Az tisztán látszik, hogy szándék van a dehonesztáló megjelenítésre.
proliknak, plázalovagoknak készítették kurzusfilmként.
Az viszont a másik része a dolognak, hogy ez olyasmi, mint a krasznodari mosógép.
Akárhogy is rakják, mindig csak AK lesz belőle.
Szerintem azért is húzták el ennyire a kritikával a filmet, mert nem tudja hozni a vártat.
Annyira erősen gyökerezik a hét vezér motívum, hogy csak durva hamisítással lehetne nevetségessé tenni igazán, minden egyéb csak a nemzeti érzést erősíti.
'Ugye azt már sokszor tisztáztuk, ezen a fórumon is, hogy nincs "magyarkodás", mint ahogy nincs németkedés, franciáskodás, angolkodás, vagy zsidóskodás sem. "
Mar hogy a fenebe ne lenne
"Igenis lehetne nálunk is olyan nemzeti önirónia, mint ami a briteknél a Monthy Pytonban testesült meg. "
A Monthy Python nem jo pelda, mert ahogy mar korabban irtam, ott megvan az egyensuly a kulturaban. Keszulnek hazafias, nagyonis brit nemzettudatot, tortenelmet bemutato filmek, nepszeru filmek, dokumentumfilkem, stb. Emelle belefer egy kis ironia es szatira is a masik oldalon. Van egy egeszseges egyensuly. Ott az embereknek van egy nemzeti ontudata, ami az egesz brit birodalom tortenetet vegigkiseri, es a mai napig megvan bennuk a felsobbrenduseg. Ok pontosan tudjak, hogy az ilyen ironikus filmeket es humort hogy kell ertelmezni, es hova kell tenni.
Magyarorszagon ez meg nem alakult ki, es nincs a filmnek ellenpolusa. Es mivel nincs ellenpolusa, elkepzelheto, hogy sokak szamara mertekado lesz
"Én csak arra lettem volna kiváncsi, hogy mitől válik Macisajt számára magyarrá valaki."
En a korabbiakban megprobaltam leirni a 'magyar, nem magyar' kerdeskorrel kapcoslatos velemenyemet
"Az ilyen fajta befolyásolás rövid távú, ezt tudhatod a reklámszakmából:"
Igen, rovidtavu, ha reklamrol van szo, es az vet neki veget, hogy jon helyette egy masik reklam. Ha a rokas mosoporreklam lenne az egyetlen, akkor nem lenne rovidtavu.
De ez nem reklam, hanem egy film. Illetve reklam, de az emberek nem reklamnak kezelik
"És nem hiszem, hogy a kevésbé művelt angolok számára Arthur király csak kókuszdióval vert ritmusra ugrált..."
Ott megvan az egeszseges egyensuly, es a szatirikus filmek mellett keszulnek monumentalis drami filmek is szazaval, nagy koltsegvetessel, ami az emberekben kialakitjak az ellenpolust, es lehetoseget adnak a korrekt megitelesre. Itt meg csak ez van.
Arra varhatsz, mikor keszul a magyar tortenelmet atfogo komoly film, amiben ennyi sztar es popzenesz felvonul, es amit ennyien megneznek majd. Itt jon be a kepbe a reklamszakma.
Nem, teljesen konkrét és közismert történet a megfejtés.
Mivel nem vártam el a magyar átlagműveltségben egyébként megszokott ógörög szó ismeretét, a jelentést mögé írtam. Az földrajzilag határolja be a helyet.
Többet nem nagyon illett volna segíteni.
Különben GORILLA hozzászólásában említett III.Béla király, aki a Bizánci udvarban Manuel lánya, Mária jegyeseként Cézári rangban a trón várományosa, a közigazgatás egyik irányítója. Mikor Mánuelnek, ill. feleségének vénségére fia született, III.Bélát hazaengedik, és elfoglalja atrónt.
Persze, hogy van ilyen várakozás, meg kretén kritikusok, akik ilyen baromságokat leírnak. Ugye azt már sokszor tisztáztuk, ezen a fórumon is, hogy nincs "magyarkodás", mint ahogy nincs németkedés, franciáskodás, angolkodás, vagy zsidóskodás sem.
Igenis lehetne nálunk is olyan nemzeti önirónia, mint ami a briteknél a Monthy Pytonban testesült meg. (Még akkor is igaz ez, ha tudjuk, hogy a nemzeti gondolkodást Magyarországon üldözték a legerőteljesebben a keleti blokkban.)
Csakhogy az a film(sorozat) tele volt humorral, szikrázó színészi alakításokkal, vicces cselekménnyel, mondanivalóval. A Magyar Vándorban ebből egy sem valósult meg. Ami elfogadható benne az a zene, és tény, hogy színvonalas a korteográfia + a táncjelenetek. A többi egy kalap sz@r, mint mondottam volt. Kínosan gyenge kísérlet a Valami Amerika után.
Egy norveg autoszerelonek (aki semmit nem tud a magyar tortenelemrol) is van joga felhaborodni, ha azt hallja, hogy egy tavoli orszagban az adott orszag 1000 eves tortenelmebol csinalnak vigjatekot. Ha valaki teljesen analfabeta a magyar tortenelembol, akkor is kepviselhet ilyen velemenyt, es meg az is lehet, hogy igaza van.
Ezt nem vontam kétségbe. Én csak arra lettem volna kiváncsi, hogy mitől válik Macisajt számára magyarrá valaki. Ugyanis itt nem a felháborodókról, hanem a magyarellenesekről van szó.
Amióta itt vitázok vele a topicban, volt szerencsém azt tapasztalni, hogy elsősorban handabandázik, és olyan érzésem volt, hogy ő sem 'magyarabb' mint a film alkotói. Ezért gondoltam, játszok egy kicsi kvízt, hátha rámcáfol. Nem tette. Ő azt mondja, ez személyeskedés, pedig szerintem ez a topic önmagában az: valakiket lemagyartalanoznak.
A reklámszakma és filmes felvetésedre: nem értek veled egyet. Azok, akik olyan buták, hogy így eszik meg a filmet, praktikusan _semmit_ nem tudnak a filmbeli dolgokról. Meg sem értik. Az ilyen fajta befolyásolás rövid távú, ezt tudhatod a reklámszakmából: más, hasonló intenzitású, ezt negáló hatás felülírja az infót. Tehát én ezen okok miatt sem érzem gáznak a helyzetet.
És nem hiszem, hogy a kevésbé művelt angolok számára Arthur király csak kókuszdióval vert ritmusra ugrált...
"De a topic számára nem - ugyanis pusztán
személyeskedésekkel,meg ilyen "kérdésekkel"/magyarság tesztekkel:))) stb. akarják szétoffolni (tudatosan) a számukra kínossá vált topicot. "
A tema szempontjabol teljesen mindegy, hogy a filmet magyargyalazonak tartok mennyire ismerik a het torzset.
Egy norveg autoszerelonek (aki semmit nem tud a magyar tortenelemrol) is van joga felhaborodni, ha azt hallja, hogy egy tavoli orszagban az adott orszag 1000 eves tortenelmebol csinalnak vigjatekot. Ha valaki teljesen analfabeta a magyar tortenelembol, akkor is kepviselhet ilyen velemenyt, es meg az is lehet, hogy igaza van.
A filmben a toretenelmi tenyek vagy hamisitasok kerdese masodlagos. Mert valoszinuleg mindenki tudja, a film tortenelmi hitelessege nem is volt cel, es egyaltalan nem errol szol. Kovetkezeskeppen teljesen mindegy, ki, mit tud a magyar tortenelemrol, aki ellenzi a filmet a magyarsag kigunyolasa szempontjabol.
A film a magyarsagot gunyolja, es teves asszociaciokat szul. Ha en Baradlay Richardra gondolok, egybol Mecs Karolyt kepzelem magam ele, vagy ha Bornamessza Gergelyrol van szo, akkor Kovacs Istvan, ha Dobo Istvan, akkor Sinkovits Imre. Igy lesz ezzel a filmmel is, fokeppen, ha soan megnezik.
Es en azt hiszem, hogy nem szerencses az, ha III Belarol az idetlen Reviczky Gaborra, vagy a het vezerrol a bunkojaval hadonaszo Szabo Gyozore asszocilnak az emberek. A magyar mult ennel tobbre erdemes azt hiszem. A filmet olyan reklamfilmesek keszitettek, akik potnosan tudjak, hogyan kell befolyasolni, es manipulalni a szeles tomegek agyat. En 10 evig dolgoztam a magyar reklameletben, raadasul eleg elol. Az alkotok kozul ismerek sokakat szemelyesen. Tudom, hogyan gondolkodnak a szeles tomegekrol.
Az intelligens emberek nyilvan tudjak, hol a hatar a film es a valosag kozott. De akik azert kiprobalnak mosoporokat, mert egy rajzfilm roka jokat mondd rola, vagy azok, akik megvesznek egy hajfesteket, mert egy ismert mediaszemelyiseg azzal festi a hajat, azok nagy valoszinuseggel megeszik ezt a maszlagot, es eletuk hatralevo reszeben ez a film igen eroteljesen fogja befolyasolni a magyar tortenelemrol kialakitott eleg hianyos kepuket. A reklamfilmalkotot szandekanak megfeleloen
"(Nem mondom, hogy a fejembol pattant ki, mert utana kellett neznem)"
Na most, magad számára hogy utánanéztél, sz dícséretes-és talán hasznos is.
De a topic számára nem - ugyanis pusztán
személyeskedésekkel,meg ilyen "kérdésekkel"/magyarság tesztekkel:))) stb. akarják szétoffolni (tudatosan) a számukra kínossá vált topicot.
"(Ráadásul a kritikus ekkor még egyáltalán nem tudja, hogy gigaugusztus 20-ai tűzijáték fényei csillognak-villognak a film végén hőseink (a hét vezér) boldogságtól megbárgyult tekintetében, miközben ülnek a Lánchíd tetején és nézhetik a magyar népet, melyet végre sikerült megtalálniuk. Mert, ha ezt tudja a kritikus, akkor azon nyomban jógalégzésbe kezd, hogy elkerülje azt, hogy kollégái mély álmukból fölébredve megállapítsák, hogy ez már megint "hajáttépvemenekült". Mert itt nálunk csak nagyot és patetikusat lehet mondani egy történelmi film végén: himnusz, tűzijáték, Lánchíd, szőke gyerek a magasban?) (Ja, bocs, a szőke gyerek a magasban a Himnusz alatt az a Koltai volt a Honfoglalásával és Franco Nero ősmagyar nézésével a semmibe - néztek egy nagyot. Nagyot nézni - ez nálunk életérzés. A magyarok álmodói álmukban néznek egy nagyot.) Ennyit a katarzisról. "
No igen.
"Csejk Miklós -a szerző filmtörténész
port.hu" -nél láthatóan ez csapta ki a biztosítékot...( a "nagy és patetikus : himnusz, tűzijáték, Lánchíd " - így kicsi h-val a Himnusz, persze.)
(Csak feltételezem, hogy szívesebben látott volna
a film végén öndunábalövő becsomagolt bőröndökön
kucorgó síránkozókat - ("napi 24 órás jajkiáltás is kevés" c.by TGM).
De ez legyen az ő baja. Bajuk.
Én változatlanul azt kérem: mire kellett ehhez a MAGYAR történelem?
Ürügynek? Ahhoz túl értékes.
Egy kis magyar nekiindul - A hét filmje ****
A hét vezért tette meg új vígjátéka, a Magyar vándor fo˝ho˝séül Herendi Gábor rendezo˝. Ráadásul úgy, hogy a hét derék vezér egy átmulatott éjszaka után meglepo˝dve látja, lekéste a honfoglalást. A hatszázezer magyar, akit vezérelniük kéne, eltu˝nt. Nép nélkül kénytelenek nekivágni az útnak, át a Vereckei szoroson, át évszázadokon, hogy végül, ha már nem is lovon, de az Alagút tetején ülve, megpillantsák azokat, akiket kerestek.
Zenés történelmi road-movie, mint vígjáték - igazán eredeti ötlet. És legalább annyira meglepo˝ is a Valami Amerika nagyon mai hangvétele után. Herendi jó érzékkel tapintott rá arra a kimeríthetetlenül gazdag leheto˝ségre, amelyet egy ilyen abszurd helyzet magában rejt. És ráérzett arra is, hogy egy felno˝tt nemzet felno˝tt polgárai felszabadultan tréfálkozhatnak történelmük ho˝si és kevésbé ho˝si korszakain. Ez az érett öntudat jele. Ahogy máig klasszikus értéke a magyar filmmu˝vészetnek A tizedes meg a többiek, vagy A tanu, amely ugyan nem történelmi figurákat, de kemény történelmi ido˝ket idézett meg a komédia felszabadító szellemében.
Ha van hiányérzetünk, hát éppen annak az élesen látó szemnek a hiánya, amely e két említett filmet klasszikussá érlelte. Herendi humora szelíd és habkönnyu˝. Eltréfálkozik hét ho˝se esendo˝ségein, de tréfáinak nincs csipo˝s éle, inkább gyengéd szeretettel tereli át o˝ket egynémely ido˝k számukra felfoghatatlan furcsaságain. Nincs ironia, nincs élc, gúnyorosság meg végképpen nincs az elbeszélés hangjában. Tulajdonképpen meglepo˝, hogy hogyan bírta ki önironia nélkül az évezredes vígjátéki kalandozást. Bár éppen a hét vezér figurája kínálta volna fel a jellemkomikum mélyebbre hatoló esélyeit, a film inkább a szóviccek és a helyzetkomikum szelídebb térein maradt. A ritka kivétel miatt talán ezért is az egyik legsikerültebb jelenet ho˝seink találkozása az álruhás Mátyás királlyal, aki mindenáron titkos gondolatokon szerette volna rajtacsípni a jámbor vándorokat.
Személy szerint a szándékolt anakronizmusokat kedveltem a legjobban. Ebbo˝l akár lehetett volna még több. Olyan, mint például Elo˝d mókás mániájának köszönheto˝en a gyufa, a Rubik-kocka "feltalálása" a vezértársak értetlenkedése közepette. Kedves ötlet az irodalmi idézetek beépítése, a játék a közismert verssorok befejezetlenségével, mókás jelenet Anonymus töprenkedése, a kínai "puszkapor"-árus leányka, Ond és a Vereckei szoros konfliktusa, stb.
A puszta szórakoztatás kedvéért Herendi a szórakoztató-ipar több ismert figuráját öltöztette be történelmi jelmezekbe, számítva rá, hogy bejön a poén a puszta felismerés révén. Mondjuk jó móka a levitézlett táncdalénekest többszáz év elo˝tti bulin hallani. A seregnyi epizódszínész között igazán a hét fo˝szereplo˝nek volt módja vígjátéki figurát faragni a szerepébo˝l. Fo˝szereplo˝nek a hét túl sok ahhoz, hogy egyenlo˝ arányban kapjon súlyt mindegyik vezér. Szabó Gyo˝zo˝ mindig késedelmesen vezénylo˝, s a lovat fordítva megülo˝ mokány magyarja mellett a raccsoló arisztokratát játszó Szervét Tibor lett az egyik középponti figura. Társaik, Gesztesi Károly, Greifenstein János, Gyuriska János, Hajdu István és Seress Zoltán ido˝nként jutott szóló-szituációhoz.
Kosztümös történelmi film ido˝tlen ido˝k óta nem született itthon. Kosztümös történelmi vígjáték meg pláne nem. Herendi belevágott, mint tudjuk, kevesebb pénzbo˝l, mint amennyit ez a mu˝faj megkíván. A móka habkönnyu˝, de az úttörés ténye tény.
Bársony Éva
Népszava
"Megbárgyult tekintetű vezéreink a Lánchídon ülve álmodnak egy giganagy tűzijátékot nekünk, kicsit buta nézőknek"
Herendi Gábor a Valami Amerika giganézettséget (persze magyar gigáról beszélünk) produkáló reklámfilmrendezője új vállalkozásba fogott: történelmi (vígjáték) road movie-t rendezett. Örülhetünk is neki, nem nagyon van ilyen a magyar filmtörténetben, ha mondjuk, eltekintünk attól a néhány tucat hasonló terméktől, melyek a raktárakban porosodnak nézhetetlenségük okán. Vagy nem vesszük figyelembe Jancsó Miklóst, aki már jó ideje minden évben készít egy ilyet - neki is csak az első volt komolyabban figyelemreméltó: a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (szerényebb című alkotás). Hát ennyit a témáról.
Egyébként mindenféleképpen meg kell említenem, hogy már nagyon régóta gondolkodom azon, hogy ki és min nevet, mosolyog, somolyog, bazsalyog vagy tán derül a Szeszélyes évszakok esetében (a televízió műsorra gondolok). Mert bár emlékszem én rég a rímre (az ő neve Antal Imre), csak azt nem tudom, hogy mi a rosseb vicces ezen. No, onnan jutott mindez eszembe, hogy a Magyar vándor olyan, mint a Szeszélyes évszakok a fénykorában. Egyáltalán nem vicces. Sőt, kifejezetten szomorú. Egészen pontosan fogalmazva, annyira kínos, hogy az ember már-már egy-egy kínos heherészést meg is enged magának, majd zavartan az órájára néz, elkomorul, hiszen eddig is tudta, hogy még csak a tatárjárásnál tartunk, van még ennél is viccesebb a magyar történelemben, jussunk csak a XX. századig el? Még másfél óra, a szék is kényelmetlen - miért kell egy kritikusnak mindent végignéznie? Ennyit a humorról.
(Ráadásul a kritikus ekkor még egyáltalán nem tudja, hogy gigaugusztus 20-ai tűzijáték fényei csillognak-villognak a film végén hőseink (a hét vezér) boldogságtól megbárgyult tekintetében, miközben ülnek a Lánchíd tetején és nézhetik a magyar népet, melyet végre sikerült megtalálniuk. Mert, ha ezt tudja a kritikus, akkor azon nyomban jógalégzésbe kezd, hogy elkerülje azt, hogy kollégái mély álmukból fölébredve megállapítsák, hogy ez már megint "hajáttépvemenekült". Mert itt nálunk csak nagyot és patetikusat lehet mondani egy történelmi film végén: himnusz, tűzijáték, Lánchíd, szőke gyerek a magasban?) (Ja, bocs, a szőke gyerek a magasban a Himnusz alatt az a Koltai volt a Honfoglalásával és Franco Nero ősmagyar nézésével a semmibe - néztek egy nagyot. Nagyot nézni - ez nálunk életérzés. A magyarok álmodói álmukban néznek egy nagyot.) Ennyit a katarzisról.
Aztán ecsetelhetjük, hogy a humoros film esetében, főleg ha hét főszereplővel állunk szemben, akkor jót tesz az, ha hét karaktert sikerül farigcsálnunk, alakítgatnunk, persze csak rutinból, nem kell mély átérzés, ez csak egy magyar komédia. A hazai felszínes és modoros vígjátéki hagyománynak megfelelően (lásd még fehér telefonos filmek reneszánsza manapság) kell csak eljárnunk, semmi rizsporos intrika, semmi emelkedett bohóckodás, pusztán primitív ripacskodás kell, abból is csak az, amelyik az arrogáns házmesterek világának legbutább emberi mércéjével volt mérhető. Na, ebből a hagyományból nő ki ez az új is, a legbutább topmenedzserek és juppik átlagos történelmi és irodalmi műveletlenségéhez fazonírozva. De hát nem kell mindent túlbonyolítani: modoros színészeinknek egyféle karaktert sikerült alakítaniuk, a bunkót. (Ami persze vicces is úgy 10-15 másodpercig - vagyis egy reklámot talán megér.) Ennyit az alakításokról.
Herendi mégiscsak jó lenne, ha maradna a reklámfilm rendezés aktuális és a szó szoros értelemben korszakalkotó mesterségénél, vagyis a fogyasztói takonytársadalom korszakát alkotónál. Annak, ugye, hőse a bunkó, mindannyiunk példaképe. Másrészről meg kifejezetten bájos, ahogyan belegyömöszöli azt a sok reklámot a filmbe, csak tátjuk a szánkat, míg bele nem esik a B. csoki (a gyerekeknek), a S. Ászok sör (a pasiknak), meg a K. víz (a csajoknak) és mi még szem-szájnak ingere, mind-mind megtalálható a filmben csak győzzük kivárni, melyik reklám mikor csap le ránk. Ennyit a kulturált szponzorációról.
De nincs is ezzel baj, a világ egy nagy reklám, a történelem is egy nagy reklám, a politika is egy nagy reklám, hiszen mindegyiket mindenki úgy értelmezi, ahogy majd ők azt jónak látják. Az átlagnéző meg legyen bunkó, buta és szeresse a b. csokit. (b. meg) És leginkább ne rendelkezzen ízléssel, szeresse az ízléstelenül telezsúfolt képi világot, az ostoba vicceket és a bunkó színészi alakításokat. Nekik, a fogyasztói társadalom moguljainak, demagógjainak, szabad rádiózást, hidakat és másságot nem kedvelőinek alapvető érdekük: az ember legyen buta. Így épülhet, szépülhet csak a rózsaszín álomvilágunk fogyasztói reklámbirodalma. Ennyit a szellemiségéről.
Egyébként kíváncsian várom, hányan fogják rajongó, csillogó szemmel megnézni ezt a filmet. Félek tőle, hogy sokan. Ennyit a magyar giganagy gagyiról. (Hogy mást ne mondjak?)
