Amúgy nem tudom, mennyire ismeritek a Trace (és Rick van der Linden) munkásságát, de ha a '74-es, '75-ös albumaikat meghallgatja az ember (Trace + Birds), akkor azért egy Solaris vagy Omega felvétel sem tud igazán sok újdonsággal szolgálni...
Hát ja, ennyit az Erdős- (és úgy általában Hungaroton, Pepita stb.) féle popmenedzselésről. Fingjuk nem volt semmiről, csak meghallgatták, hogy mi a divatos "nyugaton" és akkor azt több-kevesebb sikerrel elmajmolták, elmajmoltatták. Egyébként ez az egész honi könnyűzenére is elmondható, azért elég kevés az olyan öntörvényű és eredeti énekes vagy formáció, aminek ne lenne közvetlen elődje és megfelelője az angolszász zenei világban... És ebbe a körbe még a Solaris meg a Mini is sajnos beleértődik, mert gyanítom, hogy Ian Anderson példája nélkül őket is simán kifütyülte volna a mélyművelt közönség, abban a pillanatban, amikor a fuvolát Kollár Attila vagy Török Ádám a szájához emeli...
Amúgy most meghallgattam a NP "Ugye, eljönnek a repülők" c. örökbecsűjét, és hát végül is ha Lillácska rém modoros és idegesítő, a hangszerek ívétől távolodni nem tudó-nem akaró hangját gondolatban lecseréljük egy kicsit fantáziadúsabb fuvola szólamára, akkor máris megvan egy újabb zseniális Solaris számunk ;-)))
Bizony így van ez. Sok nagy névre miután már nincsenek az élők között, akkor kezdenek el felfigyelni, akkor kezdik el komolyan venni, és igazán értékelni őt a többiek. Addig úgy vannak vele, hogy "jó, jó, de ő is csak egy ugyanolyan egyszeri, földi halandó, mint mindenki más...." és csak miután könnyű lett neki a föld, kapják fel a fejüket, hogy hoppá, valamit tudott ez az ember"!
De hogy milyen zenét hallgatok? Elég sok félét. Klasszikusoktól kezdve az igényes popzenén át a fajsúlyosabb cuccokig szinte mindenben találok kedvemre valót. A zene végtelen.
Köszi, hogy elmondhattam mindezt és köszi, hogy elolvastad és még csak annyit ehhez, hogy figyeljünk oda egymásra, mert mindenki Isten gyermeke. Akár tud róla, akár nem ÉS "egyszeri, földi halandóknál" lényegesen többek vagyunk. Lényegesen többek.
Töredelmesen bevallom, hogy soha életemben nem volt türelmem Jeff Beck-hez, most viszont, hogy meghalt szegény, rá kellett jönnöm, hogy ez mekkora nagy hiba volt. Elsősorban nem a yárdbörszös meg a korai időszakáért (azok olyan kis tucat rocknak tűntek és tűnnek most is), hanem a későbbi munkáiért:
De jó az egész performansz is, az ember nem mindig tudja, hogy épp Pharrell Williams vagy valaki a woodstocki színpadról énekel-e éppen, de attól még szuper az egész: https://www.youtube.com/watch?v=L-2NZcDfKtw
Nagyon lelkes volt, de mondjuk neki már húsz évvel ezelőtt is élő zenés blues kocsmája volt, szóval igazán érthető ,-)
Amúgy nem rossz, sőőőőt, bár mondjuk én mindig is szkeptikus voltam, hogy country-blues vonalon mi újat lehet még kitalálni, de szerencsére vannak nálam kreatívabb emberkék is a földön ;-) )
Érdekes, mert alapesetben ki lehet engem üldözni a világból a röneszánsz muzsikával, ez meg - amilyen jó kis szefárd-törökös-arabos-mittudoménmégmilyenes - nagyon is tetszik:
