Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Mindig öröm veled beszélgetni, csak ne háborognál.
Nem a felületességgel van a gond, hanem a biblikusokkal való egyet nem értéssel. A biblikus keresztények máshova helyezik a hangsúlyt, mint állításom szerint Jézus, ezért nem várom el tőlük, hogy nézeteimmel összhangban tudjunk beszélni. Szerintem pont azt jelenti a felületesség, hogy az írások mélyebb értelme helyett, a biblikus a felmerülő eltéréseket, ellentmondásokat és különbözőségeket valamilyen kitalált (túlzások, csúsztatások, általánosítások segítségével létrehozott) hit felhasználásával hozza összhangban, ahelyett, hogy a mélyebb értelmét kutatva kiderítené valójában miért van eltérés az írások állításai között.
Eleve az az előhit, hogy a Bibliában semmilyen ellentmondás nincs és minden benne az Isten szava, lehetetlenné teszi egy biblikus keresztény számára az írás helyes értelmezését olyankor, amikor az írás állításai eltérnek egymástól, ellentétesek vagy egész más értelmet tükröznének.
Nem felületes eltérésekről vagy ellentmondásokról beszélek, amelyek esetében lényeges mondanivalóbeli változás nem tapasztalható, hanem tartalmi különbségekről, amely bizony alaposan megváltoztatja a Jézusi vagy a Páli tanítások közötti irányvonalat.
Ilyen lényeges különbség szerintem az evangélium hirdetéséből való megélés ahogy az evangéliumok tanúsága szerint, és ahogy Pál apostol tanítása szerint megfigyelhető. Jézust valóban eltartották, de nem az evangélium hirdetéséért. Nem azt mondom, hogy a két szép szeméért, de akik eltartották szerintem egyszerűen szerették, és szükségére való dolgait ezenképpen el is látták. Az evangéliumot Jézus ezektől függetlenül hirdette, ingyen, semmit érte nem várván, ahogy tanította is.
A tanítványok szintén nem alapozták megélhetésüket az evangélium hirdetésére, olyan házat kellett keresniük, amelyben elvállalták az étkeztetésüket és onnan kiindulva már valóban ingyen hirdették a környéken az evangéliumot. Ezzel több tanítását is megvalósították Jézus evangéliumából:
1. Nem gyüjtöttek földi javakat.
2. Nem gondoltak a holnapra.
3. Nem vittek magukkal sem erszényt, sem váltás ruhát
4, Ingyen hirdettek.
És amikor tovább mentek csak annyijük volt, mint amennyivel odamentek.
Pál ezzel szemben munkahellyé tette az evangélium hirdetését és bevezette az evangélium hirdetéséből való megélhetést biztosító jutalék-, vagy adományozási rendszert. Ennek következtében mind máig ott vannak a gyülekezet nyakán élő igehirdetők, gyülekezeti vezetők, akiknek támogatására minden alkalom végén megjelennek az adományokat begyűjtő kosarak, vagy kalapok.
Lehet Biblikusnak mondani azt az igehirdetőt vagy evangélistát, akik ingyen leadja a tanítását, de az alkalom végén kitárja a markát, na most önként hálát lehet adni, dalolva, nem kényszerűségből és szomorúsággal, mert az ilyet nem kedveli az Isten.
Valóban Biblikus, mert Pál anyagában (idézett 2 Korinthus például) megtalálja rá az igazolást, de nem evangéliumi.
Pál Szent Lélek általi küldetése persze hogy nem ciprusig tartott, de az Apcsel 13,2-3 igehelyet nem használhatjuk fel erre bizonyítékként. Onnan csak annyi derül ki, hogy megbízása miatt a Szent Lélek elválasztja a többiektől Pált és Barnabást. Szerintem nem szabad többet belemagyarázni, mert pont ilyen túlzásokkal és csúsztatásokkal tüntethetik el az összes lényeges különbséget a Biblia egyéb álláspontjainál is.
Nem az a döbbenetes önmagában, amit írsz, hanem az a tény döbbenetes, hogy mennyire felületesen olvasod el a vita alapját, a bibliát, s benne jelen esetben az újszövetséget. Magyarán Te hivatkozol arra, hogy a bibliában ez vagy az van leírva egy adott dologgal kapcsolatban, holott homlokegyenest más van ott. Azaz nem azt kéri itt Tőled senki, hogy úgy gondolkodj, mint egy "biblikus keresztény", hanem csak annyit, hogy ha a bibliában leírtakra hivatkozol, ha abból indulsz ki, akkor ne kelljen már Téged folyamatosan kiigazítani, hogy bizony a biblia egészen mást ír, mint amit Te abban találni véltél egy kérdésben! Vitatkozhatsz tehát Te a biblia tartalmáról anélkül, hogy azt el kellene fogadnod, de akkor ne kelljen már unos-untalan rádszólni, hogy "légyszíves, nézd már meg jobban, mert nem is az van oda leírva, amit Te állítasz!"
Azt pedig vedd észre, hogy Jézus is az evangéliumból élt 3 éven át, és nem a spórolt pénzecskéjéből, sőt, még csak nem is munkából. Ez tény, ezt a tényt adta elénk Jézus mintának, ezt a tényt rögzíti Pál, s nem többet. Úgy adta ingyen Jézus is, hogy az örömhírt valóban befogadók elkezdték örömükben támogatni anyagilag számos módon - önként és dalolva, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből (senki nem beszélt itt "adjanak"-ról, azaz elvárt adományról! Ne kavarj ide ilyet Te sem, hiszen direkt idéztem Neked ezt az igét a 2. Korinthus levélből a "nem szomorú és nem kénytelen" adakozásról!!!).
Jézus a szolgálata alatt teljes egészében az evangéliumból élt.
Ciprus szigete pedig csak az első állomás volt, a Szentlélek általi kiküldetés nem odáig vonatkozott, hanem határozatlan ideig. Pálnak pontosan az élete végéig.
Márpedig ebben a vendéglátás elfogadásában, amiről pontosan az idézett helyen Jézus beszélt, nem látom ugyanannak a kijelentését, amelyben Pál meghatározza, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek.
Míg a tanítványok, amikor továbbmennek egy háztól az útra, éppen úgy pénztárca, begyűjtött adományok, és ajándékok nélkül mennek tovább, mint ahogy a házhoz kerültek. Ez jelenti azt, hogy munkájának bérére ugyan méltó, de nem jelenti azt, hogy megélhetését gyüjtögesse össze, hogy amikor már nem hirdet, akkor a megtermelt bérből ellássa házát, autóját, öltönyeinek sokaságát, és egész megélhetését.
Ugyanennél a kiküldetésnél jelenti ki Jézus, jóllehet Lukács elfelejti megemlíteni, de Máté nem, hogy az evangéliumot ingyen vették a tanítványok ingyen is adják tovább. Az adományok és ajándékok elfogadása fel nem merült a hirdetésért cserébe, sem elvártan, sem az el nem várás látszatával.
Az örömhírért ne adjanak elvárt örömmel az evangélium hozónak, ahogy felvetetted, mert pontosan ennek a szokásnak kialakítása a mai gyülekezetekben a hiábavaló elöljáróság és igehirdetők eltartásának bevált módszere, és igen jövedelmező. Lényegében pontosan az, ahogy Pál megfogalmazta, az evangélium hirdetői, az evangéliumból élnek meg, és nem úgy ahogy Jézus mondta, ingyen vettétek, akkor ingyen adjátok. De Pál kijelentése nyomán utcaszínházat rendeznek az evangéliumból, amikor az előadást eljátszották, körbejárnak kalapozni. Ingyen mondják szavaikkal, de az orrod elé nyomott kalap vagy kosár nem erről tanúskodik.
Jézus az úton haladó tanítványok ellátásáról beszélt ezzel, nem pedig a evangéliumból való megélés alapjairól. Ezek a tanítványok elhagytak mindent, se házuk, se mezejük nem volt, amíg Jézus el nem távozott, feladat volt követőinek minden javuktól való megválás. (Oszd szét minden vagyonodat, add a szegényeknek, és jer és kövess engem.) Az apostolok Jézus eltávozása után, ezt a vonalat elfelejtették továbbvinni.
Maga Jézus nyilatkozott egy alkalommal úgy, hogy a rókáknak barlangjuk, van a madaraknak fészkük, de őneki nincs hova a fejét lehajtania. Azért az arra való hivatkozás, hogy Jézusnak volt saját lakhelye, igen erőtelen igazolás az evangélium hirdetőinek a vagyonszerzéséhez. Mert amikor elindul Jézus az útra, és János még megemlíti, hogy saját lakóhelyére engedett két érdeklődőt, végig a tényleges evangélium hirdetése alatt sem saját lakóhelyre menést nem említ, sem annak vagyonának gyarapítását az adományokból.
Igen erőtlen magyarázat Pál és Barnabás elválasztása a többiektől arra, hogy ez jelenti Pál megbízását az apostoli munkára vagy az evangélium hirdetésére. Mert ha a munka a Jézus nevéről való bizonyságtétel zsidó és pogány előtt (Apcsel 9,15), akkor arra lettek elválasztva, de Pál önszorgalomból végzett tanításaira, az egyházak és gyülekezetek alapítására ez nem indok. Nincs korlátozás valóban Ciprus szigetére, de ebben nincs továbbküldés sem Ciprus szigetéről, csupán az elválasztásról tudunk az idézett igehelyből.
Lehet, hogy döbbenetes amiket írok egy biblikus kereszténynek, de ahelyett, hogy rettegnél attól, hogy mi van ha igazam van, próbálnád megérteni a mondanivalóimat.
Mi lenne, ha egyszer nem mint írástudó közelítenéd meg a szavaimat, hanem az igazság keresésének oldaláról? Lehet, hogy te a nagy írástudásoddal komolyabb bajt csinálsz, mint én a kérdéseimmel.
Még a Biblia védelmezése közben mindenkit elriasztasz az igazságtól.
Nos te csupa filozófiai elmélkedő szavakat használsz, amik jól kidolgozottakká váltak mára a gondolkodás értésének összetevőjeként.... Én azt hittem, hogy tudsz valami biztosar, de ehelyet mások értekezéseiből kavarintottál nagyokat...., de sebaj, nem vagy egyedül, hisz sok sok vallásfelekezet erre építi hitelméleteit.... :)
Nem érted, hogy nem Pál mondta azt tartalmilag, hogy azok, akik az evangéliumot hirdetik - az evangéliumból éljenek, hanem Jézus, mégpedig akkor, amikor azt mondta, hogy
"azt egyétek és igyátok, amit Ők adnak: mert méltó a munkás a maga jutalmára!"(Luk. 10,7.)!
Ez jelenti ugyanis az evangélium ingyen történő átadását - ha befogadják az örömhírt, akkor "adnak" örömest az örömhír/evangélium hozóknak, ha nem fogadják be, akkor nem fognak adni, s az örömhír hozóknak még a port is le kell verni a lábukról, nemhogy ételt, italt kérni tőlük a megtett fáradozásukért, munkájukért. Magyarán attól ingyenes, hogy csak önként adott adományok fogadhatóak el, ha olyan pedig nincsen, vagy túl kevés, akkor marad az evangélium hirdetése mellett a kétkezi munka, s az elsődlegesen abból élés.
Nincsen ugyanis függővé téve sem Jézus, sem Pál által az anyagi javaktól az örömhír hirdetése, ugyanis az evangéliumnak, az örömhírnek a befogadói maguktól "adnak" majd a szolgálatra Jézus szerint, úgy, ahogyan Jézusnak a szolgálatára adtak, a Jézus által hírdetett örömhírt meghallva - önként, s nem utasításra!!! Pál ezt az elvet erősíti meg, amikor az evangélium hirdetőinek azt mondja példaként, amit Jézus mondott, azaz az "ételt, italt" azok adják Nekik, akik az örömhírt megértve és befogadva önként, örömmel, s "nem szomorúságból vagy kénytelenségből" (2.Kor. 9,7.) támogatják ezzel a "szentekszolgálatát" (9,1.), s így az evangélium, az örömhír hirdetésének üzenetét!
Ha ebből bőség lesz, az sem volt baj sem Jézusnál, sem Pálnál (Fil. 4,12.), ha pedig marad a folyamatos szükség, s a nélkülözés, szűkölködés, akkor azt is vállani kell az Úrért. Jézus sem szűkölködött a szolgálata során, volt lakhelye, ahonnan kiindult (Ján. 1,40.), ahová bármikor visszatérhetett, és vissza is tért időnként, de a szolgálata nem helyhez kötött volt, s emiatt szólt arról, hogy menet közben nem volt garantált az, hogy mindig a legmegfelelőbb körülmények között fog megszállni. De Neki mennie kellett, s emiatt hangzott el Tőle ez a megjegyzés, s nem amiatt, mert egyáltalán ne lett volna Neki lakhelye! Jézus köntöse is olyan értékű volt, amire érdemes volt sorsot vetni, kézről kézre adták szinte Őt, vendégül látva az átlagos és előkelő emberek annak érdekében, hogy jobban megismerhessék, stb....
Ne értsd félre tehát ezt az igét sem, volt bizony Jézusnak olyan lakhelye, ami a sajátja volt, amiben "nála maradhattak" (Ján. 1,40.) az emberek, s nem másnál, hanem "nála", a lakóház tulajdonosánál! Az volt tehát az áldozat, hogy ezt a biztos helyet elhagyta a feladata teljesítése érdekében a bizonytalanra váltva, de ugyanezt megtették a követői is - ugyanazt a jutalmat nyerve ezáltal, mint Jézus, kincset a mennyben az áldozatukért.
A Szentlélek pedig nem csupán Ciprus szigetére küldte ki Pálékat, hiszen onnan is mentek tovább más helyekre, először Perga tartomány Pamfília városába, majd ez után nem Antiokhia városába, hanem Antiokhia tartományban Pisidia városába térve vissza, majd Ikóniumba, Listrába, Derbébe, s csak utána visszatérve Antiokhia városába!
Ciprus tehát csak az első állomás volt, s közben a Szentlélek végig velük volt, s irányította a szolgálatuk irányát. Volt olyan hely később, ahova kifejezetten a Szentlélek nem engedte Őket (Apcsel 16,6.). Tehát végig a Szentlélek irányítása alatt volt Pál, egyértelműen amiatt, mert nem csak Ciprus szigetére korlátozódott a kiküldetése, hanem más személyek által is megerősített tény az, hogy Pál Jézus "választott edénye, hogy hordozza Jézus nevéta pogányok és királyok, és Izrael fiai előtt" (Apcsel. 9,15.). Sehunn nincs tehát semmiféle Ciprusra utaló korlátozás, Ciprus ennek a nagyívű jézusi tervnek csak az elsőállomása volt!
A döbbenetem egyre csak erősödik, ha még tovább fogsz értetlenkedni ilyen egyszerű és világos összefüggések kapcsán. Nem szóltam napokig, s nem is fogok, ha itt is elölről kell kezdenem bizonygatnom alap dolgokat, mint pl. Barnabás Szentlélekkel való betöltött állapotát nemrég. Vagy megérted azt, hogy mennyi, de mennyi helyen tévedsz ismét, vagy ismét túl kis léptekre kényszeríted a másikat. Amiben én nem vagyok immár partner - ezt megmondtam a múlt héten. És marad a topikod mások által is ezt látva a bibliásoktól nagy ívben elkerülve!
Miért vagy annyira megdöbbenve? Ki más lehetne inkább elfogult, mint azok, akiknek megélhetése és bővölködése az evangélium hirdetésétől van függővé téve?
Pál pedig függővé tette, mert kijelentette, mégpedig Istenre hivatkozva, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. Meg fogalmazza másképp is, hogy amikor mi lelki javakat vetünk nektek, ki csinál abból problémát, hogy mi az anyagi javaitokat aratjuk? Ha ez nem függővé tétel, akkor micsoda?
Mert amikor Jézus az útra (tehát az evangélium hirdetésére) küldi a tanítványait, amellett, hogy azt mondta, hogy méltó a munkás a maga jutalmára, azt is mondta, ugyanakkor azt is mondta, hogy ne vigyetek magatokkal sem táskát, sem erszényt, még két váltás ruhát sem. Aki hivatkozik az első mondására, hivatkozzon a másikra is. Pál ezt nem tette meg, ennél fogva a mai elöljáró rengeteg bizony nem csak pénzzel, váltás ruhával, gépkocsival és bankkártyával indul útra, hanem vissza is többel jön, mint amivel elment. Ha nem azonnali készpénz terméssel jön vissza, akkor viszont megalapozott térítésével, vagy felbővitett létszámban egy hosszabb távú megélhetést biztosító szervezetet. Az adományok, a tizedek, az ajándékok elsősorban az igehirdetők és írástudók megélhetését hivatott a gyülekezetekben rendezni, és csak azután a gyülekezet dolgait. Sok gyülekezetben Isten áldása az elöljáró példás bőségével van igazolva, hogy példányképe legyen a kereszténynek.
Amikor az apostolok elhagyták az asztal körüli szolgálatot, akkor döntöttek rosszul. Nem példásan, hanem hibásan. Abban a pillanatban teremtették munkahellyé az apostoli munkát, amelynek megélhetése a gyülekezet terhére lett változtatva. Ők csináltak az evangélium hirdetéséből legelőszöre munkahelyet, amelyből szépen meg lehet élni. Pál ezt azonnal például is vette, és további igazolásokat teremtett hozzá. Amikor sátorkészítéssel foglalkozott, akkor a gyülekezet 1 vagy nem akarta eltartani, 2 vagy nem tudta eltartani, ő pedig nem akart a terhükre lenni.
Az idézett Apcsel 13,2-3 helyen csak arról a munkáról szól az elválasztás, amely alatt Pált és Barnabást a Szent Lélek Ciprus szigetére küldi. Ez az igehely nem alkalmazható Pál apostoli és evangélimi hirdetésre szóló általános felkenésére.
Azzal együtt, hogy Pál szavai alapján önmaga (több helyen) azt jelenti ki,hogy nem kíván terhére lenni a gyülekezeteknek, ennek ellenére tanításával megalapozza az evangéliumból élés alapjait. Vagy láttál hivatalos kijelölt evangélistát, aki eladóként, vagy mérnökként, vagy egyéb munkával keresi a kenyerét, és teljesíti Jézusnak azt a mondását, amely ilyenkor természetesen minden hivatkozótól elmarad: az evangéliumot "ingyen vettétek, ingyen is adjátok"?
Dehogy Pál fogalmazta meg azt, hogy "az igazság hirdetését, az evangéliumterjesztését függővé tegye anyagi érdekeltségektől"!
Megfogalmazta ezt az elvet már Jézus is, s maguk az apostolok is, amiatt mert Jézus "választott edényei", küldöttei, apostolai bizony az "evangélium munkájára" mint munkára küldöttek, akik Jézus szerint "méltóak munkásként a maguk jutalmára" (pl. Luk. 10,7.). Egyszerűen méltóak rá, ami miatt a több tízezresre duzzadt jeruzsálemi gyülekezetben is az apostolok is elhagyták egy idő után "az asztalok körüli szolgálatot, és maradtak kizárólag az Isten igéjénél, a könyörgésnél, az igehirdetésnél, az imánál, a tanításnál, a bizonyságtételnél, a gyógyításnál..." (Apcsel. 6,2.4.; 1,14., 4,33. 5,42., stb...)- azaz az evangélium munkájánál!
Az evangélium "munkájára" (Apcsel. 13,2.) küldetett ki Pál is, emiatt Ő is jogosult volt a "Szentlélektől kibocsátott" (13,3.) küldöttként, apostolként erre Őmaga is. De éppen Pál volt az, aki ezzel a szabadságával általában nem élt, hanem a fiatal (és esetleg kisebb létszámú) gyülekezeteket nem terhelte ezzel a szabadságával, hanem nem fogadott el semmit a hosszabb tartózkodása alatt sem a korinthusiaktól (1. Kor. 4,12., 9,12.15. 2. Kor. 11,7-9. 12,13-18.)), sem a thessalonikabeliektől (1. Thess. 2,9. 2.Thess. 3,8.), sem az efézusiaktól (Apcsel. 20,34.), hanem éjjel- és nappal dolgozott, mint a güzü! Csak a makedóniabeliektől, a fillipi környéki gyülekezetektől fogadott el időnként adományokat a szolgálatával kapcsolatban, Tőlük is értelemszerűen csak az után, hogy létrejöttek. Amíg nem volt Makedóniában gyülekezet, addig "egyetlen egyház sem volt vele kölcsönös az adásban ésvevésben." (Fil. 4,15.), azaz addig egyetlen egyház sem támogatta Pál szolgálatát rendszerességgel.
Szóval Te pont olyan emberbe kötnél itt most bele,
- aki láthatóan nem magától, nem előzmények nélkül fogalmazta meg az 1. Kor. 9,11-et, és
- aki általában nem élt ezzel a szabadságával, azzal, amellyel "a 12" általában élt,
- aki szűkölködött inkább, hogysem kérjen olyan emberektől, közösségektől, akik még nem készek arra, hogy tartósan, önként és jó szívvel adjanak a szükségeire! Azaz nem a bővölködésére, hanem a szükségeire (Fil. 4,11.)!
Nem is tudom, hogy mit mondjak! Döbbenetes, döbbenetes az elfogultságod, s Te magad állítod magadról, hogy átolvastad érdemben Pál leveleit és az újszövetséget!
Én kérdem melyik ez a terület? ha a kérdés a melyik:-) akkor az amelyik a logika ráció fölött/mögött/alatt:-)))) helyezkedik el, ismereteihez intuitíve jut, amit szimboliksan fejez ki a szemgolyókkal érzékelhető világba...a nem szemgolyókkal láthatóban pedig képek továbbításával telepatikusan kommunikál
egyébként pedig mint már írtam az ÉN része
jaja hacsak én értem...akkor valóban felmerül minimum a nonkonformizmus gyanúja...aminek 2 fő sarok típusa van...
az ego a hétköznapi "racionális" tudat, ami egy más személyiségterület, bár ha a rom kat verziót vesszük...a lélek része....
az ÉN tudat általában valóban az EGO....kevesek ezen túlra terjesztik a tudatukat, így az ÉN tudatukat is
mivel nincs 1 igazság bárki tévedhet, maguk az ógörögök is
a jósdával az a helyzet hogy hülyeségeket kérdeztek a jóstól...nme is tudtak mit kezdeni a válaszokkal
lehet hogy én itt túlérzékenykedek....de nekem nem célom a tisztázás meg ilyesmi...szóval besértődök...és legalább nem offolom tovább a Takarító topicját
Hátha te nem érted a kérdést, én sem a te válaszodat, hisz te tudod, azt mondtad, hogy mi a lélek, személységterület, mondtad.... Én kérdem melyik ez a terület? Te ezt már nem érted, de ki érti akkor, hogy te mire gondoltál, csak te, nem? Az EGO egyenlő a személységterülettel? Az ÉN tudat az az EGO? Te görög jósdásokhoz fordultál, gondolom, hogy az irodalom lapjain, miért? A ógörög filozófusok nem tévedtek.....? Mi az EGO? Ha lehet írd már ide, hogy tisztázzuk a lélek fogalmával.... Köszi!
Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?
Pál apostol ezzel a gondolatával fogalmazza meg, hogy az igazság hirdetését, az evangélium terjesztését függővé tegye anyagi érdekeltségektől.
Az elöljáró, a tanító innentől kezdve nem csak jogosult lesz az anyagi javak aratására, hanem Isteni igazolásnak tekinti javainak gyarapodását. A tized, a tagdíj, az adomány, a juttatás bármilyen formája, amely gyakorlatilag csereértékként jelenik meg és piaci termékre változtatja a pozíciót, a tekintélyt, az igehirdetést és a tanítást, ennek eredményeképp az igazság áruvá változik, és pénzért adható és vásárolható módon jelenik meg. Ha az üzlet beteszi a lábát az igazság hirdetésébe, az érdekeltségével függövé tett hirdető vagy tanító befolyásolva lesz, hogy az igazságot úgy hirdesse, ahogy az érdekeinek növelése megkívánja, nyílván nem érdekeinek csökkentését fogja megcélozni. A tanítások, az igemagyarázatok részrehajlóvá válnak, a szegényekről elterelődik a figyelem a jómódúakra, és ez visszahat a tanítások és igehhirdetések tartalmára. Az igazság azonban nem személyválogató, nem részrehajló, és nem tekinti előadójának érdekeit, akkor is igaz, ha az anyagi érdekek vesztésével jár.
Jézus kifejezetten hangsúlyozza, hogy a tanítását ingyen vették a tanítványok, ingyen adják is tovább, ezzel el akarván kerülni azt az érdekeltséget, ami a munkaerő áruvá változásának nyomán elkerülhetetlenül befolyásolni törekszik az eladandó áru minőségét és tartalmát. Mert amikor pénzért tanít, vagy hirdeti az igét valaki, akkor a tanítása, hirdetése áruvá változik, pontosan úgy, mint amikor a kovács eladja munkaerejét, vagy a céda a testét, a mérnök az eszét, ráadásul az áru körforgásának szabályai közé sorolódik, és értékét valamint terjesztésének és elosztásának lehetőségeit a piac törvényei veszik át. Az üzleti szempontok egyellőre nem kicsiben, hanem amikor már megnövekedtek, akkor kezdenek visszahatni a hirdetett igére, vagy leadott tanításra. Pontosan úgy, ahogy a korai imgyenes utcai zenéből, amely a nincstelenek, az utcai csavargók, a társadalom kivetettjeinek életét és gondolatait fejezték ki, a zenei piacra bekerülve a média kívánságainak megfelelően a témaváltást is meg kellett tenniük, a jómód és anyagilag gondtalanságot tükröző bohém felfogások kerültek megfogalmazásra az életmód változása, élet problémái és a megélhetés nehézségei helyett.
Amikor Jézus a szegényeknek hirdeti az evangéliumot, Jakab a gazdagokat feddi, hogy nem Istentől van a bővölködésük, Pál aposotol a jómódúakat már csak arra figyelmezteti, hogy a múlandó gazdagságuk helyett reménységüket Istenbe vessék, aki megadja a bővölködésüket. Láthatjuk, hogy Pál, aki bevezeti a lelkiekért anyagiak elvárását, már hova jut, a bővölködést Isteni igazolásnak tünteti fel, függetlenül annak valódi eredetétől.
Hogyan fog az érdekeltségek között igazságot tenni, aki maga is érdekelt?
Az értékek, szempontok és megítélések újrateremtésével, amelyekben azok a csatornák lesznek előtérbe helyezve, ahol a saját érdekek is érvényesülni tudnak.
Megélhetés.
Miért nem akar dolgozni az elöljáró? Miért nem akar kapálni a tanító?
Mert igét hirdetni és tanítani a megélhetésért végzett munka mellett is lehet.
Ám ha megélhetését mások nyakába veti, szükségessé válik ennek a tehernek az igazolása a teher viselői előtt. Mert amíg az elején könnyű dolga lehet, ám igen furcsává válik már a dolog, amikor a megélhetésből jól élhetés, a jól élhetésből pedig mások kihasználása lesz.
Hogy Jézus nem dolgozott? Nem is volt neki semmije. Azt mondja, a rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük, de az ember fiának nincs hol fejét lehajtania. Jézus úgy élt, hogy megélhetését senkinek a nyakába nem varrta, sem hallgatóinak, követőinek kötelezésévé nem tette. Pedig igen csak megtehette volna a tized megillető részét magának utalni, majd tevékenységét intézményesíteni, mégsem tette.
Példát mutatott. Így is lehet evangéliumot hirdetni.
Nos amíg filozófiai rendszereit használjuk és mi magunk nemigen rágjuk meg a szavak valódi jelentését, avagy igazságra való igazolásának lehetséges válaszait, akkor ki vagyunk téve mások személységének átvételének, tévedéseinek is..... Ha valamit nem tudunk, akkor utánnajárhatunk az infőnak...., de nem árt azért több oldalról megvizsgálni, ellenőrizni....., hogy igaz e?....
Én nem tudom mi a lélek, bár tudom, hogy mi a vallásfilozófiai jelentése....., de reméltem, hogy saját megítélésedből elmondod, hogy mire is kell gondolnom, ha a lélekről van szó, sőt a szentlélekség is érdekel, mint fokozat.... Te is fontos kérdés vagy a társadalomnak, ahol élsz és jársz, így családod számára is, ha meghatározható az emberséged, mert ez minősít és sorol be mint karaktert! Ha a lélek nem test és független valami, netán örökéletűsége van...., hol ellenőrizhető, mutatható ki, hogy ez így van?
Most azt gondolod, hogy van egy fogalom, mint a lélek, akkor már az az amire definiálják? Mi is a lélek, meg tudnád fogalmazni, esetleg valamely vallásfilozófiai irányzat szerint? Te elhiszed, hogy a tudomány egyféle axiómákra épül, te ebben hiszel? Meg sem rágod a szavakat és másoktól kapóra jönnek, hisz ezen már nem kell az agyadat tornáznod, hanem mint hiteles infót veszed? Azt hiszed, hogy mindenkitől átveszed azokat a gondolatokat, amik alátámasztják a megygyőződéses hitedet?
Nos amiről beszélsz, az nem más mint lehetséges elképzelés az istenekről...... A bibliai fogalmakat ugye nem Isten határozta meg, hanem a vallásos emberek...., főleg a görög filozófiát felhasználva..... Elmondanám, hogy a tudomány nem ideológiára épül, mint a vallások sokasága!
Ha nem hiszel, akkor tudod, vagy nem...., tudod, hogy van Isten, szentháromság, lélek , vagy hiszed? BÁR van egy másik tény, mivel megalkottatott a szentháromas istenség, a lélek fogalma így már létezik...., de ettől még nem olyan valóságos.....
