Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Hogy mindenki különféleképpen értelmezi az Isten akaratát, még mindig van esélye Istennek azt mindenkinél kiigazítani. Ha azonban tévesen meghatározzák az Isten akaratát és évszázadokon keresztül azt kényszerítik mindenkire, ha azt igazítja ki az Isten bárkinél, akkor azt a bárkit kiátkozzák, megölik, máglyára küldik, börtönbe zárják, vagy kirekesztik a gyülekezetekből.
Isten akaratát pedig biztosan nem szolgálja, ha tévedéseinket az ő nevében mindenkivel elfogadtatni igyekszünk, és felderítésüket pedig hit által akadályozzuk.
A szántóföld konkolyáról szóló példázatot magasabb szinten kell keresni. (Szent Egyház helyett a Szent Könyvben) Mert ha a búzát Jézus szórja a világba, és a konkolyt (eredetiben vadbúza!) pedig Pál apostol, mindjárt másképp fest a példázat. Először azt a fontos kérdést kell megvizsgálni, miért vetett Pál apostol a búzához nagyon hasonlatos tanítást a világba?
A dogmákat nem Isten ismeretének a megkönnyítésére hozták létre, hiszen 1500 esztendeig latinul szólták a szószékekről, hogy ne értsék. Ha azért hozták volna létre, akkor egyszer érthető szavakkal hirdették volna, kettő, meg is találták volna általuk az emberek az Istent, három Istennel való kapcsolat alapja nem a dogmák ismerete. Ha a dogmákat azzal a szándékkal hozták létre, hogy általa az ember és Isten közötti kapcsolatot helyreállítsák, akkor a kétezer éves sikertelen eredmények bizonyítják a dogmák hatékonytalanságát. Hiába hozták a dogmákat az ember és Isten közötti kapcsolat helyreállítási szándékával, amikor az eredmény az ember és az Isten közötti kapcsolat akadályozása lett.
Az Istennel való kapcsolat alapja a tiszta szív és a szeretet megélése, a dogmák vagy a Biblia ismerete ebben nem tud segíteni, viszont a gonoszságokból való megtérés minden dogma vagy Biblia ismeret nélkül, segít. Ha a dogmák ehhez a kapcsolathoz feltétel lenne, akkor egy, a dogmák előtt senki nem ismerhette volna meg az Istent, kettő a dogmák vagy a Biblia ismeretével mindenki kapcsolatba került volna vele.
Az egyházak és a gyülekezetek azt állítják, hogy a dogmák vagy a Biblia a keresztény ember hitének az alapja, amit hit és értelem által el kell fogadnia. Lehet hogy a dogmák a keresztény élet alapjai, de nem az Isten szerint való élet alapjai. Az Isten szerint való élet alapja nem a dogmákban, hanem Jézus tanításaiban lettek lefektetve. Ezenfelül nem kell a dogmákat senkinek hit és értelem által elfogadni.
Ha Isten nem fedi fel magát valaki előtt, akkor az nem a dogmák vagy a Biblia ismeretének a hiánya, hanem a szívében levő szeretet hiánya miatt van. Tehát a dogmák vagy a Biblia megismerése eleve nem is szolgálhatja az Isten felfedésének a lehetőségét, mert a kulcs az ember szívének megváltozásában rejlik.
Azt gondolod, hogy az ember, ha egyház dogmáinak vagy a Biblia olvasásának segítsége nélkül keresi az igazságot, akkor magától nem találhatja meg. Csakhogy ott van Isten Szelleme, aki viszont nincs megkötve sem a dogmák vallásával, sem a Biblia igazolni vágyásával. A Szent Szellem segítségével tehát az ember a dogmák és a Biblia ismerete nélkül is megtalálhatja az igazságot.
Jóllehet az ilyen ember aki közvetlen Isten Szelleme segítségével ismeri meg az igazságot nem fogja tudni a Szent háromság dogmájának a tanítását, mégis Isten lényegét az élő valóságában fogja megtalálni.
830 A "katolikus" szó azt jelenti, "egyetemes", mind a "teljesség", mind az "épség" tekintetében. Az Egyház kettős értelemben katolikus:
Katolikus, mert Krisztus van jelen benne. "Ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus Egyház." [312] Benne Krisztus testének, mely egyesült a Fővel, teljessége létezik, [313] ami magában foglalja, hogy az Ő szándéka szerint megkapja Tőle "az üdvösség eszközeinek teljességét": [314] az igaz és teljes hitvallást, a teljes szentségi életet és az apostoli jogfolytonosságban fölszentelt szolgálatot. Ebben az alapvető értelemben az Egyház pünkösd napján katolikus volt, [315] és az marad Krisztus visszajövetelének napjáig.
831 Az Egyház katolikus, mert Krisztus az emberi nem egészéhez küldte: [316]
"Isten új népébe minden ember meghívást kap. Következésképp ezt a népet, noha mindig egy és egyetlen, ki kell terjeszteni az egész világra és minden történeti korszakra, hogy megvalósuljon Isten terve, aki kezdetben egy emberi természetet alkotott, és elhatározta, hogy szétszóródott gyermekeit egybegyűjti. (...) Ez az Isten népét ékesítő egyetemesség magának az Úrnak ajándéka, s ennek révén a katolikus Egyház hathatósan és szünet nélkül arra törekszik, hogy az egész emberiséget összes javaival a fő, Krisztus alatt, az ő Lelkének egységében foglalja újra össze." [317] "
"Amiközben egyik szent dolog származik a másik szent dologtól, sérülhet a megértése."
Épp ezért kell, az Egyház, mert ahány ember annyi-féle képpen értelmezné. HA meg minden emebr másképp értelmezi, akkor mgint csak nem teljesítjük Isten akaratát.
" Ugyanis a Szent könyvektől és Szent hagyományoktól származtatott egyház mégsem volt a történelem színpadán olyan Szent, amely igazolná bevezetett állításodat."
Mt 13.24-30 Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!
Ez a példázat azt bizonyítja, hogy a Szent Egyház emberei között is lehetnek bűnösek, de ezek kiszűrhetők.
"Pontosan ezért nem találják meg a keresztények hit által, hiszen olyan nézetekkel, dogmákkal és igei látásokkal rakják tele a fejüket a hívőknek amely kifejezetten a holt értelemre való hagyatkozást jelenti."
Melyik volt a hatékonyabb? 1.Amikor az Egyház dogmái alapján könnyű volt megérteni IStentm és a tervét. 2. Vagy amikor minden embernek a saját értelmére hagyatkozva kell keresnie Istent?
A dogmák a keresztény ember hitének az alapjai, amit hit és értelem által is el kell fogadnia.
Isten nem fedi fel magát minden emeber előtt. Például vannak muszlimok akik tiszta lélekkel, és tiszta értelemmel keresi Istent, mégsem találják, mert nem ismerik a dogmát. Mint mondottam az ember elbukhat, mert könnyedén félreértheti a bibliát.
"Féljenek Isten ítéletétől a gyilkosok, rablók, elnyomók és kizsákmányolók. Viszont ne riogasd vele az igazság keresőket, a tudatlan hívőket, és a másképp gondolkodókat mert nem tetszik az egyháznak amit mondanak."
Keresheti az ember az igazságot, de magától hány ember találja meg? HA minden ember magának kezdi magyarázni a bibliát, akkor előbb-utóbb minden gyülekezet feloszlik. Az Egyház megtalálhatja, mert Isten lelke vezeti: "1Kor 2.13 Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva."
"Tény hogy miközben az ember az igazságot keresi a tévedésekről is leleplezi a fátylat. "
Honnan tudja az ember, hogy leleplezi? A dogmákon felül az ember keresheti Istent, de egy egyszerű hívő, vajon pl. megtalálja Isten lényegét a bibliában? Lehet, hogy egész életében a bibliát tanulmányozza, és a Szentháromságról még sem tud majd semmit.
Katolikus szerintem többet jelent, mint hogy ökumenikus, gondolj a dogmákra és a hitvallásokra, a Szent Hagyományra, a teológiai eszmefuttatásokra, és a szerkezeti felépítésre, az egyházi hierarchiára, stb.
Szerintem lényeges különbségeket a BAGY is elveti, tény, hogy amíg a HGY-nél sokkal emberibb együttműködést erősítheti, addig az távolról sem jelent egyetértést.
Szerintem ez nem csak a BAGY-ra, de még sok egyéb mai keresztény gyülekezet esetében is fennáll. A mai biblikus keresztény gyülekezetek általában ellenzik a hagyományos egyházi felfogásokat, hitelveket és azok gyakorlati megnyilvánulásait.
Erre pedig elfelejtettem válaszolni: a "protestáns katolikus" az én számból azt jelenti, hogy "olyan protestáns, aki az első századok, a patrisztikus aranykor, Ágoston és az értékesebb középkori teológusok örökségét nagyrészt a magáénak vallja." A "katolikus" szóval azt hangsúlyozom, hogy ez a név nem Róma kizárólagos tulajdona, hanem mindenkié, aki a maga kereszténységében nem lát ezernégyszáz év űrt az apostolok és Luther között, sőt nem is (csak) az eretnekmozgalmakban keresi a maga eszmei összekötőit ezen az ezernégyszáz éven át.
Éppen ezekben a topikokban tehetnéd ezt nagy eredménnyel. Azért is ajánlottam ezeket, mert itt én is azon protestánsok közé tartozom, akik sajnálattal vették észre, hogy elfogytak a r.k. ellenfeleik - mégpedig a vitának olyan állásánál, amely a r.k. oldalra nézve meglehetősen súlyosnak látszik.
Nem tiltakoznának, mert ők tudják, hogy a "katolikus" semmi többet nem jelent, mint hogy "egyetemes," azaz más görög szóval "ökumenikus." A BAGY igenis közösködik egy sor prot. felekezettel, köztük nem-karizmatikusokkal is. Szóban is felvállalja, hogy felekezetközi együttműködésben messzebb tekint, mint a HGY, amelyből kiszakadt. Más kérdés, hogy Róma iránt a BAGY is erősebben kritikus, de hangvételében sokkal mérsékeltebben, mint a HGY.
Hát ahogy a BAGY-osokat ismerem, szerintem 100-ból 100 tiltakozna az ellen, hogy őt a legkatolikusabb (felekezeteket átfogó szemléletű) közösség tagjának tartsad a mai magyar karizmatikus protestantizmusban.
Azt hiszem, a hosszú, bemásolt idézeteid fekhették meg a moderátor gyomrát. A Modus Moderandi ezeket úgy nevezi: "kisregények bemásolása." A dolgot lehet elviselhető szinten is tartani: a hosszú idézetet darabokra tördeled, más színnel szeded, hogy átugorható legyen, és közé beírod saját gondolataidat. De természetesen csak a topikhoz tartozó témában szabad hosszan idézni!
A BAGY-ban e téren tanszabadság van. Azok a dolgok, amelyekben túlmegyek felekezetem saját irányzatán, elsősorban a dogmatikus teológia területére esnek, ami a BAGY-ban eléggé kiforratlan, és ez utóbbi nem is rossz.
Az én kálvinizmusom meg prot. katolikusságom javarésze a BAGY szóhasználatával élve "nem üdvösségi kérdés," illetve még idebenn is vita tárgya, pl. az eleve elrendelés vagy az úrvacsora értelmezése. Más kérdésekben, ahol súrlódik a két irányzat (karizmák megszűnése, csecsemőkeresztség, nők lelkésszé szentelése), a BAGY és ezzel a karizmatikus mozghalom álláspontján vagyok.
Másfelől a BAGY az egyik legkatolikusabb (felekezeteket átfogó szemléletű) közösség a mai magyar karizmatikus protestantizmusban. Ezért is tartok ki mellette, noha igen ritkán járok el az istentiszteletekre.
Számomra furcsa az az állításod, hogy kálvinista karizmatikus protestáns katolikus keresztény vagy, amikor a Budapesti Authonom Gyülekezet tagja vagy, amely tudtommal megítéli a protestáns katolikus nézeteket. Nálad hogy fér meg a kettő egymással, illetve megtagadtad a BAGY tagságodat?
Nem ellentétes az ortodox (igazhitű) és a protestáns. Ha ez vitatopik volna, odáig vinném a kérdést, hogy be is bizonyítsam: a hitvallásos protestantizmus sokkal közelebb áll a Biblia tanításához, mint az az áramlat, amely magát ortodoxnak nevezi, valójában pedig ritualista, pelagiánus és önmagára mutogató felekezeti csoport. De még ez az "ortodoxia" (amelyet sértegető kedvű személyek máig "görögkeletinek" neveznek) is kedvezőbb megítélés alá esik a Biblia mérlegén, mint Róma.
De a lényegre térve: bizony vannak ortodox lutheránusok, ortodox kálvinisták, sőt újabban ortodox kommunisták is. Ez csak azt jelenti, hogy "az illető csoport bevett, klasszikus hitvallási iratait elfogadó." Én is szinte mindent elfogadok a kálvinizmus dogmatikájából, kivéve a csecsemőkeresztséget meg a karizmák megszűnésére vonatkozó nézeteket.
Ha vitatkozni akarsz, keresd meg az "Egyház és legitimitás" vagy a "Római katolikus egyház tévtanításai" topikot, vagy valamelyik szaktopikot a miséről, a római pápáról, a Mária-kultuszról vagy a gyermekkeresztségről. Ha jól emlékszem, van még sok más is, de az utolsó római katolikus hivatásos, egy Lépcsőmászó nickű pap azért ment el, mert kidobott időnek érezte az ide írogatást. Hiszen hiába mondja el századszor is a maga igazságát, ha az utcáról beesve bármilyen zöldfülű fráter kioktathatja őt három sorban, hogy így meg így tévelyeg. Azóta nincs itt római hitű vitázó.
Ajánlom tehát az olvasást e topikokban, hogy ne itt legyünk terhesek a témában megszólalók számára.
Ez már így lehetetlen, mert ortodox és a protestáns alapvetően egymásnak ellentmondó fogalmak. A Kálvinista-Karizmatikus-protestáns viszont lehetséges.
"protestáns katolikus"
Ez most azt jelenti nálad, hogy haladó katolikus vagy?
Hát úgy, hogy a r.k. és a prot. ág legalább ezer éven át együtt élt a régi egyházban. A krisztológiában, a Szentírás ihletettségében, a megváltásnak áldozat általi megvalósultában, de még a kegyelemtan ágostoni hangsúlyaiban is egyetértenek. De vannak más példák is, különösen az akkor még dogmatikusan nem definiált tételek terén. Olyan vélemények forogtak még az első évezred végén az eleve elrendelésről, átlényegülésről, pápai tekintélyről, bibliai kánonról (mégpedig olykor kiátkozás nélkül) amelyeker egy mai római katolikus szentségtörésnek érezne, egy mai protestáns pedig helyeselne. Itt van például Kajetán Tamás bíboros, Luther augsburgi kihallgatója, aki a reformáció előtt írt kommentárjában hitet tett amellett, hogy a deuterokanonikusok nem tartoznak a Szentíráshoz. Vagy valamivel korábban Gerson János, a párizsi egyetem kancellárja a konstanzi egyetemes zsinaton vitte diadalra azt a tézist, hogy az egyház állapotának megjavítása dolgában az egyetemes zsinat a pápa fölött áll. Ezt a "Haec Sancta" kezdetű dekrétumot a pápák csak úgy tudták (később) semlegesíteni, hogy kimondták: a konstanzi zsinat csak akkortól számít egyetemesnek, amikor a (mai r.k. álláspont szerint) legitim pápa érvényessé tette azáltal, hogy hivatalosan összehívta. De abban a korban senki nem vélte, hogy a zsinat ettől lett volna egyetemes, hanem a hívek egyházias közérzületét jelölte meg mint olyan tényezőt, amely a zsinatot (utólag) egyetemesnek nyilatkoztatja. Ez valódi protestáns elv, és hasonlókat is mondhatnék.
Én magam is katolikus keresztény vagyok, azon belül protestáns katolikus, s ami még bosszantóbb lehet egy római katolikusnak: ortodox kálvinista karizmatikus protestáns katolikus keresztény. Érdekes népségek vagyunk mi, protestánsok.
Teljesen mindegy, hogy fontos, vagy nem fontos, mert mindet törölték, csak ahogy látom itt egy pár helyre lett állítva. A moderátotnál meg inkább nem érdeklődöm, mert megint letilt és törli a hozzászólásaimat.
<i>"Senki nem képviseli itt az igaz katolikus tanítást?"</i><br><br>
De igen, csak a <b>római</b> katolikus tanítást vallók menekültek el túlnyomó többségükben az Index vallás-filozófia fórumáról, mikor vagy két-három éve úgy látták, hogy a moderátorok sem képesek gátat vetni az ő hitük elleni (mondjuk így) változatos színvonalú és indítékú támadásoknak. De vannak az Indexen olyan protestánsok, akik az e topikban tárgyalt kérdésekben bátran tekinthetők az igaz katolikus tanítás képviselőinek. Hogy ez a topik miért nélkülözi őket, arról már sokat írtak előttem, és nem akarok sértődést okozni azzal, hogy újra elmondom.
Nem anyáztam, nem mondtam semmi rosszat, még a polititizálás közben sem. Nem tudom, hogy miért törölték az összes hozzászólásomat, és a regisztrációmat.
Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el
Titus 3,10:
Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld
2 Thess 1,8:
Tûznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának
2 Thess 3,14:
Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, megszégyenüljön
Kezdjül azzal, amikor a gyülekezeti tanításban valaki észrevesz egy hibát, feláll és szóváteszi. Amikor egy ilyen feszültség kialakul egy szóvátett bibliai látás körül, a hibát lehetetlen megértés alapon megoldani, mert a tanítás hit által került elfogadásra, ezért az elöljáró ragaszkodása a nézeteihez nem változtatható meg az igazság ismertetésével. Általában a hangsúly nem az elöljáró tévedésének a belátására helyeződik, hanem a felszólaló minősítésére. Ha az elöljáró kellően megmakacsolja magát, hiszen éveken át a leleplezett tévedést tanította, erőteljes hadjáratba kezd a felszólaló lejáratását illetően. Mindenképp az elhallgattatására igyekszik,eretneknek bélyegzi, és az eretnek kerülését bibliai parancsként mindenkinek ajánlani fogja. (Lásd fenti igehelyek felhasználása)
A szakadást pont ez az elöljárói ragaszkodás fogja előidézni. Pál apostol a leveleiben kifejezetten segyítséget nyújt az elöljárók ilyen jellegű problémáinak a megoldásához, azaz, az eretnekséget, ezen továbbmenve a szakadást egyszerűen rákeni az elöljáró tanításával ellenkező felszólalóra.
Valójában egy gyülekezeti eretnek nem tud szakadást kezdeményezni, mert nincs hatalmában, önmagát nem is kívánja sokszor kirekeszteni. Egy eretneknek ítélt felszólaló a hibákon szeretne változtatni, a téves igei látást felderíteni, az igazság keresését megindítani. Szakadást csak az elöljáró tud kezdeményezni azzal, hogy kiltásba helyezi az eretnek kirekesztését. A kirekesztés esélyének felmerülése teremti meg valójában a szakadás alapját, végső soron az elöljáró minősítése, döntése nyomán.
Pál jól tudja ezt és a gyülekezeti egységet a szakadások nagymestereként próbálta megőrizni. Ezzel saját magát például adva a gyülekezetek elöljáróinak, akik hasonlóképpen vádaskodással, megfélemlítéssel és kirekesztéssel próbálhatják megtartani tekintélyüket a gyülekezet maradék hívei előtt.
Hogy ki hova tartozik jól látszik abból, hogy Pál a kirekesztés kirekekesztőinek nyújt segítséget, Jézus pedig a kirekesztettekkel foglalkozik. Azt mondja Jézus, hogy lesz idő, amikor kirkekesztenek titeket nevemért a gyülekezetekből, és üldözésetekkel azt hiszik, isteni tiszteletet hajtanak végre.
De az az elöljáró, aki a szakadást végül is kezdeményezi a szakadást az eretnek nyakába varrva, tekintélyének védelmében mindenféle alaptalan vádaskodásra is hajlandó, ezzel magában hordozza az ítéletét. Az igazak kirekesztésével önmagát és megmaradó gyülekezetét bünteti, és tovább mélyednek a sötétségükben.
Ha csak az értelmünkre hagyatkozunk valószínű, hogy nem találjuk meg Istent.
Találni a Bibliában egy olyan igehelyet, hogy "szétnéz az Isten a földön, és keresi van-é értelmes instenkereső"
Ez pontosan azt jelenti, hogy olyat keres, akit nem lehet mindenféle tévhittel elszédíteni, dogmákkal elvakítani, és a Biblia tévedhetetlenségét meg meri kérdőjelezni.
Amiközben egyik szent dolog származik a másik szent dologtól, sérülhet a megértése. Erre példát már magán a Biblián belül találhatunk, hiszen már Pál apostol nem az evangélium tovább vitelével folytatta egyház alapítási kísérleteit. De a történelmi példát is bizonyítéknak vehetjük. Ugyanis a Szent könyvektől és Szent hagyományoktól származtatott egyház mégsem volt a történelem színpadán olyan Szent, amely igazolná bevezetett állításodat.
Azt mondod:
Ha csak az értelmünkre hagyatkozunk valószínű, hogy nem találjuk meg Istent.
Pontosan ezért nem találják meg a keresztények hit által, hiszen olyan nézetekkel, dogmákkal és igei látásokkal rakják tele a fejüket a hívőknek amely kifejezetten a holt értelemre való hagyatkozást jelenti.
Nem kell olyan messzire menni, hogy a hétköznap használt fogalmainkat érthetetlen szimbólumok elsajátításácval kezdjük terhelni, amely már csak arra lenne jó, hogy bizonyítsa valaminek a tapasztalhatatlanságát. Mint mondtam, Jézus tanításai, Isten akarata, az élet és az emberek érthetőek, kivéve, ha valaki szándékosan eltakarja a megértésüket. Akkor persze nehéz. Az Isten dolgai tehát minden ember számára világosak és egyértelműek, az viszont lehetséges, hogy szándékosan ki akarják kerülni.
Minden tanítás igazságát átélésükkel lehet igazolni, ha tehát valami tapasztalhatatlan tételekre hivatkozva próbál megalapozni valamit, akkor azonnal a hit területére helyezi a hangsúlyt. Amikor Jézus arra hivatkozott hogy higgyünk neki, akkor az életben megtapasztalható igazságairól beszélt, és nem az egyébként megtapasztalhatatlan dogmák igazságáról.
Féljenek Isten ítéletétől a gyilkosok, rablók, elnyomók és kizsákmányolók. Viszont ne riogasd vele az igazság keresőket, a tudatlan hívőket, és a másképp gondolkodókat mert nem tetszik az egyháznak amit mondanak.
Fontosabb az igazság keresése, mint a hit által elfogadott ellenőrizetlen dogmákhoz, és bibliai hitekhez való tagaszkodás, amit igazsághoz való ragaszkodásnak hívnak. Tény hogy miközben az ember az igazságot keresi a tévedésekről is leleplezi a fátylat. De nem állítható egyenlőségjel azzal a kijelentéseddel, hogy tévedéseket keresi az ilyen ember. Sokszor juthatsz csak úgy az igazsághoz, ha az eltakaró hamisságot leleplezed.
"A biblikusság teljesen megegyezik a katolikusok dogmatikusságával, csak a tévedhetetlenséget a Szent Emberről áthelyezték a Szent Könyvre."
A dogmatikusság nem mond ellent a bilbikusságnak, csak a bibliából az Egyház "leszűrte" az örökérvényű igazságot. Szent mebr? Szent Könyv? A Szent könyv a Sznet embertől származik, ez sem ellentmondás.
"Mindenki annyira fél a tévedések bebizonyításától, hogy azért hajlandó az értelemmel is harcba szállni. "
Ha csak az értelmünkre hagyatkozunk valószínű, hogy nem találjuk meg Istent.
"Inkább lemond a cáfolatok megismeréséről, hit által elfogadja a Biblia vagy a dogmák állításait igaznak, nehogy a túlvilágon el legyen fenekelve, amikor már senki nem segíthet rajta."
Ebben a kérdésben meddig lehet elmenni? Aquinói Szent Tamás ésszel is megtalálta az örökérvényű igazságokat. De erre nem mindenki képes.
"A kárhoztatás, az örök tűz, a gyehenna ígérete elegendőnek látszik bármilyen tévedés elfogadtatásához, csak a megcáfoló nézeteket zárja el az ember mereven magától."
Félni kell Isten itéletéttől, ez nem csak üres riogatás.
"Az ilyeneknek azt üzenem, amit Jézus mondott, hogy nem kárhoztatni jött a világot, hanem megtartani, "
Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! Mt 10.29
"és számára fontosabb dolgot jelent az igazság megismerése, mint a tévedésekhez való merev ragaszkodás, akkor is, ha a tévedést éppen hit által fogadtuk el."
Fontosabb az igatsághoz való ragaszkodás, mint a tévedések keresése, és az Egyház egységének a megbomlása.
A biblikusság teljesen megegyezik a katolikusok dogmatikusságával, csak a tévedhetetlenséget a Szent Emberről áthelyezték a Szent Könyvre.
Mindenki annyira fél a tévedések bebizonyításától, hogy azért hajlandó az értelemmel is harcba szállni. Inkább lemond a cáfolatok megismeréséről, hit által elfogadja a Biblia vagy a dogmák állításait igaznak, nehogy a túlvilágon el legyen fenekelve, amikor már senki nem segíthet rajta.
A kárhoztatás, az örök tűz, a gyehenna ígérete elegendőnek látszik bármilyen tévedés elfogadtatásához, csak a megcáfoló nézeteket zárja el az ember mereven magától.
Az ilyeneknek azt üzenem, amit Jézus mondott, hogy nem kárhoztatni jött a világot, hanem megtartani, és számára fontosabb dolgot jelent az igazság megismerése, mint a tévedésekhez való merev ragaszkodás, akkor is, ha a tévedést éppen hit által fogadtuk el.
Végülis már nem tudom magam visszaidézni, (lustaság) de eszmecserére gondoltam. Ha az ember úgy jön rá, hogy tévedett, hogy ezáltal közelebb kerül a valósághoz, az inkább megnyugtató.
