Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Lehet hogy valakinek Káin és Ábel a tér és az idő szimbólumaként lett felhasználva, számomra semmilyen dimenzionális megkülönböztetésre nem utalnak. Az eredendő bűn a dimenziókhoz képest talán kézzelfoghatóbb szimbólum, de az eredendő bűn továbbvitelének, öröklődésének hamis elméletére Ábel az első cáfolat, aki nem követett el bűnt.
Ami egyébként valami féle megértést nyűjthat a Káin történetben az pont nem az eredendő bűn, nem valamilyen dimenzionális kifejezés, hanem az ő cselekedeteik, amely például abban válik szét, hogy Ábel minőségi választékot nyújtott ajándékba, Káin pedig hozzávetőlegeset. (Amíg Ábel a juhai első fajzásából és kövérjéből választott, addig Káin valamit összeszedve a föld gyümölcséből odatett)
Amely magyarázat nem teszi meg ezeket a kiindulópontokat a vizsgálata tárgyának, nem valószínű, hogy helyes következtetéseket fog produkálni.
Látnék némi különbséget a világ és az anyagi világ között. A világ egyáltalán nem megvetendő valami, mint ahogyan azt sok bölcs - köztük Pál - szeretné beállítani.
Anyagi világ szerintem az a kezelési mód, ahogyan a világ dolgait mi emberek másképpen értékeljük, és például egy felhalmozás vagy hatalom fenntartásának tükrén keresztül ítéljük meg.
Nem minden kezdet paródia. Valahogy el kell kezdeni a keresést, és a paródia nem annyira a keresésen, mint inkább a felkínált lehetetlen választásokon múlik.
ja hát az nem lehet..?? hogy ez a test dolog egyáltalán az anyagi világra utal...
csak még maga Pál is le...lett fordítva:-)
nemtom ....nem olyan könnyű a jónéppel megértetni hogy legalább annyira lélek ne adj isten szellem mint test, ha nem inkább az, stb.
szerintem a legnagyobbat ott tévedte hogy kell szép egyház ha jól tudom, ami leosztja az igét...holott Jézushoz a keresők mentek....- leszámítva a tanítványokat, de abból csak 12 volt:-))))) - nem pedig fordítva
szóval ha a mester megy a tanítványhoz - akár mint egyház - azt eleve megette a fene
Az őrült mizéria a kívánságok körül éppen olyan természet ellenes, mint bármilyen testi tulajdonságod, mondhatnám adottságod ellen lázadni.
...a Mester elég jól helyre tette a kívánságait, mely belső útjáról! azonban nem szólnak az evangéliumok...aztán rögtön vállalkozott vki hogy ezt elmagyarázza
stb. szerintem már sokszor felmerült....aki magától nem keres...az nem talál mondjanak neki bmit
az meg úgy teszünk mintha keresnénk istent....az már egyenesen paródia...
A lemondás célja nem az önfegyelem (ahogy Pál a test kívánságainak megfeszítésével akar példát mutatni és célba érni), hanem a roszz döntések elkerülése.
Hogy egy testi betegség öröklődik amelynek kihatása van a lélek folyamataira, az nem egyenlő a bűn öröklésével, amiről a biblia beszél. Ráadásul ezek a pszichiátriai említések elég speciális esetek, nem húzható rá olyan folyamatokra, amelyek gyökerei az emberi tudatlanságban és az érzéketlenségben rejtőznek és nem a genetikai vonásokban. Például Ádám és Éva két fia közül az egyik ártatlan a másik gyilkos lett, és ezek a vonások bármilyen családban szintén nem a szülőktől való öröklődés következményeiként jelennek meg.
A bűn azonban éppen azért személyre szólóan megítélhető, mert személyre szólóan felelős mindenki az elkövetéséért. Senki nem mondhatja, hogy mentségemre szól az, hogy már az apám is azt cselekedte. A bűn valójában az ember és körülményeinek kölcsönhatásából születik, amikor összeütközéseink okait nem értjük meg, kezdetben hibás döntésünkkel alapozzuk meg későbbi vétkeink születését.
Először az anyagi javakat többre kell értékelnünk az ember életénél ahhoz, hogy az anyagi javak miatt az ember élete ellen lépjünk fel.
Ahhoz tehát, hogy elejét vegye valaki a vétkei szaporításának, a gondolkodásmódját kell felülbírálni. Mert ha felfogásán változtat, értékelése is változhat, ha értékelése változik, másképp dönt és cselekszik.
Jézus amikor a megtérésről beszél, a felfogásunk változásáról beszél, amelyben az alapvető értékelési módszereink kerülnek bírálat alá. Ezért olyan fontos a tanítás, amely lehetőséget nyújt az értékek, folyamatok, és eredmények sokkal több szempontból való átvilágítására, mint azt egyébként az életben gyakoroljuk.
A kereszténység pont ezt felejti el, és a tanításai célja inkább a másik feletti uralom megszerzése, függetlenül attól, hogy az illetőnek a végén csak leírt, isteninek nevezett szabályoknak kell engedelmeskednie.
Az őrült mizéria a kívánságok körül éppen olyan természet ellenes, mint bármilyen testi tulajdonságod, mondhatnám adottságod ellen lázadni. Valahogy a testnek is értésére kell adnia, hogy mire van szüksége, de mi tudunk felette parancsolni, félre tudjuk vezetni, sőt félre is tudjuk érteni.
Viszont értelmes beszélni a kívánságok teljesületlen, ferde vagy túlzott teljesítése kapcsán felmerülő problémákról, amelyek közé be lehet sorolni a függést, a betegséget, de az elégedetlenséget is, amelyek születése azonban sokkal összetettebb, hogy kialakulásukért egyedül a kívánságokat tegyük felelőssé.
Akármilyen filozófia (nem csak Pál hibás elmélete, amelynek gyökerei a hellén filozófiában, ezen belül Platonban és nem Isten tudomáynában rejlik) a testi dolgokban kárhoztatván a problémákat elfelejti említeni, hogy ezek igazi gyökere valójában a sötétség lenne, ami szépen megrajzolható az értelem és érzelem korlátozásaiból.
És én pont ezeknek a korlátozásoknak a természetét és keletkezését fontosabbnak tartom megérteni, mint egy olyan életjelenség elleni harcra vegyem rá az embert, mint például hogy a kívánságait tanulja meg regulázni.
Ugyanis nem a kívánságok születése okozza a problémákat, hanem azok teljesítésének ártalmas vagy ártalmatlan módszereivel vannak a bajaink. Ez pedig gondolkodásunk értetlensége, vagy érzéstelenségünk folytán alapvetően befolyásolódik.
mert Pál börtön büntetést szenvedett Jézusért, akkor biztosan igaz amit kitalált.
hahaaa...ja csak gondolkozni ne kelljen neki....mert olyat nem is tud..főleg ha még nem volt rá szükség mert anélkül is okosnak van elkönyvelve
"Már a fiú nem viselhette az atyja vétkét"
itt a szó szerinti értelmezés miatt félreérted szvsz....arról a tudásról van itt szó amit azóta a pszichológia is felfedezett ...nem esik messze az alma a fájától...lelkibeteg stb szülőnek lelkibeteg gyereke...ez pl a pszichológiában lényegében törvényszerű!!!!!!!
Mt 5,14
Tivagytokavilágvilágossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.
nincs tőlünk kizárólag elkülönültnek hitt Jézus, aki elegedje:-)))) mint már említettem vala
Az evangélium sem nem törvényeskedés, sem nem önigazolás, hanem az igazság és szeretet tanítása és annak bizonyítása. A törvényeskedésről tudni kell, hogy a törvény a bűnök büntetésére adatott, tehát csak úgy lehet az újszövetségből törvényeskedést faragni, ha valamilyen kárhoztatási elvvel párosítod. Pont Pál lép ilyesmivel fel, mert miközben a Mózesi törvény alól fel akar szabadítani a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvényét vezeti be. Az pedig a hit törvénye, amely az engesztelő áldozaton keresztül törli el az ember büntetését. Azonban Pállal ellenkezve, nincs sem a léleknek sem a szellemnek törvénye, ami szerint kárhoztatni kell az atyánkfiait, hanem abból csak az élet megértése és az igazság megcselekvése származik. Mint az emberi elme határtalan, mindenből faraghat törvényt és ezzel kezdhet törvényeskedésbe, de ez az evangélium meg nem értését jelenti. A szeretet nem törvény, hanem erő, ha kárhoztató ítéletet faragsz belőle, törvényeskedésbe kezdesz. Másfelől. Ha mindenképp ítéletet hirdetsz, akkor nem hirdetsz bocsánatot. A kérdésre, hogy Isten megbocsát-e? Igen megbocsát, pont ezt hirdeti az evangéliumban Jézus. Ha pedig megbocsát, akkor nincsen ítélet, sem valaki másnak a helyetted való megbüntetése. Mert az irgalmasság az Isten igazsága, nem pedig az ítélet, amit Pál átruházással akar elkerülni, a máson való betöltésen keresztül Jézusra. Maga Jézus azt tanítja, hogy Isten megbocsát, ha te is megbocsátasz. Az pontosan ugyanaz, ha te elengeded mások vétkét, akkor Isten is elengedi a te vétkedet. Törvényeskedésnek hangzik? Akkor rosszul van felfogva, mert Jézus tanításából nem az ítélet, hanem a megbocsátás hangzik el. Ezzel szembe lehet helyezni Pált, mert leveleiben azt mondja, hogy helyetted Jézus szenvedte el a büntetésedet. NEM. Jézus még az imádkozásban is azt tanítja, hogy "bocsásd meg, a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" De a keresztény írástudó vele szembehelyezkedve a megváltást tanítja, mert Pál börtön büntetést szenvedett Jézusért, akkor biztosan igaz amit kitalált. Jézus pedig meghalt azért, hogy az Isten bocsánata az ő tanítása szerint hirdettessék. Törvényellenes volt már az ószövetségben az, hogy valakinek a büntetését más valaki viselje el. Már a fiú nem viselhette az atyja vétkét, hogyan viselhetné valaki idegen más? Kifejezetten meg lett mondva, hogy csak az a lélek haljon meg, aki vétkezett, az ártatlant a gonosszal együtt meg ne öld. Jézus is ennek szellemében tanított, és a bocsánat pont arról szól, hogy elengedi a büntetésed, nem pedig átruházza. Büntetés átruházásáról pedig egy szó nincs az evangéliumban, pedig ha Jézus azért jött, hogy a mi büntetésünk terhe rá legyen ruházva, illő lett volna legalább egy szóval ezt megemlítenie. A bűntől való szabadítás azonban igaz. Csakhogy annak alapja a mi megtérésünk, nem pedig körmönfönt, helyettünk levezetett haragok eltüntetése.
Jó helyen kutakodsz. Végül is pont az a kérdés, hogy valaki a habos tortáért mennyire adja el magát, vagy mennyire használ ki mást, vagy sikerül különféle ártalmak nélkül megoldani a dolgot.
Szóval én ezt tartom fontosabb kérdésnek, mint hogy a kívánságod egész nap űz, vagy csak fél nap, vagy egyáltalán nem.
Az az őrült felhalmozási láz, amelynek jellemző alapja a kívánságaink jövőbeni fedezése, ésszerű tevékenysége annak az embernek, akinek a szabadsága a magántulajdonához van kötve. Ha ezt a jövőben is bizonságot nyűjtó fedezetet csak a felhalmozással lehet elérni, akkor a felhalmozás válaszútjai adják az igazi kötöttséget, vagy rabságot, példál az a robot, aminek béréből képes lesz kívánságainak kielégítését a minél távolabbi jövőben is biztosítani.
Nem az a rabság, ha valaki az orosz krémtortát imádja dupla habbal enni. Az a rabság, amit ennek fejébe napi kényszerűséggel köteles megtenni.
A kívánságok kielégítéséről általában az szeret lebeszélni, aki el akarja tőled venni azt, ami neked élvezetet nyújt.
Nem a kívánságok mértékével nő egyenes arányosan az ember rabsága. Sokkal erősebb rabsága az embernek az, ami a félelmein keresztül uralja.
A kívánságok a teremtett természet normális velejárói, értelmetlen dolog annak rabságáról beszélni, mint ahogy értemetlen a fejünk, vagy tagjaink rabságáól beszélni, mivel mind eleve adottak. A túlzás vagy mértéktelenség okai tárgyalhatók, de a kényszeres fogyasztás oka sohasem magában a kívánságban rejtőzik. Ha az emberi szervezet minden szerve lehet beteg, akkor az a kívánságok egészségtelen irányával vagy mértékével együtt is jelentkezhet.
A test nem börtön, mint ahogy Pál apostol és egyéb különböző vallások szeretik beállítani, sem az ember nem a kívánságai rabja. A test ebben a világban életünk kifejezésének és a világ megtapasztalásának igen kiváló eszköze, annak megvetése csak valamilyen külső szellemi vagy emberi hatalom alá vetés manipulációjának eredménye lehet.
A szellemi és lelki élet területén sivár tevékenységet tapasztaló ember persze a kívánságok kielégítésében talál többnyire egyedül örömet. Ez nem a kívánságok hibája, hanem a szellemi vagy lelki élet ürességének a hibája.
Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentõl: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak
Ebből a Páli gondolatból kiindulva is látható a különbség Jézus tanításai és Pál elképzelései között. Amíg Jézust azért feszítik meg a vallási vezetők és az írástudók közös erőfeszítéssel mert Jézus tanításait a közrendre és a társadalmi életre veszélyesnek találták, addíg Pál képmutatása ezt már nem merte megkockáztatni. Amikor Jézus még Isten akaratának megcselekvéséről beszél, Péter már kérdőjelesen veti fel a kérdést: "Istennek kell inkább engedni hogysem, embereknek", Pál már megfordítja az egészet, "Minden lélek engedelmeskedjen a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság csak Istentől", mondja. Pál egyáltalán nem értette meg azt az egyszerű tényt, hogy hatalmasságokat mi emberek állítunk fel, fegyverrel, hazugsággal, hitetéssel, minden eszközt latbavetve, hogy az emberek felett irányítást vehessenek.
Semmilyen hatalmasság nem az Istentől származik, ezért a nekik való engedelmesség igen csak feltételes lehet. Isten semmilyen kizsákmányoló, elnyomó hatalmat nem varr az emberek nyakába, annak felelősei mi emberek vagyunk, akik erőt adunk a hatalmuknak anyagilag, politikai és vallási igazolásilag egyformán. Pál óember ellenessége pontosan annak felismeréséből származik, hogy az az ember, aki saját magával való harccal le van kötve, az nem képes igazságtalan, istentelen hatalmak ellen harcolni. Megfordítva a kérdést, a világi hatalmaknak azért tetszett meg Pál filozófiája és nyerte meg támogatásukat, mert ez a kihasználható tanítást igen értékelték benne. Keresztény írástudóink pontosan ugyanúgy nem értette meg Jézus tanításait, ahogyan azt Pál apostol nem értette meg. Hiába hivatkozik mindenki Pál szenvedéseire, amikor az egész igemagyarázat végeredménye pontosan annak a felső hatalmi véleménynek az eloszlatása lesz, hogy az igazságtalan állam ellen á nem harcol az evangélium, hanem csak az óember testi kívánságai ellen. Tehát Pál egyáltalán nem az evangéliumért szenved, ha ezt a célját meglátjuk, hanem pontosan az általa kitalált óember elmélet elfogadtatása mellett.
Pál levele Filippi 1,18:
De mit számít ez? Az a fő, hogy minden módon, akár színből, akár szívből, Krisztust hirdetik. És ennek örülök.
Az idézett mottó kifejezetten nem az evangélium mottója, hanem Pál kémutatásának az elsőrendű kifejezője. Feljogosítja a továbbiakban minden képmutató, embereket kihasználó vagy szándékosan megtévesztő igehirdetőt arra, hogy bármilyen indokkal prédikálja a Krisztust, holott az evangélium hirdetése csak a tanítványok dolga lehetne. Pálnak eszébe sem jut, hogy útját állja az ennek nyomában járó sokkal rosszabb hitelrontásnak, mert a hitelesség nem az igazságon nyugszik nála, hanem egy kegyelemből elképzelt elfogadáson alapszik. Abban természetesen nem jétszik szerepet, hogy szívből vagy színből prédikálják a Krisztust, hiszen a cél nem az igazság kiderítése, hanem a hívők számának szaporítása, ami elengedhetetlen feltétele egy világra szóló új (egyházi) hatalom kialakulásának. Nem mondom, hogy sikertelen volt áldozatvállalása, hiszen a nyomában járó egyházi hatalom évszázadokig sújtotta elnyomásával európát, később pedig világraszóló befolyásra tett szert. Írástudóink még ma is képtelenek megtenni, (vagy szándékosan mellőzik) észrevételeiket annak vonatkozásában, hogy a kereszténység ma éppen úgy a kizsákmányoló és elknyomó állam erkölcsi támogatója, mint annak idején Pál lett a római hatalomnak. De ma ugyanúgy, mint akkor, csak a romlottság erkölcsi igazolását fogja szolgáltatni, nem pedig az evangéliumot.
Pál önmagát a tanításaival teszi apostollá (a cselekedetekben senki nem hívja őt apostolnak!), és ebben (tanításaiban)valóban újat hoz. Éppen ez egyben a tévedése forrása is. Nem Jézus tanításaira épít, hanem Jézus kereszthalálára, és ebből készít egy megváltás elméletet meg egy feltámadás szerinti életben való járás elméletet.
Mindkettőnek tévedés az alapja, jól megfogalmazható gyökerei vannak a zsidó vallásban (a bűnökért való áldozat filozófia) és a hellén filozófiában (test és szellem ellenségeskedése), de nem Jézus tanításaiban.
A kereszttel együtt senki nem tud úgy meghalni, hogy utána ebben az életben a feltámadás szerinti életben járjon, ott van erre az a pont az ember életében, amikor valóban meghal. Jézus tanításai éppen ezért csakis ebben az életben megcselekedhető beszédeket tartalmazza. Vélhetően ott értette Pál félre a feltámadás szerinti életet, hogy hallott a szellem szerinti életről, amit ő mindenképp a túlvilági jelenségek közé tudott sorolni, hiszen szellemek csak a túlvilágon vannak. Holott a szellem szerinti élet nem túlvilági esemény, Jézus pont ezt igyekezett megvilágítani, amikor az igazság és a szeretet jelentőségéről beszélt. Sem Jézus sem Isten nem várja azt el, hogy a majdani feltámadás szerinti élet szerint a halálunk előtt próbáljunk meg járni. Ez valami olyan balga elvárás, mintha egy gyerektől elvárnánk, hogy úgy gondolkozzon és viselkedjen, mintha már 60 éves felnőtt lenne. Pál nem gondolkodó, hanem írástudó fajta volt, ezért nem is igen járt utána egy vélemény igazságának. Mindent hit által elfogadott, aztán mindenkivel hit által elfogadtatni akarta. Csakhogy ez súlyos hiba, mert a tévedések így kiszűretlenek maradnak.
A vitákban és beszélgetésekben nem mindenkinek egyformán van igaza, hanem mindenkinek annyira van igaza, amennyire a tapasztalatok vagy a tények bírják igazolni. Ezek nem fekete-fehér kérdések, hanem az élet legsokoldalúbb területei merülhetnek fel témáiként. Lehet belőle csinálni fekete-fehér verziókat, de akkor tudni kell, hogy azok leképezett verziói a témáink színességének, különben félreértés születik.
És mint mondtam, hadakozás többnyire félreértéseinkhez való ragaszkodásaink miatt van legtöbbször.
