Minden bornak megvan a sajátos íze, fajta jellege. Egyelőre ne csinálj semmit, az idei száraz évben nagyobb töménységben jelentkeznek az ízek (kevesebb volt a lé).
Ugyanakkor az október közepén jelentkező hirtelen lehülés a mustok forrását késleltette, ha a pincehőmérséklet is együtt zuhant a kinti hőmérséklettel. Tehát később következik be a borok kifejlődése is.
A Pölöskei muskotály boromat dec. elején fejtettem teljesen zavaros állapotban, dec. közepén azt mondtam, hogy ilyen rossz KESERŰ bort régen ittam, és ma kóstolva eltünt a keserű íz, szuper, muskotályos íze van.
Aztán nem mindegy, hogy bizonyos ételek után, milyen bort iszol. Édességek után fokozottan jelentkezik a keserű íz. Próbáld meg sült szalonna , vagy disznótoros után fogyasztani.
A túlkénezéstől is lehet kesernyés íze; a ként már kivenni nem tudod, ami ebben az esetben megoldás lehet, házasítod ("összeöntöd") a bort egy nem (vagy kevésbé) kénezettel, azaz felhígítod a kéntartalmát. Persze ez csak akkor hoz megoldást, ha tényleg ez az okozója a bor szagkarakterének.
Merkaptánszagot (régebben a vezetékes gázt ezzel szagosították) ismered? Nem erről van szó esetedben?
Van ami üveg ballonba van és az is kesernyés. Tehát a fahordós kezelés kizárva. Akkor marad a zselés derítés? Esetleg ha túl lett kénezve az okozhatja? Na és a túl kénezést mivel? THX!
100 %-i ugyanilyen jellegű közösségi házat, tert szeretnénk. Én legfiatalabbként nagyon szeretném ezt mielőbb megvalúsítani, annál is inkáb, mert szűkebb és tágabb környezetemből is mind gyakoribb a kérdés: mikor lesz ilyen jellegű háza a borrendnek? Az igazság az, hogy a nagytanács, élén a nagymesterünkkel, leforrázott az elmúlt ülésünkön, mégpedig azzal, hogy kijelentették, hogy 10 éven belül nem valóósul meg ez.... :(
Irigyellek nagyon és ugyanakkor sok sikert kívánok, mert nekem is ez az álmom!!! :)
Igen, tehát, meg kell valljam, hogy nemrégen igazítottak el ennek a bizonyos felületi hártyának az ügyében. Már hárman is írtatok róla (BZoli, Zalancelot, Feriq) és gyakorlatilag körbe is jártuk a témát.
Annyiban pontosítanám a megállapításunkat, hogy a bor darabban tartásától mindannyian egyformán vélekedünk, szerencsére. Akárhogyan is, de én is tűzzel-vassal azon vagyok, hogy tele legyen a hordóm. Főleg, hogy a tanulópénzt mindannyian megfizettük már, gondolom.
Szóval ebből a megvilágításból a hártyának a szerepét én nem is kimondottan darabban tartott borra értettem, hanem olyan teli hordóra, aminek ha minimális is, de van egy kis légréteg a tetején. Ha ebből kiveszel és visszatöltöd a maradékát vagy csorgatva töltögeted fel a hordót utána, akkor szükségszerűen megtöröd ezt a hártyát és zavarosítod a bort is ez által.
Kicsit mosolygok magamban. Persze, tudom, hogy erre való a saválló tartály, és van nekem is 3 db 320 literes, de abból kettőben óbor, egyben rozém van. Az újborok (fehér és vörös is) pedig mind fahordókban. Most akkor ne igyak addig újbort, amíg át nem teszem őket a savállóba??? :) Dehát én az újbort szeretem!!! :D
Ezt a felületi hártyát jó látod egy korsóban, pohárban. Nem más mint a folyadék (esetünkben bor) és a levegő közötti határréteg, amit e két közeg felületi feszültség- különbsége hoz létre. Ez nem egy záró réteg, az aktuális PVT (nyomás-hőmérsékletviszonyoktól) viszonyoktól függően alkohol- és levegőmolekulák lépnek át rajta, legyőzve a határréteg ellenállását és molekuláris vonzóerők ellenállását.
Gratula! Sajnos mi még itt nem tartunk, még azon küzdünk, hogy a néhai hegyközség helységházának környékét megvásároltuk és Leader pályázati pénzekből szeretnénk egy hegyi pihenőhelyet kialakítani, ahova akár a hegyi búcsú idelyén azok is kitelepülhetnek piknikelni, akiknek nincs hegyi birtoka, vagy éppen nem tudták meghivatni senkivel magukat.
20 hl, az nem az a kategória, hogy érdemes legyen hivatalos utakat járni vele.
Ha kellően jó az anedű, annyi a szájhagyomány útján is elkopik.
Magam sem termelek sokkal többet, de szüretre nem szokkott több maradni, mint ami elég a közvetlen családnak, amíg az új termés fogyasztható.
Amit leírsz a bor saját magát védő felületi hártyájáról írsz, bíztosan így van, meg annak megbolygatásáról is.
Dehát ezt kikerülendő kitalálták már az úszófedeles hordókat, ahol ezt a hártyát az úszó fedél és a parafin réteg jól helyettesíti.
Különösen az olyan pincékben, amilyenek nálünk vannak zömmel, amik inkább présházak, mint pincék a nyári melegekben képtelenség félben tartani hordót a megromlás veszélye nélkül.
Én is gratulálok! Igazi sikertörténet, amit leírtál.
Én is benne vagyok a környékbeli borrend vezetőségében, de nekünk nem sikerül egyről a kettőre jutni egy hasonló közösségi (prés)ház és pince megvásárlásával és fenntartásával. Írhatnál egy pár szót: ki tulajdonolja, ki tartja fenn, milyen borok vannak benne, stb., stb.
Ez igen! Gratulálok a kezdeményezéshez és a sikerekhez, eredményekhez. Valahol itt kezdődik a magyar borkultúra. Ehhez nem kellenek milliárdok sem pedig ostoba tévéműsorok meg óriásplakátok.
Néhány éve , néhányan kitaláltuk, hogy csináljuk meg a saját Borutunkat 1 napra!
10 gazda vállalta , hogy azon a napon 10-18 óra között kinyitja a pincéjét és az odalátogató vendégeknek mesél a pincéjéről szőlőjéről és INGYEN kínálja borát.
A Vendégeknek előzetesen kóstolópoharat és vacsora jegyet kellett váltani / ezek haszna lett az Egyesületé/
Olyan sikere van azóta is a rendezvénynek ,hogy 250 főben limitáltuk a résztvevők számát.
Gulyáságyúban az Egyesület pörit főz, a feleségek tálalnak az esti vacsoránál, és hajnalig NÓTASZÓ!
Örömmel látjuk, hogy egyre több fiatal jön , sokszor apjával, nagyapjával.
Leakarták koppintani a környéken ezt a rendezvényt és nem sikerült, mert kiadták vállalkozásba a szervezést a főzést és összevesztek , hogy ki legyen a sztárvendég.
Így a mi gazdáink sem kóstoltatnának ingyen. Szigorúan betartjuk a kóstolási mennnyiséget!!!!!!
Azóta az Egyesület telket vásárolt a Szőlőhegy egyik legszebb részén , társadalmi munkával és felajánlásokból ide pincét épített, majd most pályáztunk Közöségi Tér építése címmel a többi civilszervezettel együtt.
2. A termelői borkiméréssel kapcsolatban a helyi polgármesteri hivatalban adnak felvilágosítást. Én tavaly gondolkodtam ilyen engedély kérésére, de aztán elment a hercehurcától a kedvem. Van egy csomó marhaság benne.
1. Én a bor darabban tartásától mindig fázok, hártyától függetlenül. A legjobb nem zargatni a bort feleslegesen, abból baj nem lehet :)
Tényleg jó a téma, érdekes, ahogyan többféle megközelítésben írtok róla!
Két témába menjünk bele.
1. A bor felszínén egy vékony (szemmel láthatatlan) hártya van, ami a bor saját védekező mechanizmusa az oxidáció ellen. Ez ugyebár a bortól függően több-kevesebb ideig megvédi magát a bort a káros folyamatoktól, betegségektől.
Amikor kiveszel a hordóból és aztán esetleg a maradékot visszatöltöd bele vagy épp nem lopón keresztül töltöd vissza (tele) a hordót, akkor ezt a hártyát mindig megbontod, zavarva azzal a bor védelmét és a tisztaságát is...
2. A termelői borkimérésről írjatok egy pár szót: milyen engedélyek szükségesek, milyen pénzügyi vonzata van mindennek, milyen feltételek. 20 hl bort termelek, érdemes-e ezzel a mennyiséggel belevágni???
Az tényleg jó lenne, ha lenne 20-30 olyan hely ahol a kertben le lehet ülni és a gazda meg tudja kínálni a kirándulókat néhány pohár borral és valami jófajta házi harapnivalóval. A baj az az, hogy ez akármilyen romantikusan is hangzik a dolog engedélyezésileg messze nem egyszerű, sem nem olcsó. A termelői borkimérésnek gyakorlatilag olyan feltételeknek kell megfelelni mint egy kocsmának. Ilyen macerába pedig az idősebb gazdák nem szívesen mennek bele. Szóval szervezetten nem triviális.
De én továbbra is azt mondom, hogy ameddig ad-hoc kis mázlival, kapcsolatokon keresztül jó időben be lehet jutni egy-egy pincébe azért adottnak venni, hogy minden turista csak úgy alanyi jogon bemehet egy borospincébe az nem igazán reális. A borospince azért valahol egy szakrális hely amiből nem ok nélkül nem csináltak nyilvános kocsmát az eleink sem.
Egykoron még azért is komoly büntetés járt ha valaki káromkodott a Somló hegyen :)
Van fogalmam a Somlai borokról, hiszen jó cimborámnak a Borszörcsöki és a Szőlősi oldalon is van egy-egy kisebb birtoka. Ezért is gyalázat, hogy mostanában nem kukkantottam be egy somlói pincébe sem.
Sőt mit ne mondjak, ha úgy alakulnak a dolgok, hogy az anyós annó nem adja el a birtokát, akkor most lehet, hogy "pinajusson" a Margitkápolna környékén magam is művelek egy kis darabot.
Nem elvetemült dolog ám az a borút hálózat, ami egyre több felé terjed, ahol tudhatja az arra tévedő, hogy hol talál olyan pincét, ahol vendégül látják, esetleg bort is vehet. Nyilván minden termelő, főleg ahol olyan sok kistermelő van mint a Somlón, nem fog vendéglátással foglalkozni, de ha akad 25-30 az egy akkora helyen már elég, és tud olyan kínálatot felmutatni, ami jellemezheti a Somlai borokat.
Holnap megyek lefejtem a rizlinget, még finomseprőre, de acéltartályba. Alapként kap, de nem túl sokat, mert a tavaszi újraindulást nem akarom megakasztani. nagyon kív áncsi vagyok a borra, két hete még nem sok íze, aromája volt, de a hűtőben álltában egészen átalakult az a kevés minta, amit hoztam (muskotály-hárs-mézes fehér házasítás). Mostanára egészen gesztenyeméz íze lett, Rosti cirfandlija is megirigyelhetné :)))
Az új rizlingből csak Fater kapott karácsonyra, annyi temérdek eszem nem volt, hogy magamnak is hozzak. Szerinte "muskotályos" ízű - már megfejtettem, ő így írja le, ha egy bor gyümölcsös. Szóval kíváncsi vagyok rá, nagyon.
Ez a téma még izgalmasabb mint a fajélesztők kérdése :)
A Somlón van néhány ezer kispince ahol ha a gazda a kertben dolgozik és a turista udvariasan köszönnek és érdeklődik akkor jó eséllyel kap kóstolót a pince kincséből. Az ilyen pincékben ritkán van néhány száz liter bornál több és a gazda az esetek nagy részében örömmel, jó szívvel mesél azokról az időkről amikor még nem forint volt a fizetőeszköz. Na az ilyen gazdák nem szoktak pénz kérni a kóstolóért a nekik szimpatikus vendégektől. Elvitelre (már ha adnak) persze pénzért mérnek. Az ilyen kis családi pincékben néha elképesztően jó borokat is lehet találni, de bele lehet szaladni kínosan rossz borokba is :) Akárhogy is, az ilyen pincékbe bejutni és ilyen gazdákkal beszélgetni az kegy amiért legyen hálás az ember.
A kereskedelmi forgalomba termelő borászatok már más műfaj. A nagyoknál jó esetben van állandó személyzet aki előre bejelentkezésre (néha és mázlival 10 perccel előre) pénzért adnak kóstolót. Ez a nagygazdasági bortermelés szerves része a világon mindenütt, de a Somlón ilyen kettő van. A Tornai és a Kreinbacher. Szóval nem ők a jellemzőek. A Fodor-Csordás egy külön kategória, oda szervezett buszon járnak a kevésbé dugószagolgató és poharat pörgető nem túl szofisztikált borfogyasztók elsősorban inni és elvitelre műanyagpalackban bort venni, olcsón.
A palackozott bort termelő néhány hektáros termelőkhöz a földútról beesni nem triviális. Egyrészt mert ugye ezeknél nincs állandó személyzet aki azért lenne fizetve, hogy várja a vendégeket és a gazda sem feltétlenül ér rá (sőt a felesége meg a fiai, lányai sem biztos). Lehet, hogy épp a pincénél van a borász, de lehet, hogy más dolga van. Aztán ha éppen fontos dolga nincs is, az olyan helyen ahol egy pincében ott áll a teljes jövő évi megélhetés azt nem biztos, hogy mindig egy pohár bort meginni szándékozó turista kedvéért nyitogatna. Amikor például kinn 40 fok van akkor jobb kevesebbet nyitogatni a pincét. Forráskor értelemszerűen nem vizitképes a pince, kénezés után meg nem biztos, hogy mutogatni való a bor. Vagyis pince az elsősorban labor, munkahely és nem kocsma ami mindig nyitva áll. Ha sikerül is jó időben, jó helyen lenni akkor annak örülni kell. Az ilyen pincéknél szerintem kicsinyesség pénzt kérni a kóstolókért.
Aztán ott van a hordófeltöltés problémája is. Ha egy hordóból folyamatosan isznak akkor azt folyamatosan fel is kell tölteni. Ez nem biztos, hogy jót tesz a bornak és nem is mindenhol megoldható. Ahol ez simán megoldható ott ez része a kubatúrának és ez egy üzleti modell. Mondjuk még az ilyen helyen sem tenném a fejemet arra, hogy a turista azt a bort kóstolja ami később palackba kerül.
Szóval az a lényeg, hogy egy pincének vagy a borok eladása a biznisz vagy a kocsmáztatás. Kis méretben a kettő együtt nem megy, vagy ha mégis együtt csinálja a gazda akkor az egyik a másik kárára fog menni.
Ugye mindenkit a cselekedete alapján.......! De....!
Úgy gondolom, ha bortermelő-hobbiborász - kóstol, akkor Ő kellő alázattal és bizonyos hozzáértéssel teszi! ha a TÚRISTA beesik, mert szomjas, és kér valami édes pirosat,!/ pláne Somlón/ az azért már más kategória!
Gondolom, hogy melyik melengeti a borász szívét, de a másikat is ki kell szolgálni. Ne feledjük, hogy az elhivatottsággal rendelkező embereknek nevelni is kell, hátha az édes pirosból lesz valami néhány év múlva.??!! Jól látom?
