanúgy hibázhat.
Nem biztos, hogy hitbeli dolgokban egy nagytudós akadémikus vagy Cserfa megfogalmazásait használva egy fényes öltözetű ember többet tud előbbre jár és tökéletes.
Esetleg egy egyházi vezető vagy különleges kiválasztott hittel rendelkező valaki?
Van egyáltalán ilyen, hogy különlegesebb valakinek a hite és jobb mint a másiké?
Kicsinyhitű és bizonytalankodó lehet valaki más pedig erősebb hitű, de mindkettőjüknek van hite.
Valóban nagyon sok áldást kaphaunk a keresztény testvéreinken keresztül vagy a gyülekezeti prédikációkon keresztül.
Vagy ahogyan az apostolok idejében, gyógyítást és csodatévő erőknek a felmutatatását, szóval rengeteg féle ajándékkal és haszonnal és áldással szolgál a másik ember.
De hitbeli dolgokban, nem találok most jó-megfelelő kifejezést, szóval abban, hogy mindenki megfussa az előtte lévő pályát, abban nem más emberekenk van kitüntetett szerepe.
Mert érdemes elolvasni néhány Pál apostol által írt levél elejét, hogyan szólítja meg a hívőket.
Írja a korinthosi levél elején, hogy minden beszédben és ismeretben meggazdagodtak a hívők és semmi kegyelmi ajándék és bölcsesség nélkül nem szűkölködnek.
Vagy a kolosse levél elején írja Pál, hogy nem szűnik meg imádkozni, hogy a hívők betöltessenek az Isten akaratának a megismerésével és minden leki bölcsességben és értelemben.
És így a tovább a többi levélben.
Valahogyan egyáltalán nme olyan hitgyakorlatot és hierarchia és tekintélyrendzsert vélek innen kiolvasni mint amit tanítgatnak mostanság.
Kit kell követnünk hitbeli dolgokban?
Szerintem mindannyian a magunk futópályáján futunk, és küzdünk.
Bizony sokszor hibázunk és van amikor megbotlunk vagy másfelé megyünk.
Ez előfordul mindenkivel, fényes öltözetűvel, butával és nagyon okosssal, sőt sokszor éppen a nagyon értelmesek követnek el nagy butaságot.
Most egy világi/szakmai példa jut eszembe.
Ugyan nagyon sok haszna volt amikor elmentem és meghallgattam egy tudós professzor előadását.
A legtudósabb külföldi szaktekintély előadását amit sokra értékeltem és becsültem.
Vagy a legújabb kutatási eredményekről szóló könyveket.
De abból is nagyon sokat tanultam amikor az "egyszerű" hozzám hasonló kollégáimmal beszéletem meg egy-egy problémás esetet vagy amikor ők mondták el a szakmai eseteik közül azokat amelyek nagyon tanulságosak voltak a számukra.
El sem lehet mondani mennyit tanultam ezekből a beszélgetésekből.
De legtöbbet a saját magam gyakorlati munkálkodása közben tanultam.
Emberekről szakmai ügyekről..stb.
Annak mi haszna lett volna ha csak a professzori előadásokra járok és közben saját tapasztalatom nincs ezekben az ügyekben vagy ha tanulmányok leírása szerint pontosan egy adott módszertant követve akartam volna egy problémás helyzetete megoldani.
Szerintem ez hasonlóan működhet a hitéletben is.
Én is úgy gondolom, hogy tévedés a világi élethez hasonlóan a hitben is ilyen szupersztárokat vagy kitüntetett szerepű vezetőket vakon követni, vagy ilyen szereplőkre várni.
A z Ószövetségben volt az, hogy Mózest vagy Józsuét követte a nép.
Akit érdemes követni, ahogy én olvasom az néhányan Jézus és mondjuk
Pál apostol.
Ő valóban azt mondta, hogy kövessük az ő életmódját az ő hitbeli harcmódszerét, ő hogyan fut ezen a pályán, ő hogyan hadkozik..stb.
Erről pédát is mutatott és erről írt is.
Ez megmaradt.
Pál, gondolom nem véletlenül jelentette azt ki, hogy az ő példáját kövessük.
Vagy Jézus tanított arról, hogy szintén ahogy a mester úgy később majd a tanítványok is az ő példája szerint fognak majd járni.
De ezen kívül kit kellen követni?
Nem tudok a mostani világban a hívők világát is beleértve akit "szellemi vezetőként" követni akarnék vagy akiktől ilyen vezetést várnék.
Kit kövessek?
N.S.-t?
Én például nem szeretném az ő példáját követni, mert úgy vélem, hogy eltért attól az úttól amit az apostolok kiépítettek.
Nem igazán van olyan ember aki mondjuk Pálhoz hasonlóan olyan tekintéllyel rendelkezik és az élete életmódja is mind emgerősítette azt, hogy ő kijelenthette bátran kövessük őt.
De más emberekért, vezetőkért rajongani, ahelyett, hogy mindenki a maga pályáját futná szépen és tisztességgel.
Szerintem nem kell.
Folyt. köv.
A sok elméleti okoskodás helyett konkrét példák jutottak eszembe azokkal talán érthetőbben és pontosabban ki lehet fejezni amiről írni akartam.
Mindez különben is csak emberi okoskodás volt részemről, biztosan van sok teológiai hiba és túlzás abban amit írtam.
