Kedves Olvasók! Erről a szőlő fajtáról szeretnék több információt megtudni, hogy milyen fajta?! Mert én úgy kaptam az alanyt, hogy CS30. Milyen fajtából hozhatták össze? A birotokomban lévő információk alapján direkt termő, későn érő, 18-20fokos, rezisztens típusú, úgy tudom hogy államilag nem elfogadott, megfelel csemege szőlőnek is.
A magyar bort méltánytalanul alul értékelik már ott is ahol az megterem... és nem az ára de nem is a minősége miatt.
Nem biztos, hogy a teszkóshulladékot vásárló és valóságsókat néző és a klotyópapírnak is gyenge újságokban zsékategóriás percemberekről mint sztárokról képeket nézegető (mert az olvasás már rég nem megy) népnek azzal teszel jót, hogy kiszolgálod az igényeit.
Bortémában az istenadta népnek való megfizethető és szőlőből készült borok létezését nem a Ráspin kellene számon kérni, hanem a vargaboron és a hozzájuk hasonló vámszedőin a szegénységnek.
Elolvastam a cikket és elgondolkoztam. Vajon hány embert hozhat lázba az a hír ma Magyarországon, hogy rövidesen Michelin csillagos étteremben ehet, és ihat kevesebb mint 1 kg. tőketerhelésű szőlőből készült bort (talán több tízezren is lehetnek + a sznobok). Kár, hogy az árakról nem nyilatkozott.
Bámulatos milyen hódolattal adózunk a világ, no meg Magyarország egyre gyorsuló kettészakadásának. Kíváncsi lennék rá hányan isznak ma nálunk előbb említett minőségű, illetve kannás bort. Ez egy kicsit olyan, mintha a legmodernebb fegyverként a lándzsát ismerő beduinok között lézerkarddal üzletelnénk. Elismerem van ebben egy kis demagógia, de mi, akiknek ilyen természetű kérdésekről van szerencséje értekezni és minőségi bort inni, ne hagyjuk elenyészni az empátiánkat sem.
Ps: Természetesen egyet értek azzal, hogy a magyar bor méltánytalanul alul értékelt a világban és ez nem fog magától megváltozni.
Egyetértek, muszáj kisérletezni. Ráadássul a régi filoxéra-vész előtti fajtákban még több lehetőség van, mint amit eddig a magyar borászat kihasznált. Gondoljunk Horvátországra, ahol nem a világpiacra figyeltek, hanem az ősi fajtáikat vitték tovább, és a túristáknak értékesítik (Babic, Dingac, stb) Mondjuk én is egy ilyen régi fajtát csócsálgatok: Kék Cilifánt, valószínűleg a cirfandli kék változata. De mondok egy másikat is, aminek újra lenne létjogosultsága: Fekete leányka.
Mindemellett Mo speciális helyzetéből fakadóan nem megvetendő állandó új világfajtákkal való kísérletezés sem, azt hallottam, hogy a Dornfelder például igen jó bort ad itt.
A Merlot-nak a gyógyászatban is lenne komoly szerepe, tehát e terjedése igen indokolt.
A már leírt direkttermő fajták, amelyből ráadásul az Otelló és az Izabella a vizsgálatok szerint "ártatlanul szenvedett" is piacképesek lehetnének, ha lenne igazság a borpiacon. De miről is beszélek, a feketepiac gyöngyszeméről van szó.
Valóban a művelődésmódok különbözősége meglepő eredményt adhat, pl néhány fajta gyalogművelésben lekőrözi a kordonost. Az elöregedett szőlőt nem kivágni, hanem átoltani vagy megújítani kellene.
Lalá kifejthetnéd a korábbi válaszodat, hogy "nem logikus", mert tényleg nagyon érdekelne.
Nekem az Olasz rizling most volt 3 éves. 1,10x1,80 térállású kordonon van, ahol az alsó vezetőszál 90 cm-en van, amire az egyéves vesszőt vízszintesen fektetem.
Ezen a módon szüreteltem idén 21,5 MM fokos termést október 3-án. Az eddigi legjobb borom talán...
Huhh, lehet, bár leginkább a burgundi dolgokról szoktam olvasni és ott Royat Cordon-nak nevezik a karos-csapos művelést, a szálvesszős Guyot-val szemben. A pont egy méter akkor mi: magas vagy közepes?
Muszáj kísérletezni. Egyszerűen nem teheti meg manapság szerintem egy élvonalbeli minőséget megcélzó pince, hogy a babérjain üldögéljen. Ahhoz, hogy 2012-ben palackba töltsünk egy új és érdekes bort már 2006-2007 magasságában meg kell mozdulni.
Az is biztos, hogy a hagyományosnak tartott fajtákkal kapcsolatos kutatások a fasorban sincsenek. Vannak ortodox, elefántcsonttoronyból frankómegmondók akik úgy gondolják, hogy tudják milyen is egy-egy fajta jellege, aztán van botránkozás amikor egy kisebb terheléssel, más feldolgozással egészen más bort ad egy beskatulyázott fajta. A Somlón például a Juhfark nem is olyan régen még csak engedélyezett fajta sem volt :) Abszurd, nem?
Amúgy szerintem is megvan annak a varázsa, hogy 10-20 féle bort tudsz kóstoltatni a pincében :)
A kordon a sorművelést jelenti, a magasművelés az 1 m-nél magasabban lévő tőkefejet. Amit leírtál, az a Lens Moser osztrák szőlészről elnevezett művelésmód. :)
Ha nem baj, kérdeznék még: a Guyot művelésnél te vízszintesen fekteted el a szálvesszőt, vagy a vezetőszál alatti dróthoz kötöd le?
"más észrevételem pedig az, hogy nem lenne egy kicsit elaprózva ez a telepítés szerkezet?"
Mit tegyek ha sok kedvencem van és csak egy életem? Szeretek kísérletezni. Most is, a valóságban, 2 hektárról kb 12-féle bort tudok mutatni a pincében, és általában értékelik az emberek ezt a változatosságot és elfogynak a borok. Persze, amint az látható is, ez nem azt jelenti, hogy ne lenne fontos, hogy legyen 1-2 meghatározó "zászlósbor" fajta.
"... én nem is állok rosszul a 1,2x2,4 térállásnál kb 3 kg/ töke terheléssel!" amit cirfandliának írtam, abban részben benne van a válasz, amit erről a kérdésről gondolok. Szerintem ha a legjobb bor a cél, akkor másfél kiló a plafon. Afölött én úgy tapasztaltam, semmiképpen nem lesz az a tömör szerkezet, ami egy kiemelkedő bor alapvető jellemzője. Szé, élvezetes bor előfordulhat akár 4 kilós terheléssel is, csak ahhoz már szvsz kell a jó fajta, jó évjárat, alacsonyabb terhelésnél sokkal kiegyenlítettebb a minőség.
1x1 m-es bakművelés lenne. Itt is átlag 50-70 deka/tőkével számolok, de ha látom hogy nem elég vitális a szőlő vagy nem elég jó az érés, akkor persze majd reagálunk és még lejjebb megyünk a terheléssel. Burgundiában ilyen sűrűség mellett a legjobb termelők átlag 25-40 hektóval számolnak hektáronként, ez kb 40-70 q/ha lehet, ami 40-70 deka/tőke. Ott ez bevált.
Tudom hogy nem tudományos a hozzáállásom, de én sokkal meghatározóbbnak érzem a minőség szempontjából a tőketerhelést, mint hogy milyen emellett a térállás. Tehát hogy hektáronként mennyi szüretelünk, az jóval kevéssé érdekel, mint az hogy tőkénként mennyit. Inkább mindig úgy fogalmazok, hogy ritka térállás mellett luxus ilyen alacsonyan terhelni, a földterület kihasználás szempontjából. De nálunk egyelőre nem a földárak a fő költségtényezők.
De biztos egy bizonyos sűrűség fölött igaz amit leírtál, majd meglátjuk. Bár Burgundiában a top termelők a leírt terhelés mellett legtöbbször csak egy kis komposzttal szoktak tápanyagot pótolni. Meg, mivel nagyon meredek a fekvés, mindenképpen állandó gyepesítés lesz.
Ja bocs ez lemaradt. ahogy írtam is magasKORDON tehát van egy vízszintes kar amin rövidcsapokat hagyok, egy rügyesekre metszem ezeket. Bár pont most gondolkodom hogy az Úrrátesziben, ami kifejezetten hűvös dűlő, visszatérek a Guyot-ra, mert az hamarabb fakad kb 1 héttel és talán hamarabb lesz érés is.
Átlag 7-10 hajtást és ezeken átlag 6-7 fürtöt. Meg levágom a nagyobb fürtökről a mellékfürtöt is (billing), illetve előfordul hogy fürtöt is kettévágok(a végeit le), bár ez inkább a kékfrankosoknál jellemző.
Hát igen, előttünk nem volt 5-10 generáció aki kitapasztalta volna hogy mik muzsikálnak legjobban...szerintem a magyar borászatnak kötelező a folytonos kísérletezés, persze lehetőleg a hagyományos értékeink újrafelfedezése mellett.
Hmm, ez a tőketerhelés terved az 1m2 tenyészterületű tőkékre sokkal nagyobb mint a jelenleg követett 0,5-0,7kg/tő a 3- 4,5m2 (?) területen. Tehát te le tervezel szüretelni ha-ént 70 mázsát; most meg szedtek 20-30mázsát? nem ellentmondás ez? Ilyen mértékű "betakarításnál" nem úsznád meg a tápanyag utánpótlást, nem beszélve a beérési kérdésekről. Bakra gondolnád a 10e tőkét ha-ént? kordonon sztem olyan alacsonyra kéne hagyni a sorok magasságát hogy ne árnyékoljanak ami nagyon a lombfal kárára menne és az meg a cukorgyűjtést befolyásolja. művelést 1 m-es sorközökben hogyan terveznéd? vagy fél méteres tőtáv és 2m-es sorköz?
Érdekes cikket találtam Ráspi-ról a HVg-ben. Az elmult idők szenvedélyes vitáira jól rezonál ez az írás, ezért a linkjét ide rakom, hátha mások is találnak benne megszívlelendőt.
"Amikor azt mondom, hogy nem használok kisegítő anyagokat a borkészítés során, akkor azt sokan sértésnek veszik, pedig én ezt egyáltalán nem szánom annak. Mivel engedélyezett anyagokról van szó, mindenki saját maga dönti el, hogy ezeket használja-e vagy sem. Van, aki terméknek, van, aki vallásnak tekinti a bort. Mi az utóbbihoz soroljuk magunkat. Mindegyiknek megvan a helye a piacon. S remélem, hogy mindannyian azon dolgoznak és dolgozunk, hogy méltó helyére kerüljön a magyar bor úgy, mint külföldön és hazánkban is."
Ja azt kifelejtettem, hogy a négy főfajtával én művelésmód, klón és terhelés szempontból mindenkéépen játszanék, szóval fajtánként 2-3 féle bor készülne.
Ahogy így elnézem úgy 15-20 féle fehérbor lenne évente és ebből már 2-3 évtized alatt csak ki lehetne hozni valami okosságot.
Magaskordon(vásárolt ültetvény, még nem tudtuk átalakítani), és az utóbbi 3 évben 50-70 dkg/tőke volt a terhelés. Későn érlelő a dűlő úgyhogy nálunk ennyire le kellett itt menni a terheléssel, hogy igazán jó legyen a bor, korábban egy kilóval messze nem hozott ilyen érettséget.
