sajnos felkaptam a fejem a topiccímedre, mi is átéltük a kruppot a fiammal másfél éves korában. megúsztuk a kórházat, ehhez nem tudok hozzászólni, de esetleg segíthetnek a tapasztalataink.
mivel tudtam, mi az a krupp, és milyen köhögéssel kezdődik (a barátnőm fia pont egy héttel azelőtt volt kruppos, sajnos ő kórházba is került) az első gyanús köhintésnél elvittem a fiam a gyerekorvoshoz, és azonnal elkezdtünk adni egy gyógyszert (nem jut eszembe a neve, nem tudja véletlenül valaki????? egy por, amit fel kell higítani, és segít felszakítani a váladékot, nem az acc100)
mivel ha jól tudom, a kruppnál pont az a veszélyes, hogy a váladék lerakódik a gégében, ezzel meggátolva a normális légzést.
így viszonylag simán megúsztuk, sajnos mint kiderült, valóban krupp volt, de idejében észrevettük.
nagyon fontos a hidegpárásító gép, azóta is készenlétben áll, de szerencsére (kop-kop) nem volt rá többet szükségünk.
a kruppnál még az a veszélyes, hogy általában éjszaka kezdenek fulladni a gyerekek, nagyon ébernek kell lenni, és amint egy fulladásroham jön, gyorsan ki kell vinni a hideglevegőre, forró nyári estéken nyugodtan a mélyhűtőbe a fejét pár percre.
bíztatásul csak annyit, nekünk többet nem jött ki.:))
A párásító és a hideg levegő használ, mint elsősegély. Jópárszor álldogáltam minusz öt-tíz fokban az erkélyen. Két paplanba csavarva a gyerek, én meg egy szál holdfényben, amíg a nejem felöltözött. :-(
Nem hangzott még el, de én úgy tudom, hogy a hidegpárásító is használ. Minekünk csak ketto darab ugató köhögésünk volt egy évesen. De nagyon megijedtünk, mert a feleségem sokat szenvedett ezzel a betegséggel gyerekkorában. Akkoriban vettük a hidegpárásítót, illetve elmentünk homeopatához. Hálistennek azóta nem volt ilyen eset. Most 21 hónapos a baba.
Nem tudom, hogy a krupp ill. "kruppos tünetek, száraz, görcsös köhögés" azonos-e, az utóbbi többször előfordult a fiamnál kb. 9 hónapos kora óta. De nekünk az első kihívott ügyeletes orvos megmondta, hogy a hideg levegő segít, ez be is jött. Most már elég nagy (4 éves múlt), ha elő is jön, sokkal gyengébben, plusz az első jelre (nem "brummogós", hanem "ugatós" köhögés) kap Zyrtec-et, így az utóbbi egy évben már ijedtség nélkül teltek a megfázásos éjszakák.
(Ugye más szülők is úgy tudják, hogy ezt a betegséget iskolás korára kinövi a gyerek, ahogy a tüdeje és a hörgői tágulnak?)
László kórház: anyagilag láthatóan siralmas helyzetben lehet a kórház (ezzel nem lóg ki a többi közül), emberileg nem tűnt rossznak a helyzet, bár ha vészhelyzetben kell 10 percet várni a nővérkére (műszakváltás miatt), akkor biztos sokkal rosszabb lenne a véleményem. (Hozzá kell tennem, hogy nem egy influánzás rohamidőszakban, hanem csendes áprilisban voltunk benn, nyilván olyankor kisebb a feszültség.) De a Heim Pál (sajnos ott is voltunk egyszer) jobban tetszett "személyzetileg"...
A mi 2 esetünk kicsit több, mint 5 éve volt, de asszem nem sokat javult a helyzet:
1. eset: 8 hónapos a baba, kruppos roham, valahogy bekerültünk a Lászlóba, bentfogták a gyereket, a mama is bent maradt vele. Rémes állapotok az osztályon, távozás némi után közelharc árán.
2. eset: 1,5 éves. Kruppos roham (éjjel), irány a Heim Pál, mint ügyeletes, a Lászlóba eleve nem akartunk menni. A gyerek rondán hörög (ismeritek), szépen várjuk a sorunkat. Pár perc, orvoshoz kerülünk. Az nézegeti, és a következőket mondja: ez bizony kruppos roham, tudna adni valami injekciót, de ha nem hat eléggé (elég rosszul volt a gyerek), akkor át kell menni a Lászlóba, és ott nem szeretik, ha antihisztamint kap a gyerek, tehát inkább nem adja be, inkább menjünk át kezelés nélkül!
Kicsit bután néztem, de átmentünk. A Lászlóban hosszas várakozásra kényszerültünk a gégészeten egy csomó beteg gyerek között. Én kivittem a lányunkat a folyosóról az épület elé, mert a hidegben sokkal jobban volt. A nővér rámszólt: ne vigye ki a gyereket! Mondom, de ott sokkal jobban van. Mire a nővér: De ne vigye ki, mert akkor a doktor úr nem látja a tüneteket! - na itt majdnem hazamentem. Végül kivártuk a sort (addigra már egész jól volt a gyerek).
A doki hozzáállása: hagyjuk ott a gyereket, 3 nap múlva meggyógyítva visszaadja. Mint egy TV-t...
Közelharc témája: 1. kapjon kezelést és elmegyünk vagy 2. bent marad, de maradhasson a mamával. A 2. kizárva, mert nincs hely, az 1. kizárva, mert kezelés után bent kell maradni. Hosszas küzdelem után hajlandó volt kezelni (inhalálás). Két órára ott maradtunk megfigyelésre. Sluszpoén: senki ránk se nézett, másfél óra után (kb. éjjel fél kettőkor) a doki ment aludni. Már az ajtóban állt (tehát nem foglalkozott velünk), amikor megkérdeztem, hogy mi mit csináljunk, elmehetünk-e? Válasz: 'Maguk oda mennek, ahova akarnak!'.
Konklúzió: először hideg, lehetőleg párásabb levegőre a gyereket, és ha az nem segít, akkor orvost. (Utólag tudtuk meg, hogy Németországban ezt tanítják a szülőknek. Sőt, ott még az inhalálószert is be lehet szerezni - no kórház!)
László szakmai színvonal: egy hónap alatt háromszor adták haza - szerintük gyógyultan - a gyereket. Mindhárom alkalommal egy-két napon belül 39-40 fokos lázzal került vissza, mindig új szövodménnyel (arcüreggyull, középfülgyull) Utólag magam sem értem, miért mentünk oda vissza 3x, talán csak a tapasztalatlanságunk miatt.
Mikor már egy-egy hétvégés megszakítással egy hónapja volt bent a lánykám a Lászlóban, akkor ajánlotta egy ismeros a Madarász utcai kórházat. Azóta is nekik küldöm az 1%-ot :))
a nagyobbik lányom produkált ilyen ijesztó tüneteket, és mi is a Lászlóba kerültünk. A tapasztalataim hasonlóan lehangolóak voltak, mint a tieid. Igaz, hogy ez jó 10 évvel ezelőtt volt, de ezek szerint nem változott semmi: kikötözött gyerek, tájékoztatást nem adó orvosok, nagyképű, nemtörődöm nővérek... ( a kedvenc sztorim: néhány nap múltán vettem észre az ablakpárkányom szaporodó gyógyszereket. Nővérke: "Ja, azt hittem, maga beadta!")
Na de a happy end: a Madarász utcai kórház, csupa kellemes meglepetés. Kedves, a szülőt partnernek tekintő orvosok (Héthársi Balázst szerettük nagyon, de úgy tudom, ő már nincs ott, Ávéd Katalin a fülészeten) - sokkal emberségesebb volt minden és mindenki. De kívánom, hogy ne forduljon elő többet.
földi
A krupp csak érintőleges volt a fiamnál. Ő négyhónapos korától kapott allergiás asztmás rohamokat, néha diszitve egy kis kruppos beütéssel. Hála a dokinknak egy percet sem töltött emiatt korházban. Ezt az orvosunknak köszönhettük, aki képes volt órákat nálunk tölteni, hogy meglássa, hogy hat-e az injekció. Egyszer nem értük el és az ügyeletet hívtuk ki. A nő majdnem rendőrt hívott, amikor közöltük, hogy nem visszük kórházba a gyereket, hanem adja be neki az injekciót.
Amikor a fiam suliba ment, az akor végzett vizsgálatnál merte megmondani a doki, hogy nem sok esélyt adott arra, hogy ezt megérjük.
Tapasztalatom szerint, amíg nincs műszeres segítségre vagy életmentő beavatkozásra szükség, addig otthon a legjobb a gyereknek, mert a kórházi környezet csak sokkolja, ami csak a rohamnak kedvez.
Szia Ltd!
Homeopátiás orvoshoz.
És főleg ha csak most kezdődtek a tünetek nagy esély van rá, hogy gyorsan rendeződik a dolog és megússzátok a kórházat,lélegeztetőgépet és a többi nyalánkságot...
Ha akarod elküldök neked az archívumomból egy levelet amiben egy kismama írta le kálváriájukat a kruppal és hogy hogyan gyógyították meg illetve tették tünetmentessé a gyereket a homeopátiával.(remélem még meg van)ill. ha akarod megadom az e-mail címét, biztos vagyok benne, hogy szívesen segít neked.
Én egy hónapja vittem el a lányomat ugyanahhoz az orvoshoz akihez ők is járnak, szintén krónikus köhögéssel ami már egy éve tart nála,de nem krupp.
Egyenlőre nem tudok érdemben beszámolni, pillanatnyilag két hete tünetmentes a kislány,eddig kezelés nélkül egy hónap volt a legtöbb idő amikor nem köhögött...
Tudom, hogy sokan szkeptikusak a homeopátiás gyógymóddal szemben (ld.pl.a homeopátiás topic)de úgy gondolom ha egy olyan betegségről van szó mint pl. a krupp ami akár a beteg életébe is kerülhet erősen megfontolandó egy olyan lehetőség kipróbálása amitől meggyógyulhat, míg a modern orvostudomány az életmentő beavatkozáson kívül mást nem tud tenni (ha jól tudom).
üdv.cicó
Egy barátnőm kisfia 8 évvel ezelőtt akkor 1 évesen szintén a Lászlóba került, ahol gégemetszésen esett át, és 2 hónapig lélegeztetőgépen élt.
Mikor kiengedte az orvos, akkor mondta meg a barátnőmnek, hogy ők maguk is 1% esélyt láttak a túlélésre.
Nándi ma agyonszeretett, túltáplált 9 éves, de örök csoda, hogy él.
Ez persze más kategória, de Gabi azóta is azt mondja mindenkinek, ha krupp, akkor nem telefon, orvos, mentő, hanem kocsi és László kórház.
Én magam másik gyerekrészlegén voltam a fiammal, de ott közvetlen, jófej, gyerekpuszilgatós orvosokkal találkoztam.
Másfél éves kislányom tegnapelőtt éjjel produkálta először a fent nevezett fulladásközeli állapotot. Az ügyeletes orvos utasítására bevittük a László kórházba, ahonnan szerencsére -és gyorsan javuló állapota miatt- másfél nap után hazaengedték.
Állítólag ez a legjobb hely, ahol nagy gyakorlattal és szakértelemmel GYÓGYkezelik az ilyen gyermekeket, én azonban ha nem muszáj, nem hoznám ide többet a gyerekemet, ahol -szerintem!- durván lekezelően bánnak a szülőkkel, kikötözik a gyereket, ahelyett hogy a szülő segítségét vennék igénybe az ápolásban, esetlegesen elkerülve vagy csökkentve azt a lelki sérülést, traumát amit egy egyedül hagyott kisdedet élhet át, ágyhoz szíjazva. De volt ott más is...
Ami érdekelne: Volt-e valakinek hasonló tapasztalata? Ha igen, tud-e jobb helyet a fővárosban, vidéken, kezelésben, ellátásban, hozzáállásban?
Várom a véleményeteket, élményeiteket!
