"Mozgást jelent, de inkább egy speciális mozgást. A sze-ösz gyök a szét felé és az össze felé mozgást jelenti." Az SZ hang a felgyorsuló levegő sziszegő hangja. A magánhangzó mutathat irányt, vagy óhajt, ami az irányt is jelentheti egyben, de ez sokszor elég bizonytalan támpontot ad. Egyébként is a 'szét' és 'össze' mozgást csak ez a két teljes gyök jelenti, mert aki szerel az éppen nem szét- hanem összerak valamit. Lásd még eszik, iszik úszik...
Egy háromhangú gyök jelentését dőreség a kéthangú alkotókra ráhúzni, mivel ez utóbbi jelentése sokkal tágabb értelmű, az előbbié pedig sokkal szűkebb.
"Szerintem a szeg felbontása sze-eg. Az -eg gyakorító képző és így a folyamatos szétválasztó mozgásra utal." Ez jól néz ki... De az -eg nem szétválasztó, hanem ismétlődő mozgást jelent: Biceg, recseg, csillog, villog, inog,
Jóval későbbi szavakból nem eredeztethetjük az őseredetet. Most csak annyit kéne tudni itt hogy miből van az a RIPA . Eredetileg ez ri-PARIUS. A RIPA már rövidítés. A ri-PARIUS szóban meg megint csak azt látjhatjuk hogy PÁROS, igen ez a folyópartok jellemzője, hogy PÁRhuzamosan futnak a folyamok mellett. Párosak.
Mindennek az alapja a magyar PÁR szó, ezt részletesen indokoltam is, a későbbi esetleges idegen átírások már jóval későbbiek, jóval későbbiből meg nem eredeztethetünk jóval korábbit. Ez a lényege, még ha esetleg az angol át is írta a PART szót BORD-ra, az már jóval később történt meg. Van BOARD is, az tuti fix más. De PORT amúgy náluk is megvan a nyelvükben...
Old English bord "border, rim, ship's side," from Proto-Germanic *burdan (source also of Old Frisian bord, Old Saxon bord, Dutch boord "border, edge, ship's side," German Bord "margin, border," Old High German bart, Old Norse barð "margin, shore, ship-board"
konkrétan azt jelenti: part
ez cáfolja a hivatalos port (kikötő > part) származtatást, pont fordítva történt, előbb jelentett partot, aztán lett kikötő.
mid-14c., bordure, in heraldry, "broad, colored band surrounding the shield," from Old French bordeure "seam, edge of a shield, border," from Frankish *bord or a similar Germanic source (compare Old English bord "side;" see board (n.2)). The form of the ending changed after c. 1500. Italian and Spanish bordo also are from Germanic.
Bocs, de az idecitált szavak nagy részének hangalak tekintetében semmi köze sincs a PART hangalakhoz. Teljesen össze van ez keverve megint.
A B_R vázú szavaknak inkább a BORításhoz lesz köze, szárazföld és borított. Főleg hogy hajópadló is ez itt-ott. A zürjén "vador" meg aztán sehogy se idevaló, de megmondom én hogy ez miből van, az ősi VÍZ szó volt egyik variánsában VAD-VED-VID-VOD, amire a VEDel, vagy VÖDör szavunk és még egynéhány jól emlékszik ám. Azaz hiba ez az erőszakolt hangváltósdi, mert csak arra jó az egész hogy teljesen különböző gyökszavakat keverjünk vele össze. Úgy látom ez most is "remekül" sikerült...
És most akkor a magyar PART : Eleinte a folyóvizek mentén PÁRban húzódó szárazföld megnevezése, mivel van bal part és jobb part is, ezek PÁRhuzamosan futnak a folyó mellett. Ezek PÁRT alkotnak meg, ezért az a neve hogy PART ! Ennyit kell tudni hogy ezt értsük, amúgy a görög ezt úgy is mondja hogy PARALIA, na ez valóban összekapcsolható a mi szavunkkal. Mert ez a PÁR szavunkból van.
De nézzük már csak meg az angol PART dolgot : többjelentésű szó ez odaát. 1: rész --- eredetileg 2 fél valamiből. 2: szerep ---- PÁRosítják személyre, ki melyiket fogja eljátszani . 3: elválaszt ------ 2 felé , tehát PÁRT alkotunk. 4: VÁLIK ----- ami válik, az kétfelé ágazik, PÁRT alkot innentől.
De még egy angol PARents is erről szól, hiszen a szülők rendszerint általában ketten vannak, PÁRban vannak, van anya meg apa is. Micsoda véletlenek.))
És most nézzünk magyar szavakat :
PÁRT : ez is a PÁR fogalmából van, a politikai pártok is szemben álló felek, ma is van baloldal és jobboldal is és X személy PÁRTjára állhat az egyiknek másiknak is. Általában ha valaki PÁRtjára állunk egy vitában, az jobbára két fél (tehát PÁR) ellentétes álláspontja lesz. Latin ezt úgy mondja MAGYARUL hogy PARTI-ALITAS ami odaát részrehajlást jelent, de csodásan kiolvashatjuk magyarul hogy ez valójában a PÁRTÁLLÍTÁS kifejezés, amit ma már PÁRTÁLLÁS mondjuk ki jellemzően.
PÁRTA : szűzleányok díszes fejfedője. Ezzel jelezvén hogy PÁRT keresnek---- hoppá.)) Ezt még CZ-F is benézte, mert a "borít" szóval akarja összekeverni, pedig nem ahhoz van köze. Pedig még el is jutott odáig a gondolatmenetben hogy "elavult PARIT = kerít " De azt már nem vette észre hogy igazából a kerítő személy az PÁROSÍT azaz PÁRÍT ! Ez a lényege ! PARIT = PÁRÍT Párosít a kerítő. Semmi köze semmiféle borításhoz a szónak, ez a baj a nyelvészettel és ebben amúgy "Kitadimanta"-ának van amúgy igazsága, hogy ha a nyelvész nem találja az igazságot még ha épp az orra előtt is van az, rögtön az első eszköze amihez nyúl az a hangváltás. Ez az előrántott jolly-joker pedig gyakran nem is erről van szó valójában. (néha azért előfordul olyan is) Nincs köze a pörgéshez meg ilyenekhez (hülyeség), az a lényege a pártának, hogy PÁRT találjon a feldíszített leány. És pont.
PARTNER : egyik és a másik. Tehát egy PÁRT alkot meg... Akinek partnere van, PÁRja van. Német PARTEINEN : felek, ügyfelek. Igen, a magyar tudja hogy egy ügyfél még csak az egyik fél, kell hozzá egy másik fél is, akik PÁRT alkotnak meg ketten...
""Szaladó" gyors mozgást jelent, ha valaki szel (szeletel) egyet a kenyérből. Ha viszont megszegi, akkor ez egy egyszeri, jelölészerű vágást jelent."
Így rendben. De látni lehet, hogy míg a SZEL, SZÉL, SZÁL(L) gyökökben folyamatos a mozgás, és még könnyed, légies is (LÓG, LEVEGŐ, LEBEG, LÉLEK, LEHEL, LIHEG)
a SZEG, SZEK gyökökben ezekkel ellentétben megszakított, szakaszos. Az előbbit az L, az utóbbit a G hangjelentése kölcsönzi a gyököknek.
"Meglátásom szerint szoros kapcsolat lehet gyökök között a szerint, hogy milyen hanggal végződnek, ha kezdetük azonos."
Nagyon jól látod! Amúgy az első hang is éppúgy változhat a harmadik azonossága mellett.
A gyököket pontosan úgy rakták össze hangokból, ahogyan ma tesszük az összetett vagy éppen a mozaik szavakkal, mivel a hangok különböző dolgokat jelentettek aszerint, hogy a megnevezni kívánt dolgok milyen hangot adtak ki. Ez a hangutánzás a legészszerűbb, mindenki által érthető azonosítása a tárgyaknak, eseményeknek.
Pl. Z hanggal utánozhatták a bogarakat és a mozgást is. (amilyen a bogarak mozgása)
K hangot a kicsi kemény tárgyak adják, ezért ezek megnevezésére ez a hang szolgált: KŐ, KICSI, KEMÉNY, KOPOG...
A víz hangját a CS-vel lehet legjobban utánozni, CSUROG, CSOBOG, CSERMELY, CSEPEG...
A gyökök összerakásánál ugyan azt a módszert követték, mint ma az összetett szavak esetében tesszük. Az első hang (szó) az utolsó hang (szó) tulajdonságára utal.
Pl. Legyen az utolsó a FA. Az elé rakott szó jellegzetessége a fából való tárgy valamilyen tulajdonágát fejezi ki: FŰZ-FA, SÁM-FA, TALP-FA, FEJ-FA.
De meg is fordíthatjuk a sorrendet és akkor a FA fogja a saját tulajdonságát a mögötte lévőnek kölcsönözni: FA-FEJ, FA-LÁB, FA-GERENDA, FA-HÁZ.
Az utóbbi példa jól szemlélteti a szavak (gyökök) közötti kapcsolatok lényegét.
"Szaladó mozgásból, vágásból, kijelölés keletkezik, tehát a mozgás rögzül és határoló jelentést kap. Két szél között van egy szak(asz), vagy egy szög."
Valószínűleg nem így működött a szóalkotás, az összetett szavakat sem szabályok, hanem jelentésük szerint rakjuk össze, s ami nagyon fontos, akkor, mikor arra szükség van.
Biztosra vehető, hogy nem kész szavakból, azok módosításából keletkeztek újabb szavak. A FEJFA nem a SÁMFÁból, vagy TALPFÁból készült, hanem egyszerűen összerakták azt a két szót (FEJ és FA) ami szükséges volt a megnevezni kívánt tárgy beazonosítására: Fából készült és a halott fejéhez tették ezért lett fejfa. Persze, ezzel együtt az összes fából készült tárgy megnevezése automatikusan rokona lett ennek az új szóösszetételnek, mivel mindegyik tartalmazza a FA jelentésű szót.
part [1227 tn., 1372 u.] Olasz, közelebbről északolasz jövevényszó, vö. északolasz pôrt kikötő, öböl, port kikötő, olasz porto rév, kikötő. Az olasz szavak a rév, kikötő; folyótorkolat; raktár jelentésű latin portus főnévre vezethetők vissza. A szó a 12. század közepe táján, vagy a század második felében, a magyar gazdasági élet föllendülésével és a velencei köztársasággal való kereskedelmi kapcsolat létrejöttével egyidejűleg kerülhetett a magyarba több más áruszállítási, pénzgazdálkodási kifejezéssel együtt, vö. bolt, rév, piac.
PORRUM, vagy anno PORRUS : hagyma, póréhagyma ---------- PÁROS szóból, a póréhagyma jó régen PÁRhagyma néven futott, előbb mint a póré. A párosság oka lehet a kettős színe, az egyik fele fehér a másik zöld. De lehet más oka is, aki szakértője ennek a hagymának, és tud erre másik nyomós okot, ne tartsa titokban.)) De az biztos hogy PÁROS, ha egykor ezt PÁRhagymaként is hívtuk.
PORTUS : rév, kikötő, menhely, menedék, folyó torkolata -------- Ez egy az egyben a magyarul már ragozott/toldalékolt PARTOS hely. A menedék is átvitt értelemben egyfajta PART. PÁR szóból PART, PARTból PARTOS. Így képez szavakat a magyar nyelv. ))
CERVUS : ágas, karózat és most kell figyelni, mert SZARVAS is még.)) ------------- Egy az egyben a teljesen készre ragozott magyar szónak az átvétele, majd annak a későbbi elváltoztatása ez.
Az "ágas" és a "karózatra" is megáll a dolog, hiszen itt most ezúttal valóban a SZÁR a szótövünk, amiből toldva SZARV majd SZARVAS készül el a magyar nyelvben...
"Ez így túl általános, hiszen több gyökről is volt szó. Melyik gyökre gondolsz? A két- vagy a háromhangú gyökre? A SZEL gyökben nincs G/K hang.
A G/K hanggal semmi nem rögzül, hanem gyakoriságot kölcsönöznek a szónak."
A magyar nyelv nagyon szemléletes és képszerű.
"Szaladó" gyors mozgást jelent, ha valaki szel (szeletel) egyet a kenyérből. Ha viszont megszegi, akkor ez egy egyszeri, jelölészerű vágást jelent. Itt áthelyeződik a hangsúly a jelölésszerűségre. Hiszen két szakítás között egy kijelölt vágott vonal keletkezik, a vágás mentén pedig szegélyek. KÉt egyenes szegély, ha metszi egymást, szög keletkezik. A szegélyek és szögek határvonalakat és pontokat jelölhetnek ki.
Meglátásom szerint szoros kapcsolat lehet gyökök között a szerint, hogy milyen hanggal végződnek, ha kezdetük azonos. A sza/sze gyökökelemek esetében is ezt látom. Szaladó mozgásból, vágásból, kijelölés keletkezik, tehát a mozgás rögzül és határoló jelentést kap. Két szél között van egy szak(asz), vagy egy szög.
Ok, csak a nyelvészek mindent a hangváltozásra fognak, s nekem ettől borsódzik a hátam...
Igen, vannak hangváltozások, de azok rendszerint vagy átvett szavakban fordulnak elő (ott sem rendszerességgel), vagy eleve más hangokból rakták össze a különböző nyelvterületeken.
A latin hangalakokból és a szavaik értelméből egyértelműen látszik hogy a magyar KASZ(A) nyesést/metszést/vágást kifejező gyökszavunk/szótövünk van átírva CAESA formára odaát. Tehát itt nincsen J hang eredetileg. De Julius születési körülménye, meg a császármetszés kifejezés is ezt támasztja alá. A KASZ gyökben/szótőben nincsen J, de a latin "káézer" torzított kiejtés miatt az átvevők itt-ott betették a J-t . Gondolom emiatt, hisz így hallották, így is hallhatták és azonosíthatták.
A KASZÁR még családnév is nálunk, KASZ gyök/szótő + a jól ismert ÁR képzőnk, ami itt nem árképző.))
Hanem olyan, mint a CSISZ-ÁR szavunk, amely a CSISZ-ol szótövéből a CSISZ + ÁR épül fel. De ilyen van a TAN-ÁR, KÁD-ÁR, KOP-ÁR, KOS-ÁR szavaink végén is. A kosárnak sincs semmi köze a SÁRhoz. És a csiszárnak sincs a SZÁR-hoz. Mert ő CSISZoló volt.
4: A nyelvünket nem a fán ugrándozó gibbonok rakták össze, amik szerintem eleve sose voltunk.)) Amit beszédnek nevezünk és nyelvnek, azt az értelmes ember építgette, mikor már minden feltétele adott volt a tagolt beszédnek. Másképp nem is lehetne nyelvet építeni, így teljesen felesleges ennél visszább menni szerintem. Oda, amiről nem sok semmit tudni.))
Azaz dogmákra és prekoncepciókra nem építhetünk, mert az mindig lehet már eleve téves. Ami viszont kézzelfoghatóan előttünk van azt meg nem dobhatjuk félre, ha valami ott van láthatóan előttünk, azt meg kell adni hogy igen, ott van. A hangutánzó szavaink alapja, a szótöve/gyöke nagyon sok esetben már eleve 3 hangos :
locs-lucs pak-puk toty-töty gar-gár-ger-gör- gur paf-pif-pof-puf sap-sáp-sep-sip-söp-sup-süp és még sok ilyen, nem akarom most az összeset összeírni.
Van ezeknél rövidebb és hosszabb is. A fenti 3 hangosokat már tovább bontani értelmetlen, max. egy-két kivétel ha van köztük. Hangutánzó gyökként így kerülhettek megnevezésre, ahogyan vannak ezek a szótövek úgymond, és némelyik csoportnak igen méretes szóbokrai alakultak ki. A CS_P vázasoknak mondjuk, vagy épp az F_R is ilyen, erre a vázra épülnek rá a szavak sokasága.
Nyilvánvaló hogy volt már tagolt beszéd, mikor létrejöttek ezek...
Nem tévedés, mert a magyarban sokszor előfordul, hogy éppen ellentétes értelmet is nyer valami.
Pl. Köz. Jelent különbséget és kapcsolatot is. Köze van valamihez.
Ezt ne felejtsd el!
Így aki szel, és ezzel először megszegi a kenyeret, a k/g végződéssel már szeletekre osztotta, tehát szak(asz)okra. Aki pedig szegel, az egy szegeletnyi pontot üt éppen. A gyökök eredete folytonos mozgást jelent, de a g/k végződéssel rögzül.
"Viszont a latinoknál Julius esetében előbb volt polgári neve, mintsem méltóságnév."
Ezt honnan tudod? Megint hasraütöttél? miből gondolod, hogy korábban a Cézár (kajsar) név nem lehetett méltóságnév? (Valószínűleg nem szegénysorból származott.)
Egyébként a családnevek nálunk is többnyire "méltóságnevek" : Kapás, Kaszás, Varga, Szabó, Kovács, Kocsis, Bognár, stb... De vannak rangosabb méltóságnevek is: Király, Császár, Zoltán, Kende, Kenéz, Bíró, Vajda, Gyula, Harka, Vezér, Nemes, Kincses, Pénzes, ... A családnév rendre valamelyik őstől örökölt "ragadványnév".
"Egyébként is a sza/sze kezdetű gyökök, hirtelen, heves mozgast fejeznek ki."
Tévedés. E két ősgyök inkább folyamatosságról szól: sziszeg, szid, szimat, szab, szalad, szél, szemlél...
A hirtelenséget a pillanatnyi mozgást a G (ill. K, P) hang adja a gyököknek: szaKít, raK, KaP, Kerék, roP, loP, csePeg, KoPog..
Lásd még a gyakorító képzőként funkcionáló gyököket: -G, -oG, -eG, -öG, -Gat, -Get, -onG, -enG, -önG, -Gál, -Gél, -Kod, -Ked, -Köd, -Kol, -Kel, doKol, -deKel, -döKöl, -doGál, -deGél, -döGél... (Ez utóbbi hat végződés két másikból összetett gyök: A DO- és a -Kal, vagy -Gal gyökökből. A DO gyök jelentése valószínűleg csinálni, tenni. A sumerben és az angolban is ez a jelentése, és jónéhány szavunkban is előfordul: DUmál, DOb, DOmborodik, DUdor, DUda, DUruzsol, ... )
Igen, arra is van példa amikor az átvevő nyelv már a hangalak későbbi kialakult jelentését veszi át és teszi azt magáévá. Tehát X szó már mint méltóságnév értelművé vált, és így ekként használja fel az átvevő.
Jó példa erre a CÁR méltóságnév a szlávoknál. Ami viszont már a jóval korábbi CSÁSZÁR/CÉZÁR dolog összehúzott formája. Mert ugye ez eleinte "cazarevics" is volt, azaz nyilvánvalónak tűnik a kapcsolat.
A szlávok már a méltóságnév értelmezésű szóból kezdték eleve. A SZÁR szóhoz természetesen nekik sincs közük.
Viszont a latinoknál Julius esetében előbb volt polgári neve, mintsem méltóságnév. Ő maga alapította meg ezt a bizonyos méltóságnevet, és értelemszerűen a saját egyik nevéből a hangalak. Mint a Béres Csepp feltalálója mintájára mondjuk. CAESA mögött a KASZA amit felismerhetünk, ugye ez a korábban részletesen taglalt okokból alakulhatott így ki esetében, illetve több nagyon hasonló szavuk is vágás/metszés értelmű.
A magyar GYULA amolyan hadvezér volt, neve talán a harci kedv GYULLA-sztása okán, vagy GYÚLÓ heves érzéseket tápláló, végül is egy hadvezérnek ez a tüzessége erénye lehet.
A Jézus kapcsán jut még eszembe, hogy lehet jó a Győző. Viszont őt mint próféta szokás említeni, és jövendölt is meg jósolt is. Jövendölései vannak. Mi van ha ez JÓS eredetileg... A "Joshua" hangalak már eléggé közel van ehhez...
Igen ezek jók, mondom én hogy működik ez.)) Ezek is a SZAK-KASZ gyökhöz/szótőhöz tartozó szavaink úgyszintén, elváltoztatva. Amit SZEGregálunk, azt elSZAKítjuk a többitől, külön válik tőlük.
SEGMEN : levágott darab, szelet, darabka, vágás. ------- azaz SZAKadva van az egésztől. Sőt, a konkrét hangalak a régen többjelentésben is használt SZAKMÁNY szavunk lehet. Ma SZEGMENS használja a szót a nyelvünk.
És itt is igaz az, amikor azt mondom hogy a kész magyar akár már nyelvünkön ragozott szó egyszerre többféleképpen van náluk átírva . Mert nem csak SEG formában létezik hanem :
SECEDO : félremegy, elmegy, eltávozik, elválik és most figyeljünk : ELSZAKADÓ ------- hoppá és hoppá, ezúttal a SZAK SEC van átírva. A konkrét ragozott és toldalékolt magyar szó ami itt van az a SZAKADÓ lesz...
"Nem nagyon tudni hogy lett volna nekünk "kajszár" szavunk."
De cézár sincs, meg császár sem...
Viszont a hangok/gyökök jelentéséből jó közelítéssel levezethető a szó jelentése. Azt nem állítom, hogy tévedhetetlen, de biztosabbra vehető, mint a kotából házat csinálni....:D
"KASZÁR szavunk viszont volt és mi is meg a törökök is nép/törzs megnevezésére használtuk."
Ahol a bontás KA-SZÁR lehet. Minden bizonnyal vezető törzsről van szó (ezért is maradt fönn a neve)
"De ez a "KASZA" lehet az eredeti, amit a latin CAESA írt át."
A latin nem írta át, mert náluk - ahogy már írtam is, de elkerülte a figyelmed - KAESA volt az hangalakja, sőt, a hangos szótár szerint is kaizar-nak ejtik, és a Z hang inkább SZ-nek hangzik.
"Aztán akár C vagy akár K hanggal kezdődik ez a szó, nagyságrendekkel több a J nélküli hangalak. Tehát inkább néhány helyen került bele egy J, mintsem majd az egész világ kiszedje azt belőle. Ergo J nem volt eredetileg."
Ez attól függ, mely területen hogyan, milyen hangokból alkottak gyököket. Tehát nem kiejtették, hanem bele sem tették.
"A hangutánzás hangjainak száma leginkább a megnevezni kívánt jelenségtől függ, de azt már megfigyeltem, hogy igen gyakran eleve 3 hanggal történik ez meg..."
Manapság! De amikor még nem tudtunk hangokat sorban kimondani, - és megérteni sem, mert ahhoz kell egy beszédközpont(!!!) - akkor hogyan lehetett volna három hanggal valamit utánozni? A tagolt (hangokból álló) beszéd kialakulásának ezt a legalapvetőbb feltételét mindig előszeretettel szőnyeg alá söpröd. Miért?
