Gondolom alábbi hozzászólásom Neked is válasz. A párkapcsolatban fontos és elengedhetetlen a kölcsönösség. És ez egyáltalán nem a másik saját képedre formálása, erőszakkal történő megváltoztatása. Ha nem szereted a másikat, akkor nem fáj a tudat (ami lenti hozzászólásom alapján talán nem minden esetben igaz), hogy nem szeret viszont. Talán nem egy szeretetnyelven beszélünk, hanem "elbeszélünk" egymás mellett.
Mindenesetre ez egy egész új szemlélet, lehet rajta elmélkedni.
A szeretetről beszélgetve - milyen véletlen - intézményi kolléganőm egy évekkel korábban olvasott pszichológiai tanulmánykötet (írójára és címére nem emlékszem) megállapításait osztotta meg velem. Mivel mi a szeretetet már annyiféleképpen definiáltuk, gondoltam tovább adva e beszélgetés során szerzett információim, talán közelebb jutunk a szeretet meghatározásához.
Amerikai pszichológusoktól származó vélemény szerint az emberek kapcsolatukba magukkal visznek egy fajtasaját "szeretetnyelvet".
"Szeretetnyelv" = mód, amivel kifejezik a szeretetet. Mindenki másként fejezi ki, illetve érzi azt. A párokkal végzett kísérletek alapján öt fő "szeretetnyelv" létezik. A szeretetet nem fontossági szempont szerint sorolva az alábbiakban látják.
·kedvesség (simogató szép szavak)
·figyelmesség (együtt gondolkodás, ráérzés a másik aktuális igényére)
·ajándék (születés, névnap, nőnap, stb. nélkül is spontán örömszerzés céljából)
·együttlét (közös programok, beszélgetések, általában egymás társaságának igénye)
·testi kapcsolat (szexuális, és aktuson kívüli mondjuk egy-egy simogatás, ölelkezés, stb.)
Azoknál, akiknél fentiek közül legalább egy "szeretetnyelv" egyezett (vagyis ugyanazt értették a szereteten, és ugyan úgy fejezték azt ki) kapcsolatuk hellyel-közzel harmonikusnak mondható.
Ahol nem egyeznek (mondjuk az egyik fél a kedvességet, a másik a figyelmességet tartja a szeretet jelének, és annak hiányában úgy érzi, a másik nem szereti, ott bizony elbeszélnek egymás mellett.
Itt nem feltétlen arról van szó, hogy nem szeretik egymást, csak más más „szeretetnyelvet” beszélnek, nem fogják a másik jelzéseit.
Utóbbi esetben segítségükre lehet egymás szeretetnyelvének ismerete. Mivel egyébként szeretik egymást, csak nem fogják egymás szeretetének jeleit,tudatosan törekedhetnek arra, hogy a másik „szeretetnyelvét” is megtanulják.
A tanulási folyamat feltételezi a kölcsönösséget. Hiánya esetén az egyik fél mindig úgy érzi, hogy Ő az, aki többet tesz a kapcsolatért, és ez által mártírnak,elhagyottnak, magányosnak gondolja magát.
Összegezve: Szeretetünk kifejezéséhez elengedhetetlenül szükséges legalább egy a mindkettőnk által beszélt "szeretetnyelv", illetve annak hiányában a másikra való hangolódás, a másik "szeretetnyelvének" megismerése, majd elsajátítása.
Fenti szemlélet nagyon megfogott.Hozzá tenni , vagy elvenni? Tulajdonképpen a legbensőbb érzéseimet foglalták össze. Mondhatnám úgy is, szívemből beszéltek.:)))))))))))
remélem nem úgy érted az "oda-vissza érvényes"-t, hogy a szeretetedért feltétlenül elvársz hasonló érzelmeket.
lehet, hogy a kutya itt van eltemetve. követelőzve, akarnokként nem lehet szeretni. szeress azért, mert úgy érzed, hogy szeretned kell őt. szeress azért, mert olyan tulajdonságokat találtál benne, amelyek pozitív érzelmeket váltanak ki belőled. valakit szeretni annyi, megpróbálni boldoggá tenni őt, nem pedig saját magunkat. (többnyire a saját boldogságunk is "megkerül" ettől, de ezt elvárni nem lehet.)
ne próbálj úgy szeretni, hogy meglesed a másikat, vajon neki is "bujkál-e mosoly a szája szélén, amikor rád gondol".
igen, tudom, hogy az önzetlenségnek és a feltétlen bizalomnak vannak veszélyei. azt is belátom, hogy amikor valaki sokat csalódik, már nehéz gyanakvás nélkül szeretni, és szeretetet elfogadni. pedig meg kell próbálni.
mikor akarsz szeretni, ha nem most? mikor, ha nem ebben az életben?
különben kívánok neked én is minden jót, leginkább Boldogságot.
Köszönöm. Csak nem ide hallatszott egy másik topicból??? :))))
25. az egyébként szép szám, csak kétszer leírva? hmmm, meg kell szoknom, csak azt tudnám hogy minek rohantam ennyire előre???????? Itt az eredmény: utólértem.
Mélyebb gondolkozásra késztető,a témát egészen új aspektusból elemző véleményeteket szívből köszönöm. Örülök, hogy megosztottátok Velem.
Alaposan feladtátok a leckét. Lesz mit újra átgondolnom. Nem bántottak, sőt értékeltem segíteni szándékozó kritikátokat.
E topic célja éppen az, hogy felismerhessük egymás hozzászólásaiban a számunkra is értékes, használható "gyöngyszemeket"
Lásd:
"nekem a szeretet az, ha eszünkbe jut valaki, akkor egy kis mosoly keletkezik a szám sarkában."
"szeretet ott kezdődik, hogy nem magadra, hanem a másikra figyelsz. És bizony ilyenkor néha kicsit vissza kell venni a (önmagamra mutató) érzelmekből és tudatosan - azaz ésszel - kell arra figyelni, hogy a másiknak mi lenne a jó."
"szeretni tudni pld. azt jelenti, hogy már nem csak a saját érzelmeid után mész (hogy azokat elégítsd ki), hanem az értelmeddel megtalálod és megismerded a Kedvesed érzelmeit, hogy úgy szeresd, ahogy Ő szereti. És ez valószínűleg "visszaüt" majd és (Klia, ezt első sorban Neked!) megkapod, amit Te is szeretnél."
Fenti szeretetet definiáló gyönyörű gondolataitok vajon oda-vissza érvényesek? Jó, jó tudom már megint csak magam körül forgok, ahogy Macisajt mondja "megint kapásból, csipőből válaszolsz ( mikor talán még válaszolni sem kéne), időt sem hagyva magadnak , hogy egy picit elgondolkodj.."
Szóval azt hiszem e mélyen szántó gondolatokon még van mit elrágódnom, meg is teszem, aztán majd tájékoztatlak Benneteket, mire jutottam. Addig is
Ma reggel szomorúan ébredtem, mert kapcsolatom - ami egyébként az eddigiek közül talán a legkülönlegesebb - kis hullámvölgybe került. Vagy talán csak én magam. Örömmel találtam rá erre a topicra és kíváncsian kezdtem el olvasni, hátha valami bátorítót, valami útmutatót találok benne. Vagy csak valami szépet, amibe kapaszkodva felmászhatok megint a dombra...
És valóban, ilyen hozzászólásokkal kezdődött a topic, elhangzottak magasröptű gondolatok is a szeretről, a szerelemről. És jöttek páran (első sorban Macisajt), akik az elméletet megpróbálták a gyakorlattal szinkronba hozni, ami szerintem egyáltalán nem volt baj, sőt durva sem. Én is azon filóztam, hogy vajon ezt sok szép dolgot, hogyan lehetne megélni a mindennapokban és hát arra jutottam, hogy bizony a valóság néha lerántja a földre az embert. De ez sem baj, hiszen erről szól az élet.
Én is, mint Klia, sokáig nem engedtem teret csak az érzéseimnek és a fennkölt gondolatoknak. Aztán rájöttem, hogy az érzéseim leginkább önmagamról szólnak, nem a páromról. Most már úgy gondolom, hogy szeret ott kezdődik, hogy nem magadra, hanem a másikra figyelsz. És bizony ilyenkor néha kicsit vissza kell venni a (önmagamra mutató) érzelmekből és tudatosan - azaz ésszel - kell arra figyelni, hogy a másiknak mi lenne a jó.
Röviden tehát szerintem szeretni tudni pld. azt jelenti, hogy már nem csak a saját érzelmeid után mész (hogy azokat elégítsd ki), hanem az értelmeddel megtalálod és megismerded a Kedvesed érzelmeit, hogy úgy szeresd, ahogy Ő szereti. És ez valószínűleg "visszaüt" majd és (Klia, ezt első sorban Neked!) megkapod, amit Te is szeretnél.
nem tudom, hogy lehet-e még a meghírdetett témánál maradni. egy kicsit "elmászott" ez a topic, pedig érdekes véleményeket és nagyon-nagyon szép gondolatokat olvashattunk a szeretetről/szerelemről, ahogyan azt mi önző módon gondoljuk.
megpróbáltam figyelmesen olvasni az eddigi hozzászólásokat, ha ismételnék akkor előre is bocs.)
azt gondolom, az is jó megoldás, ha úgy próbálunk szeretni, ahogyan azt Ő szeretné. ez pedig egy olyan "játék", amit nap nap után előlről kell kezdeni. nekünk kell kitalálni, hogy ma arra vágyik, hogy egész nap szeressen, és akár százszor mondjam, hogy mennyire imádom, vagy esetleg arra, hogy napokig hagyjam békében, mert ragaszkodásom már esetleg teher. gyakran a nagy "szerelemmámorbam" észre sem vesszük, hogy mire vágyik a társunk. itt elég könnyen el lehet rontani. szerintem ez nem csak szerelmi kapcsolatra érvényes. egy szülő-gyerek szeretet-kapcsolatára szintén.
lehet megtanulni szeretni. pontosabban: meg kell tanulni szeretni. ha családodban nem tudod továbbadni a szeretet/szerelmet, a gyermekeidnek nagyon nehéz lesz őszinte szerelmet/szeretet adnia majd az ő társának/utódainak. szerintem fontos, hogy nekik ne az "üres" világból kelljen majd tapasztalatokat szerezni, hanem legyenek élményeik, emlékeik a szeretetről.
mi az igazi szeretet?
nem hiszem, hogy amikor foggal-körömmel ragaszkodunk valakihez, de azt sem, hogy ha valakit szeretünk azt el kell tudni engedni.
nekem a szeretet az, ha eszünkbe jut valaki, akkor egy kis mosoly keletkezik a szám sarkában.
aztán a végső elszámolásnál úgyis kiderül minden...
"Örülök neki, mert semmitől sem írtózom jobban, mint a háborútól. "
Értelmetlen, célszerütlen és sportszerütlen lenne, valakit , mint pl. most Te, aki (igaz, utólag, de mégis)rájött hogy valahol, valamit elszúrt és javitási szándékkal közeledik, elutasitani és a "háborút" tovább folytatni.
No meg egy ilyen magatartás részemről a fentieken kivül még igen következetlen ( tehát röhejes is lenne)...:)
Ami viszont a többit illeti: már megint kapásból, csipőből válaszolsz ( mikor talán még válaszolni sem kéne), időt sem hagyva magadnak , hogy egy picit elgondolkodj, hogy mit is akartak neked irni...
" sőt igyekszem elfelejteni".
Igy meg, ugye, az a bizonyos szőnyeg...
Végre, csakhogy helyreállt.:)) Örülök neki, mert semmitől sem írtózom jobban, mint a háborútól.
Az "ügy" tovább mazsolázása nem áll szándékomban, sőt igyekszem elfelejteni. Nincs mit boncolgatni, témázni rajta. Vagy mégis? És, ha igen, akkor az kinek és mennyiben használna? Kinek lenne jó az indulatok újbóli felszínre hozása?
Viszont ha egyszer majd kimazsolázod az "ügy" nem okvetlenül konkrét személyekhez kötődő, hanem általánosan érvényes részleteit, az talán hasznos lehet(ne) , akár a topicod tovább bonyolitásában (is).( Van benne minden, akár egy Shakespeare-ben :))
""meglátni-meghallani-észrevenni-figyelmesen olvasni" fontosságát szerettem volna átadni!:-)""
"Sikerült, átadtad. Most már csak rajtam múlik mit használok fel belőle. Én mindenesetre igyekszem."
Nos, Klia, annyit teljes biztonsággal meg lehetett
állapitani, hogy eddig ez nem sikerült, végig háttal ültél a moziban...
(Az emlitett beirások abban a kifogásolt topicban valahol a 170 sz.körül indultak, amire Macisajt , megszakitva önkéntes visszavonulását, a 172.-ben jelentkezett. De még van erről más is, más topicokban , sőt korábban, még abban is.)
A tragikomikus az egészben, hogy miközben Te lámpással keresgéled a mesebeli, mindent elsöprő, igazi szeretetet/szerelmet , mikor véletlenül belebotlasz a saját, e célra létrehozott "szaktopicodban", akkor fel sem ismered, sőt úgy reagálsz ismételten, minden figyelmeztetés ellenére , ahogy azt itt tetted...
Itt a fórumokon divat mindenkinek mindenfélét kivánni, én is kivánnék valamit Neked , Klia,például azt hogy valahol,valamikor szeressenek legalább egyszer igy , hogy akár ölre is menjenek érted , az ennek ,( ilyen -olyan megfontolásból)-módszeresen útjában állóval...
Magamnak pedig( ha szabadna magamnak is valamit kivánni), csak annyit hogy mihamarabb szelidüljön a " nagyon akarlak szeretni" és a "nagyon akarlak gyűlölni" szélsőséges állapotok közötti libikóka.
És talán ekkor lehet először szeretetteljes belső békéről , megnyugvásról beszélni...A traumáktól
meg kell szabadulni és nem évekig újabb és újabb kezeletlenekkel teletömni a puttonyt...Ennek pedig javasolt módja az őket kiváltó okokkal való szembenézés ,más ( picit derüsebb, önirónikusabb) szemszögből való megközelités. Attól hogy vélt vagy valós sikertelenségeinket, kudarcainkat, fájdalmainkat, félelmeinket szőnyeg alá söpörjük és igyekszünk továbblépni , úgy tenni mintha semmi nem történt volna,csak az esélyünk növekedik, hogy legközelebb is orra bukunk...( Mert a szőnyeg egyre hepehupásabbá válik.:))
( A Nagy Timeát láttam ma ugrani és csúnyán orra bukni. Azonnal felzavarták, hogy ismételje az ugrást másképp , nézzen szembe bátran és ne maradjon benne rossz élmény...).
---
"meglátni-meghallani-észrevenni-figyelmesen olvasni" fontosságát szerettem volna átadni!:-)
Sikerült, átadtad. Most már csak rajtam múlik mit használok fel belőle. Én mindenesetre igyekszem.
Jól mondod mindenkinek mást jelent a boldogság, és hogy a topic témájához vissza kanyarodjunk a "szeretni tudás" fogalma, tartalma is.
Kedves Ttársak!
Különféle véleményekkel találkozhattatok. Végig asszisztálhattatok egy remélem jó szájízzel (tanulsággal mindenképpen) végződő közjátékot is.
Több szem, többet lát. Tanuljunk egymástól. Szeretettel és igen nagy figyelemmel várom a témával kapcsolatos hozzászólásaitokat. Vajon
hogyan szeressünk? Lehet-e azt megtanulni? Mi az igazi szeretet?
nagyon elmegyünk a bekukkantók nem fgnak igy megszólalni, igy ez lesz az utsó beirásom ezügyben itt!:-)
ÉRZÉS!!!!!! a boldogság ,nem megfogalmazható, ez is csak egyedi, kinek mi jelent boldogságot!?
(egyébként az enyém nem lehet másnak is az! és nem kellene a másé nekem! a sajátommal vagyok boldog!)
számomra: a "helyemen vagyok"! fejezi ki, minden tekintetben! szeretem minden tevékenységemet, és a kötelékek, melyeknek meg kell felelni a társadalom területein, nos ezek se szoritanak, vannak, nem zavarnak! érted? nem bánt!
és a felfogásom igenis adottság! nem nevelték, nem alakitották, sőt talán az ellenkezője vett inkább körül, másoké nem egyezett az enyémmel! de nem baj! ez a szemlélet is belülről jön! a "nem baj"!!! hat rám, de nem sodorhat el!!! és a mélypontokból is TUDOM, hogy van kiút! az már felfelé vezet! bizakodó vagyok, és sokat tapasztalt! :-), és most ujra irom, bármit teszek a másikra is igykszem figyelni, nem gondolom, hogy én tudom jól a dolgokat, elhiszem neki, hogy ő ugy érzi, látja! nem vagyok bölcsebb snkinél, semmiben, az én "tudásom" másnak csak akkor átvehető ha éppen együtt rezdülünk, és befogadására éppen nyitott! ez a pillanat tőle függ! sose feszegetem a kagylót! a szabadsághoz ez is hozzátartozik!
látod kiirtam magamból, mert közlésvágyam is él(tet), de tudom, mert figyelmesen olvaslak, hogy maradsz a boldogságkereső(bár azt irod:mi is az?) várakozó, szeretetet adó és váró Kliácska!
végig csak a "meglátni-meghallani-észrevenni-figyelmesen olvasni" fontosságát szerettem volna átadni!:-)
szeretettel:tölgy
Fontos, de még mennyire. Erre vágyom én is, miközben talán pont én vagyok, aki akaratlanul, de nem figyelt a másik érzékenységére? Örülök, hogy e kis "közjáték" segített ezt felismerni.
"és ami most remélem nem lesz rám húzható: ismét:ne neveljünk, alakitsunk, MINŐSITSÜNK! mert ez elfele vezet, nem kötelít! ( már kamaszkortól nem lehet!!!!! ) csak tapasztalat, ha elfogadod jó, ha nem az se baj!:-)"
Persze, hogy elfogadom, ugyan miért ne fogadnám? Tapasztalatok (néha a negatívumok) viszik előre az embert. Egyszer volt Budán kutyavásár! Vagyis remélhetőleg a jövőben figyelmesebb leszek. Hiszen most már egy egész más aspektusból tekintek vissza.
"újra és újra:sok félék vagyunk! hisz aláirod!:-)csak nehéz elfogadni? nem baj, az életünk megtanit ugyis ha akarjuk ha nem!:-) "
Bizony életünk nem más, mint egy hosszú, halálunk napjáig tartó tanulási folyamat. Hogy a másság elfogadása nehéz? Hogy néha fájdalmas? Hogy gyakran áldozatokkal, a másik javára történő lemondással jár? Tudomásul kell vennünk, hogy áldozatok nélkül nincs boldogság. Különben is mi a boldogság? Meghatározható?
"és végül reflektálnék még egy kicsit pikirtnek érzett "boldog ember" megjegyzésedre: igen! tényleg boldog ember vagyok! nem érdem, adottság a világlátásom, és a felfogásom!:-) "
Pikirtnek volt érezhető? - pedig nem annak szántam. Hogy adottság lenne-e a világnézeted, és felfogásod? Hmmm. Nem tudom, szerintem inkább az életed folyamán ért különféle hatások nyomán kialakult. Sokban meghatározza a környezet, ahol nevelkedtél. De ez már egy új topic téma lehetne.
Most maradjunk abban, hogy örülök a boldogságodnak, és ezt nem pejoratív értelemben mondom, hanem őszintén. És legfőbb vágyam, hogy én is az legyek. Mindenesetre elindultam az úton.
És amint látom segító társaim is vannak. :))))))
1 barátság lehetőségének elvesztése, erre volt példa ez a kis közjáték! több irányban!!!!és nem egy hajszálom múlt! :-( (pedig a net épp az ellenkezőre nyit ajtót! sok pozitiv tapasztalatom van erről! gondolom Nektek is!
az én számomra ismét nagy hangsúllyal : a legfőbb dolog a másikra figyelés!!!! a levont tanulságom nem új!:-)
Klia, ez most ismét egy lecke volt, fontos az érzékenységét másnak is nézni! én is figyelek persze! és ami most remélem nem lesz rám húzható: ismét:ne neveljünk, alakitsunk, MINŐSITSÜNK! mert ez elfele vezet, nem kötelít! ( már kamaszkortól nem lehet!!!!! ) csak tapasztalat, ha elfogadod jó, ha nem az se baj!:-)
újra és újra:sok félék vagyunk! hisz aláirod!:-)csak nehéz elfogadni? nem baj, az életünk megtanit ugyis ha akarjuk ha nem!:-)
és végül reflektálnék még egy kicsit pikirtnek érzett "boldog ember" megjegyzésedre: igen! tényleg boldog ember vagyok! nem érdem, adottság a világlátásom, és a felfogásom!:-)
szeretettel:tölgy
Sajnálom! Szíved joga, hogy ne szólj hozzám, akár be se kukkants ide. Természetesen ebben a topicban hozzászólásaid indulatmentesek voltak. Az off bizony ebben az esetben én magam voltam, ami topicgazdai minőségemben - a "szeretni tudni" égisze alatt - nem mondható éppen szerencsésnek.
Tudom nem elégtétel Neked, de nem vagyok büszke rá.
Tökéletesen igazad van. Az utolsó szó jogán még az otromba stílustól (Élj békében Önmagaddal topic Macisajt /189/ és /191/) való berzenkedésem sem hozhatom fel mentségemül. Ugyanis nem velem szemben használtad, nem hozzám szóltál. Nem beszélve arról, hogy előzmények ismerete nélkül (nem tudhattam hol az igazság)két ember személyeskedésbe fajuló vitájába beleszólni? ..
Jó, jó az agyammal fel is fogom, akkor sikerült elfojtanom késztetésem, hogy beírjam stílusodra vonatkozó észrevételem. De látod, csak kibukott belőlem - sajnos nem a megfelelő időben, és helyen - a durva támadó stílusodat elmarasztaló véleményem. Csak a jó ég tudja, hogy miért itt, ahol senki sem tapasztalhatta azt? Hogy mi volt ebben a ráció? Ne kérdezd, mert nem tudom.
Végül is az, hogy nem tudtam elmenni a durvaság mellett, még nem lenne katasztrófa. A nagyobb bajt (így utólag) abban látom, hogy más topicban, nem is nekem szánt hozzászólásaidat, (vitatható: jogosan, vagy jogtalanul?) saját topicomban, minősítettem, azok előtt, akik talán nem is olvashatták azokat. Na mindegy ami egyszer megtörtént....
Mindenesetre megtanultam: "Mielőtt bárkit is megszólok,előbb nézzek magamba!" Megbotránkoztat személyes sérelmed topicban és nem egy e-mailben történő megtorlása? Vajon azt miért nem veszem észre, hogy én is ugyanezt cselekedtem, amikor nem e-mailben, hanem saját topicomban adtam hangot rosszallásomnak? Akkor miről is beszélek? Milyen alapon itélkezem, mikor esetemben megelevenedett a (lehet nem pontosan idézem) "Másnak szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem veszi észre." mondás?
Macisajt!
A lényeg nem azon van, hogy mi ketten egymással beszélgetünk-e, vagy sem. Hanem (legalább is nekem) azon, hogy történetünkből tanuljunk, és mások is levonják a tanulságot.
Hiszem, hogy bevalljuk, vagy sem, mind a ketten gazdagabbak lettünk egy tanulsággal, és az már nem semmi. Akkor nem vagyunk itt hiába, ugye?
"klia válasz erre 2001-03-02 20:50:41 (62) Kedves Macisajt!
Ennyi, és nem több, amiért mint topicgazda figyelmeztettelek, és nem más nevében, hanem a sajátoméban, akit nagyon zavart indulatod. "
Ez igy pl. egyszerüen nem igaz. A valóságban
a 48. és 50.sz. beirásoddal egyszerüen offoltad a saját topicodat, olyasmivel aminek köze nem volt a "topicgazdai" minőségedhez( mivel itt semmilyen "indulatom " nem volt). Figyelmeztetés? Hááát, ha az amit leirtál szerinted az volt, legalábbis enyhe fogalomzavar állapitható meg.
klia válasz erre (58)
" Enyhén szólva kötözni való bolondnak tartanak. Vagy szánakozva próbálnak megtanítani az életem könnyebbé tevő taktikákra, vagy legyintenek egyet és szóba sem állnak velem. "
"ha hallgattam volna, bölcsebb lettem volna! ezt sokat megkaptam az életemben, és tuti kell neki alapja legyen, biztos nem okoznék fájdalmat, nem kellene szavaim kapcsán elbujdokolnia senkinek sem. "
Nem, én igazán nem osztom veled a bölcs mondást. Ahhoz, hogy teljes értékű emberekké váljunk szükségünk van a kudarcokra épp úgy, mint a sikerekre. Ezek együtt csiszolják, tökéletesítik jellemünket életünk utolsó pillanatáig.
Nekem szükségem volt, hogy szavaid kapcsán magamba fordulva átgondoljam, és magam számára a tanulságot levonjam. Ugyan nem lett más az elképzelésem a szeretni tudást illetően, de általad láthattam annak egy újabb oldalát. Ideig óráig meginogtam, hajlottam rá, hogy Nálad az igazság. De a többi hozzászólás meggyőzött nem lehet az érzést egyenruhába bújtatni. Mindenkinek más és más a szeretet igénye. Az enyém abnormálisan nagy, így kielégíthetetlen?
"ugye tényleg megértesz, és nem félreértesz!?nem baj ha máshogy látunk, érzünk, álmodunk, élünk! szines tőle a világ! és szép!!:-) "
De mennyire, hogy meg, mert valóban attól szép és színes a világ,hogy ahányan, annyifélék vagyunk és annyiféleképpen szeretünk, álmodunk érzünk, élünk. Ettől egész a világ, nem?
"szeretni tudás nehézségei.."
Ja kérem valamit, valamiért:)))) A végeredmény magáért beszél majd.
Leragad a szemem, megyek aludni. Holnap 15:00 után visszanézek. Még egyszer köszönöm a hozzászólásod.
Nem, nem vagyok fogadatlan prókátor. Mindenki védje meg az igazát.
Én csupán együtt örülök az örvendezőkkel, és együtt sírok a szenvedőkkel. Neked is csak azt mondhatom: szeretem az embereket és nagyon fáj, ha bántják egymást, mikor ugyanazzal az erővel akár szerethetnék, segíthetnék egymást.
Valóban meghökkentett egy-két hozzászólásod mér-már gyilkos indulata. Bár nem hozzám intézted azokat, legalább annyira sértett, bántott, mintha nekem szóltak volna.
Ennyi, és nem több, amiért mint topicgazda figyelmeztettelek, és nem más nevében, hanem a sajátoméban, akit nagyon zavart indulatod.
nagyon OFF leszek, előre is bocs. érte!:-)
tehát: a legfontosabb: ha hallgattam volna, bölcsebb lettem volna! ezt sokat megkaptam az életemben, és tuti kell neki alapja legyen, biztos nem okoznék fájdalmat, nem kellene szavaim kapcsán elbujdokolnia senkinek sem.
Sajnálom!!!!!! öszintén, mert nem ez a célom a grafomániás megnyilvánulásaimmal, erős késztetésemet visszafoghatnám, hiszen a közlés vágyamat is ha külső szemlélő nézi, mondhaja, ugyan ki kérdezett?
ez a topik, és gondoltam mind arra (is) szolgál, azaz lehetőséget ad eme sajátos kényszeremnek, ezért élek vele (lám most is),
Klia drága, nem vagyok cseppet sem tökéletes, de az átlag vélemyét se képviselem, csak a magamét! ami olyan amilyen! nem előirt szint senkinek, sőt mint minden ez is változik folymatosan, nem mondhatom, hogy linearisan felfelé, ja mert hogy annak van lefelé iránya is, huh, bele se gondolok, mert ez aztán olyan kuszasághoz vezethet!:-)
vissza a sértődéshez:
bevallom őszintén van késztetésem a "kimozditásra" a megjegyzéseim, gondolataim esetleg más fényt vetitenek, tán még gondolkodóba is ejthetnek?(nos ez beképzeltnek is hallatszik, ha az, sebaj!), a mozdulás szvsz! jobb mit az egyhelyben topogás, és megint nem sértőnek szánom, de a sebnyalogatásnál is jobb!
és még valami: egy szivem mélyénlakó mondta nekem:
nem kell, hogy mindenki szeressen!!!!
és igaza van! nem baj, ha a föld összes embere nem fogad el engem! megelégszem azok szeretetével akik igy fogadnak el, amilyen vagyok! messze nem tökéletes tölgyként!
ettől még szeretek én is ám másokat is, akik engem nem ugy ahogy én szeretném, mert már nincs annyi időm, hogy azzal rontsam el a napomat, hogy sirdogáljak a másik ember "olyanságán", nem akarom átformálni! az én számize szerintire, mert az már akkor nem is Ő!
kicsi Kliám!!!!!! ugye tényleg megértesz, és nem félreértesz!?nem baj ha máshogy látunk, érzünk, álmodunk, élünk! szines tőle a világ! és szép!!:-)
Macisajt! te értesz mindent, ez kettőnk közti "máshogygondolás" eredménye Kliával, arra reagáltam, hogy Téged is formálna-vagy csak az én olvasatomban ? no mindegy! már tisztáztunk mindent ugye?
ON:
bocs mégegyszer a topiktagoktól, de kicsit tán ráhuzhatjuk erre is a szeretnitudni-nehézségeinek lepedőjét!:-)
üdv:tölgy
Ez mind rendben van, amit a Tölgynek irtál...
Szerencsére ráéreztem ( na jó, szerencséd hogy öreganyádnak szólitottál :)), mert másképp a
medve hátsó szőrzete már borzolódott...
Végig az volt az érzésem, hogy Te most valakinek
valahol valamiért elszenvedett, vélt vagy valós sérelméért elhatároztad hogy elégtételt veszel.( Te nem lehetsz, megnéztem, még bár nem is irtunk elözőleg azonos topicokban).
Valószinünek láttam, hogy egy hétfői Mumu/Magányosok féle cukrászdai összejövetelen
akarsz beszámolni, hogy "Ttársaim, képzeljétek és olvassátok, úgy beolvastam a Macisajtnak, de úgy megaszondtam neki, hogy attól koldult. Az elején
kicsit reszketett a nacim, rögtön védekezéssel kezdtem, de aztán felbátorodtam és adtam neki.
Fillér nem maradt a zsebében , mikor szégyenében elkullogott".
Nem kell, kedves Klia, a világ minden sérelmét, fájdalmát magadra venni. Főleg akkor nem, ha sérülékeny vagy.Inkébb szeress:o)) Úgy ahogy vagyok.:) Mások is ezt teszik:)
Egy biztos: az ilyen palik körül mindig is sistereg a levegő... De , mint mondják, ez lehet felkavaró , de semmiképp sem unalmas.:)
Nehéz megtartani minden pontot.. mit nem adnék, ha ilyennek születtem volna.. szeretnék igy szeretni..
Köszönöm, hogy megosztottad velem. Törekvésedhez csak csatlakozni tudok. Sajnos nem vagyunk tökéletesek, de a szándék már fél győzelem. Reménykedjünk, hátha sikerül a szeretet ilyekénti formáját legalább megközelitenünk. Úgy legyen.
„„szomorúan olvasom az érzékenységet, majdnem bántást írtam (írom is):-),”
Én és a bántás igen távol állnak egymástól. Ha mégis, mint írod, ez történt volna, úgy elnézésed kérem. Ha minden nap elnézést kell kérnem valamiért, akkor sajnos valami nincs rendben nálam. Hiába, csakugyan kilógok a sorból, ami sajnos vagy bántó, vagy bosszantó lehet másoknak.
„….és újra írom: a másikkal szembeni elvárások (mércék állítása) bizony nem a címhez közelítő egyenesen helyezkedik el szvsz! „
Bizony – most döbbentem rá – valóban nem. De mit tegyek? Ez vagyok én. Éppen azért jöttem fel a virtuális hálóra, hogy nick mögé bújva önmagam lehessek. Mi történhet? Esetleg nem egyezik a véleményünk, és magamba szállva, szégyenkezve visszavonulok. Ez történt, amikor hozzászólásodat olvasva hosszan eltöprengtem, pironkodtam, hogy Hozzád (átlagos normát képviseled) viszonyítva milyen önző, igazságtalan alak is vagyok én. És tessék, mikor már megszégyenülve alig vártam, hogy végre elsüllyedjen a topicom, megjelenik Emperor, és szóról szóra azt fogalmazza meg, amit én a „Szeretni tudni” mottója kapcsán érzek. Elég volt e hozzászólás, hogy a már-már kihaló parázs lángra kapjon. Hogy újra higgyek önmagamban. Hogy ne becsüljem alá magam, csupán azért, mert másképpen gondolkozom a szeretetről, szerelemről.
„SZERETNI TUDNI egy állandó tanulás, kis eredményekkel, visszaesésekkel sajna, az elfogadás, megértés (gyakorlatban, amikor épp sértve érzem magam-akkor nem lecsapni, nem azzal kezdeni a mondandómat, hogy DE....”
Irigylésre méltó, ha Te valóban ily módon vagy képes szeretni, és nincsenek vágyaid a viszonzásról, ha minden úgy jó, ahogy van, akkor kétségtelen Nálad a boldogság, elégedett ember vagy. Én alapjában véve (messze a realitásoktól) szinte bosszantóan naív álmodozó vagyok, aki képtelen a földön járni. Praktikák nélküli egyéniségem szinte kínálja magát a támadásoknak. Magamról adott információim pedig korlátlan hatalmat adnak felettem. Őszintén szeretem az embereket, minden érdek nélkül, ha csak az nem számít annak, hogy szeretném, ha viszont szeretnének. És magam sem tudom miért, de képtelen vagyok ellenséget látni az engem bántókban. Sőt Velük különösképpen szeretném megszerettetni magam. Aztán itt van még a mai világban badarságnak tartott elvem, hogy mindenkivel szemben úgy viselkedem, ahogy szeretném, ha velem viselkednének. Nos ez utóbbi környezetem igen élénk reakcióját vonja maga után. Enyhén szólva kötözni való bolondnak tartanak. Vagy szánakozva próbálnak megtanítani az életem könnyebbé tevő taktikákra, vagy legyintenek egyet és szóba sem állnak velem.
Drága Tölgy! Végtelenül sajnálom, hogy mint a normálisan gondolkozóknak (vajon kit is lehet annak nevezni?), úgy Neked sem szimpatikus, sőt mi több, egyenesen elszomorít, bánt (Bosszant is) az érzékenységem. Érzem, hogy szíved teljes melegével szeretnél rávezetni a tényre, hogy a görcsös elvárásaimmal inkább elriasztom, mint megszerettetem magamat. Nem beszélve arról, ha nem lazítok, hiába van szerető férjem, örök elégedetlen, és magányos maradok. Igen ezt érzem ki hozzászólásaidból, agyammal fel is fogom. Erősen érzéki beállítottságú énem azonban, csak ideig-óráig képes visszavonulni (lásd hozzászólásod utáni szégyenemben), majd a legkisebb rést észlelve lavinaként tör újra felszínre. Hiába minden: ” Kutyából nem lesz szalonna.” . Végezetül: elfogadom, megértem, olyan szeretet, amelyet Emperor (helyettem is) megfogalmazott, csak a mesében van. Magam is fájó szívvel tapasztalom. De az álmaimhoz igen is ragaszkodom, és hátha, amire nagyon vágyik az ember, és nagyon akarja, akár meg is történhet, nem? Nézd el nekem, hogy ennyire a valóságtól elrugaszkodva „mesébe illően”, (Igazad van kissé önzően) szeretném, ha szeretnének, és ne bosszantson, főként ne bántson, hogy nem tudok Veled azonosulni. Bár tudnék, mennyivel boldogabb, (értékesebb?) lehetnék.
Kicsit túlreagáltam a témát, de mentségemre legyen mondva, hogy akkor 47 óráig nem aludtam, már nemtom épp melyik szakaszban irtam a méltatlankodásomat.. kösz, hogy nem kaptad fel rá a vizet.. :)
És akkor a kedvenc idézetem, amit megpróbálok megtartani..
"Szent Pál apostol első levele a korintusiakhoz..13, 4-8"
..A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik..
Nehéz megtartani minden pontot.. mit nem adnék, ha ilyennek születtem volna.. szeretnék igy szeretni..
Tudom, nem minden beirásra kell reagálni, főleg nem olyanokra amiket nem biztos hogy pontosan értünk ( a neten előforduló sértődések nagy részét
félreértések, belemagyarázások okozzák).
Viszont , mint olvastam , volt itt már gond Veled ( beirásaiddal), olyannyira hogy a topicgazda
sorsára is hagyta emiatt (?), idézem:
klia válasz 2001-02-27 19:47:58 (35)
Drága The EMPEROR!
Köszönöm, hogy újra lelket öntöttél a topicomba.
Bevallom Tölgy hozzászólása után szégyenkezve hagytam azt magára,"
Tehát , ha lehetséges ,kedves Tölgy ,pont a nemkivánatos félreértések elkerülése végett, egy picit világosabban, egy picit konkrétabban, hogy az ( számomra egyébként érthető) szomorúságodon kivül is világossá váljon, hogy tulajdonképpen mi is most ennek a kiváltó oka...Mit is jelent pl.
az idézlek: " a szomoru érzést, amit kiváltott belőlem a "nem itteni akciór" és az erre jött "reakció" ?
ismét bekukkantottam, és szomorúan olvasom az érzékenységet, majnem bántást irtam (irom is):-), nos a SZERETNI TUDNI egy állandó tanulás, kis eredményekkel, visszaesésekkel sajna, és ujra irom: a másikkal szembeni elvárások (mércék állitása) bizony nem a cimhez közelitő egyenesen helyezkedik el szvsz!
az elfogadás, megértés (gyakorlatban, amikor épp sértve érzem megam-akkor nem lecsapni, nem azzal kezdeni a mondandómat, hogy DE....
nos reggel olvastalak benneteket, most este volt időm ideirni, és megosztani a szomoru érzést, amit kiváltott belőlem a "nem itteni akciór" és az erre jött "reakció"
bocs,ezt el akartam mondani, és megyek tovább tanulni az életet!:-)
szép tavaszt, kellemes emléknekvalókat kivánok mindenkinek!:-)
tölgy
