Hát igen, az ügyfél egy nagyon különleges állatfajta, sehogy nem lehet kiismerni az esze járását.
Mindenbe beleköt, semmi sem jó neki, olyan blőd ötleteik vannak, hogy az ember fia dob egy hátast.
Rendel kezem önkritikával. Sok munkám nem üti meg a tutti kategória szintjét. De van ami igen! És jól leszarták. Majd nézd meg magad amikor szemed-fénye gyermekedre azt mondják, hogy: „Szegénykém, de kis csúnya!" Azzal az emberrel soha többet nem fogsz szóba állni. Nekem meg nem elég, hogy dolgoznom kell neki, még tűrnöm is kell. Az emberi butaság sajna határtalan. Ja, és egy ilyen embernek én soha többé nem akarom majd bebizonyítani, hogy én milyen kreatív vagyok! Minek?
Kedves régi barátom, Kneys úr mondása szerint: „Aki szart eszik, legyen hozzá kanala."
a pikírt és cinikus doktor úr
Magadra veheted, de csak akkor akkor, ha önkritikád megparancsolja.
Magam részéről accountos vagyok, de bele kell pofátlankodnom a kreatívok munkájába is. (de nem vagyok okostóni, legalábbis igyexem)
Kedves SigmundFraud
Errôl az egészrôl annak a rabbinak az esete jut az eszembe, akihez Kohn és Grün azért fordul tanácsért, mert valamin összekaptak. A rabbi meghallgatja Kohn-t és azt mondja neki, hogy: „Igazad van." Majd miután Grün-t is meghallgatta neki is ugyanaezt válaszolja. Az esetnek fültanúja lesz egy bóher, aki kérdôre vonja a rabbit: „Hogy van az rebelében, hogy amikor a Kohn volt itt, azt mondtad neki. hogy igaza van, amikor pedig a Grün-t hallgattad meg, neki is ugyanazt válaszoltad?" Mire a rabbi: „Tudod mit, neked is igazad van."
Hát ilyen ez az egész. Mindenki máshonnan nézi ezt a kérdést, és ahonnan nézi, onnan nézvést tényleg igaza van.
És az igazság? Az igazság odaát van.
a doktor úr
Ennek ellenére olyan nagyon emlékezetes, igazán kreatív anyagokat nem nagyon láttunk mostanában.
Hazai gyártás szinte csak a "vanmégegypepsid" szinten van (multik, adaptáció), a többi pedig majdnem csabai derelye szintű.
A magyar kreatívoknak szinte csak a nyomtatott média marad, másra nincs pénz.
De maradandó, ötletes dologra nem nagyon emlékszem.
Hogy nem nyertünk sem Cannes-ban, sem Portorozsban, az nem jelent semmit. Sokan nem nyertek velünk együtt... Portorozsban pl. tavaly mindent egy lengyel ügynökség kaszált le, ami meg nem számított, azt a házigazdák osztották el maguk között.
Amúgy Ogilvy bácsinak erre is volt egy megjegyzése, mégpedig, hogy nem a legkreatívabb (vagy látványosabb) reklámok adják el a termékek zömét. Ami valószínűleg igen helytálló kijelentés.
Fargo: azt kell hogy mondjam hogy amit az etikarol irtal a szakmaban az nagyon is igaz. En egz budapesti bedobos ujsagnak dolgozom hirdetesszervezokent es media-referenskent.
Eccer ez az egyik koleganomnek osszejott egy egymillios szerzodese egy Szuzuki dealerrel. Ennek a jutaleka ugye 150 ezer HuF ami nem is rossz 1 targyalas meg vagy 30 perc telefonlgatasert (+ hogy volt ilyen kapcsolata). Egy masik koleganomnek az a fulebe jutott. Felajanlotta a cegnek hogy az egymillios feluletet tole megkapja 900 ezerert (tehat jutaleka 50 ezer marad 1 jo tippert es egy telefonert!).
Nagy botrany lett a dologbol. Vegul a 900 ezerert kelt el az egymillios hirdetes, ugy hogy az 1. szamu kollegam adta el neki a 2. kolleganom felteteleivel.
Ennyit az etikarol, csak hogy lassatok: sokkal kisebb pezert is elkurvulnak az emberek.
Igen, a reklámszakmában vannak trendek, valaki kitalál valamit, a többiek meg felkapják. (De ezt nem is nagyon tagadják.)
A reklámszakma hazánkban kicsi, viszonylag kevés tehetséges emberrel, és meglehetôsen szép számú kóklerrel. Néhány éve az ügynökségi "kreatívokat" arról lehetett felismerni, hogy milyen hatalmas arcuk, milyen sekélyes szakmai felkészültségük és kizárólag copfba kötött hajuk volt. Persze tisztelet a kivételnek -- az igazi kaliberek sosem vesztek el a külsôségekben...
A Suchard Sportszeletes reklámfilmjét valóban készen vásárolták, nem is tagadják. Több mint három évig dolgoztam a Suchardnak, eleinte nagyon jó kis társaság volt, aztán a jó emberek szétszéledtek egyéb multikhoz, s aki maradt az nem volt kaliber. Egy kupacon ennyi dilettáns, segg, beképzelt, korrupt és korlátolt "öltönykét" még nem láttam. Abban az idôszakban olyan munkáim születtek, amelyeket legszívesebben elfelejtenék. Egyszerűen megerôszakolták a kreatív munkát, a saját eszetlen hülyeségeiket verték keresztül úgy, hogy fogalmuk sem volt arról, hogy mit csinálnak. Fokozatosan le is építettem ôket, mint ügyfelet, mert nem volt jó velük dolgozni, s hála az összes isteneknek, akadt egyéb, jobb ügyfelem elegendô.
A multikat egyébként nem kell misztifikálni, ott is csak mezei halandók húzzák az igát, akik sok esetben 10k forinttal több fizetésért, vagy céges kocsi használatáért hajlandók eladni a saját becsületüket. Tanúja voltam, olyan arcátlanul tudják intézni az átnyergelési ügyeiket, hogy az gyomorforgató. Láttam olyat, hogy az illetô hétfôn hagyott egy kézzel írt levelet az asztalán, a céges kocsi kulcsával, minden magyarázat nélkül közölte, hogy mátôl nem dolgozik ott. Láttam olyat is, hogy a reklámcég egyik embere, aki az egyik kulcsfontosságú ügyfél média ügyeit intézte, bejelentette, hogy hétfôtôl kilép, s a konkurrenciának fog dolgozni. Etika = 0. Öt percet kapott hogy eltakarodjon, a háta mögé odaállítottak valakit, aki figyelte, mit pakol el, a biztonságiakkal kísértették ki és kitiltották az épületbôl. Havi párszáz millió volt a csajszira bízva, ismerte az egyik legnagyobb hazai hirdetô rövidtávú stratégiáját. Majd leszerzôdik annak vetélytársával. No comment.
Felsôbb szinten meg haveri körben osztják fel a tortát (valószínűleg ez történhetett Vodafone ügyben is), a saját zsebükra kaparnak. Nem ritka az, hogy a marketingre szánt pénzekbôl jelentôs összegek vándorolnak vissza a megbízást kiadó zsebébe.
Nekem is volt olyan esetem, hogy egy 18 milliós megbízást a szerzôdés aláírása elôtt vettek ki a kezembôl, úgy, hogy a vetélytárs ajánlata 27 millió volt: beállítottak a megbeszélésre, maguk elôtt tuszkolva a megbízó döntéshozóját, akit a repülôrôl ráncigáltak le Ferihegyen este 9-kor, s aki kivette a kezembôl a szerzôdést, összetépte, majd vigyorogva közölte, hogy a másik cég kapja a megbízást. Miért? Csak. Mint késôbb kiderült, 2M forintot kapott az illetô a kezébe a reptéren. (A vele utazó de velem szimpatizáló munkatársa mesélte.) Az már más kérdés, hogy a munkát végül is én fejeztem be, mert a vetélytárs _másodszorra_is_ elkefélte.
zavarbaejtô dolgo történt, a legutóbbi ELLE-ben, amire ugye a MANCS is hivatkozik, most a NIKE csinált egy kétoldalas hirdetést, szó szerint ugyanolyan hanyattdôlôs figurával. Egyetértve mindenkivel, az a kérdésem, akkor most mi van…?
A NIKE is lopott? Vagy épp olyan fotó (futó?) divatról van szó, mint ami 1-2 éve végisgsepert rajtunk, tudjátok, a felülrôl fotózott pacák/csajszi felénk nyújtja felelé a reklámozott terméket vagy bármit.
1. Az alvállalkozók szerepéről: EZ ITT MAGYARORSZÁG! Ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy az alvállalkozók nagyon soxor hibáznak, iszonyatosan húzzák az időt, és abszolúte nem tisztelik a megrendelőket, viszont mindenfélével védekeznek. Gyakran nem oldják meg a dolgot maguk.
2. Hogy már minden ki lett találva, és nem lehet újat alkotni? Ilyen nincs két fő okból: a világ változik, új dolgok, szokások, szimbólumok, társadalmi jelenségek tűnnek fel, újabb ötleteket generálva. Másrészt mobiltelefonreklám jó, ha 5-6 éve van, mint termék, ezért még reklámozásában szerintem sok lehetőség rejlik.
3. A magyar kreativok bártak, ezt elismerem, bár kezdek benne kételkedni, ugyanis nem jelenik ez meg sehol - a bátortalanság miatt. Nyertünk Cannes-ban? Nem. Portorozsban? Nem. Máshol? Elég keveset. De elég bepillantani néhány külföldi reklámba, újságba, hogy kiderüljön mi az amikor a kreativ alkot, és mi az, amikor csak végzi a munkáját. Márpedig a megredelők soxor multik, tehát kinn ugyanúgy korlátozhatnák a fellángolásokat, mint itthon.
Fabriciusz G. valóban csinált nagyszerű alkotásokat, de mivel többről is kiderült utóbb, hogy lopott alapanyagú, ettől beárnyékolódnak munkái. A DDB pedig egy szervezet, aminek tagjai vannak, akiknek barátai, kapcsolatai vannak...
Mi az, hogy 800 MFt-ért kurválkodjunk? Vagy kreativ legyen valaki vagy üzletember.
Egyébként a magyar reklámszakmának mindenképpen van egy hibája (bár ez világtendencia is). Egy termék minden egyes reklámkampányának saját üzenete, koncepciója van. Nem gondolkodnak hosszú távú stratégiában az alkotók. Van esetleg egy közös szlogen, de mindig mást csinálnak. Ettől az egész reklámstratégia szétforgácsolódik, csak zajos - amit a pénz segit. Így nagyszerű ötletek csak 5-6 hétig élnek, aztán elővesznek egy másikat, még ha bénább is, csak azért, hogy más legyen. Minek? Pl.: a KitKat már évtizedek óta "Have a Break".
1. Hogyha egy ügynökség dolgozik egy anyagon, akkor az ô felelôssége, hogy idôben elkészüljön vele. Soha semmilyen körülmények között nem közli a megrendelôvel ha plusz erôforrásra van szüksége. Megoldja. Attól profi. A Republic Of Art-ot viszont nem a DDB vonta be a munkába, hanem a Vodafone.
2. Ebben a szakmában már mindent megcsináltak amit meg lehetett csinálni. Hosszú évek óta plagizálja önmagát a szakma. Ez nem negatívum, hanem tény. És ilyen körülmények között is lehet színvonalasat alkotni. Tehát ötletet „lopni" másoktól kényszerűség. A kreatívokat pedig sajnos nem emelik piedesztára általában. Ha van ezalól kivétel, az legtöbbször nem a kreativitásának köszönheti ezt.
3. Hazánkban minden kreatív bátor. Ezt tiszta szívvel állítom. A bátorság a megrendelônél vész el, hiszen egy kreatív sem akarja a munkáját elveszíteni. Hogyha a megrendelô nem elég bátor a döntés meghozatalához, akkor ugye nem lesz belôle semmi. Márpedig a megrendelô dönt. Minden esetben. Arról is, hogy milyen legyen a reklám és arról is hogy a jövôben dolgoztat-e ezzel a kreatívval.
Egyébiránt csak a tisztánlátás kedvéért: a Republic of Art-ot Fabricius Gábor alapította. Elôtte a DDB-nél dolgozott grafikusként. Mikor elhagyta a DDB-t magával vitte a Pharmavit Rt. megrendeléseinek nagy részét is.
Ilyen elôzmények után szerinted (szerintetek) a DDB meg fogja csak úgy önmagától bízni ezt a céget bármivel is? Nagyon valószínű, hogy sohasem.
Fabricius Gábor egyébként egy rettentôen tehetséges reklámgrafikus, és még sokra fogja vinni ebben a szakmában. Nem csak tehetsége, de igen jó üzleti érzéke okán is.
Amin pedig el kell gondolkodnunk, mielôtt elítéljük ôt: itt kb. 800 MILLIÓ forint a volt a tét. Ennyi pénzért ki csinálna segget a szájából? Sokan.
Mindezek mellett és ellenére én személy szerint elítélem azt amit csinált. David Ogilvy a tavaly elhunyt világhírű reklámguru írja egyik könyvében: Ha jó reklámügynök akarsz lenni szükséged lesz sok-sok szorgalomra és kitartásra, de mindezek elôtt szellemi tisztességre.
A közönség és a szakma elôtt Fabricius Gábor elveszítette szellemi tisztességét ezzel a munkával. Én nagyon sajnálom.
a doktor úr
PS.:„Költô hazudj, csak rajta ne kapjanak!"
A helyén van. DE, egyrészrôl, mégha a látszat ellene is szólna, nem biztos, hogy korrumpálták, másrészrôl azzal, hogy az anyag esetleg emlékeztetne régebbi kampányokra, nem az ügyfélnek kell foglalkoznia - tehát ez nem az ô hibája.
A Sport szelet reklámját megvették, svédek csinálták egy Yapp nevű (azt hiszem) csokinak, amit retoucholtak a magyar ügynökségnél.
Ez nem lopás.
Ugyanúgy, ahogy a zene ismételt felhasználása sem.
Azért, mert egyszer már felhasználtak egy slágert vagy egy ismert számot, nem kell rögtön lopásnak nevezni.
Ha a téma, a hangulat kísértetiesen hasonlít, az már lopás.
Ha ez már lopásnak számít (egy előadó számának újboli felhasználása), akkor mit szóltok a Sport szelet reklámhoz? Nézzétek meg a FunPic site-on az egyéb kategóriában az utolsó videót...
Ne haragudjatok, egy kicsit más téma:
Ha már úgyis relámzene-guruk vannak itt. :)
Nagyon keresem a Nescafe reklámok zenéit! Az összes kurvajó I think, és a neten sem találtam semmit. Tudtok róluk valamit?
ez a letegezés csak engem zavar? - jó, a koka kóla bícs háusz is, de az súlyosan csak a tiniagyúaknak szólt, ellenben itten akár egy anyagilag tehetséges nyugdíjas madár is vehet magának egy hétfunkciós zsinórmentes telebeszélöt
"a hires 'minden dollart megnezunk, h hova rakunk' fele multi szemlelet" - ez esetben a döntés (vagy legalábbis annak elôkészítése) egy 3 hónapos próbaidôre felvett magyar ember kezében volt.
no de kerem. ha lopott, ha nem, attol meg az otletet mar lelottek. ha egyszer mar korabban raakadtak a szamra, es fel is hasznaltak, akkor ujra felhasznalni, egy teljesen mas ceg altal lopasnak szamit. otlet lopasnak. bizonyara ok is felismertek a zene atuto mivoltat, es lecsaptak ra. csak az a bibi, h nem ok voltak az elsok. ennyi.
Nekem személy szerint nem tetszik a Vodafone klip. Az a része borzaszt el a legjobban, amikor az fekete ruhás csaj kezébe kapja a telefont és úgy száll fel a magasba, mint egy akasztott halál-angyal. Morbid és rémisztő. Aztán szerencsére visszaesik és kiderül, hogy még él... :-)
Szóval nem olyan rossz a Vodafone-spot a TV-ben, de ugyanazok a színek nyomtatásban erôtlenek, sápadtak. Ha nem last minute dolog lett volna, akkor talán van idô tesztelni. A jelképrendszert viszont nem értem, mi az a szív, repülô meg még valami.
Ráadásul bár modernnek tűnik a töredezett grafika, de egy kicsit ezen is túl vagyunk már. 2-3 évvel biztos.
Én még azt is el tudom képzelni, hogy a DDB-sek hülyéskedtek és azért szaladt el a meló. A nagy ügynökségektôl és már annyi ócska dolgot láttam, hogy rettenet. A kis ügynökség pedig halálba lapátolja magát, ha személyesen bekopog hozzá a Jóisten. Valahol olvastam egy elemzést, hogy hosszabb távon a kisebb kreatív ügynökségek elôretörése várható, mert a jó reklám tervezése annyira személyes és interperszonális, hogy a nagy ötletgyárak nem lesznek képesek elég rugalmasan igazodni az igényekhez.
Egyébként ha problémás, ha nem annak csak örülhetünk, hogy magyar ügynökség csinálhatja ezt a munkát, pláne, ha nincs lezsírozva az egész…
A Vodafon kampány szerintem is gyenge, továbbá a volumenéhez képest ötlettelen. De emellett négy dogot emlitenék meg:
1. Én úgy hallottam reklámberkekből, hogy a végén a DDB nem birta befejezni a munkát, ezért vonta be a Republic of Art-ot.
2. A lopás súlyos hiba, pláne reklámoknál, pláne kreativoknál. Közben a kreativokat az egekig szokták cikkekben - soxor ok nélkül - magasztalni.
3. Gyakran előfordul hazánkban, hogy nem elég bátrak a kreativok, ill. a megbizók. Igy a jó ötleteket elvetik, és a gyenge-de-biztos megoldásokat favorizálják.
4. Szeretem a MaNcs-ot, de szerintem ez a cikk tényleg bir hiányosságokkal, amint az a hozzászólásokból is kiderül. Bár az egész ügy hományos.
