Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igen, ilyen szempontból is változik az ember. Amikor először olvastam a Musza Dag negyven napját, csak keveset tudtam elolvasni belőle, holott rádiójátékban nagyon tetszett. Ugyanígy voltam Lengyel Péter: Cseréptörés című regényével. Tíz év múlva újra elém került, akkor nem értettem, miért nem tetszett.
Ami a macskákat illeti,csatlakozom! Egy időben három is együtt élt velem, mostanra egy maradt, és már nem is lesz több. Ha tehetem, akkor eljárogatok a macskakiállításokra is.
Az általad említett Móricz-novellákat én is szeretem, ehhez jön még a Barbárok, no meg a Hét krajcár is. Az Árvácskát már felnőtt fejjel olvastam, de így is megrázó volt. Tíz éves lehettem, amikor először kezembe került a Koldus és királyfi, és képtelen voltam elolvasni azokat a részeket, amikor a királyfi szörnyű körülmények közé került. Legalábbis egyszerre nem tudtam elolvasni.
Az utolsó soroddal vagyok így én is, van ami egy bizonyos korszakhoz tartozik és azt meg kell őrizni annak a korszaknak az ideájaként. Többek közt Tarzan is odatartozik, le sem venném arról a polcról, mert ott és akkor jelentett nagy dolgot.
Erre a legjobb saját példám a Piedone- illetve Tarzan-filmek. Tizenéves koromig nagyon szerettem ezeket, kis túlzással Piedone-filmet nem vetítettek, ha én nem voltam ott a helyi kismozinkban. 20 éves voltam,amikor lett videómagnóm és nagy lendülettel kezdtem felveszegetni az említett műveket. És a megnézéskor sajnos rá kellett jöjjek, ez engem már nem köt le egyáltalán, "kiszerettem" belőlük. Néha vagyok úgy nekem valamikor nagyon tetsző filmekkel és könyvekkel, hogy nem merem újranézni ill. olvasni őket, mert hátha már nem ragadnának meg és inkább az maradjon meg bennem,hogy milyen jó volt ez vagy az.
Hát szerintem az idő haladtával változik az ember érzékenysége, érdeklődése, ízlése. Ezt oda vissza észrevettem, olyan értelemben, hogy x/xx éve tetszett valami, most meg csak nézem és kérdezem magamtól, hogy mi is és miért is. Vagy hogyan tudtam elmenni anno bizonyos dolgok mellett, amik mellett most meg lehorgonyzok vagy -zom. Ezt sem tudom biztosra :)
Szerintem az Árvácska-film (és regény) nem 7-8-9 éves gyerekeknek szól, hiába ilyen korú a főszereplő... Elképzelem,hogy manapság hogy ki lennének akadva a szülők, ha a gyermekeikkel megnézetnék ezt a filmet.
Egyébként néha felvetődik bennem, hogy egy-egy írót újra kéne olvasni akkor is, ha ezelőtt 5-10-20 évvel ezelőtt nem tetszettek a művei, mert lehet,hogy mostanra már másképp látnám. Móriczcal kapcsolatban ez még nem merült fel, de lehet,hogy ennek is eljön majd az ideje.
Nekem, a bennem élő Móricz emlékek újkoriak, vagyis bő felnőtt korban ugrottam újbóli fejest a novellák, regények sokaságába. Azt hiszem, tőle olvastam a legtöbbet, kezdve a parasztábrázolástól a polgárosodásig. Szomorúak és lehangolóak, de nagy részletességgel, szenvedéllyel elemez bármit, amiről szó essék, legyen az házasság, a cselédség sora, társadalmi osztályok különbözősége stb.
Az Árvácskát viszont nem olvastam újra, bennem az egy igen mély sebet ejtett anno, kb 7-8-9 évesek lehettünk anno, amikor elvittek bennünket, alsósokat moziba és emlékeim szerint minden felvezetés nélkül megnéztük a filmet. Sokkolt a film, amit az sem enyhített akkor, hogy a főszereplő lány megjelent a színpadon élőben és megmutatta a kezét.
Mindezeket úgy írom, hogy volt egy ilyen korszak az életemben, mármint ilyen móriczos, de mára ez lezárult, azt hiszem.
Most, hogy téged olvastalak, rájöttem, hogy lehet, rosszul fogalmaztam meg a Móricczal kapcsolatos mondandómat. Szóval Móricz mint ember nem szimpatikus, de a stílusát sem szeretem, valahogy olyan "darabos", ezt nem tudom jobban megfogalmazni. Ettől eltekintve volt egy-két novellája, ami tanulmányaim során megragadott. Pl. az, amelyikben az I. világháborúból hazatérő katona gyilkossá válik, de a csecsemőt nem bántja, még a leesett cumiját is visszaadja, vagy az, amelyikben a szegény ember, akit meghívnak egy lakodalomba a módos gazdáék, elhatározza, hogy most aztán kieszi a vagyonából, természetesen kudarcra van ítélve. Ezek az írásművei megfogtak. De pl. tudom, hogy az Árvácskát se elolvasni,se filmen megnézni nem fogom, mert nem tudok azzal a valósággal szembesülni.
(A macskákhoz meg: sajnos menthetetlenül, gyerekkorom óta meg vagyok fertőzve macskaszeretettel... És igen, igazad van, spirituális lények, de karmolni is tudnak:)
Köszönöm én is, jó lehetett. Macskával csal óvatosan, érzékeny és sértődékeny állatok. Meg azt is olvastam, a macska spirituális állat, időnként kiereszti a karmát, szóval csak óvatosan :))
Egy dolgot kiragadok, lehet neked nem is ezen volt a hangsúly - de valószínű nem baj, ha különböző helyekre fókuszálunk - , mégpedig azt, hogy valaki esetében nekem az nem kizáró ok arra, hogy olvassam, ha az emberi/családi természete több kevesebb kívánnivalót hagy maga után. A stílus vagy a témaválasztás már sokkal inkább. Nem Móriczra kapacitállak, csak azt mondom, nekem ezt a kettőt, mármint munkásságot és magánéletet sikerül szétválasztani. Ha nem így lenne, sokat ki kéne húzni a sorból.
Tegnap meghallgattam a TIT történelmi előadásainak első részét, a címe szerint Üveggyáros nők az ókori Rómában. Németh György, egy jól felkészült, szellemes történész tartotta. Hosszú lenne az egészet leírni, nem is tudnám, de két olyan dolgot írok meg, ami nagyon megragadott. Mindkettő sírfelirat. Az egyik szerint Itt nyugszik (a névre nem emlékszem) orvosnő. Életében senkinek nem ártott, halála után mindenki megsiratta. A másik itthoni, az óbudai viziorgona zenészének állította a férje (az előzőt is férj). Ezek szerint: Itt nyugszik szeretett felségem, a csodás énekesnő, aki jobban játszott az orgonán, mint a férje.
Valamelyik nap a rádióban elcsíptem egy ornitológust, aki a hortobágyi daruvonulásról beszélt; olyan lelkesen mondta, hogy ezt mindenkinek látni kellene, hogy szinte kedvet kapott az ember hozzá.... Hirtelenjében ezt találtam erről : http://madarpark.hu/daruvonulas/
Tegnap az újpesti Ifjúsági Házban jártam egy rendezvényen, de most nem erről szeretnék írni, hanem egy fotókiállításról, amit megnéztem. Nehéz lett volna nem megnéznem. A képek darvakról készültek, egyik szebb, mint a másik. A kedvenceim közül az egyik a telihold előtt szálló darucsapatot ábrázolt, a másikon egy daru volt, de ez nem szimplán fénykép, hanem madárportré. A harmadikon csak egy toll, de ezt látva rögtön megértettem, őseink miért tűzték előszeretettel a süvegük mellé.
Felfedeztem, hogy a szemben lévő újpesti piacon valami bolhapiac-féle van, de nem tudtam megnézni. Közlekedési mizériák miatt éppen csak beestem az első előadásra.
Tegnap ellátogattam a temetőbe, ahogy illik, gyertyát gyújtottam. Úgy szoktam időzíteni, hogy amikor hazaindulok, besötétedjen, mert a sok mécses és gyertya szép látványt. Folyton az járt az eszemben, hogy milyen jó lenne drónt röptetni, és a magasból figyelni a képet.
Ez aztán a kedvcsináló! Jövő hét csütörtökén orchideakiállítás lesz a Vajdahunyad várban. Pont útba esik a Szépművészeti, ha nem lesznek sokan, lehet, hogy benézek. Persze csak akkor, ha nem egy kazalra való gyommal távozom.
(Letessékeltem a macskámat az ölemből,hogy rendesen tudjak írni,ő meg sértődötten elvonult lefeküdni valahova máshova:)
Szóval a Szépművészeti :
Szerdán délután 4 óra körül egyáltalán nem volt sorállás, ennek nagyon örültem. Annyi látogató volt csak, mint amennyi egy átlagos napon lehet. (Úgy hallottam,azért a déli nyitásnál voltak sorok. Unokatesóm aznap meg akarta nézni a Fridát,de nem tudta dél körül a Galériánál kiállni a hosszú sort,így arról bánatára lemaradt. És azt hiszem, én is...)
A Leondardo da Vinci és a budapesti lovas c. kiállításra vettünk jegyet, ezzel meg lehetett nézni az állandó kiállításokat és az új Román Csarnokot is. Először valahogy az állandó kiállítások közül a középkori festészetre tévedtünk be. Én hál'istennek elengedtem azt a kényszeremet, hogy minden egyes képet akkurátusan, az ismertetőjével együtt megnézzek,így csak sétálgattunk a képek között, rácsodálkoztam a reprodukciókról ismerős alkotásokra, beszélgettünk. A lelkes beszélgetés abszolút a festészetről, képekről szólt, mégis kiváltottuk a teremőrnénik egyikének rosszallását, aki ránk szólt, hogy"halkabban", pedig szerintem egyáltalán nem voltunk zavaróak. Valószínűleg rááll a szemem, de valamelyik kép sarkában természetesen felfedeztem egy cicát is:) Sok fantasztikus kép van ezen a részen és szerencsére "szembejött" az Esterházy-madonna meg az Ifjú képmása is - nem először látom ezeket, mégis mindig meglep, hogy milyen kisméretűek és gyönyörűek. Unokatesómmal megegyeztünk abban, hogy ez a festészet kicsit jobban bejön nekünk, mint a legmodernebbek.
Ezután következett a felújított Román Csarnok. Egyszerűen gyönyörű, nem tudok mást és kifejezőbbet írni, látni kell. Aranyozott oszlopfők, magyar szentek, a Hunyadi-családhoz köthető emberek képmásai, a jelképek közt az örök életet jelképező pávák rajza és még sok minden dísz és szépség látható. Ezen kívül egy gyönyörű bélletes kapuzat, ezen keresztül lehet belépni a csarnokba. Természetesen van leírás a csarnok történetéről, készültéről, díszítéséről. Nézzétek meg, gyönyörű!!
Leondardo da Vinci és a budapesti lovas : Egy kis teremnyi kiállítás, középen megvilágítva ez a kis bronzszobor, körben pedig a hozzá kapcsolható előzmények (rajzok, tanulmányok, előképek) és leírások amik erősítik vagy gyengítik, de inkább erősítik a feltevést,hogy ez az alkotás Leonardohoz köthető. Olyan szerencsénk volt, hogy amikor beléptünk,egy fiatal lelkes művészettörténész hölgy éppen előadást tartott a bent lévőknek és ezt mi is majdnem teljes mértékben meghallgattuk. Először is beszélt a ló szerepéről a művészetben, amely sokkal nagyobb, mint más állatoké (kutyáé vagy vadaké pl.), szó esett arról is, milyen lovakat használtak a középkorban a csatákban, mikortól van kengyel, stb. Elmesélte a bronzöntés viaszvesztéses módszerét,amivel a szobor készült, amit akkor értettem és teljesen logikus is volt, most már biztos nem tudnám helyesen felidézni. Leonardot sok éven át foglalkoztatta az ágaskodó ló szobrának problematikája pl. Mesélt a szobor megszerzésének történetéről valamint arról, hogy sok egyéb feltételezés után az bebizonyosodott (a bronzöntés módszere valamint a bronz tisztasága illetve éppen nem XIX. vagy XX.sz.tisztasága alapján), hogy XVI. századi alkotás, ez éppen Amerikában derült ki. Itt a Metropoliten Múzeumban is van egy hasonló szobrocska, erről azt állították, hogy ez biztos középkori, aztán kiderült,hogy nem, ez XIX.századi.
Úgy látom, sikerült hosszasan írnom az élményeimről, úgyhogy most befejezem és bíztatlak benneteket, látogassatok el és nézzétek meg ezeket ti is. A leonardós kiállítás jan.6-ig van nyitva.
Mikszáth nekem nagy szerelem, talán azóta,hogy ált. isk. koromban a dupla rajzórán a tanárnő, miután kiadta a feladatot, és az osztály elkezdett csendben dolgozni, elkezdte felolvasni a Szent Péter esernyőjét. Imádom Mikszáth stílusát, humorát, emberségét, történetszövését, mindent. Horpácson érdemes felkeresni a kúriáját, én évekkel ezelőtt voltam, nagy élmény volt, azóta meg úgy tudom,fel is újították.
Valamelyik másik hozzászólásodban említed Móriczot. Ő viszont nem tudott soha közel kerülni hozzám, mint ember sem szimpatikus... Elismerem,hogy nagy és jelentős író, de nem az én íróm. Egy-két novellája tetszett, és a Rokonok c. Szabó István-film után elolvastam a regényt és az is jó volt, de azt hiszem, ennyi...
És mindjárt összeszedem a gondolataimat a Szépművészetihez:)
Épp ez fogalmazódott meg bennem - mármint, hogy Mikszáth hangulata most nagyon jó lesz. És sokkal kevesebbet olvastam, mint igen, de ha ismétlés lesz, az sem gond, mert oly rég volt már, szerintem több évtizede is van. Valahogy amikor ilyen időszakom volt, Móricz az összes helyet/időt betöltötte.
A Frida film is nagyon jó, minden lényeges benne volt és hűen és nagyon érzékletesen adta vissza, így a kiállítás után mondom.
A Szépművészeti ma nyit több, mint három év után, nem kicsit vagy kivételezett helyzetben, így nyitási napon, és egy ilyen érdeklődésű unokatesót vagy rokont meg kifejezetten elirigylek tőled :)
Selmecbánya meg Mikszáth között szorosabb az összefüggés, mint gondoltam volna. Épp most olvastam utána, még iskolába is járt oda pár évet, több regénye, novellája ott játszódik. Vagy a környékbeli városokban, mint Besztercebánya, Zólyom és egyéb felvidéki települések.
A Tót Atyafiak így kezdődik:
"Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya.
... mert Selmecbányán vagy fölfelé mászik az ember, vagy lefelé ereszkedik;
... Nyájas olvasó, ki még nem jártál e görbe országban, képzelj magadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanannyi völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a háta szerényen odalapul a hegyhez."
Anélkül, hogy ezt akkor olvastam volna, pont így láttam és éreztem. :) És közben kedvet is kaptam Mikszáthhoz.
Én mindig úgy járok a pillanatragasztó használatakor (cipőtalpragasztás meg ilyenek), hogy két ujjam biztosan összeragad és nem győzök ollóval, acetonnal, körömkefével stb. harcba szállni az ujjaim szétválasztásáért illetve a tisztaságáért:)
(Meg fogom nézni a Mikszáth-novelláskötetek között, megvan-e az ilyen című és istibizi elolvasom. Annyira hangulatos volt Magdolnna leírása Selmecbányáról,hogy most legalább írásban nagyon vágyom rá.)
Köszönöm! Egy kicsit lesajnáló a hangnem, de a tények stimmelnek. Kihagyták a cosplayesek legfontosabb szabályát, miszerint a pillanatragasztó kupakját soha, de soha nem szabad foggal lehúzni!
Mikszáthnak van egy Tavaszi rügyek című novellája, az játszódik Selmecbányán. Persze könnyen lehet, hogy nem csak ez az egy írásában szerepel Selmecbánya.
A még eggyel előbbi hozzászólásodra: Frida Kahlo lehet,hogy mégis kimarad,nagyon rövid már az idő, sajnálom. A Salma Hayek-es filmet annak idején láttam,tetszett. Összességében véve azt gondolom, fantasztikus, erős, sokat szenvedett nő lehetett Frida....
A selmecbányai túrád csodálatos volt.....:) Olvasás közben valahogy minduntalan Mikszáth neve merült fel bennem, tuti, hogy van regénye (írása), ami itt játszódik,csak most estefelé - szita aggyal - nem jut eszembe. A bányamúzeummal kapcsolatban valami halvány emlékem van, hogy ilyen Pécsett is van (volt), de amikor én ott jártam, soha nem merült fel,hogy meg kellene nézni, lehet,hogy érdemes lett volna.
(Én holnap - unokatesóm szervezésében - a Szépművészeti Múzeumba megyek, teljesen úgy,hogy nem tudom, mit nézünk, nem volt időm utána nézni,így bízom a kedves rokon ítéletében-ízlésében. Ő volt nyáron a Kodály-emlékmúzeumba meg a Várkert Bazár-béli I.világháborús kiállításra menés ötletgazdája is,ezek pedig jó programok voltak.)
