Keresés

fogalmazott ő rövidebben is:

József Attila:
Ballada

Vizcsepp az ég, viszi a szél

Ajánlás:
Legalább N. A. sejtse meg
Ki izlelő nyelven beszél
E gorgonzola-versemet

Igen, nekem is illene valamit hozzátenni az általam indított topikba, nem? :-)
Hát nekem most ez jutott eszembe...

Juhász Gyula

MILYEN VOLT...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár,
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
De ha kinyílnak ősszel az egek,
A szeptemberi bágyadt búcsuzónál
Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
De tavaszodván, ha sóhajt a rét,
Úgy érzem, Anna meleg szava szól át
Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

:-}}
Te is hozol verset?:-}

Szia!:-} Az én kedvencem kicsit hosszabban fogalmazott:-}
-
József Attila: HARAG

Busulsz-e, Pista?... A tépett esőben
szél vergődik, mint hálóban a hal...
Busulsz-e, mondd? És játszol-e merően
az uccák lucskos csillámaival?

Én fázom és búsulok. Arcomba támad
a híg nedvesség s nem hevít harag.
A harag tüzet kér s ellép. A bánat
jön aztán, kémlel és velünk marad.

Figyelmeztet-e munka közben téged
e bánat, mely énhozzám sír, eseng, -
hogy eltávozott, lassan mint a vének,
barátod és helyébe ült a csend?

Én is dacolni fogok, attól félek,
hisz nem ismerem eléggé magam.
De sajnálnám, ha elveszítenélek
s nem kérdezhetném: hát veled mi van?...

Tudtam, hogy örökre összeveszhet
egy semmiségen két örök barát,
de nem hittem, hogy vélem is megeshet,
ami a halálnál ostobább.
-

A kedvencemtől, pont idevaló! :)

SOKÁ vagyok ÁKOS?
– tovább leszek áktalan.
(E l ô t t e még számos
lennivalóm h á t r a -van!)

(Fodor Ákos)

Jaj, dehogy sajátokra gondoltam!
Isten hozott!
Jaj de jó, köszi!!!!!
:-)))

Hátha valóban csak a kezdet nehéz!:-}
-
Sinka István: ZSUZSÁNNA, AZ ÓCEÁNRA HíVLAK

Zsuzsánna, a tengerekre viszlek,
jöjj velem a világon körül.
Óceánban fürdik meg a lelkünk;
lelkünk fürdik, s a világ elmerűl.
Jöjj velem, óh, jöjj velem, Zsuzsánna!
Mondom, kit az óceánra visznek,
ott fürdik meg a hold körül.

Csalogatva hívlak, én Zsuzsánnám,
a világon ketten átmegyünk.
Aranypartja lesz a tengereknek;
arany lesz, ha ketten ott leszünk.
Gyere, Zsuzsim, örök messzi vár ránk.
Napgyémántból koronát készítünk,
s szép fejedre koronát teszünk.

Zsuzsánnám, az óceánra hívlak;
kék a partja, túlsó partja int.
Itt marad az egykori domboldal
s a múlt. Az idő tovaring,
s utánunk csak emlékeink sírnak.
Ám várj, Zsuzsim! Mégse menjünk, hátha
tündérálmunk odaveszne mind.
-
Ha saját versekre gondoltál, akkor nyugodtan töröltesd!:-}

ez is egy tök jó topik....
pont így terveztem
:-))))
:-/
de hát ez van, valahogy el kellene kezdeni, nem igaz?

Gyűjtsünk olyan verseket, amelyek konkrétan megszólítanak valakit, néven szólítanak valakit, névreszólóak. Még érdekesebb, ha a névnapokra is figyelve gyűjtünk, de persze nem muszáj.
(De jó, megint egy szerelmes vers-gyűjtemény... mert többségük remélhetőleg az lesz! :)