Remélem senki nem érzi úgy, hogy offtopic voltam. Ezen törvények hozzátartoznak a zsidók magyarországi történetéhez, mégha ez szeretnék is elfelejteni. Ebből látszik, hogy a zsidók megkülönböztetése (érthetetlen miért van ez...) nem XX.századi találmány. Valami okból kifolyólag amióta áll kicsiny hazánk, kordában kellett tartani őket.
1944. évi 55. B. M. sz. rendelete, zsidóknak a vendéglátó üzemek látogatásában való korlátozásáról
„Az 1.240. M. E. sz. rendeletben megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidók csak törvényhatóság első tisztviselője által kijelölt szállodákat, penziókat, vendéglőket, kávéházakat, korcsmákat, italméréseket, és más hasonló üzemeket látogathatnak, ha a zsidók részére kijelölt külön helyiség nincs, akkor a napnak csak meghatározott szakaszában látogathatják. A vendéglátó üzemekben ételmenüket csak helyben fogyasztásra szolgáltathatnak ki.
1944. május 15. V. Jaross Andor b. m.”
Rendeletek Tára, 1944. II. kötet. 813–814. o.
1944. évi. 510. B. M. sz rendelete, zsidóknak nyilvános szórakozóhelyek látogatásától való eltiltásáról
„Az 1.240./1944. sz. M. E. sz. rendeletben megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók nyilvános szórakozó helyeket (színház, kabaré, mozi, cirkusz, hangversenyterem, éjjeli mulató stb.) nem látogathatják. A törvényhatóság első tisztviselője engedélyt adhat kizárólag zsidók részére rendezendő színielőadásra vagy hangversenyre, és mozik meghatározott előadásaira.
1944. évi. 1.270. M. E. sz. rendelete, a zsidók utazásának korlátozásáról
„Megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett sem közlekedés, sem szállítás céljára személygépjárművet nem használhat, írásbeli engedély nélkül sem közforgalmú vagy korlátolt közforgalmú vasúton, sem közforgalomra berendezett személyszállító hajón, sem közhasználatú társasgépkocsin nem utazhat. A korlátozás nem vonatkozik a BSZKRT és BHÉV, valamint az egyes városok belterületén közlekedő vasutak és társasgépkocsijáratok vonalaira.
1944. április 7. Sztójai Döme m. e.”
Rendeletek Tára, 1944. I. kötet. 412–414. o.
1944. évi 1.540. M. E. sz. rendelete, a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának és foglalkoztatásának megszüntetéséről
„A munkaadó az alkalmazottak 25%-ának foglalkoztatottságát 1944. április 30-ig, további 25% foglalkoztatását 1944. május 31-ig, a fennmaradó zsidó alkalmazottak foglalkoztatását fokozatosan, de legkésőbb 1944. szeptember 30-ig meg kell szüntetni.
1944. április 25. Sztójay Döme m. e.”
Rendeletek Tára, 1944. I. kötet. 466–471. o.
1944. évi 10.800. M. E. sz. rendelete, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása
„A mellékletben felsorolt 114 magyar és 34 külföldi zsidó szerzőt a könyvtári forgalomból ki kell vonni, ezekről kimutatást készíteni és a sajtóügyek kormánybiztosának bemutatni, a köteteket 1944. június 15-ig összegyűjtve beszállítani – a beszolgáltató költségére – térítésként a hulladékpapír hatóságilag megállapított árát térítik, a beszolgáltatott könyveket bezúzzák.
6163/18944. B. M. res. Tárgy zsidók lakhelyének kijelölése
„A magyar királyi kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani. Városokban és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok által kijelölt épületekben, illetőleg gettóban nyer elhelyezést. Kivételt képeznek a hadifontosságú üzemekben, bányáknál és nagyobb vállalatoknál, földbirtokoknál alkalmazott, azok a szakképzett zsidók, akiknek azonnali felváltása az üzem termelését megakadályozná. A nem hadifontosságú üzemeknél, bányáknál és nagyobb vállalatoknál azonban a felváltást azonnal végre kell hajtani, és azok élére az illető vállalat, üzem, stb. személyzetéből a legmegfelelőbbet kell teljes jogkörrel állítani. Ezeket a törvényhatóságok által kiküldött bizottságok állapítják meg. Pótlásukról a hatóságok már most gondoskodjanak. Amint azonban a leváltás lehetősége megvan, melyre a területileg illetékes közigazgatási hatóságok vezetőjének törekedni kell, hogy ez mielőbb megtörténhessék, azonnal illetőleg egy szakképzett gondnokot jelöljön ki és állítsa az üzem, vagy vállalat stb. élére teljes jogú felelősséggel.
A zsidók összeszedését a területileg illetékes rendőrség és a magyar királyi csendőrség végzi.
Szükség esetén a csendőrség, városokban a m. kir. rendőrségnek karhatalmi segélyt nyújt. A német biztonsági rendőrség tanácsadó szervként a helyszínre ki fog szállni, akikkel a zavartalan együttműködésre különös súlyt kell helyezni.
A vármegyei törvényhatóságok a zsidók számarányához viszonyítva a megfelelő helyen és számban azonnal létesítsenek gyűjtőtáborokat. Azok helyét a közbiztonsági államtitkárnak jelentsék be. Minden városban vagy nagyobb községben, ahol a zsidók számaránya külön zsidóépületek létesítését indokolja, ezeknek kijelölésére a rendőrhatóságok saját hatáskörükben már most intézkedjenek, mert a gyűjtőtáborokban csak az állambiztonsági szempontból veszélyes zsidók maradnak vissza, amíg a többiek zsidóházakban nyernek elhelyezést.
Zsidó épületül azokat az épületeket kell kijelölni, ahol a zsidók tömegesen laknak. Ezekből az ott lakó nem zsidó származásúakat a rendőrhatóság a zsidók által kiürített hasonló értékű és bérű lakásokba a megfelelő területrészen végrehajtott tisztogatási akció befejezését követő 30 napon belül telepítse ki, hogy a gyűjtőtáborokból kihelyezett zsidókat a zsidó épületekben annak idején azonnal el lehessen helyezni. A zsidók összegyűjtésével és elszállításával egyidejűleg a helyi hatóságok bizottságokat jelöljenek ki, melyek a zsidók lakásait és üzleteit az eljáró rendőri és csendőri közegekkel együtt lezáratják és külön-külön azonnal lepecsételik. A kulcsokat a zsidó nevével és pontos lakcímével ellátott lepecsételt borítékban az eljáró közegek a gyűjtőtábor parancsnokának adják át. Azokat a romlandó tárgyakat és azokat az élőállatokat, amelyek termelési célokat nem szolgálnak, a városi hatóságok és községi elöljáróságok vegyék át. Ezeket elsősorban a honvédség és a közbiztonsági szervek, másodsorban helyi közellátás céljaira kell igénybe venni.
Pénzt és értéket (arany, ezüstneműek, részvények stb.) az előbb említett eljáró szervek vegyék őrizetbe, és azok mindenneműségét feltüntető rövid jegyzék és ellenjegyzék ellenében adják át a városi hatóságoknak és községi elöljáróságoknak. Ezeket az értékeket a községi elöljáróságok három napon belül a tisztogatási terület központjában székelő Nemzeti Bank fiókjához tartoznak beszállítani Ezeket a központokat a tisztogatási akciót vezető rendészeti szervek esetenként állapítják meg.
Az elszállítás foglyonként vonaton, szükség esetén város, illetve községi elöljáróságok által kirendelt élőfogatokon történjék. Az elszállítandó zsidók csak a rajtuk lévő ruházatot, legfeljebb két váltás fehérneműt és fejenként legalább 14 napi élelmet, továbbá legfeljebb 50 kg-os poggyászt, melyben ágyneműk, takarók, matracok súlya is bentfoglaltaknak, vihetnek magukkal. Pénzt, ékszereket, arany és más értéktárgyat nem. A zsidók összeszedését az alábbi sorrendben kell foganatosítani: kassai, marosvásárhelyi, kolozsvári, miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi, székesfehérvári és budapesti csendőrkerületek, illetve ezek területén fekvő rendőrhatóságok felügyeleti területe, legvégül Budapest Székesfőváros.
Az illetékes csendőrkerületi parancsnokságok és rendőrség rendelkezésére állnak az összes karhatalmi századok és a nekik alárendelt tanalakulatok. Karhatalmak igénylésénél legyenek figyelemmel arra, hogy a kerületek határának lezárása addig kell tartson, amíg a zsidók összeszedése a szomszéd kerületekben is megtörténik. Az összeszedésre vonatkozólag a csendőrkerületi parancsnokságok és rendőrhatóságok lépjenek egymással szoros érintkezésbe, hogy a tisztogatási akció együtt, egy időben és közösen történjen.
A lakásukon fel nem talált zsidók körözését a szokásos módon jelen rendeletemre való hivatkozással kérje. Lakásukkal egyébként úgy kell eljárni, mint az elfogatott zsidókéval.
Felhívom a hatóságok figyelmét arra is, hogy az idegen államok területéről ide menekült összes zsidók kivétel nélkül a kommunistákkal egyenlő elbánás alá esnek, tehát kivétel nélkül gyűjtőtáborokban helyezendők el
Kétes zsidók szintén gyűjtőtáborokba szállítandók, tisztázásuk ott történik.
Jelen rendeletem szigorúan bizalmasan kezelendő, és a hatóságok, illetőleg parancsnokságok vezetői felelősek azért, hogy erről senki a tisztogatási akció megkezdése előtt tudomást ne szerezzen.
Kapják: Valamennyi alispán és polgármester, Kárpátalja Kormányzói Biztosa, valamennyi csendőrkerületi parancsnokság, valamennyi csendőrnyomozó alosztály parancsnoka, m. kir. csendőrség központi nyomozóparancsnoksága, a budapesti és vidéki rendőrkapitányság, a m. kir. Állambiztonsági rendészet vezetője, a galántai csendőrhatalmi zászlóalj és a nagyváradi csendőr tanzászlóalj parancsnoka.
Ezt a rendeletemet a m. kir. csendőrség felügyelője is megkapta.
„3. § (1) Zsidók leventeképzésben nem részesülnek.
(2) Zsidó hadkötelesek sem a honvédség, sem a csendőrség kötelékében fegyveres szolgálatot nem teljesíthetnek.
4. § (1) A zsidókat a leventekötelezettség helyett a kisegítő szolgálatra való előképzés terheli.”
1942. XV. tc. A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
„2. § Zsidó nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mezőgazdasági ingatlant (ingatlan használati illetőséget), kis- és nagyközségben pedig egyéb ingatlant sem.”
1942. évi 55. 000. Rendelete, az 1942. XIV. tc.-ben a zsidók hadkötelezettségére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról
„2. § a zsidók a kisegítő szolgálatukat mind békében, mind háború idején rendszerint munkásalakulatoknál teljesíthetik, a honvédség érdekében azonban kivételesen más nem fegyveres szolgálatokra is alkalmazhatók.
A rendeletben meghatározzák a karszalag színét is. Ennek értemében a zsidó munkaszolgálatosok részére kötelező a citromsárga karszalag viselése, azok, akik valamely keresztény hitfelekezet tagjai, de zsidó származásúak fehér karszalagot kötelesek viselni. Rendfokozatot zsidó nem viselhet, ezért minden tiszti nyilvántartásból törölni kell.”
A rendeletet 1942. december 24-én adták ki. Rendeletek Tára, 1942. IV. kötet. 3188–3196. o.
1944. évi 1.240. M. E. rendelete, a zsidók megkülönböztető jelzéséről
„1. § A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően minden 6. életévét betöltött zsidó személy – nemre való tekintet nélkül – köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan-varrással 10x10 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült, »kanárisárga« színű, hatágú csillagot viselni.
Zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nemzsidóval kötendő házassága nem esik a jelen §-ban meghatározott tilalma alá.
15. § Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.
A jelen § alkalmazásban zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az. Izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén, tekintet nélkül származására az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitközség tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintete alá, ha őmaga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s emellett, mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az ilyen személynek azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nemzsidóval is tilos házasságot kötnie, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.
Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekekre is alkalmazni kell, ha őt a természetes atya az anyakönyvvezető előtt, vagy közokiratban magáénak elismerte vagy az atyai elismerést a bíróság megállapította.
Zsidóknak a jelen törvény hatálybalépése után kötött házasságból eredő leszármazói is zsidók, tekintet nélkül arra, hogy nagyszülőik mely hitfelekezet tagjaként születtek.”
V. Büntető rendelkezések
„14. § Az a magyar honos nemzsidó, aki zsidóval, az a zsidó, aki magyar honos nemzsidóval, úgyszintén az a magyar honos zsidó férfi, aki külföldi honos nemzsidó nővel a 9. §-ban foglalt tilalmat megszegve házasságot köt, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntethető. Ugyanígy büntetendő az a polgári tisztviselő, aki tudja, hogy a 9. §-ban foglalt házassági akadály áll fenn és a házasság megkötésénél közreműködik. Ha pedig a polgári tisztviselő gondatlanságból működik közre az ilyen házasság megkötésnél, vétséget követ el s büntetése három hónapig terjedhető fogház.”
1938. XV. t.-c. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról
„4. § A sajtókamara, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamara tagjaiul zsidók csak olyan arányban vehetők fel, hogy számuk a kamara összes tagjai számának húsz százalékát ne haladja meg.
Ebbe a húsz százalékba nem lehet beszámítani:
a) a hadirokkantat, a tűzharcost, továbbá hősi halált halt szülőnek gyermekét és a hadiözvegyet;
b) azt, aki az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt tért át valamely más bevett felekezetbe és megszakítás nélkül ugyanennek a felekezetnek tagja;
c) a b) pont alá eső szülőnek olyan leszármazóját, aki nem izraelita felekezet tagja.
7. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarák tagjaiul a 4. § első bekezdése alá eső személyeket csak olyan arányban lehet felvenni, hogy számuk az összes tagok számának húsz százalékát ne haladja meg. Mindaddig, amíg az egyéb kamarai tagok arányszáma az összes tagok számának nyolcvan százalékát el nem éri, a 4. § első bekezdése alá eső személyt a kamara csupán az újonnan felvett tagok öt százaléka erejéig veheti fel. Az illetékes miniszter a kamara felterjesztésére indokolt esetben közérdekből kivételt tehet.
A 4. § második bekezdését a jelen § esetében is meglehetősen alkalmazni kell.”
1939. IV. Törvénycikk. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról
„1. § A jelen törvény alkalmazásának szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki őmaga, vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek szülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt, úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.
Az előző bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt, aki az 1939. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságból származik, ha szülői közül csak az egyik és nagyszülői közül is legfeljebb kettő volt az izraelita felekezet tagja és ha mindkét szülője már a házasságkötéskor valamely keresztény felekezet tagja volt és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, …
3. § Honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhet.
4. § Zsidót nem lehet az országgyűlés felsőházának tagjává választani, kivéve az izraelita hitfelekezet képviseletére hivatott lelkészeket. (A 4. § tovább részletezi a választási korlátozásokat.)
5. § Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába. Ez a rendelkezés a társadalombiztosító intézetek szerződött és ideiglenesen megbízott orvosaira is irányadó. A biztosító intézet elnöke az intézet zsidó szerződött orvosainak szerződéses jogviszonyát egy évi felmondással megszüntetheti.
A közép- a középfokú és a szakiskolában oktatást végző zsidó tanárokat, a népiskolákban oktatást végző zsidó tanítókat, továbbá a zsidó községi jegyzőket (körjegyzőket) az 1943. évi január hó 1. napjáig, a zsidó kir. ítélőbírákat és a kir. ügyészségek zsidó tagjait az 1940. évi január hó 1. napjával nyugdíjazni kell. Illetőleg az erre vonatkozó szabályok szerint a szolgálatból végkielégítéssel el kell bocsátani. Nem terjed ki ez a rendelkezés arra, aki az előbb meghatározott időpont eltelte előtt a közszolgálat más ágában nyer alkalmazást.
7. § Az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára zsidót csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó hallgatók (növendékek) száma az egyetem vagy a főiskola illető karára (osztályára) felvett összes hallgatók (növendékek) számának hat százalékát, a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem közgazdasági karának közgazdasági és kereskedelmi osztályán a hallgatók számának tizenkét százalékát ne haladja meg.
9. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó tagok száma az illető kamara összes tagjai, ha pedig a kamara szakosztályokra vagy foglalkozási csoportokra tagozódik, az egyes szakosztályok, illetőleg foglalkozási csoportok tagjai számának hat százalékát ne haladja meg.
10. § Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, vagy bármily névvel megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja, vagy a lap szerkesztésében egyébként irányító befolyást gyakorol.
11 § Zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja vagy bármily névvel megjelölt olyan alkalmazottja, aki a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabja, a színház művészi személyzetének alkalmazásában vagy a színház művészeti ügyvitelében egyébként befolyást gyakorol.
17. § A közszolgálat körén kívül akár természetes személy, akár jogi személy által fenntartott ipari (kereskedelmi), bányászati, kohászati, bank- és pénzváltóüzleti vállalatban, biztosítási magánvállalatban, közlekedési vállalatban és mezőgazdasági (kert- és szőlőgazdasági) üzemben, továbbá bármiféle más kereső foglalkozásban tisztviselői, kereskedősegédi vagy más értelmiségi munkakörben zsidót csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy a […] zsidó alkalmazottak száma a vállalatnál (kereső foglalkozásban) értelmiségi munkakörben fog lalkoztatottak számának tizenkét százalékát… ne haladja meg.”
1867. XVII. Törvény-czikk az izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében
„1. § Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilvánittatnak.
2. § Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntetik.”
Corpus Juris Hungarici. 1836–1868. 354. o.
1895. XLII. Törvény-czikk. Az izraelita vallásról
(Szentesitést nyert 1895. évi október 16-án Kihirdetett az Országos Törvénytárban 1895. évi október 18-án)
„1. § Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik.
2. § Az 1868: LIII. T. cz. 18., 19., 20., 21. és 23. §-ainak rendelkezései az izraelita vallásúakra is kiterjesztetnek.
3. § Lelkész (rabbi) és hitközségi elöljáró az izraelita felekezetnek csak oly tagja lehet, a ki magyar állampolgár és a ki képesítését Magyarországon szerezte.
4. § A jelen törvények végrehajtásával a minisztérium bízatik meg.”
Corpus Juris Hungarici. 1894–1895. 305. o. * 1920. XXV. Törvénycikk. A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beíratkozás szabályozásáról
„1. § A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920-21-ik tanév kezdetétől csak olyan egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.
Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.
Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetők fel, ha a hallgatóknak az előző bekezdésben foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be, és csak a megállapított létszám-kereten belül.
Ez az intézkedés a jog- és államtudományi karokon (jogakadémiákon) az államszámviteltanra beiratkozókra nem vonatkozik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban az illetékes karok meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ezeknek a rendkívüli hallgatóknak a létszámát is megállapíthatja.
2. § Az 1. § rendelkezései az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi és mennyiségtan-természettudományi), továbbá az orvostudományi karokra középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában beiratkozva volt rendkívüli hallgatók további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók.
3. § Az 1. § intézkedései szerint beiratkozóknak az illetékes karhoz (műegyetemen a tanácshoz) benyújtott folyamodással kell a beiratkozásra engedélyt kérnie.
A beiratkozási engedélynek az 1. § rendelkezései szerint megállapított létszám-kereten belül való megadása, vagy megtagadása felett az illetékes kar tanárainak (műegyetemen a tanácsnak) teljes ülése végérvényesen határoz.
Az engedély megadásánál a nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiséghez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedét.
Hasonlóképpen csak az illetékes kar (műegyetemen a tanács) teljes ülésén megadott engedéllyel iratkozhatnak be a 2. § alapján beiratkozni kívánók is. Ezeknek beiratkozására vonatkozó szabályokat a vallás és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.
4. § Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba, a vallás és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.”
Hogy a zsidók állapotáról addig is gondoskodva legyen, míg ügyök, s némely szabad királyi városoknak őket érintő kiváltságai a legközelebbi országgyűlésen jelentést teendő országos bizottság által tanácskozás alá vétetnének és a zsidók állapotáról Ő szent felségének s a karok és rendeknek egyetértő akaratával intézkedés tétetnék: a karok és rendek Ő szent felségének jóváhagyásával határozták, hogy a Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más hely ségekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjén voltak, megtartassanak és ha abból netán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”
Corpus Juris Hungarici. 1526–1790. 187. o.
1840. évi XXIX. Törvény-czikkely
„A zsidókról
Addig is, míg a zsidók állapotjáról a törvény bővebben rendelkezik, ez úttal határoztatik:
1. § Mindazon zsidók, kik az Országban vagy kapcsolt részekben születtek, valamint szinte azok is, kik az itteni lakásra törvényes úton engedelmet nyertek, ha ellenök erkölcsi magokviseletök tekintetéből bebizonyított alapos kifogás nincsen, az egész Országban és kapcsolt Részekben akárhol szabadon lakhatnak, kivévén egyedül az 1791-dik esztendei XXXVIII. Törvényczikkelyben említett bánya-városokat s azon helyeket, mellyekből törvényes régi szokás mellett jelenleg kizárva vannak.
2. § A fennálló feltételek mellett gyárokat zsidók is állíthatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével is űzhetnek, s ifjaikat ezekben taníthatják, azon tudományokat pedig és szép mesterségeket, miknek gyakorlatában eddig is voltak, ezután is gyakorolhatják.
3. § Egyébiránt köteleztetnek, hogy állandó vezeték és tulajdon nevekkel éljenek, a születendők pedig vallásuk papjai által vezetendő anya könyvben lejegyeztessenek; továbbá kötelesek.
4. § Minden okleveleket és szerződéseket a hazában és a kapcsolt részekben divatozó élő nyelveken szerkeztetni.
5. § A mennyiben az izraeliták polgári telkeknek (fundus) szabad szerezhetése gyakorlatában lennének, az illy városokban ezen gyakorlat jövendőre nézve is megállapíttatik.
6. § Minden ezen törvénnyel ellenkező törvény, szokás, rendelet vagy határozat eltörültetik és megszüntetik.”
És a meddig az idézett 9-ik czikkely tartalma szerint a zsidókat minden vámoktól el nem mozdítják, addig olyan helyen senki se tartozzék vámot fizetni.”
Corpus Juris Hungarici. 1657–1740. évi Törvényczikkek. 579. o.
III. Károly 1729. évi dekrétuma (III.)
„19. czikkely
A zsidók elmozdításáról, úgy a szentgyörgyi végvidékről, mint Dalmát-, Horvát- és Szlavonország egyéb helyeiről.
Dalmát-, Horvát-, és Szlavonország karai és rendei, Ő legszentebb felségének különös kegyelmét jelenleg is tapasztalván abban, hogy a szentgyörgyi végvidékre nem régen bebocsátott zsidóknak ugy onnan, mint nevezett országok más helyeiről (ha még valahová belopództak volna) való elmozdítását a maga helyén kegyelmesen elrendelni méltóztatott.
1. § Mely kegyelemért fentisztelt ő legnagyobb felségének ugyanazon karok és rendek örökkévaló köszönetet mondanak.”
II. József rendeletéből 1783
„1783. április 14. A soproni tanács ezen napon kapta kézhez a magyar királyi helytartótanács 1828. számú 1783. március 31-én kelt rendeletét, amely őfelsége intézkedése alapján a monarchiában élő zsidóság helyzetének gyökeres rendezését tartalmazza a teljes egyenlőség szempontja szerint az alábbiakban: E rendelet kihirdetése napjától a zsidók minden irata a hatóságok előtt használatos magyar, latin vagy német nyelven írott formában érvényes csupán, tehát a héber és a »jüdisch deutsh« nyelvű iratok ezentúl érvénytelenek. A zsidók állítsanak fel zsidó elemi iskolákat, egyébiránt a zsidó gyerekek járhatnak keresztény elemi iskolába is. A zsidó szertartásoknál szükséges könyveken kívül egyéb héber nyelvű könyv kinyomtatása szigorúan tilos. A zsidó elemi iskolák tantárgyai és könyvei a hittanon kívül azonosak legyenek a keresztény iskolákéval. Ahol zsidó iskola működik, ott magántanítókat a zsidó családoknál alkalmazni nem szabad. E rendelet kihirdetését követő 10 év után egyetlen zsidó ki még nem 25 éves, nem űzhet semmiféle foglalkozást: kereskedést, ipart, nem bírhat haszonbérletet, ha nem tudja igazolni az elemi iskola elvégzését. A zsidókat magasabb iskolák elvégzésétől kizárni nem lehet. Prágában héber nyomda működik, amely kizárólag istentiszteleti könyveket nyomhat, melyek jegyzékét fel kell terjeszteni. Zsidók haszonbérben csak olyan földeket bírhatnak, amelyet saját erejükkel tudnak megművelni. Fuvarozhatnak is. Foglalkozhatnak pecsétvéséssel, puskapor- és salétromgyártással, csak a bányászat tilos számukra. Zsidó fiúk inasnak kereszténynél beállhatnak, ahol kóser ételeikről maguk gondoskodnak. Zsidókat megkülönböztető jelvényeket meg kell szüntetni.”
„Albert király elengedi Nagyszombat és környéke lakóinak azokat a kamatokat, amelyeket a zsidóknak járó adósságaik után fizetni tartoznak. Kiköti azonban, hogy az adósok a legközelebbi Miklós napjáig (deczember 6.) adósságaikat kifizessék.”
Hunyadi János kormányzó rendeleteiből
1447. március 11. Ó-Buda. Hunyadi János kormányzó arról értesül, hogy Pozsony városa az ottani zsidóktól nyomasztó adókat csikart ki, s többeket közülük börtönbe vettetett, jóllehet ők régi jogaik alapján ezen adókat fizetni nem kötelesek. A kormányzó tehát szigorúan meghagyja, hogy a város önhatalmúlag ne szorítsa őket adófizetésre, személy és vagyonbiztonságukat többé meg ne sértse, és a királyi szabadságlevelek által biztosított jogaikat tiszteletben tartsa.
Magyar Zsidó Oklevéltár. I. kötet. 1092–1539. 184–185. o.
II. Ulászló rendeletéből
„1495. május 1. Visegrád. II. Ulászlónak tudomására jutott, hogy Baythmiller Lajos soproni városkapitány önhatalmúlag rendkívüli adót vetett ki az ottani zsidókra, és annak egy részét már be is hajtotta: meghagyja tehát a nevezett városnak, hogy ez adó további beszedését meg ne engedje, a már beszedettet pedig a legutolsó fillérig adassa vissza a zsidóknak, s vegye őket védelme alá a városkapitánynak és közegeinek erőszakoskodása ellen.” II. Ferdinánd 1630. évi dekrétuma (III.)
„15. cikkely. 2. §
A zsidókat meg engedjük a harminczadok mint a vámok haszonbérletéből elmozdítsák.”
Corpus Juris Hungarici. 1608–1657. 291. o.
III. Ferdinánd 1647. évi dekrétuma (II.)
„9. cikkely. 8. §
Ez alkalommal megújítják az 1630. évi 15. cikkelyt, hogy ennek erejénél fogva a zsidókat, mint a kik az ország jogainak nem részesei, hűtlenek és egészen lelkiismeretlenek, a vámok bérlésétől a jelen országgyűlés befejezése után minél előbb elmozdítsák, és, hogy az ellenkezőleg cselekvők legott a vám elvesztésének büntetésébe essenek.”
„1279, Buda. Minthogy veszedelmes és kánoni törvényekkel össze nem egyeztethető volna, hogy zsidók keresztényektől meg ne különböztessenek, elhatároztatik: hogy minden mindkét nembeli zsidó vörös posztóból készített kört viseljen. Ez a jel a mell bal oldalára varrassék, még pedig a felső ruhára és a zsidók, bárhol jelennek meg, csak ezzel a jellel mutatkozhatnak. A mennyiben zsidók e rendelet ellenére cselekednének, a keresztények velük üzletet nem köthetnek, vizet és tüzet nekik nem adhatnak. Ha azonban keresztény az ilyen meg nem jelzett zsidóval üzletileg érintkezésbe lép, neki vizet vagy tüzet ad, vagy házába fogadja, ez a keresztény interdictummal sujtassék, a mely alól csak egyházi hatósága az egyházi fenyíték alkalmazása után oldhatja föl. Ugyanaz alkalmazandó az izmaelitákra is, azzal a különbséggel, hogy vörös posztó helyett ők sáfrányszínűt varrjanak ruháikra.”
Magyar Zsidó Oklevéltár. I. kötet. 1092–1539. 52–53. o.
„119. A városi írnoknak zsidóktól kétszeres díj jár.
120. A gonosz, Istent eláruló zsidók kötelesek boraik után, akár saját terményük, akár vásárlás után szerezték, a városnak adót fizetni.
121. A zsidó dolgozzék úgy, mint a keresztény, és ne szedjen kamatot. A ki arra kényszeríti, az ítélet napján számot fog adni cselekedetéről.
122. A zsidók oly ruhát viseljenek, amelyről fölismerhessék: ruhájuk fölött vörös köpenyt, azonkívül sárga foltot, amelyet eltakarni nem szabad.
123. Zsidóknak tilos keresztények között áruikat eladni. A mennyiben zálog van náluk, azt a hét egyik napján a zsidó-utczában árusíthatják. Ha másutt árulnak, a hatóság áruikat elkobozza.
124. A zsidók évente egyszer kötelesek adósleveleiket a városházán bemutatni és a hatóság az adósokkal azt tudatja.
125. Zsidóknak tilos nyújtott kölcsönért miseruhát, kelyhet vagy bármily templomban használt szert zálogul elfogadni. Szintúgy tilos lopott vagy rabolt tárgyakra kölcsönt adni.
126. Senkit sem szabad megölni, sem keresztényt, sem zsidót, sem pogányt. Nem elég, ha valaki zsidó vagy pogány voltára hivatkozik. Ha bevádolják, esküszik, és bűnösség esetében fejét veszti.
127. Ha valakiről a boszorkányság esete legelőször bebizonyul, ültessék létrára és tegyenek fejére zsidókalapot, a melyre szent angyalok festve vannak. Reggeltől estig egy pénteki napon álljon egy olyan helyen, hol a nép legnagyobb része meg szokott fordulni. Aztán bocsássák szabadon, és az esetet vegyék föl a jegyzőkönyvbe.
128. Senkinek, vendég vagy külföldi, sem szabad áruit zsidónak eladni vagy vele üzleti összeköttetésbe lépni. A ki azt megteszi, elveszti a zsidónak adott áruját.”
Magyar Zsidó Oklevéltár. I. kötet. 1092–1539. 160–164. o.
IV. Béla 1251. december 7-i kiváltságleveleZsidó aranybullája
„IV. Béla király, hogy országa minden lakója királyi kegyelmében és jóságában részesedjék, a zsidókra nézve a következőket rendeli el.
1. Keresztény zsidó ellen nem tanuskodhatik, kivéve, ha a tényállás kétségbe nem vonható. 2. Ha zsidó tagadja, hogy nála zálogosíttatott el valami tárgy, esküvel bizonyíthatja állítását. 3. Ugyanaz áll, ha keresztény a kölcsönösszeget kisebbnek mondja. 4. Ha zsidó állítja, hogy kereszténynek zálogot adott, a mit a keresztény tagad, a keresztény esküszik és a zsidó követelése érvénytelen. 5. A zsidó mindent elfogadhat zálogba, kivéve véres ruhákat: egyházi ruhákat pedig csak az egyházi elöljárótól. 6. Ha keresztény a zsidónál levő zálogról azt állítja, hogy tőle lopták: zsidó esküszik, hogy jóhiszeműleg adta reá a kölcsönt s esküszik a kölcsönösszeg nagyságára, a mire a tartozást megkapja. 7. Ha zsidó tűzvész vagy rablás folytán, a miről mindenki tud, a nála elzálogosított tárgyat is elveszíti, a keresztény pedig mindazonáltal követeli: a zsidó esküje elég arra, hogy a zsidó fölmentessék. 8. Zsidók közötti civakodásban csak a király vagy annak kanczellárja ítélhet. Főbenjáró ügyekben az ítélet magának a királynak tartandó fenn. 9. Ha keresztény zsidón sebet ejt, lefizeti a királynak a szokásos bírságot, a zsidónak pedig fizet 12 márka ezüstöt és gyógyítási költséget. 10. Ha keresztény zsidót megöl, méltó büntetésben részesül, vagyona pedig a királyi kincstárra száll. 11. Ha csak megsebesíti, a nélkül, hogy véreznék, a kincstárnak a szokásos bírságot lefizeti, a zsidónak pedig négy márka ezüstöt ad: ha ezt meg nem fitzethetné, a király belátása szerint másképen büntetendő. 12. Bárhol jár zsidó, senki ne háborgassa, árui után pedig csak annyi vámot fizet, a mennyit tartózkodási helyének más polgára. 13. Zsidók hullái vámmentesek, a zsaroló vámszedő halottrabló gyanánt büntetendő. 14. A ki zsidó templomot háborgat, másfél márkányi büntetést fizet a zsidóbírónak. 15. Zsidó saját bírójának tizenkét márkánál nagyobb bírságot nem fizethet. 16. Ha a zsidó bírójának kétszeri megidézésére nem jelenik meg, mindkét ízbe négy dénárt fizet, harmadszori büntetése 26 dénár. 17. Ha zsidó zsidót megsebesít: másfél márkányi büntetést fizet saját bírájának. 18. Csekélységek miatt zsidó nem tartozik a rodalére esküdni. 19. Ha egy meggyilkolt zsidó rokonai valakit alapos oknál fogva gyanúsítanak, a kérdéses ügy párbaj által döntendő el. 20. Ha keresztény zsidó nőn erőszakot követ el, karcsonkításnak megfelelő büntetéssel lakoljon. 21. Zsidók közötti ügyekben a zsidóbíró csak vádemelés mellett ítélhet. 22. Ha kereszténytől kiváltott zálog után a kamat nem fizettetik, egy hónap múlva az is kamattal növekszik. 23. A király zsidók házában nem száll meg. 24. Zsidó országnagyoknak nála elzálogosított birtokát addig élvezheti, míg azt keresztény ki nem váltja: a jószágon lakó keresztények fölött azonban hatóságot nem gyakorolhat. 25. A ki zsidó gyermeket rabol, tolvaj gyanánt ítéltessék el. 26. Ha a keresztény záloga egy éven át a zsidónál volt és a kölcsönzött összeg kamatostul nem haladja túl a zálog értékét, a zálog a bírónak bemutatandó és eladható. 27. Ha a zálog a kikötött időn túl egy évig minden óvás nélkül a zsidónál marad: ez az ő tulajdonába megy át. 28. Zsidót ünnepnapján a zálog kiadására nem lehet kényszeríteni. 29. Ha keresztény erőszakkal veszi el zálogát a zsidótól, a királyi kamrát megkárosítja, súlyosan büntetendő. 30. Zsidók közötti ügyekben a zsidóbíró csak a zsinagoga előtt hozhat ítéletet. 31. Ha a zsidóbíró e törvényeket be nem tartaná, elmozdítandó és helyette másvalaki neveztessék ki.”
„24. Az izmaeliták és zsidók kamarai tisztségviselése ellen
Kamaraispánok, pénzverők, sótisztek és vámszedők az ország nemesei, izmaeliták és zsidók ne lehessenek.”
Léderer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész. 1000-től 1526-ig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964, 72. o.
II. András Az Aranybulla megújítása 1231-ben
„31. A zsidók és szaracénok tisztségviselése ellen
A pézverde, a sókamarák és más állami hivatalok élére zsidókat és szaracénokat ne állítsanak.”**
Léderer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény. Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész. 1000-től 1526-ig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964, 78. o.
II. András 1235. évi rendelete
„II. Endre arra való hivatkozással, hogy a dézsmát úgy a mózesi, mint az új testamentumi törvények előírják, elrendeli, hogy a pécsi egyházmegyében bármilyen rendű és állású lakók, nemkülönben a szaraczénok és zsidók, a pécsi püspöknek mezei terményeik után dézsmát tartoznak fizetni.”
Magyar Zsidó Oklevéltár. I. kötet. 1092–1539. Kiadja az Izraeli Magyar Irodalmi Társulat, Budapest, 1903, 19. o.
1. Egyetlen zsidó ne merészeljen ettől kezdve bármiféle nyelvű vagy nemzetiségű keresztény rabszolgát vásárolni, eladni vagy szolgálatában tartani. Ha valaki ezt a rendelkezést áthágná, a nála megtalált keresztény szolga elvesztését kell elszenvednie.”
2. „Ha keresztény zsidótól vagy zsidó kereszténytől kettő vagy három pensányi* kölcsönt akar venni; a kölcsönző kölcsönzőtől vegyen át zálogot, és válasszanak tanúknak keresztényeket és zsidókat, hogy ha netán letagadná egyikük a másiknak, hogy kölcsönt vett, ez kizárólag a záloggal, és mindkettejük tanúival legyen bizonyítva.
3. Ha pedig valaki három pensa értéken felül kölcsönadna valamit másnak, ahogy az előbb mondtuk, válasszanak tanúkat, valamint írassák (kis) hártyára a pénzösszeget is és a tanúk nevét is, és pecsételtessék mindkettejük, tudniillik a kölcsönző és a kölcsönvevő pecsétjével, hogy, ha valamikor az egyik másik ellen támadni akarna, az igazság az írással és mindkettejük pecsétjével bebizonyosodjék.
4. Ha zsidó a kereszténytől vagy keresztény a zsidótól valamit vásárolni akar, alkalmas keresztény és zsidó tanúk előtt vegye meg az eladó dolgot, s írassa e dolgot és a tanúk neveit (kis) hártyára, s a hártyá(cská)t, amelyet mindkettőjük, tudniillik az eladó és a vevő is megpecsételt, őrizze magánál, hogy ha valamikor e vétel kapcsán tolvajlás vádlottjává válna, akkor a lopott dolognak, amelyet nála felismernek, a gazdáját és a fent nevezett tanúkat felmutassa és szabaduljon.
5. Ha pedig a nála felismert lopott dolognak a gazdáját nem tudná felmutatni, de a megpecsételt hártyá(cská)t bemutatja, a beírt tanúk hite alatt megtisztultan szabaduljon.
6. Ha pedig nem lennének keresztény tanúk, és alkalmas zsidó tanúkat tud bemutatni, azon zsidók esküje alatt a törvény szerint megtisztultan a lopás értékének négyszeresét fizesse.
7. Ha pedig sem a felismert tárgy gazdáját nem találja, sem megpecsételt hártyá(cská)t nem mutat fel, a hazai szokás szerint bűnhődjék, a lopott dolog értékét pedig tizenkétszeresen fizesse meg.
Bertényi Iván (szerk.): Magyar történeti szöveggyűjtemény. 1000–1526. Osiris Kiadó, Budapest, 2000, 266–267. o.
Az esztergomi zsinat határozatai 1100 körül Kálmán királynál
„63. A keresztény rabszolgáknak vagy napszámosoknak zsidók által való tartása ellen
Zsidók ne merészeljenek keresztény rabszolgákat vagy rabszolganőket sem sajátjukként, sem eladásra tartani, sem pedig keresztény napszámosokat.
64. A zsidók által megvetett húsról
A tőlük megvetett húst keresztény ne merje megenni.”
Léderer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész. 1000-től 1526-ig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964, 67. o.
Ha zsidók keresztény feleséget vesznek el, vagy valamely keresztény személyt tartanak maguknál szolgálatban, ezeket vegyék el tőlük, és bocsássák őket szabadon, az olyanoktól pedig, akik ezeket eladták, ezek árát vegyék el, és a püspök jövedelmét képezze.
26. Az ünnepnapokon dolgozó zsidókról
Ha valaki vasárnap vagy más nagyobb ünnepen zsidót dolgozni lát, hogy meg ne botránkozzanak a keresztények, eszközeit, amelyekkel dolgozott, veszítse el.
Léderer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész. 1000-től 1526-ig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964, 40., 42. o.
Könyves Kálmán I. törvénykönyve
74. A zsidók által tartott rabszolgákról
Zsidó ne merjen keresztény rabszolgát venni vagy eladni, és ne engedjék meg, hogy ilyet szolgálatában tartson; aki pedig jelenleg ilyet tart magánál, ha a számára haladékképpen engedélyezett időn belül el nem adja, veszítse el.
75. A zsidók ingatlanszerzési jogáról
a) Akinek pedig közülük szántóföldje van, ezt (csakis) pogány rabszolgákkal műveltesse.
b) Birtokaik ugyan lehessenek a zsidóknak, akiknek módjuk van ilyet vásárolni, de őket máshol, mint ahol a püspöki székhely van, letelepedni ne engedjék.
Léderer Emma (szerk.): Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához. I. rész. 1000-től 1526-ig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1964, 57. o.
A zsidók, főleg a júdeai írástudók és farizeusok meglehetősen rossz véleménnyel voltak a szamaritánusokról, azokat a pogányoktól (gojim) is rosszabbnak tartották.
Hithű zsidóknak nem volt szabad érintkezniük vagy beszélniük a szamaritánusokkal, sőt, amikor az északi (galileai) zsidók a nagy vallási ünnepeken Jeruzsálembe zarándokoltak, a szamaritánusok falvait el kellett kerülniük.
János evangélista szerint a zsidó hitvitázók egy ízben azzal vádolták Jézust, hogy szamaritánus:
48.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?
A szamaritánusokról eddig még csak érintőlegesen volt szó.
Pedig szamaritánusok még mai is léteznek, igaz ma már mindössze néhány százan.
Nevük a shamerim=őrzők szóból származik. Tudniiillik a főáramú zsidósággal szemben magukat tartották a Törvény (Tóra) igazi őrzőinek. Úgy tartották, hogy vallásuk az Első Templom fölavatása előtti zsidó vallás egyenesági folytatása, míg a főáramú zsidó vallásosságról úgy tartották, hogy az már az ősi vallásosság elferdítése.
A héber Biblia könyvei közül egyedül a Tóra öt könyvét ismerték el hitelesnek, a többit nem.
Garizim hegyén Közép-Palesztínában volt egy szentélyük, ott mutattak be áldozatokat és mondtak imákat az ÚR-nak.
A főáramú (mainstream) zsidóság szerint ugyanakkor a szamaritánusok Észak-Mezopotámiából származó keveréknép voltak, akiket az asszír katonaállam telepített Izrael középső részére, miután a zsidók nagy részét elhurcolták onnan.
A zsidók szerint a szamaritánusok átvették ugyan az ottmaradt kevés zsidótól a Tórát, de annak értelmezését eltorzították.
Az arámiak vagy arameusok a sémi nyelvcsaládhoz tartozó arámi nyelvet beszélő ókori nép. Ezenkívül gyakran arámiaknak nevezik a mai asszírokat is, főként ezek nyugat- és észak-európai bevándorló közösségeinek tagjait.
Történelem
Az i. e. 2. évezredben elhagyták arábiai sivatagi lakhelyeiket és Szíriában illetve Mezopotámiában telepedtek le. Lassan átvették a térség kereskedelmének irányítását, s az i. e. 8. század elejére nyelvük, az arámi (pontosabban óarámi) lett a térség legfontosabb közvetítő nyelve. A babiloniak korában a kassziták által lakott területeken letelepülő arámiakat káldoknak (kaldeusok) nevezték el, ezek uralkodói dinasztiája alapította meg később az Újbabiloni Birodalmat.
Az arámi nyelv
Amikor Babilónia i. e. 586-ban legyőzte a zsidókat, azok a héber helyett az arámit kezdték el beszélni, a héber mint vallásuk szent nyelve maradt meg (Ezra, Jeremiás és Dániel könyveinek egy része az Ószövetségben mindemellett arámi nyelven készült). A perzsák birodalmuk hivatalos nyelvévé az arámit tették. Nagy Sándor hódításait követően a görög kiszorította az arámit, de a görög-római korban továbbra is igen elterjedt volt, Jézus is e nyelven beszélt. A nabateusok, a szamaritánusok és a palmüraiak nyelvei szintén az arámi változatai voltak. A római korban fejlődtek ki az óarámi nyelvből származó középarámi nyelvek, majd a 13. századtól az újarámi nyelvek, amelyeket napjainkban is többszázezer ember használ a Közel-Keleten (többségük az asszír újarámi nyelvet).
Igen, de mintha megkülönböztetné őket. Csak hangosan gondolkodva: az írástudók ismerték a Tórát, de nem feltétlenül voltak konkrét 'vallási irányzat' képviselői, mint a farizeusok. Azt is el tudom képzelni, hogy itt a bírói és a törvényhozó hatalom jelenik meg a szétválasztásban.
Nem teljesen ugyanaz a két csoport, bár többnyire a farizeusok az írástudók közül kerültek ki.
Írástudó vagy törvénytudó (óhéber sófer, tsz: sóferim): a babiloni fogság utáni kor zsidó vallásosságában fontos szerepet játszó réteg. Kiemelkedtek a vallási törvényben (Tóra) és az óhéber nyelvben való jártasságukban (akkor az óhéber már liturgikus holt nyelv volt, a köznyelv az arameus volt.)
A babiloni fogságból hazatért zsidók állítólag csak egy szerényebb templomot emeltek a salamoni Templom helyén, de Heródes állítólag azzal akarta a nevét beírni a történelembe, hogy még a salamoninál is grandiózusabb templomot akart építtetni.
Ezt rombolták le a római légiók Kr.u. 70-ben.
"azt tudjátok, hogy USA-beli fanatikus zsidó és keresztény csoportok évente kemény dollármilliókkal támogatják a jeruzsálemi Templom újjáépítését?
Saját fülemmel hallottam egy dokumentumfilmbe, amikor egy ilyen csoprt vezetője így nyilatkozott az Izraelben élő muszlimokról: "Kotródjanak el az utunkból".
Vélemények pro és contra?"
Hallottam már én is ilyesmit, de szerintem ez eléggé OFF ezen a topikon, másrészt a modik rosszallását is kiváthatja.
Egyébként szerintem nem érdemes a Templom újjáépítését forszírozni, mivel az Újszövetségben, főleg az Apokalipszisben szereplő Új Jeruzsálem, Új Templom kifejezéseket szimbolikusan kell érteni.
Tehát a mennyek országában kell megvalósulniuk és nem idelent a Földön.
Jn 8 Jn 8.1 Jézus kiment az Olajfák hegyére, Jn 8.2 majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Jn 8.3 Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, Jn 8.4 és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Jn 8.5 Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Jn 8.6 Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Jn 8.7 De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Jn 8.8 Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, Jn 8.9 ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jn 8.10 Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" Jn 8.11 "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"
