Az elmúlt szombaton Szentendrén a Kulturális Örökség Napjainak (vagy mi a szösznek) a keretében Jeney Zoltán játszott saját műveiből. Az Üvegekre és fémekre (vagy fordítva?) címet viselő első darab szalagról szólt, egy üvegművészeti kiállítás megnyitójára készült anno, és a dunaújvárosi vasműben felvett hangokból komponálta a szerző. Négyszólamú, a fúga szabályait követő szerkesztésű darab. Ez ugyan nem volt szabad improvizáció, noise annál inkább; progresszívnek sem igazán nevezhető. A mű hangzása viszont feltétlenül ontopik, a topikolvasók egy részének biztos tetszett volna (az előttem ülő úriember füleit befogva, fejvesztve menekült a helyszínről).
Utána Grencsó Kollektíva volt, az nem ontopik, viszont jó. :))
Ezzel tulajdonképpen arra akarok kilyukadni, hogy érdekes lehet a kortárs komolyzene területére is be-befülelni...
Olyan sok jó zenétek van meg ismeritek is őket! Egy kis segítség kellene: Évek óta vadászom az European Jazz Quintet albumát. Három rézfúvós (Gerd Dudek, Alan Skidmore, Leszek Zadlo), egy bőgős (Ali Haurand) és egy ütős (Pierre Courbois) volt rajta. Lehet, hogy csak ezt az egy albumot adták ki (még olyan 1975 körül), de szerintem zseniális.
Nabatov, mint már írtam egy orosz zongorista, aki Németországban él. Reijseger egy elismert holland bõgõs, és Vatcher pedig rengeteg zenésszel játszott már együtt és a Roof zenekar tagja is. A Shoup Makihara Arnold trió ßen sem ismerem annyira, ez inkább elektronikus zene. Az Atipico egy olasz zenekar, Eugene Chadbournt szintén nem kell bemutatni. Phil Hargreaves elég késõn kezdett el improvizálni, tagja volt a big Fracture Bandnek, és Derek Baileyvel és Lol Coxhillel is játszott együtt. Philipp Wachsmann az angol improvizatív dzsessz egyik úttörõ figurája. Elton Dean szintén ismerõs annak, aki ismeri a Soft Machinet. John Edwards pedig egy egész jó kis bõgõs. A másik három SLAM kiadványt bevallom én sem ismerem, de ez a cég jó zenéket szokott megjelentetni. A japánok mindig érdekesek. Brad Turner egy trombitás, aki a Metalwood zenekar tagja is. Peggy Lee hasonló zene, mint Hank Roberts vagy Reijseger (lásd fenn). Paul Dunmall Tippett zenekaraiban szerepelt. Ned Rothenberg egy fúvós, aki Braxtonnal is játszott együtt. Mats Gustafsson pedig szintén nem szorul bemutatásra.
Remélem elég kimerítõ volt a bemutatás! Külön büszkeségre ad okot, hogy alig kellett utána néznem. :)))
Magamba szálltam. Borzasfiút megkövetem. Provokáció nem állt szándékomban. Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy valaki elhiszi. Remélem, shaddam azért jól szórakozott.
ÁÁÁÁÁ, utánanéztél a gugliban, ezt nem hiszem el. Now playing: De De Lind: Io non so da dove vengo e non so dove mai andrò, uomo è il nome che mi han dato
Ez egy nagyon jó vicc :D Gratula hozzá, de kicsit túlzásba estetek, és így lett még gyanúsabb ;) Aztán google úgyis visszaigazol mindent, csak be kell írni...
Azért hozzá kell tegyem, hogy egy kis vonakodás azért volt: eredetileg az ötvenéves évfordulóra, 2001-re tervezték a kiadását, de végülis csak idén jelent meg.
Hallgasd csak meg ezt a gyöngyszemet, aztán rájössz, miért adta fel vonakodását Flipp bácsi: mert ez az anyag egyszerűen ZSE-NI-Á-LIS! A KC sorlemezek közt van a helye, és nem csak a kuriozitása miatt.
az addig oké,de én azt hittem egyrészt, h Fripp elég későn érő típus volt, továbba nem féra fejembe, hgoyan engedhetett meg ilyet, mikor a későbbi fiatalkori zenéitől is herótja van.
...a nagyratartott In the court of... lemezen hallható szám középső, maszatolós tétele egyenesen erről, a kedves mama által felvett korai session-ről származik!!! Nem kevés munkájába került McDonaldnak Bobby tudta nélkül becsempészni a stúdióba a szalagokat, és az ott felvett hangsávok helyére illeszteni ezt a részletet...
Nahát, ezt nem tudtam! Ez magyarázatot ad arra a tényre is, hogy miért zajosabb ez a rész, mint a szám többi része. Te, nem lehet, hogy mégis kitudódott a dolog, és McDonaldnak emiatt kellett később távozni a zenekarból?
Köszi, közben már utánanéztem én is a sztorinak, ez így van, így kerek az egész, nagyon szépen leírtad. Egy kevésbé köztudott tényt még hozzátennék azért: a lemezen nem csak átsejlik a Moonchild motívuma, de a nagyratartott In the court of... lemezen hallható szám középső, maszatolós tétele egyenesen erről, a kedves mama által felvett korai session-ről származik!!! Nem kevés munkájába került McDonaldnak Bobby tudta nélkül becsempészni a stúdióba a szalagokat, és az ott felvett hangsávok helyére illeszteni ezt a részletet. De gondolom ezt Te is tudod, csak elfelejtetted megemlíteni. Lesz folytatása is? Jippi!!! Ezt viszont nem tudtam!
