Ja, és még egy apró, de nem elhanyagolható kiegészítés: azt mondod, a filmszinkron nem sokat számít, mert nincs minőség. Na most szerintem meg eszelősen fontos lenne a minőség,, gondolj bele, hogy egy sikerkönyvet is csak pár ezren olvasnak el, a filmet meg esetleg több százezren látnak, és sajnos már nem csak a tv-ben, hanem az utcán is hallom az ostoba, angolból szó szerint lefordított mondatokat, amelyek sokkal inkább alakítják a beszédünket (sajnos), mint egy jó, és jól lefordított könyv. Én vagyok a legszomorúbb.
Pénzről a filmszinkron esetében nem beszélnék, az alamizsna pontosabb kifejezés. De a helyzet még ennél is rosszabb: a legcsapnivalóbb dramaturgok némelyike a fodrásznál is arról csacsog és a házmestert is azzal szédíti, hogy ő mekkora művész.
ami a filmszinkront illeti az nem sokat számít. ott minőségről már sok éve nemigen lehet beszélni. viszont érdekes, hogy a szinkronszöveg mennyire eltérhet a feliratostól. most figyeltem meg a Pirates of Caribbean c. filmben, hogy a feliratok sokkal korrektebbek voltak, mint a szinkronszöveg. ennek bizonyára több oka is van, de azért ifjabb koromban nem volt ennyire feltűnő, hogy mennyire különbözik a magyar eredetitől. azaz itt is, mint mindenben manapság. a műgond hiánya érződik igen erősen. vagyis sokaknak a fordítás favágás, amivel pénzt keresnek, és nem öröm, szórakozás és művészet.
"...az, hogy miket fordítasz többet jelent, mint hogy mennyit..." Sőt, pontosítsunk: a "hogyan" jelenti a legtöbbet. Pár hónapja felzokogtam az egyik filmes topikban, hogy hogy tönkrevágták valamelyik (már nem emlékszem, melyik) filmet a lapos, szürke magyar szöveggel. Egyből nekem estek egy hosszú listával, hogy miket szinkronizált már az illető úr. A filmek és rendezőik valóban jelentősek, és azt is tudom, hogy a mozgókép eléggé leköti a néző figyelmét, kevésbé tűnik fel a rossz szöveg, mint a könyvek esetében, általában csak a szakmabeliek hörögnek ilyenkor, de attól még az a szöveg rossz.
hihetetlen, hogy még két-három szakmabeli sem képes úgy beszélgetni, hogy az asztal alatt ne rugdosnák egymás lábát. pedig egyikünknek sincs rá oka, nem egymással konkurrálunk. de még akkor sem lenne indokolt.
aki pedig a vécébe is lakkcipőben és frakkban jár, az nem kicsit nevetséges.:) unter uns gesagt. ezt rosszul tudod. annak deformálódik a lába, aki szűk és kemény cipőkben jár. én így tudom.
Szóval akkor számít, hogy ki hány éve fordít, vagy sem?"a rutin szempontjából igen, a minőségéből nem.
Mert a végén te is csak ezt veszed elő szőrösbunkónak ;-) " nem vettem elő. éppen azt mutattam be, milyen nevetséges ez az érvelés.
Hogy miket és mennyit fordítok, az egy dolog, és nem fogom itt kiteregetni, mint ahogy azt sem, hogy mit és mennyit szerkesztek " az igazat megvallva ezt nem is kérdezte tőled senki, már meg ne haragudj.
És én dolgozhattam a legnagyobbakkal..." váljék egészségedre.
Hát nekem annyira nem esett jól, de spongyát rá. Ha te báli cipőben jársz közértbe, lelked rajta, engem nem zavar. Csak légyszíves ne szólj meg, ha engem esetleg szakadt tornacsukában látsz ugyanott. Ha egyszer igazi bálban találkozunk, az más...
Persze, hogy leteheti. Mindenki leteheti, aki tehetséges. De aki sokat jár házicipőben, annak deformálódik a lába és szorítani fogja a báli cipő. Szóval akkor számít, hogy ki hány éve fordít, vagy sem? Mert a végén te is csak ezt veszed elő szőrösbunkónak ;-) Hogy miket és mennyit fordítok, az egy dolog, és nem fogom itt kiteregetni, mint ahogy azt sem, hogy mit és mennyit szerkesztek -- mert mi mindketten tudjuk, hogy jó szerkesztő nélkül a fordító, a legnagyobb is, félkarú óriás. És én dolgozhattam a legnagyobbakkal...
Az a fordító, aki csak egy hangon képes fordítani, az csúnyán behatárolja működési területét. Lehet jó fordító, de (ha szerencsénk van) termékeny, az nem. Nekem nincs beszédben házicipő, bocs. Tudom, régimódi vagyok, de ez van. Nekem még a stílus az ember. És mackóalsóban sem szoktam járni :-) Amúgy meg nem kell békejobbot nyújtanod, mert nem haragszom. Csak jól esik vitatkozni. Remélem, neked is ;-)
na várjál. alapvetően igazad van legalábbis én is ezen a nézeten vagyok. de Nádasdy tanár úrnak, és ennek a fiatalembernek is igaza van. az pedig, hogy te régebben fordítasz, nem érv, csupán annyit jelent, hogy öregebb vagy nála, de ez pusztán egy állapot és nem érdem. az, hogy miket fordítasz többet jelent, mint hogy mennyit. és még ő is leteheti a mestermunkát az asztalra, legföljebb ledegradál nélkül. itt viszont házicipőben van, és nem munkaruhában. és mielőtt engem is kioktatnál, én is 20 éve fordítok.
Jajj, ne már, légyszíves. Éppen arról van szó, hogy minden nyelvváltozatnak megvan a maga helye, és Nádasdy Ádám, a Shakespeare-fordító adott esetben egészen máshogy beszél, mint Nádasdy Ádám, a nyelvész, vagy N. Á., a magánember. Ezzel nem lehet egyetérteni? Bizonyos szavak, szerkezetek az egyik helyen nem lógnak ki a szöveg stílusából, az adott nyelvváltozatból, máshol meg igen. Például ha egy mai, londoni kokósokról szóló regényt fordítanál, a szerkesztőnek valószínűleg nem tetszene az "olyikat" szó, amit az imént használtál, mondván, igencsak archaikus. Sőt, ha tényleg olyan régóta fordítasz, akkor valószínűleg te sem használnád, csak most kötöd az ebet a karóhoz. Szerintem a nyelv mestere éppen az, aki többféle stílusban is képes hitelesen megszólalni. A jó fordítónak is elengedhetetlen ez a képesség. Az meg, hogy otthon, vagy magánszemélyként hogyan használja a nyelvet, megint csak egy más dolog. Emiatt belekötni, és rögtön rossz fordítónak nevezni, hát nem is tudom. Olyan, mintha a bemondónőt megszólnák, amiért mackóalsóban megy le a közértbe.
Tudom, hogy megjelentek, mondom, olvastam is. Olyikat élveztem, olyikat kevésbé. Azért azt ne mondd, hogy a Shakespeare-fordításaiban nem képes mesterfokon használni a nyelvet! Szóval bort prédikál és vizet iszik...
Nádasdynak is megjelentek a Shakespeare-fordításai, igaz, hogy nem próza és nem vers. Na de ki látott már ilyen önkényes műfordítás definíciót, amiből épp csak a drámai műveket hagyjuk ki. Szegény Arany, forog a sírjában. Nem áll szándékomban versenyezni ezen, sőt, szeretnék békejobbot nyújtani, és (bár sokmindenben nem értünk egyet, főleg a nyelvhasználat terén), lezárni ezt a vitát mára. Remélem, elfogadod.
Elnézést, nem voltam egyértelmű. Nekem a műfordítás prózai szövegek, versek magyarítását jelenti, ami kizárólag nyomtatásban él. A színházi műfordítás kívül esik a látókörömön, noha éppen Nádasdy több fordításával közelebbről is megismerkedtem. Az ember nehezen lát ki a maga skatulyájából. Most versenyezzünk, ki ismeri régebben Nádasdyt? Na ne.
"De nem gyakorló műfordító" Akkor ezt nem te írtad? Vagy azt hitted, nem ismerem, és ez az amúgy hamis érv is megfelel, hogy kioktass? Nézd, én nem akarok veled veszekedni, az egészet nem is én kezdtem, de ha komolytalan érvekkel jössz, meg azzal, hogy ki hány éves, akkor nehéz nem vitába szállni.
Jujj, de megijedtem, végem van. Honnan tudod, mikor születtem? Sejtem, hogy a valaki más által írt 22 évet vonatkoztatod rám. Olvasni tudni kéne, azt nem én írtam. Én annál valamivel idősebb vagyok, ha már a kor annyira számít. Szóval te mindenhol úgy nyilvánulsz meg, ahogy egy szépirodalmi műben. Elég rossz lehet a családodnak. A nyelv pont attól szép, hogy változatai vannak, amiket az alkalomhoz lehet igazítani. Egy fordítónak éppen ez is a dolga. Vagy te nem tudsz elképzelni olyan művet, ahol előfordulhatnak ilyen "vadhajtások?" Arra nem gondolsz, hogy esetleg ezeknek is van stílusértékük? Szóval örökre ássam el magam, mert le mertem írni egy informális fórumon, hogy "ledegradálni"?
Ja, és még valami Nádasdyval kapcsolatban. Személyesen ismerem, úgyhogy cáfolom, hogy ne lenne gyakorló műfordító. Folyamatosan fordít színházaknak drámákat angolból.
Honnan tudod?:-) Te mindent szó szerint veszel, amit itt olvasol? Legyél csak olyan laza, hogy szétesel. A te dolgod. Én nem szoktam nyelvhelyességen lovagolni (noha preskriptív szemléletű vagyok, fujj, sőt purista), de ha egy fordító BÁRHOL nem képes megfelelően használni a nyelvet, akkor nem jó fordító. Amúgy 8 évvel régebben fordítok pénzért, mint hogy Te megszülettél. És 5 évvel régebben szerkesztek. Vigyázz, kerülhetsz még elém:-)
Hátrébb az agarakkal? Asszem te támadtál be. És ebbe is nyugodtan köss bele. Nem csak te jártál Nádasdyhoz amúgy, hanem én is, az egyik kedvenc tanárom volt, ezért is jutott eszembe azonnal ez a példa. A nyelvművelés károsságával kapcsolatban az ő nézeteit osztom, úgyhogy asszem nem baj, hogy beidéztem (sic!) Vagy nem szabad? Amúgy meg, a műfordító is ember, és ez nem egy könyv, hanem egy fórum, ahol én magánemberként vagyok jelen. A hozzád hasonlókat meg amúgy ki nem állhatom, akik az ilyen fórumokon ádázul figyelik a többieket, mikor ejtenek "hibát", és azonnal az arcukba dörgölik. Én igenis használom a "ledegradál" szót, de ez nem jelenti azt, hogy egy fordításba is beleírnám. Ott mérlegelném a regisztert, az biztos. Itt hadd legyek egy kicsit laza. Az lehet, hogy nem vagyok Nádasdy, de tiszta szerencse, hogy te meg nem vagy főszerkesztő:)
Hát te nem vagy Nádasdy Ádám, ezért gyengébb az alkupozíciód. Ha a szerkesztő azt mondja, hogy ilyen magyarsággal nem óhajt szépirodalmat látni, neki is igaza van. Én amúgy jártam Nádasdyhoz, amikor még nem volt ilyen alter. Okos ember. De nem gyakorló műfordító, és nem 22 éves (már). Úgyhogy hátrább az agarakkal, ha kérhetlek.
Oké, neked is igazad van. Én csak annyit szeretnék, ha nem pont a kollégáktól hallanám úton-útfélen, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, és hogy nem tehetünk ellene semmit. Igenis számít, hogy mit gondolunk magunkról. Nincs azért olyan sok jó műfordító az országban, hogy packázni lehessen velük. És én itt most nem azokról a kiadónak nevezett kuplerájokról beszélek, ahol nincs szerkesztő meg korrektor, és tök mindegy a minőség.
De például lehetne bojkottálni kiadókat. Szégyenfalat vezetni, rajta hogy melyik kiadók nótorius nemfizetők, és kinek. Ezeknek a kiadóknak nem dolgozunk. ezeket a listákat esetleg időnként a sajtóban is le lehetne hozni. A negatív reklámot senki nem szereti.
"Mivel Salamon nem hoz példát a nyelvromlásra, hát ajánlok én. A minap egy fiatalember újságolta, hogy tévéműsorában a „fölösleges igekötők” (pl. ledegradál) használatáról próbálja leszoktatni a nézőket. Ám tegye, ha a nézők ettől könnyebben találnak állást vagy jobb jegyük lesz az iskolában, azaz ha nyelvhasználatuk pozitívabb társadalmi megítélés alá fog esni. A nyelvész azonban eltöpreng: mi baj van azzal, hogy ledegradál, hiszen az igekötőhasználat a magyar nyelv egyik sajátos vonása, miért ne használja, ha van neki? Azt szokták válaszolni, hogy itt a le- fölösleges, mert anélkül is ugyanazt jelenti: de-gradál. Hm, de akkor a beinjekcióz is kifogásolandó (in = 'be'), és a föl is a Hánykor kelünk föl? mondatban (hiszen a Hánykor kelünk? is ugyanaz). Ezekről is le akar szoktatni a tévéműsor? Ha nem, miért nem?"
A többit elolvashatod itt a "Fölöslegesség" címszó alatt, ha érdekel: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/salamon-valasz.html
Tényleg, mennyire gyakori hogy egy egyben kiadott könyvnél két részletre szóljon a határidő?
hát, az én szerződéseim úgy szoktak kinézni, hogy a pénzt felezzük csak meg, azaz a felét leadás után fizetik ki, a másik felét meg a megjelenés után, de eddig a gyakorlatban mindig úgy volt, hogy a megjelenés után fizették ki az egészet. mivel nem csak ebből élek, nekem ez nem okoz gondot, sőt, kevesebbet kell számláznom, ami jó, mert attól rendesen futkos a hátamon a hideg. de lehet, hogy nem erre vonatkozott a kérdésed :)
ez attól függ, hogy hány éves vagy, és van-e családod
én speciel 22 vagyok és nagyon kezdő, és nem kell eltartanom családot, ráadásul van főállásom, de eszem ágában nincs semmiért sem balhézni - egyszerűen azért, mert előbb-utóbb fizetnek, és meg örülök, hogy dolgoznak velem. annak ellenére is, hogy sok szempontból nem vagyok stabil, és minden évben van legalább két-három hónapnyi olyan időszakom, amikor nem tudok semmit sem dolgozni.
ami meg a munka kezdetét illeti: az én első történetem ilyen volt: szóbeli megegyezés -> munka kezdete -> szerződéskötés -> munka befejezése -> leadás, megjelenés -> kifizetés. és ez a láncolat egy évet és tizenegy hónapot vett igénybe :) ha ennél legközelebb gyorsabbak leszünk, annak csak örülök :)
tekintve, hogy az egyes ember érdekérvényesítése a nulla felé tendál, ehhez képest a MEGY mégiscsak valami. ha csak megkönnyíti az információáramlást, esetleg létrehoz egy feketelistát a kiadókról, netán erősíti a tagok szolidaritását, már nem hiába létezik.
