Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Nos nekünk már jócskán terem gondolat, de annak aki nem tud semmit, hisz nincs miről beszélnie, mert szavai sincsennek reá, bár nem a gyümölcscukor táplálja egyféle isteni szellemiség anyagrészecskéit, bár ki tudja, hisz mi az anyagi valóságba már megismertünk egyet és mást....., ezért is okos az istenek szellemvilágáak müködési elméletéről..... Te is kaptad másoktól az ismeretanyagot, míg azok is úgy vették valakiktől, majd tovafejlődött..., szájról könyvtárakba illsztve..... Bonyolult dolgok ezek, ha az egyszerűségére nézek...., szavak ami mögött nem tudás áll.... Mennyi az esélye annak, hogy egy istenféleség a semmiből kitalálja az univerzumot és benne az élet feltételeit adó környezetet....és az ehhez szkséges kellékeket??? Ha egy újszülött gyermeket beraknánk egy lakatlan szigetre és éppen annyit segítenénk rajta, hogy éhen, szomjan ne haljon, hogy felnőve megvizsgálhassuk, mondjuk 20 éves korában...., mennyi gondolata van, milyen szavakat tanult..., mit ért meg? és Istenről, netán Jézusról mily fogalmakkal bír.....? Mert azért Istent agy kell elképzelnünk a semmi közepén, amikor még nem teremtett a szavaira...., melyeket is ismerte ahhoz, hogy kimondja, hogy legyen ez meg az? Mi?
tudom...az a tömeges...leegyszerűsítő...de! érthetetlen verzió
ha vki hinni tud ezekben a tőle kizárólag elkülönültnek tekintett személyekben gondolom nem baj, míg másoknak nem árt vele
a GONDOLAT nem táplálkozik...hanem VAN (földi körülmények közt glükózzal táplálkozik:-))
a keleti filozófiák szerint is a GONDOLAT teremt és Platón is vmi ilyesmit pampogott az ideákkal kapcsolatban
kreatív gondolat...pont azt tudja...hogy eredeti...láttunk már ilyet nem?
dehogy kell hozzá ismeret...annyi ismerettel, kreatív potenciállal teremt amennyije van...
a Jehovának sok...
az x.y embernek állítólag kevesebb...
Faber est suae quisque fortunae
Mindenki a maga szerencséjének kovácsa
Sallustius
persze minél magasabb szinten van a LÉLEK minél inkább összhangban van a gondolat/cselekedet/lény annál másabb az eredmény
lényeg hogy a gondolatnak teremtő ereje van, nevezzük azt isteninek, aki az egész világot..vagy emberinek, ki a saját sorsát...meg még másokét...meg részben a kozmoszét teremti...
többnyire ön-tudatlanul...ahogy az látszik az eredményen....
Nos te a jégről, a vízről és a gőzről beszélsz, mint 1-ről....., de a kereszténység szentháromsága három személyt takar, hisz külön van egy emberszűlte Jézus, egy személységgel felruházott isteni szellem...., majd maga az Isten, aki azért mégse születhetett meg Jézusként emberi alakba egy anya méhéből! Nemzeni, mégha imszeminálná is Máriát, már túlhaladta volna törvényei korlátait!
Érdekes eljátszani azzal a fogalommal, hogy "gondolat".... Mi ez? Honnan táplálkozik? Kell é egyféle ismeret hozzá, avagy kultúra? Isten szavára állott elő minden....., de ő honnan vette a gondolatot olyan dologról, aminek mégcsak halovány mása sem volt, vagyis mi a meglévőből merítünk, míg isten a semmiből? Miképpen tudta azt a valamit, mint teremtményvázolatot körülírni elméjébenm ha mégcsak az üres semmi nem volt csak ő? De ő honnan lett a kezdetekbe? Evolúciós folyamat része netán?
Nem vagyok vámpír....., de izraelben halálra köveztek volna mindenkit aki vért ivott, sőt állatnak vérét sem volt szabad enni, inni reggelire, ebédre, de vacsornyára se.... :) Az idézett bibliai szöveg Nábót-ról szólt, akinek a szőlőjét elvette a Jézabel, Akháb király felesége, miután megölette a gazdát.... Izraelben nem lehetett eladni sem az örökölt földbirtokot...., bár kiskapuk mindig voltak és lesznek....
Abban igazad van, hogy a bibliai írók nem zárják ki a többistenségszerűséget...., bár teológiai értelmezés kérdéseésköre lett mára, mivel szem-füll tanu sajnos ma sincs, aki hiteles lenne, mégis a bibliai elvek logikai következtetése kell, hogy megalapozza az alapot.... Isten az Ószövetségben kijelenti, hogy Ő az egyedüli Isten, rajta kívűl nincsen más....., majd Jézus János evangélium 17, 3-ban szintén elismeri, hogy az egyedül igaz Isten nem ő, sem más, vagyis nincsen többségesség! Pál viszont egyenesen isteni személynek állítja be a halandó Jézust.....
Én csak arra próbáltam utalni, hogy a kereszténység mennyire más útirányt vett fel a mózesihez képest...., vagyis más istenekhez hívták a térítői az embereket és nem ahhoz, akit egyedüli illetékes...., itt hiába építettett az újszöv. az óra...., mintha jogfolytonosság lépett volna elő...., holott az Ószövetségben Isten az aki törvényeket, szabályokat diktál, az újban pedig Pál és az apostolok.....
És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!
meg egyebek, vegyük úgy hogy én nem tok olyan sokat idézni
nem zárja ki ...illetve tudatosan küzd az úgymond más hitek ellen
miközben táplálkozik az akkád (ADAMU), a babiloni (Ti'amat stb), és a hindu mitológiából (B R H M)
olvastam az idézett részeket...de köszönöm
mellesleg az újszövetségről beszéltünk, nem ejtettem ki olyat a számon hogy Mózes stb. kidolgozta vagy újra kidolgozta volna a szentháromság filozófiáját
Már az Ószövetség is kizárja a szentháromságos elméleteket, sőt a mózesi prófétai törvény szerint halálal kell sújtani azokat, akik idegen isteneket hírdetnek, márpedig a kereszténység nagyon máélyen, magasan és széltében is kimerítette ezt a bűnt!
Mózes V. könyve 13. rész 1. Mikor te közötted jövendőmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked; 2. Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyről szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat: 3. Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből, és teljes lelketekből? 4. Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok. 5. Az a jövendőmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földéből, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül. 6. Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévő feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid. 7. Ama népek istenei közül, a kik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a földnek egyik végétől a másik végéig: 8. Ne engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd őt; 9. Hanem megölvén megöljed őt; a te kezed legyen először rajta az ő megölésére, azután pedig az egész népnek keze. 10. Kövekkel kövezd meg őt, hogy meghaljon; mert azon igyekezett, hogy elfordítson téged az Úrtól, a te Istenedtől, a ki kihozott téged Égyiptomnak földéből, a szolgaságnak házából; 11. És hallja meg az egész Izráel, és féljenek és ne cselekedjenek többé ahhoz hasonló gonoszt te közötted. 12. Ha valamelyikben a te városaid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, hogy ott lakjál, ezt hallod mondani: 13. Emberek jöttek ki közüled, istentelenségnek fiai, és elfordítják városuk lakosait, mondván: Nosza, menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek: 14. Akkor keress, kutass és szorgalmatosan tudakozódjál, és ha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént az efféle útálatosság közötted: 15. Hányd kard élére annak a városnak lakosait; áldozd fel azt mindenestől, a mi benne van; a barmát is kard élére hányd. 16. És a mi préda van benne, hordd mind együvé az ő piaczának közepére, és égesd meg a várost tűzzel és annak minden prédáját is teljes áldozatul az Úrnak, a te Istenednek, és legyen rom mind örökké, és soha többé fel ne építtessék. 17. Ne ragadjon semmi a te kezedhez abból az átokra valóból, hogy szűnjék meg az Úr haragjának búsulása, és könyörületes legyen hozzád, és könyörüljön rajtad, és megszaporítson téged, a miképen megesküdt a te atyáidnak, 18. Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván minden ő parancsolatát, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy azt cselekedjed, a mi igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt.
amikor pl a boros vacsinál vmi olyat mond, hogy hagyjál engem Te asszony...
azzal az a filozófiai gondolat van óhajtva kifejezni hogy a teremtéshez egyébként nélkülözhetetlen Anya kívül van a szentháromságon
ahogy azt az egyiptomi bölcselet sem emelte be oda aszongya:
Isten mint Atya
Fiú
Kamutef ("anyja bikája"), azaz ka, vagyis isten nemző(teremtő) ereje
az asztalborogatást illetően pedig az a helyzet, hogy azok a jó népek rituális okból árultak ott ezt azt, az újabb okosok meg aszonták...tévedés amit eddig műveltünk, majd ehhez írtak egy sztorit
persze mindez sokkal érthetőbb lenne ha nem egy magyarul sac per kb 1.100 oldalas és a 4 evengéliumot illetően kizárólag szimbolikus műve(ke)t , írtak volna, hanem a logikának címzett filozófia művet, amire 2000 oldal nem lett volna elég...mivel a logika a világ megismerésének (leg)lassúbb útja...sokkal nyögvenyelősebb, mint az intuitív...bár mindkettőt pont annyian értik...
de azt biztos mindenki értené és csak úgy zabálnák ha még hosszab lenne
a szépségéről nem is beszélvem mert logikai formában az is elveszne
......, először is fura, hogy az emberek által értelmezett szájhagyományokra támaszkodott írásokat azonosítják a főszereplő szájából valóban elhangzottaknak, holott ezt senki, de még az illetékes Isten, Jézus, netán a keresztényi szentszellem sem hitelesíti, de annál jobbam a teológiák...
Jézus az író tollából ezt jelentette ki: Lukács 12, 57-ben, hogy " És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
Ugyanakkor az szerzők szerint sem volt indulatmentes Jézus, letagadta szüleit testvéreit, majd elátkozta a fügefát, utalva, associálva az olyen emberekre, akik nem termelnek időben megfelelő gyümölcsöket.... A piactéri örjöngésére mégcsak ószövetségi magyarázattal sem lehet elfedezni twttének bűneit!
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?
Mt 7,5
Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!
Lk 6,41
Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Lk 6,42
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
"Vajon igazság szolgáltatja az önkritika mérlegét, vagy egy tekintélyesnek tartott értékrend kényszere?"
egyeteln, objektív, abszolút igazság nincs a Földön...ez nagyon fontos
tudom hogy nem Jézus tanításaiból indul ki vagy érkezik
én úgy gondolom hogy aki másokat úgy ostoroz mint ő annak az önkritikáról foggalma nincs
a kritikai jó szándékot:-) hogy úgy mondjam ui. szeretettel kell bölcsen átadni
ezt a Jézus tudta a Pál nem
a Jézus illetően 1 kivétlre emlékeszem az asztal borogatásra...de az az ósz-i vonatkozás nélkül csak félre érthető..tehát ne vonjunk le belőle téves következtetést
aki utat akar mutatni először is legyen szelíd és türelmes
Nem mindenfajta hit ellen beszélek tehát, hanem a tévhitek ellen. Számomra csak leszűkített értelme van a hitnek, tehát egyszerűen bízni valakiben, hogy nem akar becsapni, ha mond nekem valamit. Jézus esetében is ez a bizalom az ami számomra fontossággal bír. De ez a hit azonnal tudássá változik, ha meggyőződsz arról, hogy amit tanított, abban mekkora igazság van. A hit ezért nálam csak az indító lökés, nem pedig egy megtérés célja, ahogyan a keresztények hirdetik, és megállnak az igazságáról való meggyőződés előtt, hogy hitben járjanak. Számomra teljesen világos, hogy Istenben nem hinni kell, hanem őt megismerni. Ám egy keresztény ezer kibúvót mond ez ellen, közben mindezzel az Isten nevére hivatkozik. A hazugság szándékos félrevezetés szerintem, sem a keresztények, sem maga Pál nem győzött arról meg, hogy ők hazugsággal vernék át a többiek fejét. Azért beszélek inkább félreértésről, mert a tudatlanság és a jószándék ötvözete elsőfokon szinte csak félreértést szül. Jóllehet később ezek átalakulhatnak hazugságokká, amikor rájött valaki a tévedésére, de mégis ragszkodik hozzá tekintélye, pozíciója, avgy emberi elismerése megtartásának kedvéért, ilyenkor már a szándékosság hazugságra változtathatja a kezdeti tévedését. Ilyen is van, de a keresztényeknél általában nem a hazudozás a jellemző.
Különös, hogy azt is tudom, hogy Isten hibáik, tévedéseik, félreértéseik ellenére is nagyon szereti őket, a probléma csak az, hogy ezt egymással a keresztények nem tudják megtenni, itélkeznek, vádaskodnak, szeretetet hidegítenek meg, kirekesztenek, komoly sértéseket okoznak azoknak, akiket végül is Isten szeret.
Az önkritikát valójában mindenki használja, kérdés azonban, hogy milyen mércével ítél.
Ebben a topicban a biblikusság mércéjét vizsgálhatjuk, a keresztény önkritikája végül is nem más, mint magatartásának és cselekedeteinek vizsgálata a Biblia magyarázóinak a fényében. Önkritikájának szabályozó rendszere tehát bibliai elvek alapján összeállított erkölcsi rend.
De a nem biblikus embereknek is szokott olyan mértéke lenni, amit inkább valamilyen elfogadott tekintély állított össze, amit erkölcsösnek, vagy istentől igazoltnak, vagy tudományosan bizonyítottnak nevezett, és amely mértéken keresztül az ember ugyanúgy önkritikát gyakorol, mint egy biblikus.
Mindegyik hibája az, hogy önmagunk megmérése nem életünk és helyzetünk megértésén alapszik, hanem gondolkodás nélkül hasonlítjuk magunkat - gyakorlunk önkritikát - egy hit által, bizalommal választott írástudó, tekintély, szent irat erkölcsi értékrendje alapján.
Vajon igazság szolgáltatja az önkritika mérlegét, vagy egy tekintélyesnek tartott értékrend kényszere?
Valóban azért kényelmetlen az önkritika mert igazságos, vagy azért mert téves értékek alapján szül kárhoztatást?
Pál apostol két hibát is elkövet értékrendjének biztosítására, egy: kötelezi híveit a feltétel nélkül (átgondolás és megértés nélküli) való engedelmeskedére, kettő: értékrendjének isteni eredetet tulajdonít.
Pál maga is egész életében farizeus volt, mivel magas pozícióba jutott, magatartásának és életének önkritikájához az alapokat Mózes törvényei, a Tóra szolgáltatta. Vélhetően a pálfordulás után nem volt képes teljes értékében átlátni az önkritikájából származó hibákat, ezért amikor a törvényhez való igazodást a törvény alól való felszabadítás elvével képes volt levetkőzni, új értékrendet kellett önmagának is biztosítania, amelyhez igazíthatja saját cselekedeteit és életét.
Pál levelei ebből a hibából származnak, ezért fontos neki a hit általi és feltétel nélkül való engedelmeskedés, ezért volt szükséges egy új mintát teremtenie a lélek/szellem szerinti élet megalkotásával.
Pál tehát nem Jézus tanításaiból indul ki, különben a megértés és az igazság éppen olyan fontossá vált volna, mint ahogy azt Jézus szerette volna, és a tévhitek születésére és áttekintésére, a vak bizalmak keletkezésére és meglátására nagyobb biztosítéka lehetett volna.
Nem nagyobb a szolga az uránál és a tanítvány a mesterénél, mondja Jézus. Ha a gyülekezet Isten vezetése helyett emberi vezetőt jelöl ki megválasztásával, képtelen lesz előrébb jutni, mint választott vagy önjelölt vezetője. Isten nem jelöl ki vezetőt sohasem, erre ott van Jézus tanítása, aki világosan meghatározza, hogy egy mestere van mindenkinek aki a mennyben van, az Atya, nem pedig egy földön választott. Azt is tanította, hogy az Igazság Szelleme vezet el minden keresőt az igazságra, ezzel nem azt jelentette ki, hogy egy gyülekezeti vezető fogja elvezetni az embereket minden igazságra.
A tanító a tanítását előadhatja, az igazságot kijelentheti bárki. Ha azonban őt vezetővé válasszák, szavait már nem igazsága miatt, hanem tekintélye miatt (=hit által) kezdik elfogadni, ezért tanításaiban, előadásaiban jelentkező hibák a hallgatók ellenőrzése nélkül kerülnek be életükbe, cselekedeteikbe, tévedéseiből sérelmeket teremtve a környezetükben. (Nem kell messzire menni egy gyülekezet vezetőjének tanításából származó károk felfedezésére) Pál apostol ennek alpjait fektette le levleiben, és a kitalált rendszerének bírálóit kárhoztatás, kirekesztés és átkok célpontjává tette. Mivel a vezető már szinte a tévedhetetlenség és felülbírálhatóság helyzetében élve kirekesztett minden lehetőséget magyarázataiban és előadásaiban jelentkező tévedéseinek feltárása elől, a kritikusait balgatag vitatkozóként hamis prófétaként vagy a Sátán szolgájaként megjelölve hallgattatja el, előadásaiban az ítéletei igazságtalanok, tanításai félreértések lesznek, és tanácsai nem ismerik fel a gonoszt.
A gyülekezet hallgaóti pedig nem lesznek nagyobbak, mint akit követnek tanításában.
A megtérés sohasem cél, hanem az ÚT kezdete, a kereszténység azonban a megtérőt már az üdvösség elnyerésének ígéretével megállítja.
Kegyelem tehát nem a tökéletesség nekünk tulajdonítását jelenti, hanem csak a megtérést biztosító bűnök bocsánatát engedi el. A többit igenis a megtérőnek meg kell tenni, az ÚTON el kell indulni, nem csak rálépni.
A Pál féle megváltás Jézus több evangéliumi példázata alapján téves hiedelem megalkotását jelenti. Pál a megváltást Jézus engesztelő áldozatként való feltüntetésével alapozza meg tévesen, hiszen bűneink büntetését nem áldozat által, hanem Isten bocsánata által lehet csak eltörölni. Mert ahol bűnök bocsánata vagyon, nincs többé bűnökért való áldozat. De ha az áldozat által engedtetjük el a bűnöket, hiábavalóvá tesszük a bocsánatot.
Jézus folyamatosan nem az áldozatának az elfogadásához köti Isten bűnbocsánatát, hanem a mi irgalmasságunkhoz, ez még a miatyánkban is megjelenik. Példázat is van arról, hogy nem a megváltás ami miatt elengedi Isten a bűnöket, hanem Isten szánalma, mégpedig az adós szolga esetében, akinek tartozását nem fiának a halála miatt engedi el, hanem mert megszánta. A szőlőmunkások példázatában is a gazda a fiát nem a szőlőmunkások megváltására küldi, hanem a termés betakarítására. Az egész evangéliumból hiányzik a megváltás elmélete, azt teljes egészében Pál találta ki a farizeusi felfogásának folyományaként. Bármilyen értelemben a megváltás elmélete nem evangéliumi, hanem Páli, és Isten megbocsátását helyezi hatályon kívül. A megváltáson keresztül ugyanis nincs szükség az Isten elé állásra, hanem a megtérőnek egy hitvallást kell elfogadnia, amely a megváltás alapján veszi el tőle bűneinek terhét. A bocsánat azonban Isten elé állást követel, és csak akkor lesz megbocsátás, ha Isten maga ezt valóban megteszi.
Hit nélkül, csupán tanulással megismert igazság üdvözít-e?
Ebből a gondolatból eleve több félreértés születik. Senki nem állítja, hogy hit nélkül juss el az igazságra. A hit azonban addig kell, amíg elfogadod Jézustól a tanításai igazságába vetett bizalmat. Utána fog jönni a tanulás, ami már nem hit, hanem cselekedet és gyakorlás kérdése. NEM hit által jutsz el Jézussal az igazságra, hanem az igazság megismerése által. Hit által csak a bizalomig lehet eljutni. Másik rossz gondolat, hogy ha a tanulást azonosítjuk a törvény megtanulásával, ismeretével, holott égbekiáltó a különbség, Jézustól nem Mózes dolgait kell megtanulni, hanem az Isten dolgait, az igazság és szeretet gyakorlásának a tudományát, nem pedig a zsidó szolgaság és Mózesi büntetések tudományát. Amiképpen Pál elveti a törvény általi igazság és ismeret formáját, én is aláírom ezt a gondolatát. Mert az ismeret és igazság az Isten és az élet megismerése és tapasztalatai által lesz valósággá, nem pedig Mózes törvényeinek a tanulmányozása által, sem pedig Pál hittana által.
Pál tehát hiába hirdeti, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember az igazság ismeretére jusson el, amikor olyan tanításokat fektet le, amelyek akadályozzák, hogy minden ember az igazság ismeretére eljusson. Nem állítom, hogy szándékosan, de mindenképp azért állítja, mert nem értette meg az ÚT lényegét.
Ma is minden gyülekezet Pál tévedései nyomán az ÚTRA térést hirdetik aluljáróban, szószékről, templomból és szamizdat iratokban, de SENKI nem beszél ténylegesen az ÚTON járásról.
2 Tim 2,25-26:
A ki szelíden fenyíti az ellenszegülõket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, És felocsudnának az ördög tõrébõl, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára
Pál az igazság megismerését is rosszul ajánlja fel, mert felajánlása után megmagyarázza, hogy mit ért az igazság megismerésére való megtérésen: tudniillik, a hívő fogollyá tételét az Úr szolgája által. Ez a mondata Pál legnagyobb buktája, amit a 2 Timótheus 2,25-26 alatt elsüt, ráadásul mindezt a hamis igazságot Isten akaratának állítja be.
A lélek adja az erőt ahhoz, hogy a szeretet ne egy lagymatag, romantikus túlhevülés képében minden hasznos tevékenységből elutasítandó és zavaró tényező legyen, hanem az élet felszabadító ereje.
Isten tudománya segít azoknak a korlátozásoknak a felismerésében, amelyek a lélek működését, megnyilatkozását akadályozni hivattak. Ezeket az akadályokat mi magunk, vagy környezetünk teremti meg,ezért a Bibliában nem tudnak szerepelni, de sokszor már gyerekkorunk óta benne élünk, úgy megszokván és elfelejtve őket, mint a szoros cipőt.
A lélek korlátozásait mi teremtjük meg, mert nem értjük meg az életet, Istent és környezetünket, tudatlanságunk, félreértéseink, téves hiteink összeütközésekre, ellenségeskedésekre, háborúságokhoz vezetnek, amelyek megoldására tömegek számára a megértést szükségtelenné tevő törvényeket, rendelkezéseket és szabályokat fogadtatunk el. Célunk lesz, hogy az azoknak való engedelmeskedés által tegyük az életet ellenőrizhető, szabályozható, alkalmazkodó tevékenykedéssé, de az állandó alkalmazkodás korlátok közé szorítja a szívet és az elmét, végül megrontja az életet.
A kulcs a valódi megoldáshoz az értelem, a szellem, amelynek felébredése, megszületése az emberben lehetővé teszi a környezet, az élet és az Isten igazságainak a megismerését és megértését
Már amikor elkezdtek szervezetileg/gyülekezetileg/egyházilag kettéosztani az embereket keresztényekre és hitetlenekre, krisztusiakra és nem krisztusiakra elfelejtődött Jézus azon üzente, amely lényegében minden embernek szól. Jézus tanítása NEM a krisztusiaknak, hanem mindenkinek értékes beszédeket tartalmaz, az ember ha megszívleli azokat csak magának használ. Nem kell krisztusinak lenni ahhoz, hogy ne öljön, ne raboljon vagy ne lopjon valaki, egyszerűen jót kell cselekedeni. Nem attól tartják krisztusinak vagy kereszténynek az embert, hogy jót vagy igazat cselekszik, hanem hite alapján, ahhoz pedig mintákat kell képezni, ehhez nyújtottak anno segítséget az apostoloknak hívott emberek, később pedig a Bibliára hivatkozó magyarázók.
Amikor a hite alapján elkezdik magyarázni mi a jó és mi az igaz, már egy biblikus szemlélet van a háttérben és hol Mózes, hol Pál rendelkezései kerülnek előtérbe, ennek alapján alkotott mintákkal azonosuló krisztusiak vagy keresztények cselekedeteik értékét nem az élet megértése fogja szolgáltatni. Végül krisztusinak és kereszténynek lenni azt eredményezi, hogy Jézus tanításaitól eltérő szellemben nevelkedni, viselkedni és élni, mert Jézus az élet megvalósulásáról és megértéséről
beszélt, nem pedig mintákhoz való azonosulásról.
Antiókhiában szintén nem az számított, hogy először a zsidók ismerjék meg Krisztus tanításait amelnyek alapján lehet bizonyítani a pogányoknak miről szól a hitük, vagy személyes emlékeikből felidézzék hogy Jézus miket tanított a nagy ünnepeken, hanem az apostolok felfogása tette őket kereszténnyé, és a zsidók bizonysága helyett az Úr munkája volt, aminek hatására az ottani pogányok megtértek.
Apcsel 11,21:
És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívõvé lévén
A szellemi átélés jóllehet bizonyságot tesz Isten keze munkájáról a megtérőnek, de a megtérés mikéntje és hogyanja csak annyira sikerül, ahogyan a megtérés hirdetői előadják, a megtértek pedig felfogják. Az apostolok jól lehet koncentráltal a megtérés feladataira, de a megtérés utáni élethez szükséges bölcsességek átadásáról nem szólnak aíz írások. Ezért a kereszténység és a krisztusi vonás általában a hitre való térés gyakorlatával terjedt el, függetlenül attól, hogy a megtért a hitre jutás után még inkább megromlott szellemi és lelki állapotba került-e mint annak előtte volt, különböző félreértelmezett és kitalált hiedelmek, előírások és
megítélések következtében kiépített keresztényinek vagy krisztusinak nevezett mintákhoz való alkalmazkodás által.
Nem kellett Antiokhiába mennie Krisztusnak ahhoz, hogy ott is tudjanak minden fontos és lényeges jellemzőt Krisztusról (ahogyan Te fogalmazol - "lássákKrisztust"), mert:
- számos zsidó élt ott, akik Jézus szolgálatának évei alatt is évente egyszer legalább elmentek Izraelbe (és abban Jeruzsálembe is), hogy ott legalább az egyik nagyobb ünnepen személyesen részt vegyenek, s pontos tudomást szereztek az akkori elsőszámú hitéleti kérdésről, Jézus Krisztus személyéről (megjegyzem, Flavius szól Krisztus útegyengetőjének, Keresztelő Jánosnak a szintén elementáris hatásáról - is),
- Antiokhiában is először "csak a zsidóknak prédikálták" (Apcsel. 11,19.) Krisztus üzenetét, akik értelemszerűen össze tudták vetni a sokuk által megismert eredeti üzenettel, a Jézus Krisztustól magától hallott üzenettel,
- emiatt bizonyságot tudtak tenni a lakosság többi, pogány része felé is arról, hogy megegyezik-e ez az üzenet az eredetivel, vagy sem? Pláne, ha még el is fogadták ezt, s a bensejükben külön megtapasztalták a szellemi azonosságát.
Eme tartalmi azonosság után valóban terjedt ez a definíció, de előtte megelőzte a tartalmi azonosságnak az ilyen módon való felismerése!
Jób 28,28. Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás
A zsidóknak szövetségük volt Istennel, ami a szövetséget szabályozó törvénynek való maximális engedelmességben merült ki. Áldásokat kaptak az Úrtól, ha betartottáka törvényt, és átkok jöttek rájuk, ha nem tartották be. Semmi nem számított, csak a törvény íránt való elkötelezettség, az engedelmesség. A félelem tehát, ezen belül az Úrtól való félelem a szolgaság szellemének a bölcsessége, nem jellemző tehát Jézus óta az újszövetség emberére, aki a fiúság szellemének bölcsességével és értelmével rendelkezik.
Az újszövetség idejében a bölcsesség kezdete az Istennek szeretete, az értelem pedig az Emberek szeretetével kezdődik.
Azért a teljes szeretetben nincsen félelem, mert a szeretet kiűzi a félelmet.
Jézus óta az ószövetség törvényeivel és bölcsességeivel együtt túlhaladottá vált, de nem azoknál, akik még mindig alá vetik magukat. Azoknál Isten igazságainak a korlátozásává vált.
Ma a keresztény életében a legnagyobb akadályt a szeretet gyakorlásában nem a Mózeshez való ragaszkodás, hanem maga a hit jelenti. Ebben Pál apostol hozta a legnagyobb teljesítményt, mivel ő bekerült a Bibliába, ezért tévedései bekerültek a keresztények hitvilágába.
Pál apostol amellett, hogy a szeretetet időnként fontosabb dolognak tartja mint a hitet és a reményt, valójában a hit mindenhatóságára helyezi a hangsúlyt, és kijelenti, hogy ami a világot legyőzi az a keresztény hite.
Mi ebben a tévedés? Hogyan jelent ez korlátot?
Van egy fontosabb dolog a hitnél, amit Pál aspotol soha nem említ, mégpedig az igazság. Az igazság az, ami által fény derülhet egyáltalán arra, hogy amiben egy keresztény hisz, az igaz vagy hamis. De mivel Pál ügyes tollforgatása közben ennek jelentősége kimarad, a keresztény megfordítva érzi helyesnek a dolgokat, amit elhisz a Bibliából, az mindenképp igaz. Ebben nagy segítség az a tanítás Páltól, hogy a keresztény hit által igazul meg, Isten jegyelméből amely gondolatával örökre feleslegessé tette az igazság megismerése által megvalósítható megigazulást.
Valójában megigazulni csak az igazság megismerése által lehetne, azt pedig nem lehet kegyelmi ajándékként megnyerni, mint egy ablakba helyezett Mikulás csomagot, azt úgy lehet megvalósítani, ahogy Jézus mondja, "keressétek az igazságot". Pál nem ismerte ezt a tanítást Jézustól, ezért az igazság keresésének a fontossága minden tanításából kimarad. A keresztény pontosan a hit által marad erőtelen, mert az igazság megismerésében képtelen előrébb jutni.
A hit nem mindenható, az ismeretig tart.
Addig hiheti az ember valamiről hogy igaz, amíg meg nem ismeri, utána már tudni fogja, hogy igaz volt, vagy hamis.
Istenben sem hinni kell, hanem őt megismerni. Aki hisz benne, az még nem ismerte meg. A hitre helyezni a hangsúlyt egy keresztény életében valójában azt az akadályt állítja fel, hogy az ember megálljon Isten megismerése és a hitetlenség közötti félúton.
Nem egyenlő az igazság megismerése az igazság felismerésének a képességével.
Ha csak az igazság megismerésére koncentrál valaki, de magától képtelen felismerni az igazságot, vissza esik a hit által elfogadott igazságok ismeretére, ami valójában egy biblikus keresztény tudásának fejlesztésével egyenlő. Az igazság ilyenkor egy hit által igaznak tartott Biblia ismeret elsajátításával egyenlő, de a keresztény képtelen marad arra, hogy maga ismerje fel az igazságot, ezáltal az életben továbbra is félrevezethető marad éppen úgy, mint a hitéletben.
Ha pedig a keresztény félrevezethető, félre is vezetik.
Az igazságtalanságok szolgálata kezdettől fogva megjelenik a cselekedeteiben, hiába tagadja meg szenvedélyeit, hiába hisz a kegyelemben, a fel nem ismert igazságtalanságok minden döntésében, értékelésében, megítélésében érvényesülni fog, azaz környezetében nem a szeretet fog megvalósulni, hanem sérelmeket, terheket és megkötözöttségeket fog létrehozni. Mindent pedig a hit és a szeretet nevében.
Itt tréünk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy valójában a bölcsesség és értelem akadályozása ma a keresztény életében nem Mózes által, hanem hit által történik, mert a keresztény hitet nagyobb rangra emeli mint az igazság, és ezzel megnyitja a kaput a hit által elfogadható tévedések áradata előtt.
Az eredetiséget kár hangoztatni, mivel nincsenek eredeti iratok. A tövénykönyv is csak a kánon által lett "teljessé" a szelektálás miatt. Országháborítónak is nevezték a tanítványokat, csak ezt a nevet , cimkét ciki lenne horani a keróknak.
Az a feltételezesed, hogy az apostolok csak az Istennek engedtek és az embereknek nem, azokon a korlátokon belül igaz, amely korlátokat saját elméjük felállított. (Ezt most nem a Bibliából vettem)
Mit jelent ez?
A Szent Lélek csak annyira tud mundenkit vezetni, amennyire azt ő engedi. Ha a Szent Lélek kijelentéseit valaki tévedésnek tartja, nem fog neki engedni. Ezért előfordulhat a legjobb apostollal is, hogy téved, Pál aspotolról meg bizonyítható is hogy téved, hiszen sok tanírtása nem egyezik az evangéliummal.
Én is tévedhetek, különösen akkor, ha nem nézek utána dolgoknak és hitből vágok válaszokat. Tuti belefutok, valami tévedésbe, már megtanultam, a fórumos beszélgetésből is.
AZ az állításod, hogy az apsotolok inkább engdtek Istennek mint embereknek, mindig azt a kérdést is felveti, hogy vajon miben, és mennyiben.
Lássuk Pál apostolt.
Hogy az apostolok Istennek engedtek, amikor befogadták Pál apostolt, ez sajnos nem állíthatod, mivel a Biblia arról ír, hogy Barnabás beszédének hatására engedtek az apostolok Pál ki-be járásának. Azt tehát mondhatod, hogy Barnabásnak engedve, mert a Biblia erről beszél.
Az a bizonyos minden megvizsgálás a bensőben az valójában annak a korlátolt lelkiismeretnek a hatásának való engedés, amelyet hit által szívből elfogadott nézeteik a messze menőkig behatárolnak. Pontosan ez működik minden keresztényben is, aki a bensőben való igazolásra hivatkozik, ha ez a hitük téves, akkor is Isten kijelentésének tulajdonítják. Isten valójában csak annyira tud tisztán megnyilatkozni az ember bensőjében, amennyire ezek a téves gondolatok, téves hitek, hamis nézetek nem akadályozzák. Mivel tapasztalható téves megnyilatkozás Pál részéről, nála ennek a folyamatnak a működése kiválóan megfigyelhető.
Azt nyugodtan lehet állítani, hogy a szándékuk az apostoloknak mindenképpen az Istennek való engedés volt, ezt még én sem vonom kétségbe. De én azt is állítom, hogy Isten akaratát meg is kell érteni, mert csak akkor fog gyümölcsöt teremni. Ha viszont jószándékból félreérted, a gyümölcstermés elmarad. Megértés vonatkozásban pedig mind Péter, mind Pál esetéből látható a korlátolt felfogás eredménye, sorozatos tévedésükben felismerhetően emberi okoskodásra ismerhetünk.
Másfelől. Ha fenntartod azt a jogot, hogy az ember az írott teljes Biblia ismerete nélkül képes a benseje által megítélni az Isten akaratát, akkor ez ma is, nálad is, és mindenkinél érvényes kell hogy legyen. Ha ezt a ma élő embereknél megtagadod, akkor az első apostoloknál is meg kell tagadnod.
A Pál apostol tévedéseinek vagy igazságainak bizonyítása azonban bonyolultabb annál a műveletnél, hogy azt egy keresztény hit által egyszerűen igazságként elfogadja.
Annak bizonyítása ugyanis éppen úgy az élet tapasztalatokon keresztül tud megtörténni, mint Isten akaratának a megismerése. Ha valaki nem éli meg Jézus tanításainak az igazságait, akkor képtelen meglátni Pál apostol tévedéseit. Az ilyennek éppen olyan nehéz bebizonyítani Jézus tanításainak az igazságait, mint egy hitetlennek azt, hogy Isten van, mert az sem tapasztalta meg Isten létét.
----
Ha nem érsz rá, szívesen megvárom, míg ráérsz. Az ellen nem tudok tenni, hogy ha elmegy a kedved az egésztől, azt fontold meg, hogy célom a dolgoknak a végére járása, és értsük meg, akár közösen, mi igaz vagy mi hamis a dolgokban.
Én abban az értelemben igyekszem használni, amit az először megalkotott eredeti kifejezés tartalmazhatott Antiókhiában (Apcsel. 11,26.) akkoriban. Mivel "krisztusi"-t jelent a Károli által a Károli korabeli köznyelvvel egyezően "keresztény"-nek fordított szó, emiatt fontos utalni a valódi jelentését megismerve a "keresztény" kifejezés eredeti, s egyben valóban valódi jelentésére.
Antiokhiában magyarán a keresztényeket a mesterükre hasonlítani akarásuk miatt a mesterükről nevezték el kisztusiaknak, úgy, mint a buddhistákat évszázadok, ezredek óta és ma mi is a mesterükre, Buddhára való hasonlítani akarásuk miatt.
Aztán az, hogy ezt az emberek milyen élccel együtt préselik ki az ajkukon - az valóban ízlés kérdése. A lényeg számít ugyanis, az, hogy hasonlítanak-e a követők a mesterre, vagy sem. És persze a "Mester" valódi minősége...
