Van erről egy úgynevezett jogsegélyegyezmény, amit sajnos én csak orosz-magyar vonalon ismerek. Az viszont tény, hogy hiába vagy férj/feleség, ez önmagában még nem jelent sokat , csak egyszerűsíti a vízumozást, no meg a továbblépést.
schgy
Sziasztok. Régi hozzászóló vagyok (részben alapítótag). Szóval ha valaki tud válaszoljon.
a párom amerikai állampolgár, de most megkapta a magyar állampolgárságot is. és akkor összeházasounk itt(először). ez mennyire segít minket a kinti esküvőben? mert gondolom kint nem fogadják el hogy hozzámentem, mert kint nincs kettős állampolgárság, gondolom ku***va nem érdekli őket, hogy már a felesége vagyok itthon, akár x éve. tehát a kérdés hogy tök mindegy e hogy magyarországon a felesége vagyok? ugyanúgy kell intézni mindent mintha nem lennék? mennyasszonyvízum, engedélyek..stb?
Köszi,
Classic Girl
ui: merthogy eddig mindenki arról beszélt, hogy mi van ha kint van az esküvő. a mi esetünk mert pont fordítva van.
A Szülés Terhesség Negatívot szoktam olvasni, egyszer talán írtam is bele, amikor a disgraphiáról beszéltetek. Mostanában viszont elég szép jelenetet rendeztetek, és ez nem volt igazán hívogató. Habár a drogos témához hozzá tudnék szólni, tapasztalataim alapján. Engem csak az érdekelt volna, hogy milyen alapon nem kaptad meg Bolíviát.
Gyere át a szülés terhesség negatív oldal topicba (a szülői munkaközösségben találod) mert nem akarom ok nélkül teljessen szétoffolni ezt a topicot, ott egyébként jól visszaolvasgatva az egész sztorit megtalálod.
Szóval gyere, majd ott válaszolok!!
Blan
Találtam tegnap otthon véletlenül két gyöngyszemet (pedig azt hittem, már rég kidobtam), amelyek annyira de annyira autentikusak, hogy muszály megosztanom veletek. De hogy ne legyek túl off, inkább beírom a szép spanyol mondatok topicba (igyexem előásni), mert oda mégiscsak jobban illik. Viszot mielőtt megtenném, elmegyek válni, aztán délután visszatérek és akkor...
Blan
Na akkor egy tényleg off: van itt a tasztalon egy Hablamos en espan~ol nevezetű topic, oda benézhetnél időnként nosztalgiázni. (bár az utolsó néhány hozzászólás ott is egy kicsit offra sikerült)
Blan
Ne haragudj, biztos volt bennem egy nagy adag önzés, mert szerettem volbna valamit spanyolul látni!! Teljesen elérzékenyültem (tényleg) -biztos a latin vér. Nagyon helyes a népdal.
kicsit még fokoznám, de így már nagyon off: palomita blanca de mi vida. Ha jól rémlik.továbbá: mi vida no tendrá razon sin tí.
vagy ahogy az (általam) ismert népdal mondja:
si te vas, que me queda
bella flor de primavera
si te vas no habra razon para vivir
si te vas que me queda
bella flor de primavera
si te vasla soledad vuelve hacía mí ..... (potty...potty lagrimas :o) Na erre az életérzésre gondoltam!!!
Bocsi az off-ért
Egyébként tényleg nagyon helyesek, mindkét nyelven. És izgalmasabb, mint az, hogy "you are so special" (de azért nem vetem meg, meg azóta kiegészült egyéb dolgokkal, ilyen angol-magyar keverékszavakkal)
Hát igen, valahohy így...bár azt hiszem mentségükre legyen mondva, nem hazugságnak szánják akkor, abban a pillanatban, amit mondanak, csak ők valahogy máskép gondolják komolyan. És tényleg mindegyik ugyanazt, vagy legalább is nagyon hasonlóakat mond. Gondolkodtam rajta, hogy leírok ide egy két ilyesmit magyarul, de egyrészről nem éppen ez volt a kérdés, másrészt pedig magyarul sokkal átlátszóbban és nevetségesebben jön le, mint az eredeti verzió. Mindenesetre talán az irányadó, hogy a mi nyelvünkön hasonló dolgokat legutóbb Csokonai alkalmazott, annyira költőien hangzik a spanyol nyelven való udvarlás... főleg magyarra fordítva :o) (na azért egy kis ízelítő mosolygáskeltőnek: hófehér galambocskám, tavaszi virágszálam az életem értelem nélkül maradna ha valaha elhagynál... ez magyarul elég muris, nem???)
ja, hettie, volt ott minden. tiz tonna szerelmes levelet égettem el a végén. ha elutazott, naponta irt egyet. ha én utaztam el, szinte szo szerint tűzön-vizen keresztül utánam jött. aztan hogy miket mondott... pont azt gondolja az ember, ahogy blan mondta... hogy lehetek pont én az az szerencsés, aki ezt a tünemény krapekot kifogta? aztán később rájössz, hogy mindegyik ezt mondja, sőt van aki egyszerre több hölgynek is, egyidejűleg...
de aztán ne felejtsük el , mit művelnek közben. latin ürgével az élet széditő magasságok és mélységes völgyek szinte naponkénti változása.
a mostani emberkém csak nagyon ritkán mond szépet, de akkor aztan szivből. nekem ez többet ér.
de hát természetesen annó 17 évemmel az ért többet, amit akkor hallottam. ha beválik, ma én vagyok a világ legszebb, leggazdagabb, legjobb, legboldogabb királylánya, édes, jólnevelt, boldog hercegfiakkal és lányokkal, akiket gyönyörű környezetben, szeretetben nevelek, szememet közben egy percre sem veszem le férjemuram nemes arcéléről....aki szinte belebetegszik, annyira szeret...
na mindegy.... ez mással is megesett. és ami a legjobb: az édes királyfi és királylány stimmel, bár a jólneveltségről lehetne vitatkozni : ))))
Annyira kedvesen magyaráztátok el mind a ketten. Nagyon tetszett. Teljesen el tudtam képzelni egy latin udvarlását (egyébként a papám kubai- de az se egy sikertörténet). Az udvarlásból megmaradt pár szép emlék? Olyan latinos. Vagy inkább ne kérdezzek ilyet mert nem esik jól?
amikor Tincsynek szóló válaszomat irtam, még nem láttam, hogy Blan is válaszolt "védelmemben.".
Igen, igen, igen, igen!
Erről van szó. Blan, mi tudjuk, ugye?
Különben az ember érett fejjel is máshogy gondolkozik, jobban látja az igazi értékeket, nem annyira a szép szavakra meg a szerelmes levelekre "utazik".
De hidd el Tincsy, egy tizenhét éves, még sohasem szerelmes volt magyar kislány, egy latin fiú rohama előtt teljesen védtelen és úgy érzi magát, mint ahogyan azt az előttem szóló klasszikus mondá...
hat bizony, ezt mar elotte is tudtam. de amikor beleszerettem - ő volt az első szerelmem, tizenhét éves , vérlázítóan ártatlan, mindentől óvott kislány voltam - egyszerűen azt hittem, hogy rajta kivül nincs más ürge a világon. szerintem előfordult ez már mással is. ezt, mint olyant, most már bánom, csak egy dolog miatt jó: az én édes kis gyerekeim miatt.
szerintem bolondult már bele más tizenhét éves is hozzá nem illő fiúba ilyen életkorban. istenem, istenem, én olyan hülye voltam akkoriban, elő ne jöjjön az az idő lidérces álmaimban se...
Jaj, ne csinálj már úgy, mintha nem tudnád, hogy a szerelem megszépíti a társadat és időnként olyan tulajdonságokkal is felruházza, amelyeket te szeretnél benne látni. Ez az egyik fele a történetnek. A másik meg az, hogy egy latin származású fiú udvarlásához egyetlen európaié sem ér fel, és az ember lánya (nagyon sok konkrét példát tudnék erre hozni) azt gondolja, hogy ha ennek csak a fele is megmarad a házasság után, akkor ő megfogta az isten lábát, mert ilyen kedves és figyelmes férfire nem mindennap akad az ember, pláne a hazai felhozatalban. Nem a magyar fiúkat akarom ezzel leminősíteni, hanem éppen azt mondom, hogy a latinok annyira "eltúlozzák" a dolgot, hogy ég és föld a különbség. Persze ezt valszinűleg csak az érti, aki megtapasztalta és lehetőleg az illető fiú anyanyelvén folyt a kommunikáció.
Bocsi, hogy kéretlenül is Cilibárányt "védem" (mert úgy tűnik neki szólt a kérdés) de én ugyanúgy érintett vagyok...
teljesen, tokeletesen igy van! bar azert egy delspanyol emberkeben is vannak ugymond - bizonyra az arab vilag altal otthagyott - erdekes gondolkodasi elemek. de hat szamomra ez most matr semmisegnek tunik. aki boliviain nevelodott, azt mar nem nagyon lehet kihozni a sodrabol.
a latin ember reakcioirol amit irtal, az is igaz, de mondjuk az enyem meg azon belul se volt szazas . mondjuk a tesoi is meg az anyuka is csak ugy hivták, a bolondka.
jaj de jo hogy masik orszagban el!
