2017. 09. 06. A topik olvasóinak a figyelmébe:
Az öngyilkosságra való buzdítás büntetőjogi kategória. Amennyiben ilyet látunk, az elkövető számíthat az összes nickje nyom nélküli eltakarítására, és arra, hogy a megfelelő hatóságok megkapják az intézkedéshez szükséges adatokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ongyilkossagi-gondolataim-vannak.html
"Ez az egész hogyan kapcsolódik az öngyilkossághoz az viszont nem tudom?"
Hát úgy, hogy van itten egy "tábor", aki nem hisz semmiféle másik világokban, s ekkor nem beszélhetünk semmiféle bűnről, hisz' az ember azt tesz a saját életével amit csak akar.
A "másik" tábor meg azt hiszi, hogy az élet örök, és fensőbb-rendű irányítás alatt áll, s egy másik dimenzióban hozott döntést, nem "illik" a fizikai síkon megtorpedózni, mivel a adódó nehézségeke elől nem elmenekülni, hanem megoldani kell azokat.
Ennek megszegését egyes vallások bűnnek, mások hibás döntésnek nevezik, melynek karmikus következményei vannak.
"A te "spirituális gondolkodásod" egy dologban teljesen megegyezik a vallásossal: ugyanúgy hit alapú, azaz kritikai vizsgálaton elbukik."
Nos, ha ezen az alapon haladunk tovább, a te realisztikus gondolkodásod is "hit alapú", csak te nem a spirituális mestereknek hiszel, hanem a tudományos emberek leírásainak. Vajon hány tudományos bizonyítási eljáráson vettél részt? Vélem, egyen sem. Csak elolvastad valahol, aztán tetszett, és elfogadtad.
Én viszont úgy építettem a "hitemet", hogy a számos helyről azonos tartalommal érkező infókat sürítettem egybe, majd fogadtam el igazságként. Mert megértettem, hogy a legkülönbözőbb népek évezredes mítoszai, egymással soha nem összebeszélve, mindenképp a valóságra kell, hogy utaljanak. Évezredek óta működő gyógyítások, más világok megidézése, más világokba való betekintés, stb. egyszerűen nem lehetnek hazugságok, amikor a világ legtávolabbi tájairól érkezzenek.
Neked a szkepticizmus bejön, legyen így! De ne hidd, hogy a "kritikai vizsgálatok" (melyek többnyire ellenérdekűen célzatosak) fölényes és fennsőbbrendű ismételgetése bármilyen eredményt hozhat számodra.
"Szinte már könyörögni kellett neked, hogy valami konkrétumot leírj, azt gondolom elég világos voltam. Ha a te elvárásod viszont az, hogy csak olyannal akarsz beszélgetni aki hisz neked és egyetért, akkor jó szórakozást kívánok a buborékodban!"
Számodra az a konkrétum, ami valamely "tudományos" kisérleten átment és bizonyítást nyert. Hát én nem fárasztom magam ilyenekkel. Egy szkeptikus bármikor rávághatja, hogy ez neki kevés. Ha azt írom, hogy láttam indiait, afrikait, valamint délamerikai indiánt levitálni, akkor te azt mondod trükk és kész. Ha azt mondom több millió ember jött vissza halálközeli élményből és mind látt az alagutat, azt mondod, az agyi funkciók végterméke. Stb, stb. Érted már, nem fárasztom magam feleslegesen.
Nem a feltétlen egyetértés az elvárás, hanem az azonnali kizárás, ellehetetlenítés feleslegessége. Te egy racionális elme vagy, nincs ezzel semmi baj, nem nekem kell téged meggyőzni. Nem sértődöm (Te ehhez nem vagy elég), én is így gondolkoztam valaha, csak aztán az Élet meggyőzött pár dologban, és nem kedvelem, ha ifjú Titanicok lekezelően ki akarnak oktatni.
"alap probléma a hit alapú témákban, hogy a hívő azt valóságként éli meg (holott bizonyítani közben teljesen képtelen), ráadásul világképének és identitásának is fontos része, ezért annak bírálata személyes jellegűvé válik"
Mint mondtam valahol a te hited is "hit" alapú, ráadásul csak a fizikai síkon igaz. De vannak más síkok is, melynek tudói nem bizonyítást kivánnak, hanem megélésen mennek át. Valóban világképének és identitásának is fontos része, de nem bírálat tényével van a gond, hanem bírálat egyoldalú és fölényes kinyilatkoztatásával. A bírálót minősíti, ha valamire mindig az a válasza, hogy "bizonyítsd be, az én módszeremmel!" És még akkor sem hiszi el, mert jön a "véletlen". Hát ezért nem!
Nagyon szűk látókörre vall, ha valaki évezredes világ-tanokra, ember-milliárdok megtapasztalásaira primitív szkepticizmussal reagál. "Anyagba fúlt a Lét". Sértődés részemről egy szál se. Remélem nálad se... :-)
A szkepticizmusodat tudományos szkepticizmusként kell értelmezni?
Én úgy gondolom a szkeptikus kicsit arra vár más kaparja ki a gesztenyét?
Könnyebb eldobni az elméletet ha az egyik mozaik nem stimmel, mint tovább keresni hátha lesz egy másik mozaik ami más megvilágításba helyezi a nem stimmelő mozaikot és voilá. :)
Persze ha nem lesz másik mozaik akkor meg c'est la vie. :(
Így elsőre azt érzem a hívők - nem kimondottan a vallásra gondolok - hordozzák a nagyobb terheket, nagyobb részt vállalnak a fejlődésben. Igaz sok "felesleges" munkát is végeznek.
Persze a másik véglet sem jó a vakon hívők.
Ez az egész hogyan kapcsolódik az öngyilkossághoz az viszont nem tudom?
"Szerintem azt kellene eldönteni, hogy te látsz-e ebben valamilyen elmozdulási pontot az ateizmushoz képest, vagy ezt ugyanazzal a hévvel utasítod el, mint a vallásokat."
A te "spirituális gondolkodásod" egy dologban teljesen megegyezik a vallásossal: ugyanúgy hit alapú, azaz kritikai vizsgálaton elbukik. Nincs semmiféle "hév" abban, hogy elutasítsam az ilyesmiket, egyszerűen használom az eszemet. A kulcs a gondolkodásmód, a megfelelő módszerek használata. Amiket én írok az nem az ateizmusomból erednek, hanem szkepticizmusomból és racionalitásomból.
"Én senkire sem szeretném a nézeteimet ráerőltetni, így rád sem. Ezért arra kérlek, -a további parttalan és értelmetlen viták helyett- tájékoztass arról, hogy érdekel ez a dolog, vagy nem. "
Szinte már könyörögni kellett neked, hogy valami konkrétumot leírj, azt gondolom elég világos voltam.
Ha a te elvárásod viszont az, hogy csak olyannal akarsz beszélgetni aki hisz neked és egyetért, akkor jó szórakozást kívánok a buborékodban!
"Mert az örökös minősítésekből - álomvilág, mese, fantázia, szemfényvesztés, kamutopic, stb. stb. - a továbbiakban nem kérek. :)"
Az jó, mert ilyeneket nem is írtam, bárhogy is próbálod a számba adni ezeket a szavakat. (Megjegyzem ez elég tisztességtelen dolog.) Különben is nehéz beszélgetni veled, mert nagyon sértődékeny vagy... De ezen felül is alap probléma a hit alapú témákban, hogy a hívő azt valóságként éli meg (holott bizonyítani közben teljesen képtelen), ráadásul világképének és identitásának is fontos része, ezért annak bírálata személyes jellegűvé válik. Persze ez az érzelmi reakció már önmagában leleplezi a problémát, de hát ez nem zavarja a hívőt.
Egy szkeptikus gondolkodású ember (amennyiben ebben következetes) nem tudsz ilyen helyzetbe hozni.
"A közösség érdeke egybeesik a drogfüggő érdekével, ami: a lélekben és testileg egészséges, kielégítő, produktív és tartalmas élet. Úgy beszélsz, mint ha érdekütközés lenne. Pedig nincsen."
De bizony van! Ekkora valótlanságot már régen hallottam. (Ha a másik topicba ilyet írtam volna, kaptam volna Álomvilágot, meg Vágyálmokat stb.)
Hol van egy kemény alkoholistának vágya produktiv és tartalmas életre? Max. álmodik róla.
A közösség érdeke egybeesik a drogfüggő érdekével, ami: a lélekben és testileg egészséges, kielégítő, produktív és tartalmas élet. Úgy beszélsz, mint ha érdekütközés lenne. Pedig nincsen.
És vannak olyan hozzáállások, amik károsak ebből a szempontból, és vannak olyan hozzáállások, amik hasznosak. És hogy melyik melyik, azt nem ideológiai alapon lehet megállapítani, hanem meg lehet nézni, hogy minek mi a következménye valójában. Ezért mondtam gyakorlati példát, hogy mi az, ami valójában javít a helyzeten a heroinistákkal kapcsolatban. És hogy mi az a hozzáállás, ami súlyosbítja a bajt.
És az öngyilkossággal is hasonló a helyzet. Ha úgy állunk hozzá, ami előmozdítja a lelki egészséget, az mindenkinek jó, akármilyen is a helyzete vagy a lelki állapota. És szerintem ha azt képzeljük, hogy az ember nem rendelkezhet szabadon a saját élete felett, mert akár az Úristen tervének, akár valami más transzcendens tervezésnek kell megfelelnie, az egy infantilizáló hatás, nem szolgálja a lelki egészséget, és memetikailag azért maradt fenn ez a hozzáállás, mert az önállótlanság lelkületét táplálja, ami a mindenkori politikai hatalom érdekeit szolgálja.
Te tulajdonképpen haragszol rám? :-) Merthogy minden hsz-odba belepakolsz egy-két kemény elmarasztaló jelzőt. Enélkül nem megy? Na mindegy...
Namost, nagyon szép ez a szolidaritás, ahogy kiállasz az öngyilkosok és a szenvedélybetegek mellett teljes odaadással. (Vajon ez tettekben is megvalósul? Vagy csak ígyszóban, a névtelen fórumon...) Mert azt azért észre kellene venni, hogy ezek az emberek -bár biztosan vannak életproblémáik, amiért én is nagyon sajnálom őket- egyszerűen kisétálnak az össznépi munkamegosztásból, és a terheket átteszik a többi ember vállaira.
Ugyanúgy ahogyan a túlsúlyosak, akik nem bírnak az étvágyukkal, a játékosok, akik milliókat szórnak az automatákba, a veszélyes sportokat űzők, és a többi, tudjuk jól. Aztán mikor megvan a baj, akkor közpénzen történik a kezelés, a műtét, a korai nyugdíj, a folyamatos gyógyszerezés, a kórházi ágy.
Persze, "mindenkit érhet baleset" (igen, engem is!) de azért vannak akik ennek jócskán elébe mennek. Szép dolog az össznépi szolidaritás, de azért vegyük már észre a folyamatok hátterét is. Nem kell bűntudatot kelteni, meg táplálni, de azért nemzeti hősként sem kellene ezeket az embereket kezelni. Mert nagyon jópofa dolog kiállni azokért akik "így jártak", de azért a felelősség mint olyan, nem a "szétkenés" kategóriája.
Ez hamis általánosítás. Ha egy drogfüggő meg akar halni, az nem jelenti sem azt, hogy minden drogfüggő meg akar halni, sem pedig azt, hogy a szenvedélye maga az öngyilkosság. Ha azért drogozik, hogy meghaljon tőle, akkor az nem igazán szenvedély. Hanem öngyilkosság. Két különböző dolog.
Ha azt mondja, hogy meg akar halni, annak sok oka lehet. Nem feltétlen azért mondja, mert meg akar halni. Lehet például, hogy azért mondja, mert valaki szándékosan bűntudatot akar kelteni benne azzal, hogy a szemére hányja az egészségkárosítást, és ezzel sarokba szorítja, amit csak így tud feloldani. Ha sokat mondogatjuk egy drogfüggőnek, hogy megölöd magad, megölöd magad, azzal szerintem akár bele is lehet magyarázni, hogy meg akarjon halni.
Nem is az a jó megoldás, hogy bűntudatot próbálunk benne kelteni. Hanem például az a jó megoldás, amit jónéhány, civilizáltabb országban csinálnak a leszokni képtelen heroinfüggőkkel: adnak nekik tiszta heroint, megteremtik a higiénikus fogyasztás körülményeit, amivel kiküszöbölik az egészségkárosítást. És ahelyett, hogy bűntudatot keltenének bennük, segítenek nekik, hogy javítsanak az életkörülményeiken és a lelki egészségükön. És amint elhagyjuk a bűn-elvű megközelítést, máris nem tűnik úgy, mint ha meg akarnának halni.
Persze, ezt nem az egyház csinálja. Az egyház erre képtelen lenne. Mert az egyház csak a bűnt és a bűntudat-keltést látja. Ebben is megmutatkozik ennek az ideológiának, ami a topik címét ihlette, a súlyos spirituális kártékonysága.
"nem is lehetne két dolog különbözőbb annál, amennyire az öngyilkosság és a szenvedélybetegség különböznek egymástól."
Nos, ebben nagyon nem értünk egyet. (Sajnos vannak elég közeli információim.)
A szenvedélybeteg azzal, hogy minden figyelme az anyag megszerzésére és bevitelére koncentrálódik, gyakorlatilag folyamatosan egy módosított tudatállapotban van, annak ellenére, hogy testileg még ebben a világban él. Elvágyik ebből a világból, ezt gyakran hangoztatja is, csak ö nem olyan bátor, mint az öngyilkos, aki a gyors "megoldás" híve.
De mindketten úgy érzik, nem jó itt, értelmetlen az ittlét, el kell innen menni.S ez meg is történik többnyire.
(Ismétlem, nem a szalon-zug fogyasztókról beszélek, hanem a kemény drogosok-alkoholisták-stb. ről.)
(napirend előtt: nagyon sokfélék az emberek, így nyilván nem lehet pontos állítást tenni... )
"az ember képes eldönteni" - van, aki igen, s van aki nem... az életünk egésze "döntés"-ek sorozata, amiben vannak kialakult, reflex jellegű, vannak "érzésből"/"csípőből tüzelve", vannak ésszel, érvek alapján meghozott döntések, és még megannyi sorakozhatna itt...
"van joga ön-befejezni" - a "jog" is elég fura dolog, hisz zömében valamilyen erőfölényből eredő diktátumot jelent... ez alól kicsit kilóg néhány elvárás, mint pl. a USA Alkotmánya, amit a különleges helyzetben, különleges emberek alkottak meg, s volt ideje megerősödni, mielőtt eltiporhatták volna, s a II. VH utáni eufórikus szituációban az ENSZ égisze alatt megalkotott nagyon pozitív, de sajnos "koraszülött" alapelvekről szóló, "Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata"... no ez utóbbi valahogy egyre jobban süllyed :-(((
"bátorság, vagy gyávaság" - is-is... és se egyik, se másik is lehet: pl. "keserűségből", "kiábrándulásból", de sok esetben "félreértésből..." az én életem során mindre volt már példa: ami innen nézve roppant keserű, fájdalmas volt: megváltozott szerelemből több is, volt a szülő tüdőrákjának végigélését ismerve, és saját fájdalomtól menekülő, ám csupán egy keserves héttel nyújtva "megmentették"... és... hasonlók... bennem a döntés belügyének az érve mára kristályosan tiszta...
"a szellem örök élete" - abszolút érthető ennek a vágya... az emberek többsége vágyik a nyugodt, békés életre, a "jó dolgokra", de bizony az igen ritka fehér hollók között is albínónak mondható azok halmaza, amik így teljesülnek... valameddig... az "én" ott Benned, s egy hasonló itt bennem is, valamiben hasonló... "ha" a világ olyan lenne, hogy az "élni és élni hagyni" oly egyszerű és tiszta, de szinte nincs rá példa...
...és ezzel jó időre el is búcsúzok, mert telítődtem... köszönöm a figyelmedet...
Szerintem ongyilkos akkor lesz valaki, amikor egy megvaltozott tudatallapotba kerul. Pl. valamilyen szekta hatasa ala, akik tomeges ongyilkossagot kovetnek el.
Vagy pedig az ember sulyosan depresszios lesz. Es nem tud megfeleloen gondolkodni. Nem egy depresszios elleni gyogyszer eppen hogy ongyilkossaghoz vezet.
"AZ egész gondolatviláguk a szükséges anyag megszerzése és bevitele iránti vágy körül forog"
Pontosan. Pont ezért hívják szenvedélynek. Az irányultsága az életen belüli valami, a szenvedély tárgya. Egy szélsőséges fixáció valamire, ami az evilági életen belül van. Nem pedig az életen kívüli dologra irányul, mint az öngyilkosság, ami az élet végét célozza. Vagyis nem is lehetne két dolog különbözőbb annál, amennyire az öngyilkosság és a szenvedélybetegség különböznek egymástól.
Nyilván nincs két egyforma eset, két egyforma sors. Vélem hogy nem fogunk egyetérteni, de szerintem mindenki benne van a saját életének a tervezésében, a sorscsapások nem csak úgy véletlenül zuhannak ránk. Azt mondja a mondás, hogy "nem az az erős aki adja, hanem aki állja".
Ettől függetlenül senki jogát nem vitatom, az öngyilkosságra.
Bocs, de úgy tűnik, ebben megint nem értünk egyet.
Az igazi szenvedélybetegek - én itt most nem a kocadohányosokról, meg a havonta egy jointot elszívókról beszélek - nagyon súlyos életvezetési hibát követnek el, mert szép lassan kiiratkoznak az emberi társadalomból. Hogy csak egyet említsek, nem tudnak/akarnak tartósan dolgozni. AZ egész gondolatviláguk a szükséges anyag megszerzése és bevitele iránti vágy körül forog, s apránként mindenüket beáldozzák a szerért, miközben hatalmas kisebbségi érzéssel küszködnek. Nagy részük meghal az átlagéletkor elérése előtt.
A kezdet lehet, hogy úgy van ahogy te mondod, de aztán gyorsan átfordul a fentiekbe.
Nyilván inkább bátorság, mint gyávaság, mert a halál félelmetes. Biológiailag belénk van plántálva a haláltól való félelem, hogy életben akarjunk maradni. Ez a legmélyebb félelem.
Gyávaság legföljebb akkor lehetne, ha az élet félelmetesebb, mint a halál. De ha valakinek az élete még a halálnál is félelmetesebb, arra eléggé érzéketlen pökhendiség lenne azt mondani, hogy gyávaság, ha az utóbbit választja, szerintem.
""okafogyott" állapot megszüntetése," - vajon ez azt jelenti szerinted, hogy az ember képes eldönteni, hogy az élete mikor vált "okafogyott"-á? És van joga ön-befejezni, amikor így döntött?
Ha kiiktatjuk a "bűn" fogalmát (én támogatom!) helyette melyik jobb: a bátorság, vagy gyávaság?
"..."inkarnáció" - hmmm mi van akkor, ha nincs ez a jelenség/folyamat," - ha nincs (re)inkarnáció, akkor én spec. nem tudok magamnak alternatívát felállítani. Számomra a szellem örök élete, az időnkénti testesülésekkel, olyan evidencia, amitől már nem tudok és nem is akarok szabadulni.
- Abszolut nem baj, hogy mások vagyunk, sőt. Nálam a hit, annyit jelent, hogy az eddigi információim alapján ezt meg ezt, így gondolom. Ha érkezik olyan info, ami átgondolásra késztet, meg fogom tenni, és lehetséges, hogy változtatok.
Az orrolást azt hiszem, nem én mondtam, de örülök, hogy nem teszed... :-))
Szerintem a szenvedelybetegsegek nem az ongyilkossagrol, vagy annak a vagyarol szolnak.
Eppen ellenkezoleg.
A szenvedelybeteg ELNI akar, es JOBBAN akarja erezni magat. Persze azonnal. Es a drog, alkohol, cigaretta, tulzott eves, tulzott szex, stb. azonnali jobb erzest okoz. Mas kerdes, hogy tulzott mertekben vagy sokaig ezek rombolo hatasuak. De ugye van ez a mondas, hogy "minden jo az eletben vagy bun, vagy hizlal" :) (amit en ugye nem osztok, mert szerintem a "jo" a tartos boldogsagot jelenti. de hat erre is meg kell erni, hogy az ember ezt keresse)
..."öngyilkos kísértés" - nem kísértésnek mondanám, hanem "okafogyott" állapot megszüntetése, ami nem ugyanaz...
..."inkarnáció" - hmmm mi van akkor, ha nincs ez a jelenség/folyamat, no és kérdés, hogy függ-e attól, hogy "hisz" benne valaki, vagy sem? ...talán abban nincs vita közöttünk, hogy a "lehet"-ek halmaza végtelen... márpedig ha ez így van, és bizony így van, akkor a végtelen "lehetőség"-ek közül hogy történik a választas?
..."ha te ilyen megközelítésekben nem hiszel"... - ugye nem baj, h mások vagyunk :-) én nem hiszem a dolgokat, hanem a tapasztalt "dolgok"-nak a már bennem lévő ismeretekhez való viszonyulása ad egy "vélemény-szintet"... a "hit"-ekkel az a gond, hogy azokkal foglalkozik, amik "lehet"-nek így, vagy úgy, pedig a világ úgy tűnik csak egyféle...
...remélem nem orrolsz meg rám :-)
...már csak azért is, mert bennem nincs értékítélet a "más" véleménnyel szemben... de nem azért, mert a "lehet"-halmaz végtelen számosságú, hanem mert mindkettőnket megilleti a véleményünk "szabad" megfogalmazásának a joga...
Az öngyilkosságnak a halál a célja. Ha nem a halál a célja, akkor nem öngyilkosság. Ha például valakinek a base jumping a szenvedélye, azzal megrövidíti az életét, mégsem öngyilkosság. Ha öngyilkosság, akkor az nem base jumping, hanem csak leugrott valahonnan, hogy meghaljon.
"minden inkarnációt egy előzetes, gondos, igen körültekintő tervezés előz meg"
"Az öngyilkossággal a lény a saját terveit dönti romba."
A bűn nem más, mint a transzcendens alapvető irányultságtól való eltávolodás. Az inkarnációt megelőző tervezés is egy transzcendens alapvető. Transzcendens, mert kívül esik az evilági életen, és alapvető, mert a személyes élet alapjait veti meg.
Vagyis lényegében azt mondod, hogy az öngyilkosság bűn. A bűn is lehet "ostobaság". És ez az ostobaság, amiről beszélsz, konkrétan a vallásos értelemben vett bűn.
Az öngyilkosság, mint döntés ponthogy a legalapvetőbb szabadság megnyilvánulása. Akarok-e élni, vagy sem. Minden más döntés csak másodlagos ehhez képest, alá van rendelve ennek a döntésnek.
A "kényszer" szerintem ponthogy az, amikor az ember nem tud eljutni ehhez a döntéshez, mert az életösztön a tudattalan agyi működések legmélyén gúzsba köti.
Az az életösztön, aminek egyetlen oka és érvényesítője van: a természetes kiválasztódás evolúciós pszichológiai törvényszerűsége. Egy olyan logikai törvényszerűség, ami semennyire nem tisztel semmilyen emberi értéket. Nem érdekli a boldogság, nem érdekli az igazság, nem érdekli a kulturális és szellemi kibontakozás. Csak az számít neki, hogy mi az, ami hajlamos fennmaradni.
Azért neveztem ostobának, mert spirituális tanulmányaimban azt hallottam, hogy minden inkarnációt egy előzetes, gondos, igen körültekintő tervezés előz meg. Tehát az illető saját maga is benne van ebben a tervezésben. Az életösztön épp azért oly erős bennünk, hogy mindig felülírja az időnként felbukkanó öngyilkos kísértést. Mert mindenkinek lehetnek nagy nehézségei olykor.
Az öngyilkossággal a lény a saját terveit dönti romba. S a következő inkarnációban az elmaradt átéléseket pótolni kell, azokat nem lehet megúszni.
Természetesen, ha te ilyen megközelítésekben nem hiszel, akkor a hsz-om felejtős. ;-)
"Egy nagyon ostoba cselekvés, mert semmit nem old meg, de tönkreteszi azt is amit az illető előtte jól csinált."
...hmmm... van olyan ostoba, mint bármelyik ufo-"idegen"-misztikum, pl. természetfeletti lények, istenek létében való hit?
Sem egyik sem másik állítás/vélemény nem korrekt. A vallásos hit-ek, az életét befejezni készülő ember belső kilátástalansága, mind BELSŐ "ügy", ami nem a külső szemlélő érve/hite, vélelme...
"semmit nem old meg" - nem is megoldás, hanem épp annak elérhetetlenségének vélelme/bizonyossága által kiváltott menekülési BELSŐ kényszer... ami lehet téves képzet, de lehet abszolút adekvát döntés, mint amit Te is írtál: gyógyíthatatlan betegség, vagy várható fájdalmaktól való JOGOS félelem "megelőzése"... több napos erős szenvedés egy tüdőráknál...
...szerelmi fájdalom, elérhetetlenség: ez sem ostobaság, hanem egy saját döntés...
ÉS: a környezet segítsége, figyelme lehet valós, de lehet a is téves is...
Talán észrevetted, hogy én itt az összes topicban ahol megszólaltam, enyhén szólva nem a vallásos vonalat képviseltem, hanem az ateisták és a vallásosok között egy harmadik utat, a spirituális gondolkodást. Azért is jöttem ezzel, mivel számomra majdnem minden kérdésemre választ adott ez a nézetrendszer, s azt reméltem, hogy ez másoknak is jót tehet. (Ebben tévedtem...)
Szerintem azt kellene eldönteni, hogy te látsz-e ebben valamilyen elmozdulási pontot az ateizmushoz képest, vagy ezt ugyanazzal a hévvel utasítod el, mint a vallásokat. Én senkire sem szeretném a nézeteimet ráerőltetni, így rád sem. Ezért arra kérlek, -a további parttalan és értelmetlen viták helyett- tájékoztass arról, hogy érdekel ez a dolog, vagy nem. Amennyiben nem, akkor értelmesebb szívélyes búcsút mondanunk egymásnak. Mert az örökös minősítésekből - álomvilág, mese, fantázia, szemfényvesztés, kamutopic, stb. stb. - a továbbiakban nem kérek. :)
"Nem csak arról van szó, hogy vallásosok (szted még így is túl sokan) vannak, meg ateisták. Az a bajom, hogy sikerült a hivatalos közgondolkodásból kiirtani az egyéb világok lehetőségét is. Semmi melodráma."
Relatív, mert azért gyakorlatilag évezredek óta nem volt ilyen nyitott vallásilag és ideológiailag az európai társadalom, mint ma. És tudom, hogy ezzel ismétlem magam, de ez áll itt minden probléma mögött: nincs mit felmutatni az emberek meggyőzésére, ha a vizet borrá tudnád változtatni könnyebb lenne, addig viszont a kifogás lényegében annyi, hogy az emberek nincsenek hiszékeny baleknak nevelve és nincsenek indoktrinálva a te hited szerinti világképbe.
"Kedves, hogy így véded a todományt, de azért ne legyél már ennyire részrehajló! Az atom- és hidrogénbombákon kívül az Ő lelkén száradnak a vegyi és biológiai fegyverek, az atomerőművek balesetei, a génmódosítások, az állatkisérletek, a földalatti atomrobbantások stb. Ne mossuk már a szerecsent fehérre. Felelősség - az már nem érdekli a tudóskákat annyira."
Mindaz a kár, amit felsoroltál már valószínűleg önmagában csak a penicillinnel ellensúlyozható. Csak hogy perspektívát adjunk a dolognak abban a kérdésben, hogy mennyi jót és rosszat ad a technológia.
De azért érdekes amit mondasz, de nem, nem kell a "tudományt" védenem, mert a tudomány nem ember, nem ideológia, nem politika és teljesen semleges. Természetesen mint ilyen bűnös se lehet (ha csak nem akarsz kollektív bűnösséget hirdetni a tudóstársadalommal szemben). Egyes emberek lehetnek felelősek ezért, vagy azért és nem élünk tökéletes világban így persze a felelősségre vonás nem történik meg sajnos sok esetben, viszont ilyen vak, céltalan vádaskodás szintén nem vezet semmire.
Továbbá MINDEN fegyvert a történelem során politikusok és katonák vetettek be, soha nem tudósok. A kovács hibája lenne, hogy mire használjuk a kést, tőrt, kardot?
Furcsa, hogy pont nekem kell rámutatnom, hogy alapvetően nem a tudományunkkal és a technológiánkkal van bajunk, hanem szellemi érettségünkkel (mind egyéni, mind társadalmi szinten).
"Tudod te nagyon jól, hogy hidrogénnel hajtott autókra gondoltam, amikor a vizet említettem, de azért nem hagyod ki a ziccert... Kösz. Csak azt ne mondd, hogy a hidrogénes dolog is fals, mert akkor én vonok le valamit..."
Nem tudhatom mire gondolsz, bocsánat hogy a rosszabbat feltételeztem, de mentségemre legyen szólva azért volt ennek előzménye a korábbiakban.
" Mit kellene írnom szted, amikor az ingás, vesszős keresésekre és találásokról tucatnyi könyvet írtak, többezer esetet rögzítve. Ha nem hiszed, ne hidd. Csak ne okoskodj!"
A vámpírokról és a zoknimanókról is írtak tucatnyi könyvet.
"A betegségek eredetéről olvass el pár könyvet, mielőtt humorizálsz. Utóbb lehet hogy restelkedni fogsz bigottságod miatt. "
Ennél konkrétabb már nem is lehettél volna. Az érvelés lehengerlő, a bizonyítékaid súlya alatt omladozom...
Továbbra is mókás, hogy pont te ily vígan dobálózol a jelzőkkel. Azért nem szép dolog ezzel visszaélni.
