"Levelek Mizantrópiából"
Gyurkovics Tibor 2004. május 15. 00:00
Ez a föld Isten kalapja…sten kalapja
Julcsa ámuldozva és kíváncsian böngészte mindkét újságot, amelyik hozzájuk járt.
Ámulva, hogy milyen világban él. Katonák kínoznak sokszor ártatlan embereket, akiket csak azért bántalmaznak, mert más a vallásuk, és mások a hithez fűződő kapcsolataik, mint a bántalmazóknak, akik már elvesztették szüzességüket, és durvák kegyetlen, kérges szívűek lettek. Vagy voltak is?
Alig várta, hogy János hazajöjjön és beszámoljon neki arról, hogy mit olvasott. Mintha nem lenne más ezen a földön, mint egy bosszúálló Isten árnyéka, aki megfizet ember képében mindenért. Mert az ember megint úgy elaljasult, hogy önként kéjjel öl…
De mi lehet ez a tulajdonsága? Isten mintha valamit kifelejtett volna a Teremtésben, morfondírozott Julcsa tovább gondolva a kegyetlenséget, amit olvasott. – Milyen jó, hogy Jancsika meggondolta magát… Most már nagyon szeretne hazajönni. A pártok is folyton hangoztatják, hogy haza kellene hívni a katonákat, de Julcsa már egyiknek sem hisz. Hiszen olyan párt is van, amely annakidején megszavazta, hogy részt vegyenek ebben a gyilkos öldöklésben, most meg tiltakozik. János belépett az ajtón. Julcsa eléje rohant.
– Tudod, mit olvastam?
– Mit?
– Hogy megint kínozzák a foglyokat, sőt most már az egész világ bocsánatot kér, vagy éppen tiltakozik a bocsánatkérés ellen, hogy ő nem is kért bocsánatot, meg különben is hamis fotók ezek az embertelen fotók…
– Miről beszélsz?
– Hogy lefejeztek egy fiatal amerikai fiút, bosszúból.
– Miféle bosszúból?
– Hát, mert az arabokat is agyonkínozták a börtönökben. Ez a kínzás megaláztatások sorából állt. Az arabok még büszke, hívő, szabad emberek. Csak a saját hitük tartja őket fogságban. De ezt önként vállalják.
– Esik az eső. Megint. De sebaj, ez jót tesz a földnek, Dolgozni ugyan nem lehet, de évek óta hiányzik ez a csapadék.
– Esik… De Irakban árammal kínozzák a foglyokat.
– Valamelyik este hallottam én is a tévében…
– De tovább folytatódik. Mindenki bocsánatot kér a foglyoktól.
– Ki mindenki?
– Hát az a Neander szerű ősember, meg a Gigerli, aki a népeket ingerli…
– Az angol?
– Az, nem tudom sose a nevét.
– És mit szólnak a foglyok?
– Aki szóhoz jut, az azt mondja, inkább jobb lenne meghalni, mint ezeket a megaláztatásokat élve túlélni.
– Mért, mit csinálnak velük?
– Sok mindent írnak. Képet mindig csak négyet mutogatnak, hogy legyen unalmas. És az arabok bosszúból lefejeztek egy amerikait.
– Mért, te mit tennél?
– Nem tudom. De az biztos, ha a Jancsikával hasonlót művelnének, ha kiment volna, akkor elmennék a parlament elé és kikaparnám a két szemét annak, aki felelős a halálért.
– Akkor meg mit csodálkozol az arabokon?
– Én nem csodálkozom… De azért nyilvánosan kivégezni, aztán videón levetítetni az egész világnak…
– És mi mit csinálunk?
– Mármint mi magyarok?
– Igen. Hazajövünk? Vagy részt veszünk ebben az embertelen, egyenlőtlen küzdelemben?
– Vitatkozgatnak rajta, egyeztetgetnek…Tudod olyan ez mintha Isten cserbenhagyta volna az embert.
– Mióta lettél hívő?
– Mindig is az voltam. Hittem Istenben, hogy képes az embert emberré lenni. Ma már tudom, hogy valamit elrontottunk. Az isten pedig nézi, hogy miképpen hozzuk helyre. De lehet, hogy ő is videózik. Korszerű technikát használ. Egyik tévé csatornáról a másikra kapcsol. És vár.
– Mire vár?
– Hogy emberré válunk.
– Hát arra várhat. Amikor esik szerintem sír. És mostanában sokat sír.
– Szerinted hazajönnek a fiaink?
– Majd legutoljára, amikor már minden elveszett. És csak aki életben marad.
– Emlékszel a nótára? Ez a föld Isten kalapja…
– És hazánk bokréta rajta…kréta rajta."
