A neoklasszikus irányzat célkitűzései, bár tetszetősek, ám nagyon komoly elméleti problémákat vetnek fel. Red Squad - az irányzat kiemelkedő képviselője - szavaival élve a lúzerség elméleti kutatásának a célja, hogy időtől és tértől függetlenül bárkiről száz (vagy legalábbis 98) százalékos pontossággal megmondható legyen, hogy lúzersége tart-e a 0-hoz. A neoklasszikusok a lúzerséget abszolút kategóriaként közelítik meg, véleményük szerint a lúzerkutatás eljuthat a lúzerség örökérvényű fogalmához.
A relativista iskola, melyhez e sorok szerzője is tartozik ezzel szemben úgy gondolja, hogy a lúzerség, mint megannyi más társadalmi jelenség, nem szakítható ki társadalmi összefüggéseiből, vagy másképpen kifejezve ugyanezt, mert leütésre fizetnek mindenhol manapság, a lúzerség társadalmilag meghatározott. A történelem során egyes lúzerségi formák eltűntek és helyükbe újak léptek. A fentiekből következik természetesen, hogy a lúzerkutatás kétféle elméleti megközelítésben képzelhető el, egyrészt annak történetiségében, mondhatni diakrón módon, másrészt a jelen társadalmi kontextusba ágyazottan, mintegy szinkrón alapokon. Mindkét megközelítésnek megvan a maga létjogosultsága, nem szabad azonban a kétféle megközelítési mód eszközrendszerét és sajátos szemléletét vegyíteni, mert a módszertani tisztaságot ilyeténképpen áthágó eredmények tudományossága erősen megkérdőjelezhető. Nincs tehát a történelem bármely korszakába vagy akár manapság bármely társadalomra érvényes lúzerségfogalom, mást jelentett a római lvservs stvpidvs és mást a jelenlegi lúzer.
A lúzerkutatás tudománytörténetét tekintve Red Squad munkássága úttörő jelentőségű, az alapjaiban elhibázott elméleti megközelítés ellenére, példamutató az adatok felkutatása és kelzelése, ezenkívül a rendkívüli színvonalú jegyzetapparátus is lenyűgöző.
Örülök, hogy máris elhangzott néhány építő jellegű hozzászólás is, ámbátor azt hiszem, többen is túlságosan leegyszerűsítitek a problémát. Ahhoz, hogy érdemben foglalkozzunk a lúzerség fogalmával, előszöris meg kell határoznunk az alapvető axiómákat.
Azután lehet csak szép lassan közelíteni a lúzerség abszolút meghatározásához. Tracy relatív megközelítése ugyanis ("az a lúzer, akire rámondják") nem egyeztethető össze a neoklasszikus felfogással, hisz célunk, hogy időtől és tértől függetlenül bárkiről száz (vagy legalábbis 98) százalékos pontossággal megmondható legyen, hogy lúzersége tart-e a 0-hoz. Időben és térben. Ez nagyon fontos, hisz a történelem folyamán már eddig is számos ismert és kevésbé ismert lúzer élte szorgos mindennapjait. A lúzerség ugyanis -ellentétben néhány angol szaktekintély állításaival- nem újkeletű dolog. Igaz, a tudósok között bizonyos szintig mindigis tabu téma volt. A lúzerségről vitatkozni, elméleteket gyártani, egyáltalán, a lúzerségről beszélni a sötét középkorban egyet jelentett a tudóskörökből való számkivetettséggel, rosszabb esetben inkvizícióval. ("És mégis vannak lúzerek" -mondta nem egy mártír, mielőtt a máglyára ment.)
Hosszú idő után a felvilágosodás gyermekei próbálták először egyáltalán beemelni a tudományos szaknyelvbe a "lúzer" kifejezést, kevés sikerrel. (Ne feledjük, ezidőtájt még csak szociológiáról sem beszélhetünk, nem meglepő hát, hogy a probléma, a társadalmi problémák egyik legfontosabbika, nem nyert létjogosultságot értelmiségi körökben.)
(Kevesen tudják, de Nagy Katalin maga is nem egyszer említette a lúzer szót Voltaire-nek írt leveleiben, igaz, más témában.)
Ez egy összetett elméleti probléma:)) Nem okoz azonban gyakran zavart a gyakorlatban. A lúzerség ugyanis összetett fogalom, felbontható ugyanis külső (manifeszt) és belső (látens) részekre. Ideális esetben a kettő egybeesik, és a kis pöcs tisztában van saját bénaságával. Ez azonban ritka, általában eltér a kettő, Mr/Ms Nyomi jófejnek tartja magát, esetleg Istenkirály súlyos kisebbségi konfliktusok gyötrik. Ilyen esetben mind a kettő lúzer, csak az egyik külső, a másik pedig belső típusú. Szerintem a belső típusú a jobb, mert az nem okoz problémákat a környezetének, meg szimpatikusabb is.
Szerintem nem. Tapasztalataim szerint erre csak születni lehet, nem tanulható. :-P De ez nem a topicnyitónak szól, mert őt nem ismerem. Csak ezt látom általában.
Kedves Red Squad, tapasztalataim szerint elsősorban skizofrén természet, no és hosszú évek fáradtságos munkája szükségeltetik a lúzer státusz kivívásához.
