Vannak dolgok, amelyek megértése a kvantum fizika megértésénél kezdődnek. Ott kezdődik a hindu tanításoknak a megértése is-márpedig a reinkarnáció tana a hindu világszemléletből ered.A pszichoterápiák megértése viszont a pszichológiai tanulmányokból ered.
A részvevő úgy fogja fel, ahogy az személyes pszichikai, hitrendszeri stb. alkatának megfelel.A terápiának nem az a lényege hogy meggyőzzük az embert a saját véleményünkről, hitünkről, hanem az, hogy a páciens feloldja, megoldja a problémáit.
nehéz a végtelen elképzelése számodra?
miért, ez az életed netán már végetért?
szvsz még nem.
tehát nem tapasztaltad meg a végességet sem.
van igazán bármi elképzelnivaló?
ha a halál az igazi vég, akkor nem tapasztaljuk meg a végességet, mert már mi sem létezünk akkor.
ha a halál nem igazi vég, akkor meg azért nem tapasztaljuk meg a végességet. :-)
"Tehát egy "végső" ponton, már egymás mellé sem lehet helyezni az életeket:))))de egyebet sem:)))"
Ez nagyon felfoghatatlan számomra, úgy mint a végtelen elképzelése is, no mindegy. Egy idő nélküli dimenzióban is kell lennie valamilyen iránynak. Főként, ha a reinkarnáció oldaláról nézzük, ahol egymásba fűződnek az életek tapasztalatai, tanulása stb.
Ha nincs idő, akkor minden egyszerre van. Vagy nincs olyan sem hogy van, meg nincs...
Ennél a pontnál törik bele az agyam:O)
A jelenlegi életemben Bill Gates vagyok. Kettéhasadt a reinkarnáció során az énem. Most mindketten csak félig vagyunk olyan gazdagok mint lehetne. Ő a tőzsde miatt, én meg csak úgy. :)
A meditációs tapasztalatok mindg jók- ha másra nem, legalább arra, hogy az ember megtapasztalja, hogy az elme másként is tud működni, mint az éber állapotban.
Az ember alapjában véve alakban-formában tud értelmezni (legalábbis éberen), ezért természetesen nem árt, ha a meditációban vannak képek is. De ez attól függ, hogy ki milyen alkat: van aki vizuális- tehát könyebben alkot képetek, van aki érzelmi alkat, és akkor nem feltétlenül "lát" képeket, hanem érez, és vannak persze egyéb alkati kombinációk is.Az emberek többségét (tehát ezt nem rólda mondom) általában csak az érdekli az "utaztatásokon", hogy ki volt és hol élt. Pedig ennek nem túl sok köze van ahhoz az elmékethez, amely a reinkarnáció értelméről szól.Az érzelmi megtapasztalás a döntő fontosságú, a képek mindíg az érzelmekre épülnek rá (ezért nem feltétlenül valósak). Sajnos a "reinkarnációs utaztatóknak" leginkább igen kevés mély pszichológiai ismeretei vannak, sőt a reinkarnáció elméletét sem ismerik eléggé leginkább, ezért csak utaztatják az embereket és az egész táma a felszínen marad. De olykor az is megtörténik (főleg a nagyon szenzibilis egyéneknél) hogy erőteljes negatív érzelmeket élnek meg, amelyet az adott "utaztató" nem tud lekezelni. Szóval van minden kutyafüle ezen a téren, nem árt óvatosnak lenni.
Természetesen egy-egy tapasztalás aokat jelenthet egyeseknek, elindulhatnak egy belő kutatás, fejlődés felé, de vissza is üthet a dolog.Szóval, az az igazság, hogy több évig ilyen típusú pszichoterápiákkal foglalkoztam annak idején, ezért sok emberrel találkoztam, sok ember tapasztalását ismerem- mélyen hiszek a reinkarnációban- de helytelennek és félrevezetőnek tartok sok, a témával kapcsolatos dolgot és "utaztatást". Amit most írtam, nem neked vagy egy konkrét személynek írtam le kritikaként, hanem úgy általában, hogy legyen egy kis plussz tájékoztatás:)))
A tér-idő kérdése nagyon érdekes -(valaki megpendítette ezt a témát is)- mindenesetre a kvantum fizika, Einsten, stb. erre elég értelmes elméletet alkotott meg, amelyek megállják helyüket. A tér-idő csak a sűrű anyagi szinteken érzékelhető úgy, ahogy mi a mindennapokban érzékeljük. Egy meghatározott gyorsulással, a tér és idő vonala egyre jobban elgörbül és elvész a Földünkön érzékelt lényege.Tehát egy "végső" ponton, már egymás mellé sem lehet helyezni az életeket:))))de egyebet sem:)))
Úgy gondolod, hogy a lélek bármikor, bármelyik korban megszülethet? Hogy nincs előre haladás, meg hátra haladás? Ez érdekes, én nekem nagyon elvonatkoztatott. Attól függetlenül logikus is lehet. Szerintem a földi megtestesülésben mindenképpen van idő.
Én meglehetősen érzékeny típusú vagyok s ezért meditációban könnyen elszállok. Egy légzéstechnikával összekötött meditáció során visszazuhantam egyik előző életembe. Itt keresztes lovag voltam s bizony nyírtam a pórnépet... Nagyon nehéz elmondani szavakban, mit is éltem át. Szörnyű belső fájdalom gyötört, de aztán megjelent Felettes Énem s megnyugtatott -
már rég megbocsájtott s ezért én is bocsássak meg önmagamnak. Az ilyen mélyreható élmények szerintem igen sokat segítenek a lelki megtisztulásban...
Én azt hiszem, hogy a földi élet, maga a föld adott, van, függetlenül az állandó és örök lélektől. A kettő között pedig csak kapcsolat van. A földi létünk a lélek játéka, gyakorlata. Az idő a földön van, a köztes létben nincs.
Igen, szerintem betekinthetünk a jövőbe is, de értelmét nem látom. A könyvekben azt olvastam, hogy a lélek fejlődésének nincs szüksége arra, hogy megtudja a jövőt.
Az én fogalmaim szerint, ha létezik a reinkarnácó, akkor az "idő nem létezik", azaz csak a reinkarnációk időtől függetlenül, kvázi egymás mellett; akkor ilyenkor az ember "betekintést nyerhet" elkövetkező életeibe is?!
Az egész csak benyomás volt? Az egyik ismerősöm azt mesélte (és a legtöbb esettanulmányban is azt olvastam), hogy olyan állapotban nézi az ember, mintha moziban ülne, a körülötte lévő dolgokat pedig teljesen érzékeli, tudja, hogy ő xy a XXI. századból. Kb. 1,5 hét múlva megyek, először csak a barátnőm reinkarnációs utazásán leszek én is jelen. Igazából itt el is döntöm, hogy én megyek-é. Nagyon fontos, hogy ki csinálja!! Egy kicsit úgy készülök az egészre, hogy meg fogom tudni az élet nagy kérdését.
Biztos sokat számít az utazás élményében, hogy hisz- e az ember benne vagy sem. Én egyelőre hicsak hiszek benne, az egész után szeretném belátni.
Nekem van egy emlékem, amit gyerekkorom óta őrizgetek és tudom, hogy az nem képzelődés, hanem megtörtént, méghozzá előző életemben.
v.
Szimpla meditáció volt. A vezető azt mondta, hogy "lépj át az idő kapuján" (vagy valami ilyesmit) "ahol valameyik korábbi életedbe nyerhetsz betekintést".
Sajnos én nem meditálok "jól", legalábbis ilyen szempontból, ezért többnyire nem érzem a "bőrömön" az eseményeket, hanem kissé távolról, homályosan látok képeket.
Őszintén szólva semmelyik kérdésedre nem tudok válaszolni, semmi ilyesmi nem történt. A vezető nem utasítot semmire, csak annyit mondot szemlélődj egy kicsit. Ez csak egy "afféle" kóstoló volt, nem tarápiás célú hepening.
Az autóson kívül még egy-két epizódot láttam, de őszintén szólva nem emlékszem. Az egészet nem vettem túl komolyan, több okból is (amit nem sorolnék föl), ezek közül a legfőbb az volt, hogy kissé szkeptikus voltam és úgy voltam vele, hogy ez simán lehet képezelődés is.
Még annyira emlékszem talán, hogy valamilyen európai nagyvárosban voltam, talán Berlinben (de végül is lehetett Pest is) és kockakövön mentem a küllős kerekű ósdi teherautómmal (az is lehet ám hogy nem villanyszerelő, hanem kéményseprő voltam...)
Szóval egy felületes dolog volt, hiányos képfoszlányokkal, melyek mára méghiányosabb emlékfoszlányokká váltak...
Csupán csatlakoztam ahhoz, amit írtál, de amúgy nem neked speciálisan szántam a mondókámat, hanem úgy általában. De ha már írtál a furikázásodról, mondjuk érdekelne az is, hogy kívülről szemlélődtél vagy benne érezted magad a helyzetbe? Milyen kritikus helyzetek voltak abban az életedben, milyen emberi kapcsolatok? És azok hogyan, miként hatnak ki vajjon a mai életedre?Milyenek az összefüggések? Ilyen és hasonló kérdések a lényegesek a reink. pszichoterápiáknál - tehát az összefüggések, párhuzamok, érzelmi minták ismétlődései, stb. A módosult tudatállapotban megjelent érzések, stb. fel lettek e oldva a meditáció végén? Megtörtént-e a pozitív behelyettesítés?
Amikor vezették a meditációt, akkor a vezető meghatározta előre a kérdéseket (pl. menj el a csodálatos házadba, stb...) vagy semleges kérdésekkel vezetett-e (pl. érintsd meg a ház falát - miyen érzés megérointeni)? Mert az hogy hogyan vezetik a meditációt, nagyon fontos.
ööö...ezt most te biztos, hogy nekem akartad írni?
Egyébként egy reinkarnációs meditáció során valamilyen szerelő (talán villany) munkásként láttam magam a század derekán (40-es évek talán) egy amolyan gömbölyű kisteherautóval furikáztam, melósruhában és létra volt a kocsi tetején... (komoly)
