Korrigálnom kell, hogy ne maradjon így: a 6005-ös csapágy nem jó ide mert annak 25mm a furata
a 6002-es csapágy furata 15mm, külső átmérő 32mm szélesség 9mm,
vagy lehet 6003-as csapággyal is csinálni, ennek a méretei 17x35x10, ezzel nem kell reszelni a menetet hanem 1mm vastag lemezből egy gyűrűt hajtani a csapágy furatába. Ez talán könnyebb, egyszerűbb is.
Biztos van köztetek, aki Wilserbrewer féle BIAB-ot használ. Arra lennék kíváncsi, hogy mikor rendeltétek, kb mennyi idő alatt érkezett meg? (Csak, hogy mire számítsak.)
Bocs, lehet, nekem volt egyértelmű, mert én már alapjaiban értem a folyamatot. Az "egyszerre" arra vonatkozott, hogy nem kitöltéskor, a kifolyó mennyiséghez keveredik hozzá a CO2, hanem az egész hordó egyszerre az elején van a kívánt szintre szénsavasítva. Azonban ha csak kieresztenénk belőle sört, nem maradna ezen a szinten a karbonizáció, hanem folyamatosan csökkenne, ezért CO2 ráadagolással pótolni kell a hordóban a csökkenő nyomást. A nyomásszabályzó pont ezt teszi, mindig a beállított szinten tartja a nyomást, akkor is, ha sör kieresztéssel lecsökkentjük, visszapótolja CO2-vel a sör helyét.
Az ásványvizeket is "egyszerre" karbonizálják a palackozás előtt. Ha egy kétliteres ásvánvizes PETpalackot kézbeveszel, kemény, nyomás van benne, a vízben oldva a kellő CŐ2. Ha kinyitod, kiereszted a nyomást és kitöltesz 2 decit, visszazárod, puha lett. Fél óra után megnézed, ismét kemény, megint nyomás alatt van, a vízből kibuborékoló CO2 pótolja a nyomást. De ha ezt ismételgeted, egyre kevésbé tudja pótolni, egyre kisebb lesz a nyomás, egyre enyhébb a víz. Hogy a söröshordó ne járjon így, ezért van a rápótlás.
Na, most meg már túl szájbarágós voltam, amire egy vén banyának...khhhm... akarom mondani Neked, Tisztelt Öreganyámnak természetesen, nincs szükséged, nem is mernélek oktatni, nehogy rám küld a sörrontó szellemet. De hátha valamely oktalan gyermeknek hasznára lehet.
Úgy hallottam, hogy a törköly nagyon jó etetőanyag. Fagyasztani nem tudom, ahhoz túl sok.
Arra gondoltam, hogy pl szúnyog hálón szétterítem, hogy kitudjon rendesen csöpögni és kiszáradni hátha nem penészedne be amíg fel nem lesz a használva.
Nálam a hengerek mérete: 30-as átmérő és 80-as hossz. Legközelebb legalább 50-es átmérőt és 100-as hosszt készítenék. A feladatát persze így is ellátja. Havonta 15 perc használatért nem kezdem el újra. Mindenesetre valóban jobb a nagyobb hengerátmérő.
2013 kísérleti modellem, azóta is működik. Henger 40mm átmérőjű, 80 bordával, hengerek közötti hézag 0.7 milliméter. Hézag excenterrel állítható. Ha újat készítek, 60-80 mm lesz a henger átmérő. Fából hamar elkopik, ez orosz teherautó féltengelyéből készült, és érződik némi kopás. Ha emlékeim nem csalnak, orosz YOUTUBE-on vannak érdekes megoldások, érdemes rákeresni.
De, egyszerre megy bele a szükséges co2 mennyiség, persze nyomástól függően 3 perctől akár egy hétig. Aztán hogy a precízen beállított co2 mennyiség fix maradjon, arról gondoskodik a nyomásszabályzó. A sör fogyásával adagol rá co2-t, hogy a kegben a nyomás állandó maradjon.
Aztán a kieresztéshez is azért kell a spec. sörcsap, hogy ne habozzon fel. még így sem mindig egyszerű, de ezen még van finomhangolás is.
Amikor a roppantómat "gyártottam" ilyenben gondolkodtam: http://www.shop.veloport.hu/?mod=webshop_product&cla=webshop_product&fun=product&pid=5111&wid=2162&flypage=flypage_default.html, de végül méhtelepen találtam szállítószalag görgőt (az sokkal nagyobb kb. 30*4 cm), amit hosszában sarokcsiszolóval berovátkáztam kb. 1cm távolságban. A végüket csapágyaztam, az egyiket hajtom, a másik szabadon fut. Ilyen hosszút hajtani kézzel elég nehéz, úgy lehet megindítani, ha először egy kicsit vissza felé tekerem, vagy üresen kezdem tekerni, valaki meg beleönti közben a szemeket. 6-7 kg gabonát kb. 2 perc alatt ledarálom.
Ezen még nem gondolkoztam, mert mivel még csak elméleti úton van "a mi kis roppantónk", ez még csak egy hirtelen ötlet volt.
De ha jobban körül szaglászunk akkor biztosan akad nagyobb külső átmérőben is belső menetese henger, ez még nem vastag de viszont már "gyárilag" érdes:
A hengerpaláston hosszanti irányba flexel hornyokat marni már régebben is felmerült valakinél. Szerintem is megfelelő lehet, mert nem kell preciziósnak lenni, csak segírsen elkapni a szemet. Viszont ugyanezért szükség is van rá. A nagyobb átmérő szitén segíthet.
Én egy régi mákdarálóval roppantok , ilyen:
50 és 80 mm körüliel a hengerei de csak recézve lettek esztergagépen (eredetileg sima volt a mákhoz) és ez (mm alatti recék) kicsit kevésnek tűnik, néha kis piszkálást igényel.
Nagyon köszönöm a "kinek mit ad ez a hobbi" kérdésemre írt válaszokat, mert kicsit off-osnak éreztem, mivel itt leginkább a technikáról szokott szó lenni. Gondoltam, legfeljebb kicsit hülyének néznek és hallgatásba merül. Most mégsem bánom, hogy kicsit ilyen irányba is színesítjük a fórumot.
Nekem most az említett sárga-zöld rövidgatyám volt a gondolatébresztő, mivel az semmiképp sem sorolható a technikához, mégis van jelentősége, mert jobban érzem magam benne sörfőzés közben.
Egyébként én is a "szakma szorgalmas tanulásánál" tartok és mivel kevés időm van a főzésre fejben valószínüleg többet foglalkozok vele. Évek alatt azért gyűlik a technika tárgyban és hozzáértésben is.
Mindig tudok valamit javítani, fejleszteni, de nem valami tökéletességre törekszem, mert az szerintem úgysem létezik. Az egész tevékenység meg lehet, nem több, mintha újra és újra az ujjammal a levegőbe rajzolnék egy szép ívű vonalat és ezt igyekeznék egyre biztosabb kézzel szépíteni. Nem egy tökéletes formát célozva, mint egy kör, hiszen azzal elveszne az egyediség és a személyesség.
Azért a sör sem elhanyagolható, mint a tevékenység eredménye, de a közben születő gondolatok érzések mellett nem állítanék fel sorrendet, hogy melyik a fő- és melléktermék.
Én ilyen illesztőszegekről még nem is hallottam soha.
De ha a 16x50-esnek 50 mm a külső átmérője ebből egy komoly kéthengeres roppantót is lehet csinálni. A hajtott henger felületét egy kicsit felérdesíteni, vagy flexszel hornyokat vágni bele, hogy jobban elkapja a szemeket. Az ellenhenger maradhat sima.
De nekem kicsit gyanús a csavaros megoldás, szerintem amikor a csavar sarkai vannak közelebb a törőpofához akkor lisztesebbé (ha befér a hézagon) zúzza a malátát, amikor a lapja akkor lehet jó az állaga.
Viszont kicsit agyalgattam rajta, hogyan lehetne tökéletesíteni a megoldásodat és szerintem a csavarokat lehetne egy ilyennel helyettesíteni:
Van egy tippem, nem kell hozzá esztergályos, otthon is meg tudod csinálni. Egyhengeres és vele szembe egy törőpofa.
A tengelyhez veszel egy M16-os menetes szárat (700 Ft), 12db M16-os anyacsavart (20 Ft/db) és 2 db 6005 ZZ csapágyat (500 Ft/db). Törőpofának kell egy laposvas.
A menetes szár 1 méter hosszú 16mm átmérőjű végig menetes, csavarboltban kapsz
Az M16-os anya laptávja 24mm, a csúcstávja 27mm, a szélessége 12,3mm
A 6005-ös csapágy 47/15mm átmérőjű és 12mm széles, ZZ-s kivitelt vegyél mert ez porvédős
A menetes szárból vágsz egy 25 centis darabot, ez lesz a tengely. Az egyik végén lereszeled a menetet 25mm hosszan 15mm átmérőre, hogy rámenjen a csapágy. Annyi menetmélység marad, hogy rá tudsz csavarni egy anyát ami rögzíti a csapágyat. A csapágy másik oldalára felcsavarsz egymás mellé 10 db anyát és összehúzod őket. A másik végét is megcsinálod hogy rámenjen a csapágy meg egy anya és elkészült a törő forgórésze. Pisztolyfúróval hajthatod. A többi részét fából megcsinálhatod. A törőpofát úgy tedd fel, hogy éppen súrolja a csavaranyák sarkait.
Ez csak egy ötlet, még nem próbáltam, valahogy így képzelem:
