rendben, bolintok rá, legyen isteni részünk, végülis egy szó miatt nem borulhat fel a rendszer :-)
Azonban még mindig ott a kérdésem, hogy vajon félelemben kell e lennünk. Féljétek az Istent. Nem e esetleg félelem helyett határtalan tiszteletet kellett volna mondani...? Imádd az Isten! Ez helyett meg azt mondani: 'légy az AMI'... Ha az isteni rész bennünk van, s annak megfelelôen élünk, többé nincs szukseg ezekre az intelmekre. Az isteni ha fölismerte önmagát, csak isten-ként tud megnyilvánulni (a lélek, a szellem, az isteni rész) ... az isteni felé, az isteni által... ...
na tegnap volt itthon kis teológiai vita, mikor az uram egyszercsak aszonta: ezzel tagadod hogy a kereszt az kivégző eszköz mondom
ilyet nem mondtam
de
nem:-))))))))))))) stb
hát épületes vita volt....különösen el lehet képzelni ezt egy rák és egy rák asc-vel megáldott személy esetén HAHA
szóval úgy besértődtek a rákok hogy legalább 10 percig mosolyszünet volt, ami azonban erre fele oly ritka,,,hogy már egyenesen jól esett:-))))))))))))))
a vallásoknak igenis megvan ebben a maguk szerepe. vedd úgy őket, mint: "Az ember megszabadulásának útja az emberi közösség törvénye és az erkölcs; s így kár lenne, ha az embert az esztelen szenvedély ezeknek a törvényeknek megszegésére csábítaná." nomeg a hagyományok nyugati megjelenési formáját vallásoknak nevezzük (zsidó-keresztény-muszlim vallások a szó eredeti értelmében vett vallások, innentől keletre tanok vannak.)
János evangéliuma 4,24 "Az Isten lélek (értsd: szellem): és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben (szellemben) és igazságban imádják."
(Károli illetve a magyar bibliafordítók a pneuma-szellem szót következetesen léleknek fordították mindenhol 2 kivétellel, az egyik kivétel ez: 1Kor 15,45 "Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.")
Péter apostol 2. levele 1,4 "A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon."
Zsoltár 82,6 "Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:"
"Ha nem adunk masnak, az ugyan az mintha nemadunk sajat magunknak." /gb/
"ha azt mondjuk vkinek nincs igazad azzal a kozmoszt sértegetjük és végül magunkat"
E kettőt köszönöm. Jó kísérők voltak a tegnapi lótifutiban. Pedig nem újdonság, amit mondanak, csak bennem nem szólaltak fel eddigelé ilyen egyértelműen.
Elég tág dolog ez a mi személyiségünk, ha a nem-egóba ama isteni/szellemi is belefér... Ilyen tágan szinte már nem is vagyunk személyiség.:) Merthogy képes és összeér/olvad bennünk minden. Kár, hogy olyannyira szűk-ségünk van únos-úntalan beszűkülni..
Egyetlen egy dolgot szeretnék már csak Neked most irni, majd holnap elolvasod. Azt irod kiestunk az isteni egységbôl.
KAL! Szellemet hordunk magunkban, nem az istenseget. Isten - Szellem két kulonbozo minôség. A Szellem a legmagasabb, legtisztább fokán is Szellem marad. Soha nem lesz isteni. De ettol nem kell az embernek elkeserednie. A Teremtésben mindennek - mással nem potolhato! - helye, funkcioja van. Minket, szellemi teremtményeket sem potol semmi mas, es epp ugy szukseg van ránk, mint a Teremtés többi 'alkotórészére'...
uccsó hsz: amikor a mesteremmel találkoztam akkor mintha képen törültek volna...
a buddhista tanításnál pedig ne feledd, hogy valójában a nirvána és a szamszára EGY. ugyanezt mondja ki a keresztény tanítás ekként: Krisztusban Isten és ember EGY.
KAL!!!! És még azt is meg kell irnom Neked, hogy számomra nem létezik zsidó, muszlim, keresztyén, mert a bünre való hajlam teljesen független a vallásoktól. Egyszer van a tény, az ember bünre való hajlama, s másfelôl pedig vannak a sok ezer éves magyarázatok. Engemet már nem érdekelnek a magyarázatok. Az idôt nem szabad volna a magyarázatok megmagyarázására fecsérelni. Ember van a benne lévô szellemmel, melyet át kell emelni az idôtlen szellemiség legoptimálisabb szintjére. S itt egyetlen szó nem érdekes. Hanem az átélés, a szellemi valóság mind intenzivebb megélése, mely ezáltal a Jó-vá alakul, s mivel azzá lesz, képtelen lesz tovább másképp megnyilvánulni, csak AMI Valójában... Jó-ként. Ez a vizben való megfürdés KAL!!!!!! S ha ez igy lehet, utána ránktalál a Tüz, mely ha elég szellemi energiát talál és tud magához vonzani, elvégzi rajtunk az átalakitást...
na az asszony hív az ágyba, mennem kell. remélem kellőképpen 1értelmű voltam. holnap folytogatjuk. de: 'Amint tudod, a kevés informácio épp ugy káros mint a sok.' ezért kell 1 hagyományt kiválasszál magadnak és azt gyakorolni. egyébként pedig a szóban forgó témáról a legvelősebb és legtisztábban érthető értekezést Gampópa (tibeti nevén Thagpo Ladje esetleg magyar kiejtésben: Drgapo Lardzse), Milarepa -híres tibeti szent- első tanítványa adja ekként (ez ugyan itt lehet hosszadalmas, de mindenképpen megéri elolvasni):
TAGPO LHADJE TANÍTÁSAIBÓL
Javára mindazoknak, akik a vándorlások örök körforgásából kilépni kívánnak, ezen a helyen a bölcs kargyütpa felekezet szellemi utódának, Tagpo Lhadje mesternek tanítása következik. Dicsőség a nagy guruknak, akiknek neve folttalan, tiszta, mint a havasokban levő hó, erénye kimeríthetetlen, mint az óceán s akikben a világegyetem minden kicsiny lénye iránt, az élők, a holtak és a még meg nem születettek iránt, végtelen jóakarat élt.
Kár lenne Aki a halálból menekülni akar, a szellem világosságát és az éberségét el kívánja érni, annak mindenekelőtt a következőkön kell gondolkoznia: Ha a lélek már odáig jutott, hogy most emberi alakban született meg, kár lenne ezt az emberi életet értelmetlen, ostoba és alacsony tettekkel elfecsérelni és úgy halni meg, mint az állat. E rövid élet tartalma alatt kár lenne a becsvágynak, az önzésnek szolgálni és a világ káprázatának felülni. Ha a bölcs mester az embert a megszabadulás felé vezeti, kár lenne tőle megválni, még mielőtt az ember szellemét megvilágosította. Az ember megszabadulásának útja az emberi közösség törvénye és az erkölcs; s így kár lenne, ha az embert az esztelen szenvedély ezeknek a törvényeknek megszegésére csábítaná. Az örök világosság mindenkiben ég s ezért kár lenne a világ káprázatában ezt eloltani. Kár lenne a régi bölcsek és az ősidők drága tanításait elfelejteni csak azért, hogy az ember szegényes egyéni életében a benne élő szellem nagyságához méltatlanul földi előnyöket érjen el. Minden ember testvér s az embernek testvére iránt kötelessége van; éppen ezért kár lenne, ha iránta közönyt, vagy rosszindulatot táplálna.
Keress Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó. Keress magányos és barátságos helyet, amely szemlélődésre és elmélyedésre alkalmas, ott telepedj meg. Keress barátot, akinek szokása és érzülete a tiedhez hasonló s akinek emberi értékére büszke lehetsz.
Kerüld Kerüld a tanítót, akinek szívében becsvágy él, aki hírnévre szomjazik s aki földi kincsre éhes. Kerüld a barátot, társat vagy tanítványt, akinek jelenléte kedélyed nyugalmára, vagy szellemi fejlődésedre káros. Kerüld a házat és helyet, ahol az emberek barátságtalanok s ahol nem találsz nyugalmat. Kerüld a vagyont, amelyhez csalás, vagy tolvajlás útján jutottak. Kerüld a tevékenységet, amely szellemednek árt s azt csökkenti. Kerüld a kicsapongást és a könnyelműséget, amely értékedet embertársad szemében leszállítja. Kerüld azt a tevékenységet, amelynek nincs értelmes célja. Kerüld a szót, amely saját hibádat palástolja, de más hibáját hangsúlyozza.
Tudni kell Tudni kell, hogy minden jelenség káprázat s így elmúlik. A szellemnek nincs független léte s nincs Énje s így tudni kell, hogy csak az üres térhez lehet hasonlítani. Tudni kell, hogy a gondolatok tömege, ami az ember számára a szellemet jelenti az okok és okozatok sora, egyik a másikból táplálkozik, de mind a kettő káprázat s így elmúlik. Tudni kell, hogy a szenvedés oka az elkövetett tettekben rejtőzik. Ezekért a tettekért az embereken kívül senki sem felelős. A szenvedés pedig arra való, hogy az embert felébressze.
Könnyen lehet Könnyen lehet, hogy az érzéki szenvedélyt a vallásos buzgalommal még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az önző érdek kapaszkodását a szeretettel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az agyvelő hirtelen elakadását és az ájultságot a végtelen szellem önkívületével még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az érzéki csalódást a magasabb világ kinyilatkoztatásával még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy a gátlástalan gonosztevőt a jón és rosszon túl levő aszkétával még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy az önző tevékenységet az önmegtagadással még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy a tisztességtelenséget az erkölccsel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti. Könnyen lehet, hogy a szélhámost a bölccsel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Nem téved Nem téved az, aki szenvedélyeiről lemond, házi tűzhelyét elhagyja, hogy barát, asszony és gyermek nélkül éljen. Nem téved az, aki szellemi vezetőjét tiszteli. Nem téved az, aki a tanításokat gondosan megvizsgálja, megbírálja, gondolkozik fölöttük és önálló véleményt alakít. Nem téved az, aki szellemi magasságokat és erkölcsi tökéletességet igyekszik elérni s amellett szerény és visszavonult életet él. Nem téved az, aki nagylelkűen gondolkozik, elhatározása és kötelessége mellett kitart. Nem téved az, aki átható szellemet táplál és lehetőleg mérsékli büszkeségét. Nem téved az, aki szellemi tudást, kitartást, hogy mesterré legyen, elmélyedést s amellett a hiúságtól való mentességet magában egyesíti. Nem téved az, aki önmegtagadásban él, önmagát másért feláldozza, saját javát nem keresi és embertársainak hasznára él.
Nélkülözhetetlen Nélkülözhetetlen az átható szellem és értelem, hogy az ember az igazságokat megtalálja és haszonnal alkalmazni tudja. Nélkülözhetetlen, ha az ember szellemi életet választott, a káprázat világában való örök tévelygés körforgásának felismerése és az abból való megszabadulás vágya. Nélkülözhetetlen a szellemi életben a mélységek megértése, a rettenthetetlen bátorság és a fáradságot nem ismerő kitartás. Nélkülözhetetlen az akarat, hogy az ember vétkeit ismét jóvátegye és erényes életet éljen. Nélkülözhetetlen, hogy az ember tudatának és a tudat alatt levő világának tökéletes ismeretét ne sajátítsa el. Nélkülözhetetlen, hogy az ember ne szerezze meg szellemének minden percben alkalmazható összpontosító képességét. Nélkülözhetetlen, hogy az ember minden tettében és gondolatában ne lássa meg a lehetőséget a szellemi tökéletesedésre.
Jó annak Jó annak, aki a vallásos babona szálait el tudja szakítani és aki magasszellemű, bölcs mestert keres. Jó annak, aki a gazdagság csábításának ellen tud állni. Jó annak, aki a társaséletről le tud mondani, hogy embertől távollevő helyen a magányban éljen. Jó annak, aki becsvágytól függetlenítve, az étel és ital örömeiről le tud mondani. Jó annak, aki elhatározza, hogy soha, sem a más, sem a maga önző céljait nem szolgálja és elhatározása mellett ki tud tartani. Jó annak, aki felismeri, hogy az érzéki világ káprázat, ettől a káprázattól magát el tudja oldani és teljesen a szellemnek tudja magát szentelni.
Vigasztalanul tévelyeg Vigasztalanul tévelyeg, aki álszent képmutatót követ, ahelyett, hogy bölcs mesterhez csatlakozna és a tanítás szerint élne. Vigasztalanul tévelyeg, aki hosszú életre nagy terveket sző, ahelyett, hogy napjainak kötelességét megtenné úgy, mintha minden nap, amit él, az utolsó lenne. Vigasztalanul tévelyeg, aki nagyszámú hallgatóságnak prédikál, ahelyett, hogy a magányba vonulna és a tanítás értelme felől elmélkedne. Vigasztalanul tévelyeg, aki félelem és remény között hánykolódik, ahelyett, hogy az igazságot kutatná. Vigasztalanul tévelyeg, aki másokat akar megjavítani, ahelyett, hogy sajátmagát tökéletesítené. Vigasztalanul tévelyeg, aki nyilvános elismerésre törekszik, ahelyett, hogy saját rejtett képességeit a magányban kifejlesztené. Vigasztalanul tévelyeg, aki életét semmittevéssel tölti, ahelyett, hogy a megvilágosodást keresné.
Nincsen szükség Ha az ember a szellem igazi természetét felismerte, már nincsen szükség a vallásról és erkölcsről szóló fecsegésekre hallgatni. Ha az ember a világ értelmét megértette, már nincsen szükség vezekelni és bűnbánatot tartani. Ha az ember a béke ösvényén jár, már nincsen szükség a bűnök bocsánatáért küzdeni. Ha az ember a szellem megzavarhatatlan tisztaságát és nyugalmát elérte, már nincsen szükség a tökéletességhez vezető eszközökön elmélkedni. Ha az ember szenvedélyeitől megszabadult, már nincsen szükség harcolni ellenük. Ha az ember megismerte, hogy ez a világ káprázat, már nincsen szükség arra, hogy elutasítsa, sem pedig arra, hogy ezenkívül még más tudást is keressen.
KAL! Amikor nekem mesterem volt, azt sem tudtam mi az hogy mester, és egyáltalán, csak furcsállottam, minek is van ott az az ember... vagyis ami volt :-) Tehát nem foglalkoztam semmivel, és az Erô csak 'lerohant', szinte megtámadott, csak arra vigyáztam, el ne égjek abban a tüzben, életbe maradhassak, mert iszonyuan égetett.
Ami miatt en köztudomásuan ellene szoktam szolni ezeknek a nagy lére folyt szövegeléseknek, háát ez ebbôl fakad. Mert megtapasztaltam, hogy a megváltó erô akkor jon, amikor az ember egyáltalán nem foglalkozik a különbözô vallásokkal, semmivel. Nem ellenségeskedésbôl irtam le ezeket a dolgokat soha, hanem védelembôl, segiteni akarásból, tapasztalatból.
És bár ma már a csapból is a buddhista, iszlám, taoista vagy a keresztény eszmék folynak, de nézd csak, soha nem látott lehullás folyik! És én felelôsnek érzem magamat, bármilyen furcsán is hangzik. Csak már sokszor hullik ki a kezembôl a fonál, nem tudom hol segitsek. Ahogy irod, csak a mocsok, s hullanak a leplek. Akkor hát valóban inkább amit a buddhizmus tanit, s tekintsük káprázatnak, nem létezônek? De hiszen akkor amit gondolok vagy érzek is káprázat. Most mondd meg nekem, ebben a minden oldalról megnehezedett világban még ez is... az egyszerü ember nem esetleg belebolondulhat ebbe?
amig irsz, még irok, mert rengeteg mondanivalom van Neked. Rég várom, hogy beszélgethessünk!!!!!!
Tehát most, amikor a kontinensek szo szerint osszemosodnak, átfolyik egyikrol a másikra a kultura, az életmód, a hitek, hiedelmek, vallások és történések, most, amikor annyi információval kell birkóznia az egyszerü embernek is, most nem mindegy, hogy mit hirdet a pap, a mester, a segitô, a media és az ember, akár egy egyszerü beszélgetés folytán is. Itt vannak az eszközök... De! Amint tudod, a kevés informácio épp ugy káros mint a sok. És amirôl most szó van kozottunk, a bün megszüntetésének, lemosásának a kérdése, a tüzkeresztség, a tü fokán való átlibbenés kérdése nem is igazán az információk függvénye. Azonban! A dolog azzal kezdôdne, hogy amit tudunk, azt bátran, egyenes tômondatban merjük megfogalmazni. Amit meg nem tudunk, azt kell merni bevallani. Mert akkor minden adva lesz, amire szükségünk van...
nézd, ebben teljesen egyet értek, de ez is olyan, mint a krumpli, amíg nem láttál krumplit, addig csak beszélsz róla... a 'bűn' a zsidó-keresztény-muszlim, vagyis a tényleges egyistenhívő vallások megnevezése a lét romlására, vagy ahogy Hamvas B. írta: az ontológiai korrupcióra.
szólásom az, hogy egyes kivételes esetek a saját lábukra állhatnak, de még neked is volt mestered aki beavatott. természetesen az aktív beavatást csak te hajthatod végre, ő csak lehetőséget ad. a legtöbb ember által elérhető lehetőségek pedig a hiteles szellemi hagyományok, legyen az kereszténység, buddhizmus, taoizmus, hinduizmus, iszlám. ezek mind bizonyos szellemi befolyást közvetítenek ami képessé tesz a továbblépésre. az hogy ezt a legtöbb pap/imám/rabbi már nem tudja, hát ja, ez van, ez kérem a KAL-i juga (;-))), a sötét kor, vagy keresztény szóhasználattal az utolsó idők. a korok legmocskosabba és a szentek által meglátni kívánt, mert most minden fényre derül.
