Abban kérném a segítségeteket, hogy nyáron mennénk Izlandra magánúton jó árban találtunk repjegyet nagyon jó árban szállást viszont a kocsibérlésen ki vagyunk akadva amikor egy A kategóriás kocsira min. 200e Ft/hét elkérnek. Lenne valakinek ötlete arra, hogy ne platina árban béreljünk kocsit?köszönöm
Aki dízelautóval jön annak tudom javasolni,hogy tankoljon szinezett gázolajat Izlandiul Litud Dísilolia vagy Vélaolia .Kék szinű éa ugaynojan mint a sima gázolaj.Igaz illegális használni mert nincs az árában valami adó ezért olcsó.Most 101 korona a szinezett a sima pedig 156 korona körül. Mivel nem legális a használata érdemes önkiszolgáló kútnál beszerezni.Reykjavikban a kikötőben lehet tankolni az Orkan kútnál a Klettagardar utcában a Hekla teherautószervize mellet.Dízelautóm van és csak ezt tankolok itt kint ha tehetem. Ellenőrizni csak a közlekedésfelügyelet szokta három helyen:az 1-es úton Hveragerdi felé a hosszú parkolóban az út mellet, az 1-es úton az alagút elött ugyancsak a hosszú parkolóban,és valahol Selfoss környékén. Általában csak a teherautókat és a kamionokat szokták nézni és néha még a superjeep-eket is. Icelandgo ,ajánlom figyelmedbe.
4. nap: A napot Reykjavík kül-/elővárosában indítottuk a napot, Seltjarnarnesben. Itt a világítótorony tövében rengeteg madár fészkel., de a világítótornyot csak apálynál lehet megközelíteni. Nem tudtuk eldönteni, hogy most az apály kezdete vagy vége van, így csak távolról kémleltük a sziklákat. A 41-es út elején található Hafnarfjörður, a lávaváros. Ez Reykjavíknak egy elég nagy elővárosa, amelyik egy lávafolyamra épült. Érdekes látni a házakat, ahogy az udvaron vagy a ház előtt van egy nagy lávakupac. Van több park is, ahol pedig a megkövesedett lávatömbök között lehet mászkálni.
Jópofa volt a viking ház.
Az izlandiak büszkék a függetlenségükre, ezt örökíti meg a ház falán a korabeli kép.
Majd az 1-esre visszatérve és a kiváló minőségű 39-esre rákanyarodva eljutottunk Þorlákshöfnbe, amelyik település nem túl szép, innen indulnak a kompok a Vestmannaeyjar-szigetekre.
A 39-esen egy kicsit visszafelé haladva ráfordultunk a 42-esre, ami az első néhány km-en egész jó minőségű, utána viszont csapnivaló. Viszont izlandi viszonyokhoz képest igen forgalmas (kb. 5 percenként jött szembe egy autó). Viszont ez az út visz Krísuvikba, amely Izland híres geotermikus mezője. Szerintem nem lehet felkészülni arra a bűzre, ami ott van. A büdös az nagyon enyhe kifejezés rá. Egymillió záptojás töményen. Állítólag néha kitör egy-egy gejzír, de nagyon ritka és rendszertelen, nem érdemes ott ücsörögni és várni. Viszont a vízből kicsapódó fémek szép színesre festik a környéket. A talaj állítólag 200 C fok körüli, gőzölgött rendesen.
A 427-es úton mentünk tovább, ahol ismét eljátszották azt a trükköt, hogy az első néhány km jó minőségű volt, utána kb. 15 km szörnyű, majd pedig egy frissen felújított, kiváló szakasz következett. Így jutottunk el Grindavíkba, amelyik település legfőbb nevezetessége a sózott hal múzeum.
A 425-ös utat nem mertük megkockáztatni, bár az eleje annak is jónak tűnt, inkább kerültünk egy kicsit a 43-41-44 irányon át a híres európai-amerikai kőzetlemezek törésvonaláig. Itt van a két kontinens közötti híd, nagyjából ugyanazt tudja, mint Þingvelliri társa. Majd a 44-esen visszatérve megejtettünk egy gyors autós városnézést Keflavíkban. Sok érdekes nincs a városban, elsősorban benzinkutat kerestünk.
Keflavíktól már csak néhány km a repülőtér, ahol leadtuk az autót. Először kerültünk egyet, mert furcsának tűnt, hogy a járdán átugratva érjük csak el a leadási helyet, de kiderült, hogy az volt a helyes irány. Majd becsekkoltunk. Mindig vicces magyarokkal együtt utazni, akik kizárólag a magyart beszélik és még azt sem értik, hogy melyik pulthoz kell menni. A légitársaság természetesen a Travel Service volt visszafelé is, ugyancsak magyar személyzettel. A gép márt ott várakozott a csövön, de valamiért csak indulás előtt 20 perccel kezdődött a beszállítás, ami magyarok esetében igen kevés idő. Mindegyikük leáll tetvészkedni a folyosón, nem érdekli őket, hogy ezáltal feltartja a többieket. Így bő 10 perces késéssel szálltunk fel és az odafele úthoz képest kicsit északabbra jöttünk haza, ami valamivel hosszabb útvonalnak tűnt. Kaptunk nem túl bőséges, de nem rossz vacsorát, üdítőket és egy kisebb turbulenciát. 20 perccel menetrend előtt értünk földet Ferihegyen és gurultunk a 2/A terminálhoz, ahol még 15 percen keresztül ülhettünk a gépen, mire sikerült lépcsőt és buszokat előkeríteni. Majd újabb 20 perc a terminálban, mire megérkeztek a csomagok, elvégre éjfélkor hatalmas forgalom lehet.
3. nap: Jules Verne nyomán elindultunk megkeresni a lejáratot a Föld középpontja felé. Reykjavíkból az 1-esen indultunk ÉNY felé. Ismét áthaladtunk a tenger alatti alagúton, majd Borgarnesnél letértünk az 54-esre, ami egy jó minőségű főút. Útközben láttuk ezt a vízesést egy kis kitérővel. A háttérben látható rozoga hídon mentünk át. 2t-s teherbírást írt, de nem néztük volna ki, hogy elbír, de nem volt gond.
Az 55-ös út kereszteződése után kezdődik az igazi vulkanikus rész. Ez az első klasszikus vulkán, ami az úttól nem messze áll. Lávamezőkön át folytattuk az utat. Majd tavak mellett haladtunk el, amelyeket gyönyőrő hegyek öveztek. A felhők alja a földet súrolta. Az 56-os út kereszteződése után továbbhaladva az 54-esen gyönyőrű vízesések következtek. Az 54-esről letértünk az 574-esre, ami továbbra is jó minőségű út és megérkeztünk egy mini településre, Buðirba, ahol nagyon érdekes a tengerpart. Aranysárga homokból emelkednek ki a lávafolyamok. A következő megálló egy kis halászfalu, Arnarstapi volt. A képről is látszik, hogy milyen "remek" volt az időjárás, egy 10 perces felhőszakadást vészeltünk át az autóban. Itt látható Barður emlékműve, aki egy legendás izlandi hős. Nagyon közel Arnarstapihoz fekszik Hellnar, amelyik szintén egy kis halászfalu, döbbenetesen szép sziklafalakkal. Innen néhány kilométerre fekszik Malariff, ami gyakorlatilag egy világítótorony egy lávamező közepén. Innen vethettünk egy pillantást a Snæfellsjökullra, amelynek teteje felhőbe burkolózott, pedig ott van a lejárat a Föld középpontja felé. A nap csúcspontja Dritvík tengerpartja. Döbbenetes sziklafalak, sziklaalakzatok és egy hajókatasztrófa mementója, mindenfel szétszóródott hajóroncsok. A tábla szerint szándékosan van úgy hagyva minden, ahogy a hullámok a partravetették a roncsokat.
Az 574-esen továbbhaladva egy nehezen észrevehető (kis tábla jelzi) kis rázós mellékútra kanyarodva be lehet hajtani egy kráter belsejébe.
Következő megállónk Ólafsvík városa volt. A város maga nem túl látványos, de mögötte van egy szép vízesés.
Az 574-es út visszacsatlakozott az 54-esbe, így ezen haladtunk tovább vízesések, tengeröblök, fjordok mellett. 2 fjordon keresztül híd is átvezet, ahogy korábban az 1-es úton Borgarnesnél.
Az 54-esről letértünk az 58-as útra. Az 54-es innentől sokkal rosszabb minőségű, így a visszatérést nem arrafelé választottuk, mert már viszonylag későre járt és nem lehetett volna 90-nel haladni azon az úton, inkább csak 50-60-nal. Az 58-as út visz a Snæfellsnes félsziget fővárosába, Stykkishólmurba. Innen kezdődik az izlandi szigetvilág többezer apró szigettel, amit a monda szerint óriások téptek ki Izlandból és dobáltak a tengerbe.
Elindultunk visszafelé Reykjavíkba az 58-54-56-54-1-es utakon át. Az 56-os egy jó minőségű átkötés a félszigeten keresztül. Az tengeri alagút előtt az 51-esen (szintén jó minőségű) tettünk egy rövid kitérőt Akranesbe. Nem nagy szám település, de legalább tankoltunk egyet. Itt 2 koronával még olcsóbb is volt a benzin. :-) Az 51-esen az 1-esre visszatérve és harmadszor is áthaladva a tenger alatti alagúton megérkeztünk a szállásra.
Gyakran volt viharos szél. A bálnaöbölnél fél perc alatt bőrig áztam, mert szembeszélben kellett az autóhoz visszamenni. A Reykholt környéki, és a Selfosstól délre eső utak is alapban rosszak. De a Reykholtba vezető 518-as az kifogástalan. Reykholt egy völgyben van, onnan nem nagyon lehet kilátni, de a Barnafosstól a völgy végében ezt lehetett látni. Az irány alapján én inkább az Eirísjökullra tippelnék.
Kedves Tompus! Köszönjük a beszámolót, várom a folytatást! A képeket nézegetve még a 3-4 fok is soknak tűnik... Szél? Nem fújt el autóstól? A Reykholt környéki utak a hóolvadástól voltak gyalázatosak vagy amúgy is rosszak? Ez a medve-öböl is átverés lehet... Csak néha vetődik egy-egy példány Izlandra. Láttátok-e Reykholtból a Langjökullt? Üdv!
A reykjavíki. Annyiban átverős, hogy június előtt nem nagyon cirkálnak arrafelé bálnák. Persze korrektek, mert ha nincs bálna, akkor a következő kör ingyen van. De ki az, aki 1 hétig próbálkozik?
2. nap: Bálnalesre indultunk. Na nem az átverős hajókázásra, hanem a bálnaöbölbe (Hvalfjörður). Az 1-esen indultunk ÉNY-i rányba, majd közvetlenül a tenger alatti alagút előtt elkanyarodtunk jobbra a 47-esre. Állítólag nyáron a partról lehet a bálnákat lesni, májusban mi a vizet lestük. :-) Persze komolyan nem számítottunk arra, hogy egy kóbor bálna fel is bukkan, inkább az öböl szépségeit élveztük.
A bálnavadász központtól (ami állítólag most nem működik) lefordultunk a borzalmas minőségű 520-as útra. Először nem voltunk biztosak benne, hogy az a jó út, de amikor több személyautót is láttunk arrafelé menni, akkor sejtettük, hogy nekünk is arra kell menni. Így átvágtunk a hegyeken, gyönyörű tájakon keresztül. Kisebb-nagyobb tavak, vízesések mentén haladtunk.
A trollok földjére érkeztünk, ahol az a szokás járja, hogy ha egy kőhalomba helyezel egy követ, akkor minden gondodat otthagyod a kővel együtt. Így hát mi is tettünk 1-1 követ a kőhalomba. Majd továbbhaladva az 50-518-as utakon, amelyek már jó minőségűek, megérkeztünk a környék egyetlen nagyobb településére Reykholtba. Itt élt és munkálkodott a nagy sagaíró Snorri, akit le is gyilkoltak a fürdőjében (kis kör alakú pancsoló).
Továbbhaladva jutottunk el egy csodálatos helyre a Hraunfossar-Barnafoss vízesésrendszerhez. Leírhatatlanul gyönyörű.
Az 523-ason akartunk visszatérni az 50-es útra, de az gyalázatos minőségű volt, így inkább az 518-ason mentünk vissza az 50-esre, majd azon tovább az 1-esig és folytattuk utunkat észak felé, amelyik állítólag Izland napos fele. Amikor ott voltunk, akkor néha tényleg sütött a nap. Útközben megálltunk Bifröstben, amelyik egy kicsi lávafolyamra épült település.
Útközben már tankolni is kellett (1 liter 95-ös benzin 153ISK), majd megérkeztünk utunk legészakibb pontjára, a medveöbölhöz, Reykirebe, ahol állítólag sok jegesmedve mászkál. Ha mászkának is, gondolom télen, most csak mi voltunk jegesmedvék a 3-4 fokban.
Innen visszafordulva végig az 1-esen visszatértünk a szállásra. Visszafelé átmentünk a tenger alatti alagúton (800ISK).
Akkor következzen többek kérésére a beszámoló. Azoknak persze nem lesz túl izgalmas, akik már a felföldi utakon jártak, de számomra lenyűgöző volt ez az út is. Évente 2-3-szor indul Budapestről közvetlen charter gép Keflavíkba. Csak repülőjegyet nem jellemző, hogy árulnának az irodák, leginkább csomagban lehet ezekre a járatokra feljutni. Mi a Skandináv Utazási irodával mentünk, ahol a repülőjegy+szállás 110ezer Ft körül volt fejenként, ami nem rossz ár egy izlandi eljutáshoz. Sokkal olcsóbban az Iceland Expresszel sem lehetne eljutni, ráadásul azzal körülményes a menetrendek összehangolása is. Bár az is igaz, hogy így meg erősen kötött az időpont, illetve nem feltétlenül Reykjavíkban foglaltam volna a szállást, ha én választhattam volna.
1. nap: Indulás Ferihegyről 7:00-kor. A találkozó 5:00-ra volt meghirdetve, de egy rutinos utazó ilyeneknek nem dől be. Negyed 7 körül is még simán be lehetett csekkolni. A checkin meglepő módon 2B-n volt, ami kongott az ürességtől. Az indulás viszont 2A-ról, ahol viszont hatalmas tömeg volt, de az átvilágítás nagyon sebesen zajlott. Beszállítás időben megkezdődött és 7-kor már gurultunk a kifutópálya felé. T1 pályájáról szálltunk fel ÉNY-i irányba. A kapitány röviden bejelentkezett, elmondta a várható repülési időt. Az útvonalat kis képernyőkön lehetett követni (Prága-Hamburg-Észak-Skócia-Feröer-szk.). A légitársaság a Travel Service volt. A fedélzeten folyamatosan adtak ingyen innivalót, illetve kaptunk egy felejthető reggelit is. Az út sima volt, leszállás előtt ismét jelentkezett a kapitány, elmondta a pontos landolási időt, illetve az időjárási helyzetet (3 fok, eső). Kb. 15 perccel menetrend előtt érkeztünk. A csövet nagy sokára sikerült a géphez tolni. Mire a szalagokhoz értünk, a csomagok már ott keringtek, így már mehettünk rögtön az autókölcsönző pulthoz. A forintgyengülésnek köszönhetően az autót is az utazási irodán keresztül béreltük, mivel ugyanúgy 200€ körül volt 4 napra egy A kategóriás autó. Hazait kaptunk (Swift). Az autót tele tankkal adták át és vissza is teletankolva kellett vinni. A kulcs átvétele után fél 10-kor már robogtunk is az első napi program felé, ami a Hekla megbámulása lett volna. A 41-es útról Reykjavík szélén áttértünk az 1-esre, ahol muszáj volt megállni a 417-es torkolatánál egy fotószünetre.
Majd folytattuk utunkat a 30-32-es úton. Megálltunk a Þjorsa folyó egy zúgójánál.
Az izlandi utakra jellemző, hogy kevés az előjelző tábla, így lehet gyakorolni a tolatást. :-) Így jártunk a Hjálparfoss megtekintésével is, ugyanis a folyón átívelő híd előtt kell letérni. Ami az emberben csak a folyón átérve tudatosul, amikor a szeme sarkában bevillan egy tábla. Egy rázós földúton a főúttól nem túl messze van a kialakított parkoló, ahonnan kiépített lépcső visz el a vízesésig, ami gyönyörű. A körülötte lévő sziklaalakzatok nem kevésbé.
A 32-es út rövidesen becsatlakozott a 26-osba, ami első találkozásunk volt a borzalmas minőségű főúttal, ami jellemző az izlandi úthálózatra. A 32-esen sem volt az az nagy csúcsforgalom (kb. negyedóránként 1 autó), a 26-oson viszont még a jó részen sem találkoztunk senkivel sem.
Kisebb kitérőt tettünk a Þjófafoss felé. 2 villanypásztor leküzdése után le is jutottunk a folyópartra.
A célból, a Heklából az alját láttuk. Valamerre erre kellett lennie, de az alacsony felhők miatt nem sok látszott.
Majd visszaértünk az 1-esre és elindultunk Selfoss irányába. Útközben megálltunk az Izland legbővizűbb vízeséseként jellemzett Urriðafossnál, ami a 302-es útról érhető el.
Utunkat a 302-305-ös utakon folytattuk, ahol 500m jó minőségű utat 3km kátyúhalmaz követett felváltva. Az óceán partjára leérve láthattunk Izland első beton világítótornyát, amit a reykjavíki templom ihletett.
A tengerpart errefelé a lávafolyamoktól lagúnás.
Majd a 34-es úton, ami már jó minőségű elértük Selfosst, amiről a Lonely Planet, mint "ugly city" emlékezett meg. Hát nem is valami elbűvölő város.
Az 1-es úton visszatérve a nap végére maradt a szállás elfoglalása Reykjavíkban, ami a Hotel Cabin volt, ahol a deluxe szoba olyan, mint máshol a normál.
Icelandgo, ha olvasod... ma rákattintottam egy kurucinfós hírlinkre, és meglepődve láttam azon a gyalázatos oldalon, hogy van egy kis reklámcikkecske rólatok. Nem írnak hozzá szerzőt, de azt sem, hogy reklám. A Honlapok című rovatban van. Remélem, csak valamelyik tetűnek tetszik a dolog, azért tette be, nem pedig neked van hozzá személy szerint közöd.
Az árakat meg lehet nézni, bár nem könnyű értelmezni a honlapot :-) a régieket nem tudom, de biztos lehet információt szerezni róluk fórumokból (akár innen is), és így összehasonlíthatod.
Hm... a Cinton kiírtak nemrég egy május végi izlandi utat, amikor hajóval kiviszik a kisbuszt, és repülővel jönnek vissza. Csodálkoztam, hogy hol a többnapos várakozás. Most, hogy fölvetetted, megnéztem a Smyril oldalát, és tényleg... úgy látszik, Norvégiából és Skóciából nem jött elég utas, akik miatt érdemes lenne a kitérő. http://www.smyril-line.com/SAILING_SCHEDULE.aspx
Szia. Azt mondod ez a Cinto út betelt ? Én is leveleztem a Kazal Ervinnel egy ideje, azt mondta fenntartja nekem ezt az egy helyet legkésőbb ápr. 22-ig. De akkor rácsörgök, mi a helyzet.. Ezek szerint lehet lekéstem.
Tudd valaki Mio alapú navigációs térképet (2008as frissités)? Sajnos az én GPSem (bár látható, hogy feltöltötte a térképet) nem mutatja, mert az utolsó leszedhető frissités az 2006os.
Jövő héten csütörtökön 4 napra (tehát 23-24-25-26) mennénk Izlandra. Betegség miatt nem tudunk elutazni. Erről az útról lenne szó: http://www.skandinavia.hu/travel_191?cy=is Ha valakit érdekelne az út, írjon mailt (s4tch, freemail), megegyezünk.
Mail érkezett, fejlemények vannak: gyűlik a nép rendesen, már 7 ember jelentkezett, 1 hely van még szabadon. Ha esetleg érdekel valakit, lehet szólni :-) Kisebb változások a Cinto honlapján kiírtakhoz képest (ott még nincs update): időpont 06.21-07.01 (ez el volt írva, a leírás 11 napról szól, miközben 06.21-07.02-t írtak), a repülőjegy sajnos megdrágult, jelenleg 106 ezer, viszont az ezen felüli 213 ezer lement 205-re; és kicsit megkavarodtak a repülések (de legalább Bécs helyett Bp. van): oda – Bp. (15:35) – Koppenhága (átszállás) – Keflavik (22:25, helyi idő szerint) vissza – Keflavik (07:00, helyi idő szerint) – London-Gatwick (átszállás) – Bp. (20:15) Emiatt az első és utolsó nap picit átalakul.
A gázolajról: nekem valódi gázolajnak tűnik. Büdi és olajszerű. Mi TD Toyotákat (Landcruiser) használunk, de sok D4D meg hasonló nagynyomású szerkezet is fut errefelé. Szerintem már nem mennének, ha nagyon gyatra lenne a gázolaj.
Ha esetleg valaki éppen itt van Izlandon mint turista, és szeretne jönni egy 2 éjszakás / 3 napos Izland déli part túrára, akkor siessen, mert Hétfő reggel 10 körül indulunk a Fósshotel Barón (Reykjavík) parkolójából. Egy, max. 2 személy fér be. Szállás megoldva (Kirjubaejarklaustur). go@icelandgo.com +345 6937173
Stopposokról: az izlandiak általában csak megbámulják őket, de nem veszik fel. Turisták bérautóval, és MI (icelandgo team) biztosan felvesszük az út mellett várakozó hátizsákosokat.
Kempingekről: általában 2000 korona körül van. Azért van telefonszám, mert fel KELL hívni. Csúcsszezonban (Júni-Aug) nyitva van, egyébként vagy totál zárva, vagy csak kérésre (telefon) nyitják ki. A nyitják ki = hozzáférsz a konyha-fürdöszoba részleghez.
Stoppos lányokat gyakran lehet látni, még egyedül is, legutóbb egy svájci csajszit vettünk fel - szuper jó fej volt.
Üdv, hát én még nem autóztam túl sokat Izlandon, max. stoppal, de a benzinkutakon volt rendes diesel üzemanyag. A Felföldön Kerlingarfjöllnél láttam rendes benzinkutat, ott volt mindkét féle üzemanyag.
Köszi a kimerítő leírást! Eljutattam az illetékesnek:D Hála az égnek az utat nem én tervezem meg, hanem a navigátor:) Én csak sofőr leszek, és ámulóutazó:)
Talán tényleg tudsz segíteni! A kocsi diesel üzemű, és halottam olyan pletykákat, hogy odakint ezeket nem szeretik! Az érdekelne, hogy a benzinkutakon vannak-e normális diesel üzemanyagok? Nem szeretném ha a kocsinak ez miatt lenne bármi baja is.
Majd továbbhaladva az 50-518-as utakon, amelyek már jó minőségűek, megérkeztünk a környék egyetlen nagyobb településére Reykholtba. Itt élt és munkálkodott a nagy sagaíró Snorri, akit le is gyilkoltak a fürdőjében (kis kör alakú pancsoló). 
