Sziasztok Világutazók!
Tetszik ez a topic, itt olyanokat láttam, akik hozzám hasonlóan imádják az autós utazásokat.
Mostanában készülök megdönteni a rekordomat: eddig 2000 km volt a majdnem egyhuzamban lenyomott távolság (persze tankolások, kisebb pihenő, szendvics, némi sör fogyasztása, kisebb szundi a kocsiban...), most megpróbálom, hátha túlélem a Nagykanizsa-Malaga távolságot 30-32 óra alatt.
Indulás 31-én a reggeli órákban, érkezés.... ki tudja, majd valamikor.
Kocsiban: nej meg én, meg minden cucc, ami két hétre kell az apartmanba, napernyő, kispárna, sör, ásványvíz, rádiós magnó, stb.. :-))
Járt már valaki arrafelé? Mi eddig csak Valencia mélységéig értünk el, két éve.
Én a Microsoft AutoRoute 2000-et használom, nagyon jó, még a pihenőket is be lehet írni, kíváncsi vagyok, sikerül-e tartani az abban kapott menetrendet.
Na most egyelőre ennyi, sziasztok!
En par hete voltam Milanoban, gyonyoru hely, csak ajanlani tudom. Van egy kis varoska Como a neve Milanotol par km eszakra, egy kis tavat olelnek korbe a hegyek, oda erdemes elmenni. Ott van Voltanak valami emlekmuve, ami a 100000 lirasukon van.
A kovetkezo nagyobb utam augusztus 20-an lesz, mar alig varom. Pozsony - Sahy - Vac - Budapest - Pozsony. Nem nagy durranas mi?
Szeptemberben, ha minden rendben lesz, jon egy Pozsony - Becs - Graz - Klagenfurt - Velence - Milano es vissza. Mar bujom is az autoroutet es tervezek :))
Még egy pár szót vesztegetnék Boszniára.
Mielőtt elindultunk, arra számítottunk, hogy sűrűn látunk majd aknamezőket. Hát ebben csalódnunk kellett, mert ahol megművelhető terület volt, azt mind megművelték, máshol meg általában nemigen lehetett aknára számítani. A hegyekben többnyire vékony volt a talaj, ha volt egyáltalán. Mindössze egy helyen, valami legelő szélén láttunk egy halálfejes táblát.
A pénzük meg elég sajátos. Konvertibilis márkának hívják, értéke definíciószerűen megegyezik a német márkáéval, ennek megfelelően német márkával is lehet fizetni. Mindössze a prnjavori postán ingatták kissé a fejüket, de aztán némi tanakodás után elfogadták, miután látták, hogy igen elszántak vagyunk, és mindenképpen haza akarjuk küldeni a képeslapokat. :-) Lehet, hogy hivatalos helyen nem fogadhatják el. Mindenesetre érdemes feltankolni kis címletekből, mert úgy tűnik, hogy nem nagyon bíznak a saját pénzükben. Ugyanis ha vissza kell adni, kizárólag konvertibilis márkát adnak vissza. Kíváncsi vagyok, hogy a feketepiacon hány konvertibilis márkát adnak egy németért. A határ közelében a kunát is elfogadják, a Bosanski Brodi benzinkútnál pl. márkában és kunában is számolta a számláló a fizetendő összeget.
Rendőrök akadnak útközben, de elég kevesen. Minket egyszer sem állítottak meg. Annál több SFOR és ENSZ kocsival találkoztunk.
A határokon nem volt különösebb vámvizsgálat. Odafelé minden vámos csak annyit kérdezett, hogy a tengerpartra megyünk-e, és úgy látszik, eltaláltuk a helyes választ, mert tovább nem foglalkoztak velünk. Hazafelé Strmicánál a boszniai vámos végezte a legkomolyabb vizsgálatot: felnyittatta a csomagtartót és a motorháztetőt, majd kb. 3-3 másodperces szemrevételezéses vizsgálatot követően arra a következtetésre jutott, hogy nem vagyunk csempészek. Ebben igaza is volt, mindössze Barcsnál követtünk el kihágást: becsempésztünk az országba vagy 10 üveg boszniai sört.
'98-ban barátnőmmel 2 hetet Párizsban töltöttünk. Út autóval, kaja+ital itthonról, mivel gondoltuk kint nem a mi pénztárcánkhoz mérik az árakat. Szerencsére családiházban laktunk, ergo volt hütő, így nem okozott gondot az 5 ajtós Vectrát csurig tölteni. Kint döbenet: a háztól kb 100 méterre egy olyon tipusú bolt, mint a mi Plusz, Penny M. taláható és az árai a Mo.-hoz képest max.5-15%-kal magasabb, de volt ami olcsóbb volt. Na akkor fogattuk meg, hogy ez volt az utolsó ilyen kaja kicipelés.
Hétfőn hajnalban szerencsésen hazaértem Ausztriából, azóta nagyjából már ki is aludtam magam :) 2000 km-es út volt, Érd-Innsbruck-Salzburg-Érd, Samarával, barátnővel meg egy tonna csomaggal. Érdekes, osztrákok normálisan vezetnek. Ja, meg a sebességkorlátozásaik többé-kevésbé reálisak. De azért jó volt néha a hibátlan minőségű sztrádákon 150-160-ra gyorsitani :) De ha kint volt a 60-as tábla, akkor tudtam, hogy nem illik 120-szal menni... nem úgy, mint nálunk :) Szóval közlekedési szempontból elég jók, csak a tiltó- és engedélyező táblák logikája volt egy kicsit szokatlan. Egyszer fölmentem autóval egy hegyre, aztán mikor már nagyon gyanús volt a terep, szembejött az erdész a terepjárójával és visszazavart :) Aztán lent sikerült beazonositanom a behajtást tiltó táblát :)
Jártunk a Grossglockner Hochalpenstrassén, nagyon szép, még az Edelweiss-spitzéhez is fölmentünk, 2500m fölé, kocsival. De az Innsbruck környéki falvakon átvezető hegyi utak is elég jó autózási élményt jelentenek... főleg, mikor a legszűkebb részen jön szembe egy lakóautó :) Egyetlen negativ élményem az volt, mikor hazafelé, este 11 után, már a határ közelében szabálytalanul elémkanyarodott egy Saab (jobbról jött, balra kanyarodott), én meg menten 90-nel és kb. 20 méterre voltam tőle, mikor láttam, hogy nem csak az orrát dugja ki, hanem kijön elém. Fékezés, jobbrakanyar, balrakanyar, 360 fokos fordulat, sikerült kikerülnöm és végig az úton maradnom, szóval nem lett baj, bár a gumik biztos nem örültek neki :( De egyébként nagyon kultúráltan vezetnek. Hazafelé, magyar területen aztán annál feltűnőbb volt a bunkó stilus... de azért a románoknál még a magyarok is nagyságrendekkel jobbak :)
Megjöttünk. Bosznia egy fantörpikus hely! Ha legközelebb arra járunk, tuti, hogy eltöltünk ott pár napot. Néhány kép is készült, ha valaki tud ajánlani egy ingyenes tárhelyet, az tegye meg. Levélben is lehet. Meg az is érdekelne, hogy hogyan lehet hivatkozásokat beszúrni ide. Nem a képeket akarom itt megjeleníteni, csak a hivatkozásokat.
Szóval péntek 13-án reggel 5-kor elindultunk Szegedről, bár csütörtökön még nem minden jel mutatott arra, hogy ezt meg tudjuk tenni, mert még szerelni kellett a kocsit, és a papírjai se voltak rendben. De szerencsésen alakult a nap, bár kissé szorosan, mert éjfél után végeztem a bepakolással. Udvarnál átmentünk Horvátországba, majd Eszék, Dakovo érintése után Slavonski Brod/Bosanski Brodnál Boszniába. Itt több, mint egy órán keresztül araszolgattunk át a Száva hídján, ami a két határállomás között van, mert bár az áthaladás folyamatos volt, a sor hosszához képest lassú. Igen sokan igyekeztek mindkét irányba, úgyhogy kezdtük úgy érezni: Bosznia nem lehet olyan rossz hely. Rengeteg gyalogos jött Bosanski Brodból tele szatyorral, úgy látszik, hogy a napi fogyasztási cikkek ott olcsóbbak, mint Slavonski Brodban. Szívesen lefotóztam volna a Szávát, de nem biztos, hogy a határon ezt értékelték volna.
Miután bejutottunk, az első benzinkútnál tankolás, a 95-ös 1.50 DEM. Majd az első útszéli kocsmánál megálltunk, itt is tankolás a boszniai sörökből, illetve csak egyféléből, de ebből sajnos kimaradtam a vezető pozíció miatt. De az egyik helybeli vendég tudott egy kicsit magyarul. :-)
Derventa, Prnjavor. Prnjavorban megálltunk, szétnéztünk a belvárosban, küldtünk haza képeslapokat. Az egyik (a leggyorsabb) ma érkezett meg.
Irány Banja Luka, a Boszniai Szerb Köztársaság központja. A térképek szerint Boszniában mindössze egy 12 km-es autópályaszakasz van, Banja Luka fölött, de ez átverés. Ennyi sincs, ez ugyanis egy autóút.
Bosanski Brodtól Banja Lukáig alighanem a világ, de legalábbis Európa legsűrűbb benzinkúthálózatát vehettük szemügyre. Nem lehet olyan egy km-es szakaszt kijelölni, amelyen ne lenne benzinkút. Sejtelmem sincs, hogy ki vesz ott annyi benzint, hogy mind megél, de úgy látszik, van rá kereslet. A benzin ára folyamatosan csökkent, 1.40, majd 1.30 DEM, az autóúton még 1.25-ért is láttunk egy kútnál.
Eredetileg nem arra mentünk volna, de útközben valakinek rémlett, hogy egy Csontváry-festményen mintha egy jajcei vízesés lenne. Nem túl nagy kitérő, ha már itt vagyunk, irány Jajce.
A Vrbas völgye. Lenyűgöző hely. Egyes részei kísértetiesen hasonlítanak az Isonzó völgyére.
Bosanski Brodnál a Boszniai Szerb Köztársaságba léptünk be, itt cirill betűkkel írnak, de Jajce felé közeledve egyszer csak horvát zászlók vannak már mindenütt, és latin betűk. Banja Luka és Jajce között átértünk a boszniai horvát területre (a pontos megnevezését nem tudom).
Boszniában az utak kb. ugyanolyanok, mint Horvátországban, de Jajce felé haladva találkoztunk egy kritikusabb résszel. A Mrkonjic Gradi elágazásnál egy tábla kerülő utat jelzett Jajcéba (Mrkonjic Gradon keresztül), de semmi sem utalt arra, hogy mi ennek az oka, és semmi sem tiltotta a haladást egyenesen Jajce felé, úgyhogy mentünk arra. Persze kiderült, hogy mi volt a gond. Az elágazás és Jajce közötti 25 km-es útszakasz közepén van egy rövid alagút (legfeljebb 50 m), ami bizony omladozik. A két bejáratot figyelmeztetésképpen félig el is torlaszolták olyan kövekkel, amelyek már a plafonról potyogtak le. Ettől eltekintve semmi sem tiltotta az áthaladást, mellesleg pont az alagútnál értünk utol egy másik kocsit meg egy teherkocsit, ők habozás nélkül átzúgtak, hát mi se fordultunk vissza.
Jajcéban megkerestük a vízesést, tényleg kár lett volna kihagyni. Mellesleg az egyik kocsmában a csaposnő tudott magyarul, ez azután derült ki, hogy angolul és németül hiába faggattuk, hogy hol a vízesés. :-)
Bugojno, Kupres. Kupresben tankolás, mert már esteledett, és tartottunk tőle, hogy bezárnak a kutak. Mellesleg Banja Luka után a benzinkutak sűrűsége visszaesett a normális szintre, a benzin ára pedig emelkedett. A déli részben 1.60 DEM a jellemző, de lehet találni 1.50-ért is.
Livno. Eredetileg a Prolog és Obrovac Sinjski között akartuk elhagyni Boszniát, de tartottunk tőle, hogy az nem 24 órás átkelő, ezért Kamensko felé vettük az irányt. Sajnos a Busko-tóból nem sokat láttunk, mert már teljesen besötétedett, mire elmentünk mellette.
Mivel Splitbe már éjfél előtt nem érkeztünk volna meg, és az éjszaka közepén kempinget keresgélni nem tűnt olyan vonzó dolognak, a határ után nem sokkal egy útszéli vendéglőnél aludtunk az út mellett.
Horvátországról egyelőre nem sokat akarok szövegelni, mert most inkább Bosznia a lényegesebb. Splitben és Sibenikben voltunk. Hasznos tanácsnak most csak annyit mondanék, hogy ha valakit érdekelnek a Krka folyó vízesései (érdemes megnézni), akkor ne hagyja otthon az ISIC-ot, ha van, mert ISIC-kal 24 kuna a beugró a nemzeti parkba, nélküle meg 45. Mellesleg a Krka felé haladva találkoztunk a legnagyobb műszaki problémával, az is az én hülyeségem következménye volt. Sibenikből kifele haladva kicsit későn jutott eszembe, hogy bekapcsoljam a hűtőventillátort, túlmelegedett a motor, és mire megálltunk, már elforrt egy csomó hűtővíz. Ez a kisebbik gond volt, pótoltuk, de amikor újra próbáltam indítani, rá kellett jönnöm, hogy kicsit tovább főztem a motort a kelleténél, mert kiégett a hengerfejtömítés. Végülis nagy baj nem történt, kicseréltük.
Sibenikből szombat reggel indultunk haza, illetve némi túlzás, hogy reggel, mert mire összepakoltunk és kifizettük a szállást, 11 óra elmúlt.
Drnis, Knin. Strmicánál átléptünk Boszniába, majd Bosansko Grahovoban (roppant csöndes helynek tűnt) egy kis forgalmú benzinkútnál tankolás és ebéd. A kutas kissé unatkozott, mert közben odajött hozzánk egy kicsit beszélgetni. Remekül eltársalogtunk, mi magyarul, angolul, németül, ő meg valami szláv nyelven (horvátul? bosnyákul?). Végül megpróbált lekenyerezni minket egy paradicsommal. Mit volt mit tenni, hát hagytuk magunkat. :-)
Drvar, Bosanski Petrovac, Vrhpolje, Sanski Most. Útközben jópár boltban próbáltam boszniai söröket vásárolni, mérsékelt sikerrel, mert leginkább csak Boszniában gyártott külföldi söröket lehetett kapni. Aztán Sanski Most után átléptünk a Boszniai Szerb Köztársaságba, és mindjárt az első boltban volt igazi boszniai sör. Megnyugodtam: a legfontosabb, hogy a fermentációs iparágak működjenek, akkor már nem lehet nagy baj ebben az országban. :-)
Prijedorban szambáztunk egy kicsit a városban, mert végig ki volt táblázva, hogy merre van Bosanska Dubica, kivéve az utolsó elágazást, ahol természetesen rossz irányba indultunk.
Mellesleg Bosanska Dubica neve egy átverés, mert minden térkép így jelöli, de a valódi neve Kozarska Dubica. Kozarska Dubicában tankolás, majd irány a jasenovaci átkelő, mivel a térképek szerint ott van átkelő, Dubicában viszont nincs. Miután a km-számláló szerint rövidesen túlmentünk a jasenovaci elágazáson, kérdezősködni kezdtünk, mire kiderült, hogy nincs kitáblázva az elágazás, mert Jasenovacnál nem lehet átmenni. Bizonyára lerombolták a Száva-hidat. Viszont át lehet menni Dubicában, úgyhogy visszamentünk. Hrvatska Dubicából irány Jasenovac. Az út olyan, mint ami nálunk a töltés tetején szokott lenni, ahol le van aszfaltozva, de gond nem lehet, mert Jasenovac erre van. Aztán egyszer csak véget ér az út. A térkép szerint híd van a Száván, de valójában nincs. Komp van. Szerencsére várakozott ott pár kocsi, úgyhogy kaptunk felvilágosítást: 10 kuna kocsinként, 8-kor jön a komp. Háromnegyed 8-kor értünk oda, úgyhogy szerencsénk volt, csak közben meg kellett küzdeni a szúnyogokkal. A túloldalon felhajtottak a kocsik, aztán elindult a komp. Nem drótköteles komp volt, hanem szabadon úszó. Amint elindult, azt hittük, hogy ezt a kompot nem látjuk többet, talán majd Gradiskánál partot ért, mert baromi gyorsan elkezdett sodródni lefelé. De aztán a folyó közepén belehúzott, és mire partot ért, tett egy 360 fokos fordulatot is. Roppant látványos volt, ahogy a víz közepén szambázott, már vártam, hogy velünk is így tesz, de nem tett. Valószínűleg azért, mert a túloldali lejáró kicsit feljebb volt, úgyhogy egyből azzal kezdte, hogy belehúzott, nem kellett leereszteni a vízen, mint idefelé. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt a fordulatot mindig megcsinálja-e, vagy csak most sikerült így. Viszont mi alighanem a turista díjszabás szerint fizettünk, mert 20 kunát kértek, de céltalannak éreztük a vitát, mivel este 8-kor vélhetően az utolsó kompot csíptük el.
Novska, Garesnica. A kettő között alacsonyabbrendű utak, közben besötétedett és elkezdett esni az eső. Remek kombináció, különösen úgy, hogy az ablaktörlő csak bizonyos feltételekkel volt hajlandó működni. Emiatt Garesnica és Veliki Zdenci között kerültem pár km-t a jobb út kedvéért, ami egyébként nem szokásom.
Barcsnál háromnegyed 11-kor léptünk be, majd Szigetváron egy benzinkútnál egy-egy gyíkhúst gyorsan befaltunk, majd irány Bonyhád, Bátaszék. Bátaszéken fél 2 körül leheveredtünk aludni egy benzinkútnál, de az eső, amit a határ körül lehagytunk, rövidesen utolért minket, úgyhogy fél 4 körül csuromvizesen továbbindultunk Szegedre. Miután hazavittem a többieket, háromnegyed 7 körül hazaértem.
Ami Boszniát illeti, igen kellemes csalódást okozott. Útközben láttunk pár helyen a hegyekben kis fogadókat, nagyon jól néztek ki, úgyhogy legközelebb betérünk valamelyikbe.
Köszi a türelmet!
Szégyen, gyalázat, ez a topik épphogycsak vegetál... hétfőn indulunk barátnőmmel meg a Szamarámmal Innsbruck környékére. Kedvenc sportom a hegymászás, autóval :) Már több mint fél éve nem voltam külföldön. Olyan jó volt újra zöldkártyáért menni a biztositóhoz :) Ha hazajöttünk, talán majd irkálok valamit.
