És hasonló státuszú eszköz az elektrosztatikus töltés fogalma is.
Susskind ad hoc felrajzolt egy forgó vektort, részletesen elmondta a tulajdonságait.
Aztán mellékesen megkérdezte: tudja valaki, hogy mi ez?
Néhányan tudták. Elektromos töltés.
Mi van?
Rákérdeztem, hogy mi a töltés, de iszugyi nem tudta megmondani. Alapfogalom?
Ideje tisztába tenni a gyereket, mert sír.
Az általánosított töltés egy megmaradó mennyiség, amelynek oka egy szimmetria.
A megmaradó mennyiségeket a hagyomány miatt nevezik töltésnek, az elektromos töltés nyomán.
Tehát ott van a táblán egy forgó vektor.
De mi a töltés és mi a hozzá tartozó szimmetria?
A transzlációs szimmetria következménye a lendület megmaradása. Nem a sebességé. Hoppá.
A forgási szimmetriából a perdület megmaradása következik. Nem a fordulatszámé.
A komplex számsíkon az elforgatási szimmetria következménye az elektromos töltés megmaradása. (?)
Függetlenül a vektor hosszától?
Nem a forulatszám marad meg?
Hogy is van ez?
A lendülethez és a pedülethez tartozik egy kiegészítő mennyiség: a tömeg. Miért?
Ugyanis az eltolási és elforgatási szimmetria a priori a helyre és a szöghelyzetre vonatkozna.
Egyéb szimmetriákat is el tudunk képzelni. Legyen két töltés. Köztük a kölcsönhatás különféle lehet, a vizsgált töltés fajtájától függően. Lehet két azonos közöt vonzó, két ellentétes között taszító. De lehet fordítva (például a hipotetikus mágneses töltéseknél, amit sokan keresnek a mágneses monopoly játékban). Aztán ott vannak a hármas rendszert képező színtöltések, és a "kiözépső" nem semleges (mint a W+ Z0 W- bozonok esetén). Milyen kölcsönhatás van a színtöltések között? Vonzó vagy taszító? Kő-papír-olló? (Nem konzervatív potenciál.)
Valamit még akartam vartyogni a szimmetriasértésről, csak közben kiment a fejemből.
Mert leírni sokáig tart, gondolatként pedig csak egy villanás.
Mennyire lehetünk biztisak abban, hogy a töltések megmaradását okozó szimmetria minden méretskálán létezik?
És miért kell egy segédmennyiség a lendület megmarhadásához?
Én nem akarlak már téged megbántani, ezért nem fogom többször elmondani, hogy jó lenne egyszer rendesen megismerkedned a fizika standard alapjaival, enélkül ugyanis teljesen parttalanok és komolytalanok a néhány hetente változó ötleteléseid.
Meg volt/van rá a szándékom, de nem találtam róla olyan rendszeres leírást, amiben ne lettek volna lyukak .
Egyszerűen ha 200 fizikai fogalom meg van és kell a megértéséhez 250 db fogalom, akkor azt a 20-30 fogalmat az istenért sem tudom beszerezni sehonnan ♥ - ezért aztán szinte felesleges erőlködnöm avval a 200 db-bal is .
Azért még ennél is kevésbé ördögtől való lenne rendesen elsajátítanod legalább a fizika jól kidolgozott, ellenőrzött fejezeteit. Anélkül ezek a "kiseprűzéseid" elég szeleburdi mutatványok.
ugyanígy ivódtak bele a képzeletünkbe valóságként a mechanika technikai segédeszközei is, kezdve a súlyos meg a tehetetlentömegen, folytatva az erőn, az impulzuson, az energián, stb.-n. Ezek mind mind az agyunkban és papíron létező létező képzeleti konstrukciók elemei.
Tehát az nem ördögtől való, hogy a klasszikus fizika "tömeg" fogalmát a kvantumfizikából kiseprűzzük!?
Egy olyan modell megalkotása, ahol a klasszikus tömeg csak emergens módon jelenik meg?
"It results from our calculations that the rate of annihilation of neutrinos and anti-neutrinos is so small for any reasonable Fermi energy of the Fermi gases (smaller than, say, 100 eV), that both degenerate Fermi gases could coexist with negligible annihilation during a time of, e.g., 1.3×1010y, typical for the present state of the universe."
"A neutrínó és az atineutrínó képes annihillálni?"
A neutrínókról keveset tudok.
Mivel az elektromágnes kölcsönhatással nincsenek csatolásban, csak a gyenge kölcsönhatással, így szerintem legfeljebb W vagy Z bozonok szétsugárzásával annilálódhatnának, de nem hallottam róla, hogy ilyesmit megfigyeltek volna.
Annyira jól működik, hogy matematikailag teljesen korrekt módon képes modellezni még a forrásáról leszakadt, s attól független, önálló sebességgel terjedő EM hullámok jelenségét is. 150 év után ma már ott tartunk, hogy egy villamosmérnök úgy tud vele számolni, úgy érzi, mintha egy valóságos, az agyán kívüli kinti világban létező dolog lenne.
A fazorábrát soha nem tekintettem valóságosnak.
Egyszerűen a trigonometrikus függvények helyett könnyebb az Euler-alakkal számolni.
Az elektromágneses mező nem közeg.
Mit tapasztal egy (lassan) mozgó megfigyelő a közeghullámoknál?
A frekvencia változik, de a hullámhossz invariáns.
Persze ez ellentmondana a relativitás elvének, ha létezne az univerzumot kitöltő mozdulatlan közeg.
Jókat írsz.
Ha ilyen tanáraim lettek volna, most nem lennék itt az ostoba kérdéseimmel.
Például: A neutrínó és az atineutrínó képes annihillálni?
