Mint múlt héten megírtuk, a Veszprém Kézilabda Fan Club tagjai szeretnék a ’Marian Cozma emlékmű’ civil kezdeményezést szervezett mederbe terelni. Célunk, hogy segítségünkkel a szurkolói közösség annyi pénzt gyűjtsön össze, melyből - legkésőbb - a tragédia egy éves évfordulóján (esetleg a játékos születésnapján vagy egy emléktorna keretében) Marian hozzátartozóinak jelenlétében felavathassuk az emlékművet.
Az elmúlt héten indított szavazásunk eredményei és a témában a fórumunkra írt üzenetek azt mutatják, hogy a szurkolók körében elsöprő - 99 százalékos - többségben van az a vélemény, miszerint Marian Cozmának valamilyen módon emléket kell állítani Veszprémben.
Örömmel értesítünk Benneteket, hogy kérésünkre a kezdeményezés fővédnöki tisztségét elvállalta csapatunk vezetőedzője, Mocsai Lajos, aki már múlt héten is sok segítséget, hasznos tanácsot adott nekünk.
A mai nap folyamán megkerestük Veszprém Város Polgármesterét, Debreczenyi Jánost, akit tájékoztattunk akciónk kezdeti lépéseiről és a terveinkről. Tőle és az Önkormányzat munkatársaitól pozitív visszajelzést kaptunk, rendkívül korrekt módon viszonyulnak hozzánk, a jövőben is segíteni fogják a munkánkat. Elmondták azt is, hogy a napokban több megkeresést is kaptak Marian Cozmával kapcsolatban, amelyekről az egyeztetés megkezdődött, a cél az, hogy összehangoltan és a lehető legméltóbb módon történjen majd meg az emlékállítás.
Azt nem tudhatjuk előre, hogy milyen emlékmű fog elkészülni, ez az összegyűjtött pénz, az Önkormányzat-, a Veszprém Aréna- és a szurkolók elképzeléseinek függvénye, ennek optimumát kell közösen megtalálnunk. Mint írtuk és a Ti javaslataitokból is kiderül, emléktáblát, domborművet, mellszobrot vagy egész alakos szobrot tartunk méltó lehetőségnek. Ezeket a lehetőségeket pontosan az ’emlékjel’ jogi fogalom fedi le, a továbbiakban mi is ezt használjuk.
Az Önkormányzat képviselőivel folytatott megbeszéléseink alapján most már elkezdhetjük gyűjteni a pénzt az emlékjelre. Az összegyűjtött pénz mennyisége és a fentebb már említett paraméterek alapján megpróbáljuk a lehető legjobb és legméltóbb megoldást megvalósítani, de előre - a fentiekből következően - nem tudhatjuk, hogy ez pontosan mi is lesz. Mi annyit tudunk megígérni, hogy folyamatosan tájékoztatunk Benneteket az ügy állásáról, a lehetőségekhez mérten figyelembe vesszük a véleményeteket és minden fontosabb kérdésről megkérdezünk Benneteket, ahogy eddig is tettük. Nagyon kérjük, hogy csak az adományozzon erre a célra, aki ezt elfogadja.
A pénz összegyűjtése az alábbi módon történik
• A Veszprém Kézilabda Fan Club saját költségvetéséből, 50 000 Forintos kezdőtőkével alszámlát nyitott az MKB-nál, melyen csak és kizárólag az emlékjel megvalósítására szükséges összeget gyűjtjük, tároljuk. A teljes összeget csak és kizárólag az emlékjelre - és annak utógondozására - fordítjuk.
Számlaszám: 10300002 - 10450267 - 49020028
• A számlára való befizetéskor a befizetőnek - legyen az magánszemély vagy jogi személy - a jogosult neve és székhelye rovatba ’Emlékjel Marian Cozmának’ szöveget kell beírnia. Kérjük, hogy a közlemény rovatba a befizető feltétlenül írja be postai elérhetőségét is.
• 5000 Forint összeghatárig a Fan Club ’Bevételi nyugtatömb bizonylatot’ állít ki, magasabb összeg esetén a Fan Club kiadja az adójóváíráshoz szükséges igazolást. Kérés esetén a Fan Club számlát is kiad az átutalt összegről. Ezt az igényt kérjük, hogy az átutalás megjegyzés rovatában jelezzétek. A dokumentumokat a Fan Club postai úton juttatja el a befizetőkhöz, a postaköltséget a Fan Club költségvetéséből – tehát NEM az összegyűjtött pénzből - fogjuk fedezni.
• Ezek után az alábbi internetes űrlapon ( http://spreadsheets.google.com/viewform?hl=en&formkey=cHFmc1EwYU8zVXpKZEpyWnBsV1g1REE6MA.. ) a befizető – ha lehetősége van rá – regisztrálja magát. Erre azért van szükség, hogy összegyűjtsük a befizetők e-mail elérhetőségét, melynek segítségével értesíteni tudjuk majd őket az emlékjel megvalósításának különböző fázisairól. Akinek nincs e-mail címe, azt postai úton vagy nyilvános felhívásokban, cikkekben fogjuk tájékoztatni. Fontos lenne, hogy minél többen regisztráljatok, hogy a lehető legtöbb embert tudjuk gyorsan, hatékonyan elérni, ha az emlékjellel kapcsolatban hírünk, kérdésünk, kérésünk van. Az adakozók ezen az űrlapon nyilatkozhatnak arról is, hogy szeretnék-e, hogy nevük az adakozók névsorában nyilvánosságra kerüljön, ugyanis azt tervezzük, hogy az adakozók névsorát az átutalt összeg-, elérhetőség megjelölése nélkül időről-időre közzé tesszük a www.veszpremkfc.hu illetve a jelenleg még fejlesztés alatt álló www.mariancozma.com weboldalon. Természetesen a gyűjtés aktuális állását is időröl-időre közétesszük.
• Az adatkezelésnél természetesen minden hatályos, vonatkozó jogszabályt maximálisan figyelembe veszünk!
Fontosnak tartjuk azt is, hogy aktív közösség legyünk, ezért a http://www.veszpremkfc.hu/forum/viewtopic.php?t=1779 címen elérhető fórum topikban továbbra is várunk minden, az emlékjellel kapcsolatos javaslatot, kérdést!
Kérjük, továbbra is regisztráljatok, kérdezzetek, írjatok, javasoljatok, a célt csak közös gondolkodással, tettekkel érhetjük el!
Hisszük, hogy a Veszprémi Kézilabda Család méltó emléket fog állítani örökös tagjának, Marian Cozmának!
Gratulálok a csapatnak, legyőztük a Montpelliert is! Világklasszis szinten védekeztünk, Perics fantasztikus jól védett! (a franciák meg vérszegények voltak)
Köszi, de lehet béna vagyok, de hogy lehet nézni konkrétan, mert nem találok semmi infót az oldalon. :( Vagy majd lesz vmi ablak amikor kezdődik vagy hogy?
Madárka, mindenki ezt zengi Madárka, soha nem feledünk. Tudd, Veszprém a szívében őriz, Tudd, soha nem felejtünk. Az emberek az arénához kisírt szemmel mennek, Az emléked örökké a szívekben élnek. Társaid vöröslő szemmel pályára lépve Rád gondolnak, az égre nézve.
Madárka, mindenki ezt zengi Madárka, soha nem feledünk. Könnyes szemmel gondolunk Rád, Te vagy a Cozma, te vagy a király! A mi óriásunk már nem lehetsz, De az égi rónán újra pályára léphetsz. Légy ott is mindig vidám, És gondolj néha ránk.
Most búcsúzom Tőled könnyeimet törölvén, Azt gondolván, egyszer találkozunk még. Vannak dolgok miket soha nem fogadunk el, A te elvesztésedet nem fogadjuk el. A szívekben a mosolygós Marian él, Kinek emléke a lelkekben tovább él.
én még mindig képtelen vagyok végignézni ezeket a videókat... az egyiken edz, gólokat lő, mosolyog, a másikon meg temetik. feldolgozhatatlan, nem csak egy családtagnak...
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.
Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer..................
Vasárnap egy távoli világba költöztem. Hirtelen történt velem minden, meghasadt a szívem, búcsúzni sem maradt időm. Még csak pár napja, hogy távol vagyok, s máris tollat kellett ragadnom, mert a hirtelen elszakadást másképp nem leszek képes feldolgozni. Ha tán ismered a gyógyírt, miképp szűnik a fájdalom, írd meg nekem, hogy lelkem megnyugodhasson, s nem zaklatlak többé leveleimmel.
Most azért írok Neked, mert hiányzol. Azért írok Neked, hogy sokáig ne felejts el, hogy mesélj rólam a gyermekeidnek, s az unokáidnak. Azért írok Neked, hogy tartsuk a kapcsolatot, hogy velem légy mindig, hogy szeretettel gondolj rám, hogy emlékeinket megosszuk egymással, és ezernyi barátunkkal. Most azért is írok Neked, mert a hiányodat fel kell dolgoznom, és ehhez szükségem lesz Rád. S ha netán nem értenéd soraimat, nem értenéd üzenetem, akkor se bánts, mert a legjobb szándék vezérel!
Ne felejts el, mert hidd el, én örökre emlékezni fogok Rád.
Képzeld, az utolsó pillanatokra, amit még amott töltöttem, alig emlékszem. Hideget éreztem, s hamarosan itt, ebben az ismeretlen birodalomban ébredtem. Egy hívogató kaput láttam magam előtt. Egyedül álltam az időtlen kapu előtt. Mindössze egy ragacsos, kicsit piszkos bőrlabdát szorongattam kezemben. Ez mindig megnyugtatott.
Beléptem, ahogy szoktam, lehúzott fejjel. Nem is értem, hogyan, de hirtelenjében a hátamon két hatalmas, gyönyörű szárny terpeszkedett szét. Akkora szárnyak voltak, hogy Nálad a Napot is eltakarta, ami könnyező felhőket eregetett az égre.
Itt egy idősember fogadott, ráncos arcára szomorúság költözött, amikor meglátott, pedig nem lepődött meg. Mellém lépett, s bátorítóan megszorított. Együtt indultunk tovább egy szelíden fehér folyosón. „Péter vagyok.” – mondta. – „Szikla, mint amilyen Te vagy.”
Akkor apám jutott eszembe. Ő is Péter. Távolba érkezésemig éppen róla álmodtam. Keze felém nyúlt, s én hiába igyekeztem minden porcikám minden egyes sejtjével, nem sikerült megérintenem őt. Kínlódva feszültem, de úgy látszik, túl messzi voltunk egymástól. Szegény Apám, milyen nagy ember s milyen óriási szikla ő, s mégis a villámként, és örök időkre érkező, lankadatlan fájdalom mint döntötte le őt a porba, hogy ott soha fel nem száradó könnyeket ejtsen. Ha látod őt, s van erőd, segítsd fel a porból, és segíts néki, hogy a bú ne siettesse találkozásomat vele.
Péterrel továbbsétáltam, és egy csodás fénypamacson túl egy gyönyörű, hófehér szobába kísért. „Itt fogok lakni” – és ő bólintott. Megszorított, és elsétált.
Hát, most itt vagyok. De akár hiszed, akár nem, nem vagyok egyedül. Érezlek Téged is magam mellett. Ha kinyújtod felém az ujjad, meg tudlak érinteni. Próbáld csak ki, és érezni fogod!
Itt mindent átitató béke ural, az én szívem is békés. Szomorú, de békés. Sokat kell majd dolgoznom az első mosolyomért, de erős leszek, nem fogom feladni. Máskor sem tettem, de hiszen amúgy is tudod.
Ám ehhez a Te segítségedre is szükségem van. Egészen addig írni fogok Neked, amíg az első mosolyom rám nem köszön. Amíg a béke teljesen körbe nem ölel. Észre fogod venni, mert egyszer csak nem kapsz több levelet. És tudni fogod, hogy megtaláltam a nyugalmat, az első mosolyomat. És ha több levelet nem is küldök Neked, érezni fogod, hogy a barátod vagyok.
Az első mosolyomért máris segítő kezedért nyúlok. Nyújtsd ki kezed, és érints meg! Úgy. Most pedig segíts abban, hogy üres szobám falait feldíszíthessem szebbnél szebb szavaiddal, közös emlékekkel; tiszta érzelmű soraiddal hadd ékítsem e csupasz falakat! Kérlek, írj nekem! Írj nekem magadról, írd meg, honnan ismerjük egymást, mert a hosszú utamon elfelejtettem, írd meg gondolataidat, és mesélj nekem a szívedről, a szívedből.
Ám mivel gyönyörű szavaidat, ide magam mellé, a falamra szánom, ha a vad fortyog most Benned, jogos, ám féktelen düh emészt, kérlek, még ne írj. Mérges, dühös szavakat, kérlek, ne onts rám. Fájdalom szülte vérszomjas terhedet, kérlek, máshol görgesd le magadról, mert a vészterhes, tomboló levelek csak késleltetik oly vágyott mosolyomat! Számítok Rád, légy itt és most szelíd! Ha meg tudtalak érinteni, akkor érted, mire kérlek.
És a szépséges sorokat sorra arany tintával mind kinyomtatom, és körbeveszem velük magam.
Ne felejtsd, hétvégén a srácok fontos meccset játszanak. Ha nem is fogsz látni, ott leszek velük. Ők tudják, ők érzik. Még ha minden másodpercnyi békéért küzdeniük is kell bensőjükben, ők tudják, hogy velük leszek. Eggyel többen leszünk a pályán, de hát aki Veszprémbe jön ellenfélnek, az mindig tisztában van az erőviszonyokkal. Szurkolj nekünk!
Most befejezem eme első levelem, ám várom szépséges és szelíd, baráti szavaid!
