"elsőszülöttek föláldozása elsősorban a szemita kultúrkörhöz tartozó népek körében volt szokásban. "
Ez a szemita kultúrkör kifejezés elég nehezen körülhatárolható és bizonytalan fogalom.
Ha nyelvi alapon próbáljuk behatárolni a dolgot, akkor idetartozik a számos arab népcsoport, az intézményes szadizmusukról elhíresült kegyetlen katonanép asszírok, de még az Etió-magasföld szemita nyelvű népei is (amharák, tigrék stb.).
"Elenyésző mennyiségű az az adat, ami arra utalna, hogy az indoeurópai vagy indoárja kultúrájú népek körében is előfordult volna ilyesmi."
Ja, nálunk csak azokat volt szokásban elégetni, akik máshogy gondolkodtak Istenről, mint az éppen uralkodó irányzat:-((((
Moria helyesen Mórija, így szerepel a legtöbb Biblia-fordításban is.
Eredeti formája Mórijah lehetett, jelentése Jahve kiválasztotta, megmutatta.
A Tolkien-féle Moria inkább az egyes indoeurópai nyelvekben meglévő 'mor, moor, maur' szótőből eredeztethető, amelynek jelentése sötét. Pl. latin maurus3 = sötét (bőrű), mór, spanyol moro - mór (észak-afrikai arab vagy berber).
Én úgy tudom, hogy az elsőszülöttek föláldozása elsősorban a szemita kultúrkörhöz tartozó népek körében volt szokásban. Elenyésző mennyiségű az az adat, ami arra utalna, hogy az indoeurópai vagy indoárja kultúrájú népek körében is előfordult volna ilyesmi.
Azzal nagyon jól fején találtad a szöget, hogy Ábrahám koráiog a zsidóság körében is bevett gyakorlat volt ez.
Sok teológus szerint az "Ábrahám elindul feláldozni Izsákot Moria hegyére" kezdetű történetnek épp az a teológiai magyarázata, hogy Isten nem kívánja a választott néptől az elsőszülöttek feláldozását, hanem megelégszik a helyettes bárány- vagy kecskeáldozattal.
Ti nem igy gondoljátok?
By the way ez a Moria földrajzi név előfordul a Gyűrűk Urában is, ott is valami sötét, veszélyes dologra utal.
Szerintetek a jó öreg Tolkien az Ószövetségből vette a Moria nevet?
Az egész Közel Keleten és Észak Afrikában létezett a szokás hogy nagy veszély idején az elsőszülötteket feláldozták, mint a végső, legnagyobb áldozat az isteneknek. Ennek nyomait megtalálták a zsidóknál, a főníciaiaknál, egyiptomiaknál, punoknál, az összes közel keleti népnél.
A zsidóknál is létezett. Ábrahám után ugyan tilos lett, mégis a zsidók vissza visszatértek ehhez szokáshoz.
Ez nem azt jelenti hogy az első szülötteket mindig feláldozták. Csak és kizárólag végveszély idejében, mint például ostrom idején. Persze aztán a győztesek (zsidók vagy a rómaiak) mondhatták hogy azért győztek mert ellenfeleiktől elfordultak az istenek az emberáldozat miatt.
Uhum... Es mi ebben a borzalom? Rengeteg afrikai nepnel a mai napig leteznek heg- es tuz-tetovalasok. Szinten ,,tuzzel egetik magzataikat". Igy elmondhato, hogy a zsidosagnal meg szokas ,,megvagdosni kessel a magzatokat". Ha meg jobb vallasi propagandat akarok - akkor ugy irnam, hogy ,,kardelre hanyjak sajat magzatait".:))
"A Háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a Sefárvaimbeliek tűzzel égették meg az ő magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek, a Sefárvaimbeliek isteneinek. "
Óborzalom!
Nem véletlen, hogy az ÚR kategorikusan megtiltotta a zsidóknak, hogy a környező népek döbbenetesen primitív vallási szokásait kövessék...
Mert a városi zsidók kereskedők voltak és uzsoráskodtak, az elitnek pedig nem tetszett, hogy a kölcsönök miatt a markukban tarthatták volna őket, ezért törvényeket hoztak ellenük. A király pedig a vazallusaitól függött, a törvények egy része az ők érdekeit tükrözte, nem csak úgy a király szeszélyét.
Például az első keresztes hadjárat kezdetén a zsidóüldözés azért indult be, mert a már amúgy is eladósodott kis- és középnemesek csak úgy tudtak felszereléshez jutni, ha újabb kölcsönöket vesznek fel, de ki a fene ad pénzt olyannak, aki elindul egy háborúba a tengeren túlra, ahol vagy meghal vagy földet szerez és tuti, nem jön vissza. Így egyszerűbb volt elvenni a zsidók vagyonát, őket meg megölni.
Viszont az elit ezt a zsidóüldözést nem nézte jó szemmel (kiírtják az adózóit), például a triersi érsek is a zsidók segítségére sietett, és hogy ne menjünk ilyen messzire, Könyves Kálmánt se nagyon érdekelte a szent háború, így nem sokat hezitált, amikor ide értek a fosztogató keresztesek, és szépen lekaszaboltatta őket. Amúgy Runciman-nél egész sokat olvashatsz erről.
Nem szeretnélek a XX. századi pszichológia fejlődésével untatni, de ma már elfogadott tény, hogy a veled valamilyen oknál fogva egy csoportba tartozókat ösztönösen jobban kedveled, és idegenkedsz a kívülállóktól.
Ez magyarázza, hogy miért nem tört ki tömeges lázadás a zsidótörvények kapcsán. A köznép a vallási különbözőség miatti diszkriminációt természetesnek vette, holott a vallás mindig csak felszín, alatta rendszerint társadalmi-gazdasági okok lapulnak.
A középkorban az uralkodó réteg indítékai részben ilyen természetűek: a vagyonos zsidó polgárokat szerették volna távol tartani a hatalomtól, de azért a kölcsöneik, adóik nekik is jól jöttek, tehát az eltüntetésük nem volt cél.
Később azért enyhítettek a törvényeken, mert a polgárosodással a kincstár bevételeit egyre nagyobb részben adták az eleve nagyrészt urbánus zsidók, illetve az átlagnál magasabb iskolázottságuk miatt egyre inkább bekerültek az állami adminisztrációba.
Amikor a XX. században a mezőgazdasági termelés és az ipar részaránya a gazdaságban csökkenni kezdett a szolgáltatási szektor javára, akkor a középkor óta (amikor még a mezőgazdasági szektor volt a gazdaság fejőstehene) eleve a szolgáltatási szektorban működő zsidók (orvosok, jogászok, művészek, stb...) növekvő befolyását próbálták minimalizálni, nem véletlen, hogy a numerus clausus-szal az oktatás szintjén kezdték.
Remélem senki nem érzi úgy, hogy offtopic voltam. Ezen törvények hozzátartoznak a zsidók magyarországi történetéhez, mégha ez szeretnék is elfelejteni. Ebből látszik, hogy a zsidók megkülönböztetése (érthetetlen miért van ez...) nem XX.századi találmány. Valami okból kifolyólag amióta áll kicsiny hazánk, kordában kellett tartani őket.
1944. évi 55. B. M. sz. rendelete, zsidóknak a vendéglátó üzemek látogatásában való korlátozásáról
„Az 1.240. M. E. sz. rendeletben megkülönböztető jelzés viselésére köteles zsidók csak törvényhatóság első tisztviselője által kijelölt szállodákat, penziókat, vendéglőket, kávéházakat, korcsmákat, italméréseket, és más hasonló üzemeket látogathatnak, ha a zsidók részére kijelölt külön helyiség nincs, akkor a napnak csak meghatározott szakaszában látogathatják. A vendéglátó üzemekben ételmenüket csak helyben fogyasztásra szolgáltathatnak ki.
1944. május 15. V. Jaross Andor b. m.”
Rendeletek Tára, 1944. II. kötet. 813–814. o.
1944. évi. 510. B. M. sz rendelete, zsidóknak nyilvános szórakozóhelyek látogatásától való eltiltásáról
„Az 1.240./1944. sz. M. E. sz. rendeletben megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett zsidók nyilvános szórakozó helyeket (színház, kabaré, mozi, cirkusz, hangversenyterem, éjjeli mulató stb.) nem látogathatják. A törvényhatóság első tisztviselője engedélyt adhat kizárólag zsidók részére rendezendő színielőadásra vagy hangversenyre, és mozik meghatározott előadásaira.
1944. évi. 1.270. M. E. sz. rendelete, a zsidók utazásának korlátozásáról
„Megkülönböztető jelzés viselésére kötelezett sem közlekedés, sem szállítás céljára személygépjárművet nem használhat, írásbeli engedély nélkül sem közforgalmú vagy korlátolt közforgalmú vasúton, sem közforgalomra berendezett személyszállító hajón, sem közhasználatú társasgépkocsin nem utazhat. A korlátozás nem vonatkozik a BSZKRT és BHÉV, valamint az egyes városok belterületén közlekedő vasutak és társasgépkocsijáratok vonalaira.
1944. április 7. Sztójai Döme m. e.”
Rendeletek Tára, 1944. I. kötet. 412–414. o.
1944. évi 1.540. M. E. sz. rendelete, a zsidók értelmiségi munkakörben való alkalmazásának és foglalkoztatásának megszüntetéséről
„A munkaadó az alkalmazottak 25%-ának foglalkoztatottságát 1944. április 30-ig, további 25% foglalkoztatását 1944. május 31-ig, a fennmaradó zsidó alkalmazottak foglalkoztatását fokozatosan, de legkésőbb 1944. szeptember 30-ig meg kell szüntetni.
1944. április 25. Sztójay Döme m. e.”
Rendeletek Tára, 1944. I. kötet. 466–471. o.
1944. évi 10.800. M. E. sz. rendelete, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása
„A mellékletben felsorolt 114 magyar és 34 külföldi zsidó szerzőt a könyvtári forgalomból ki kell vonni, ezekről kimutatást készíteni és a sajtóügyek kormánybiztosának bemutatni, a köteteket 1944. június 15-ig összegyűjtve beszállítani – a beszolgáltató költségére – térítésként a hulladékpapír hatóságilag megállapított árát térítik, a beszolgáltatott könyveket bezúzzák.
6163/18944. B. M. res. Tárgy zsidók lakhelyének kijelölése
„A magyar királyi kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani. Városokban és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok által kijelölt épületekben, illetőleg gettóban nyer elhelyezést. Kivételt képeznek a hadifontosságú üzemekben, bányáknál és nagyobb vállalatoknál, földbirtokoknál alkalmazott, azok a szakképzett zsidók, akiknek azonnali felváltása az üzem termelését megakadályozná. A nem hadifontosságú üzemeknél, bányáknál és nagyobb vállalatoknál azonban a felváltást azonnal végre kell hajtani, és azok élére az illető vállalat, üzem, stb. személyzetéből a legmegfelelőbbet kell teljes jogkörrel állítani. Ezeket a törvényhatóságok által kiküldött bizottságok állapítják meg. Pótlásukról a hatóságok már most gondoskodjanak. Amint azonban a leváltás lehetősége megvan, melyre a területileg illetékes közigazgatási hatóságok vezetőjének törekedni kell, hogy ez mielőbb megtörténhessék, azonnal illetőleg egy szakképzett gondnokot jelöljön ki és állítsa az üzem, vagy vállalat stb. élére teljes jogú felelősséggel.
A zsidók összeszedését a területileg illetékes rendőrség és a magyar királyi csendőrség végzi.
Szükség esetén a csendőrség, városokban a m. kir. rendőrségnek karhatalmi segélyt nyújt. A német biztonsági rendőrség tanácsadó szervként a helyszínre ki fog szállni, akikkel a zavartalan együttműködésre különös súlyt kell helyezni.
A vármegyei törvényhatóságok a zsidók számarányához viszonyítva a megfelelő helyen és számban azonnal létesítsenek gyűjtőtáborokat. Azok helyét a közbiztonsági államtitkárnak jelentsék be. Minden városban vagy nagyobb községben, ahol a zsidók számaránya külön zsidóépületek létesítését indokolja, ezeknek kijelölésére a rendőrhatóságok saját hatáskörükben már most intézkedjenek, mert a gyűjtőtáborokban csak az állambiztonsági szempontból veszélyes zsidók maradnak vissza, amíg a többiek zsidóházakban nyernek elhelyezést.
Zsidó épületül azokat az épületeket kell kijelölni, ahol a zsidók tömegesen laknak. Ezekből az ott lakó nem zsidó származásúakat a rendőrhatóság a zsidók által kiürített hasonló értékű és bérű lakásokba a megfelelő területrészen végrehajtott tisztogatási akció befejezését követő 30 napon belül telepítse ki, hogy a gyűjtőtáborokból kihelyezett zsidókat a zsidó épületekben annak idején azonnal el lehessen helyezni. A zsidók összegyűjtésével és elszállításával egyidejűleg a helyi hatóságok bizottságokat jelöljenek ki, melyek a zsidók lakásait és üzleteit az eljáró rendőri és csendőri közegekkel együtt lezáratják és külön-külön azonnal lepecsételik. A kulcsokat a zsidó nevével és pontos lakcímével ellátott lepecsételt borítékban az eljáró közegek a gyűjtőtábor parancsnokának adják át. Azokat a romlandó tárgyakat és azokat az élőállatokat, amelyek termelési célokat nem szolgálnak, a városi hatóságok és községi elöljáróságok vegyék át. Ezeket elsősorban a honvédség és a közbiztonsági szervek, másodsorban helyi közellátás céljaira kell igénybe venni.
Pénzt és értéket (arany, ezüstneműek, részvények stb.) az előbb említett eljáró szervek vegyék őrizetbe, és azok mindenneműségét feltüntető rövid jegyzék és ellenjegyzék ellenében adják át a városi hatóságoknak és községi elöljáróságoknak. Ezeket az értékeket a községi elöljáróságok három napon belül a tisztogatási terület központjában székelő Nemzeti Bank fiókjához tartoznak beszállítani Ezeket a központokat a tisztogatási akciót vezető rendészeti szervek esetenként állapítják meg.
Az elszállítás foglyonként vonaton, szükség esetén város, illetve községi elöljáróságok által kirendelt élőfogatokon történjék. Az elszállítandó zsidók csak a rajtuk lévő ruházatot, legfeljebb két váltás fehérneműt és fejenként legalább 14 napi élelmet, továbbá legfeljebb 50 kg-os poggyászt, melyben ágyneműk, takarók, matracok súlya is bentfoglaltaknak, vihetnek magukkal. Pénzt, ékszereket, arany és más értéktárgyat nem. A zsidók összeszedését az alábbi sorrendben kell foganatosítani: kassai, marosvásárhelyi, kolozsvári, miskolci, debreceni, szegedi, pécsi, szombathelyi, székesfehérvári és budapesti csendőrkerületek, illetve ezek területén fekvő rendőrhatóságok felügyeleti területe, legvégül Budapest Székesfőváros.
Az illetékes csendőrkerületi parancsnokságok és rendőrség rendelkezésére állnak az összes karhatalmi századok és a nekik alárendelt tanalakulatok. Karhatalmak igénylésénél legyenek figyelemmel arra, hogy a kerületek határának lezárása addig kell tartson, amíg a zsidók összeszedése a szomszéd kerületekben is megtörténik. Az összeszedésre vonatkozólag a csendőrkerületi parancsnokságok és rendőrhatóságok lépjenek egymással szoros érintkezésbe, hogy a tisztogatási akció együtt, egy időben és közösen történjen.
A lakásukon fel nem talált zsidók körözését a szokásos módon jelen rendeletemre való hivatkozással kérje. Lakásukkal egyébként úgy kell eljárni, mint az elfogatott zsidókéval.
Felhívom a hatóságok figyelmét arra is, hogy az idegen államok területéről ide menekült összes zsidók kivétel nélkül a kommunistákkal egyenlő elbánás alá esnek, tehát kivétel nélkül gyűjtőtáborokban helyezendők el
Kétes zsidók szintén gyűjtőtáborokba szállítandók, tisztázásuk ott történik.
Jelen rendeletem szigorúan bizalmasan kezelendő, és a hatóságok, illetőleg parancsnokságok vezetői felelősek azért, hogy erről senki a tisztogatási akció megkezdése előtt tudomást ne szerezzen.
Kapják: Valamennyi alispán és polgármester, Kárpátalja Kormányzói Biztosa, valamennyi csendőrkerületi parancsnokság, valamennyi csendőrnyomozó alosztály parancsnoka, m. kir. csendőrség központi nyomozóparancsnoksága, a budapesti és vidéki rendőrkapitányság, a m. kir. Állambiztonsági rendészet vezetője, a galántai csendőrhatalmi zászlóalj és a nagyváradi csendőr tanzászlóalj parancsnoka.
Ezt a rendeletemet a m. kir. csendőrség felügyelője is megkapta.
„3. § (1) Zsidók leventeképzésben nem részesülnek.
(2) Zsidó hadkötelesek sem a honvédség, sem a csendőrség kötelékében fegyveres szolgálatot nem teljesíthetnek.
4. § (1) A zsidókat a leventekötelezettség helyett a kisegítő szolgálatra való előképzés terheli.”
1942. XV. tc. A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól
„2. § Zsidó nem szerezhet jogügylettel vagy árverés útján mezőgazdasági ingatlant (ingatlan használati illetőséget), kis- és nagyközségben pedig egyéb ingatlant sem.”
1942. évi 55. 000. Rendelete, az 1942. XIV. tc.-ben a zsidók hadkötelezettségére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról
„2. § a zsidók a kisegítő szolgálatukat mind békében, mind háború idején rendszerint munkásalakulatoknál teljesíthetik, a honvédség érdekében azonban kivételesen más nem fegyveres szolgálatokra is alkalmazhatók.
A rendeletben meghatározzák a karszalag színét is. Ennek értemében a zsidó munkaszolgálatosok részére kötelező a citromsárga karszalag viselése, azok, akik valamely keresztény hitfelekezet tagjai, de zsidó származásúak fehér karszalagot kötelesek viselni. Rendfokozatot zsidó nem viselhet, ezért minden tiszti nyilvántartásból törölni kell.”
A rendeletet 1942. december 24-én adták ki. Rendeletek Tára, 1942. IV. kötet. 3188–3196. o.
1944. évi 1.240. M. E. rendelete, a zsidók megkülönböztető jelzéséről
„1. § A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően minden 6. életévét betöltött zsidó személy – nemre való tekintet nélkül – köteles házon kívül felső ruhadarabjának bal mellrészén, jól láthatóan-varrással 10x10 cm átmérőjű szövet-, selyem- vagy bársonyanyagból készült, »kanárisárga« színű, hatágú csillagot viselni.
Zsidó nőnek külföldi állampolgárságú nemzsidóval kötendő házassága nem esik a jelen §-ban meghatározott tilalma alá.
15. § Vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő az a zsidó, aki magyar honos tisztességes nemzsidó nővel házasságon kívül nemileg közösül, vagy aki magyar honos tisztességes nemzsidó nőt házasságon kívüli nemi közösülés céljára a maga vagy más zsidó részére megszerez, vagy megszerezni törekszik.
A jelen § alkalmazásban zsidó az, akinek legalább két nagyszülője az. Izraelita hitfelekezet tagjaként született, úgyszintén, tekintet nélkül származására az, aki az izraelita hitfelekezet tagja. Az, akinek két nagyszülője született az izraelita hitközség tagjaként, nem esik a zsidókkal egy tekintete alá, ha őmaga keresztény hitfelekezet tagjaként született és az is maradt, s emellett, mind a két szülője házasságkötésük idejében keresztény hitfelekezet tagja volt. Az ilyen személynek azonban nemcsak zsidóval, hanem olyan nemzsidóval is tilos házasságot kötnie, akinek egy vagy két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született.
Az előbbi bekezdés rendelkezéseit a házasságon kívül született gyermekekre is alkalmazni kell, ha őt a természetes atya az anyakönyvvezető előtt, vagy közokiratban magáénak elismerte vagy az atyai elismerést a bíróság megállapította.
Zsidóknak a jelen törvény hatálybalépése után kötött házasságból eredő leszármazói is zsidók, tekintet nélkül arra, hogy nagyszülőik mely hitfelekezet tagjaként születtek.”
V. Büntető rendelkezések
„14. § Az a magyar honos nemzsidó, aki zsidóval, az a zsidó, aki magyar honos nemzsidóval, úgyszintén az a magyar honos zsidó férfi, aki külföldi honos nemzsidó nővel a 9. §-ban foglalt tilalmat megszegve házasságot köt, bűntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntethető. Ugyanígy büntetendő az a polgári tisztviselő, aki tudja, hogy a 9. §-ban foglalt házassági akadály áll fenn és a házasság megkötésénél közreműködik. Ha pedig a polgári tisztviselő gondatlanságból működik közre az ilyen házasság megkötésnél, vétséget követ el s büntetése három hónapig terjedhető fogház.”
1938. XV. t.-c. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról
„4. § A sajtókamara, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamara tagjaiul zsidók csak olyan arányban vehetők fel, hogy számuk a kamara összes tagjai számának húsz százalékát ne haladja meg.
Ebbe a húsz százalékba nem lehet beszámítani:
a) a hadirokkantat, a tűzharcost, továbbá hősi halált halt szülőnek gyermekét és a hadiözvegyet;
b) azt, aki az 1919. évi augusztus hó 1. napja előtt tért át valamely más bevett felekezetbe és megszakítás nélkül ugyanennek a felekezetnek tagja;
c) a b) pont alá eső szülőnek olyan leszármazóját, aki nem izraelita felekezet tagja.
7. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarák tagjaiul a 4. § első bekezdése alá eső személyeket csak olyan arányban lehet felvenni, hogy számuk az összes tagok számának húsz százalékát ne haladja meg. Mindaddig, amíg az egyéb kamarai tagok arányszáma az összes tagok számának nyolcvan százalékát el nem éri, a 4. § első bekezdése alá eső személyt a kamara csupán az újonnan felvett tagok öt százaléka erejéig veheti fel. Az illetékes miniszter a kamara felterjesztésére indokolt esetben közérdekből kivételt tehet.
A 4. § második bekezdését a jelen § esetében is meglehetősen alkalmazni kell.”
1939. IV. Törvénycikk. A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról
„1. § A jelen törvény alkalmazásának szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki őmaga, vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek szülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt, úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.
Az előző bekezdésben meghatározott személyek közül nem lehet zsidónak tekinteni azt, aki az 1939. évi január hó 1. napja előtt kötött házasságból származik, ha szülői közül csak az egyik és nagyszülői közül is legfeljebb kettő volt az izraelita felekezet tagja és ha mindkét szülője már a házasságkötéskor valamely keresztény felekezet tagja volt és azontúl is keresztény hitfelekezet tagja maradt, …
3. § Honosítás, házasságkötés vagy törvényesítés által zsidó magyar állampolgárságot nem szerezhet.
4. § Zsidót nem lehet az országgyűlés felsőházának tagjává választani, kivéve az izraelita hitfelekezet képviseletére hivatott lelkészeket. (A 4. § tovább részletezi a választási korlátozásokat.)
5. § Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába. Ez a rendelkezés a társadalombiztosító intézetek szerződött és ideiglenesen megbízott orvosaira is irányadó. A biztosító intézet elnöke az intézet zsidó szerződött orvosainak szerződéses jogviszonyát egy évi felmondással megszüntetheti.
A közép- a középfokú és a szakiskolában oktatást végző zsidó tanárokat, a népiskolákban oktatást végző zsidó tanítókat, továbbá a zsidó községi jegyzőket (körjegyzőket) az 1943. évi január hó 1. napjáig, a zsidó kir. ítélőbírákat és a kir. ügyészségek zsidó tagjait az 1940. évi január hó 1. napjával nyugdíjazni kell. Illetőleg az erre vonatkozó szabályok szerint a szolgálatból végkielégítéssel el kell bocsátani. Nem terjed ki ez a rendelkezés arra, aki az előbb meghatározott időpont eltelte előtt a közszolgálat más ágában nyer alkalmazást.
7. § Az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára zsidót csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó hallgatók (növendékek) száma az egyetem vagy a főiskola illető karára (osztályára) felvett összes hallgatók (növendékek) számának hat százalékát, a József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem közgazdasági karának közgazdasági és kereskedelmi osztályán a hallgatók számának tizenkét százalékát ne haladja meg.
9. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó tagok száma az illető kamara összes tagjai, ha pedig a kamara szakosztályokra vagy foglalkozási csoportokra tagozódik, az egyes szakosztályok, illetőleg foglalkozási csoportok tagjai számának hat százalékát ne haladja meg.
10. § Zsidó nem lehet időszaki lap felelős szerkesztője, kiadója, főszerkesztője, vagy bármily névvel megjelölt olyan munkatársa, aki a lap szellemi irányát megszabja, vagy a lap szerkesztésében egyébként irányító befolyást gyakorol.
11 § Zsidó nem lehet színház igazgatója, művészeti titkára, dramaturgja vagy bármily névvel megjelölt olyan alkalmazottja, aki a színház szellemi vagy művészeti irányát megszabja, a színház művészi személyzetének alkalmazásában vagy a színház művészeti ügyvitelében egyébként befolyást gyakorol.
17. § A közszolgálat körén kívül akár természetes személy, akár jogi személy által fenntartott ipari (kereskedelmi), bányászati, kohászati, bank- és pénzváltóüzleti vállalatban, biztosítási magánvállalatban, közlekedési vállalatban és mezőgazdasági (kert- és szőlőgazdasági) üzemben, továbbá bármiféle más kereső foglalkozásban tisztviselői, kereskedősegédi vagy más értelmiségi munkakörben zsidót csak olyan arányban szabad alkalmazni, hogy a […] zsidó alkalmazottak száma a vállalatnál (kereső foglalkozásban) értelmiségi munkakörben fog lalkoztatottak számának tizenkét százalékát… ne haladja meg.”
1867. XVII. Törvény-czikk az izraeliták egyenjogúsításáról polgári és politikai jogok tekintetében
„1. § Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilvánittatnak.
2. § Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntetik.”
Corpus Juris Hungarici. 1836–1868. 354. o.
1895. XLII. Törvény-czikk. Az izraelita vallásról
(Szentesitést nyert 1895. évi október 16-án Kihirdetett az Országos Törvénytárban 1895. évi október 18-án)
„1. § Az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik.
2. § Az 1868: LIII. T. cz. 18., 19., 20., 21. és 23. §-ainak rendelkezései az izraelita vallásúakra is kiterjesztetnek.
3. § Lelkész (rabbi) és hitközségi elöljáró az izraelita felekezetnek csak oly tagja lehet, a ki magyar állampolgár és a ki képesítését Magyarországon szerezte.
4. § A jelen törvények végrehajtásával a minisztérium bízatik meg.”
Corpus Juris Hungarici. 1894–1895. 305. o. * 1920. XXV. Törvénycikk. A tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beíratkozás szabályozásáról
„1. § A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920-21-ik tanév kezdetétől csak olyan egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.
Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehető hallgatók számát az illetékes kar (a műegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.
Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetők fel, ha a hallgatóknak az előző bekezdésben foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be, és csak a megállapított létszám-kereten belül.
Ez az intézkedés a jog- és államtudományi karokon (jogakadémiákon) az államszámviteltanra beiratkozókra nem vonatkozik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban az illetékes karok meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértőleg ezeknek a rendkívüli hallgatóknak a létszámát is megállapíthatja.
2. § Az 1. § rendelkezései az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi és mennyiségtan-természettudományi), továbbá az orvostudományi karokra középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában beiratkozva volt rendkívüli hallgatók további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók.
3. § Az 1. § intézkedései szerint beiratkozóknak az illetékes karhoz (műegyetemen a tanácshoz) benyújtott folyamodással kell a beiratkozásra engedélyt kérnie.
A beiratkozási engedélynek az 1. § rendelkezései szerint megállapított létszám-kereten belül való megadása, vagy megtagadása felett az illetékes kar tanárainak (műegyetemen a tanácsnak) teljes ülése végérvényesen határoz.
Az engedély megadásánál a nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiséghez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedét.
Hasonlóképpen csak az illetékes kar (műegyetemen a tanács) teljes ülésén megadott engedéllyel iratkozhatnak be a 2. § alapján beiratkozni kívánók is. Ezeknek beiratkozására vonatkozó szabályokat a vallás és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.
4. § Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba, a vallás és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.”
Hogy a zsidók állapotáról addig is gondoskodva legyen, míg ügyök, s némely szabad királyi városoknak őket érintő kiváltságai a legközelebbi országgyűlésen jelentést teendő országos bizottság által tanácskozás alá vétetnének és a zsidók állapotáról Ő szent felségének s a karok és rendeknek egyetértő akaratával intézkedés tétetnék: a karok és rendek Ő szent felségének jóváhagyásával határozták, hogy a Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más hely ségekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjén voltak, megtartassanak és ha abból netán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”
Corpus Juris Hungarici. 1526–1790. 187. o.
1840. évi XXIX. Törvény-czikkely
„A zsidókról
Addig is, míg a zsidók állapotjáról a törvény bővebben rendelkezik, ez úttal határoztatik:
1. § Mindazon zsidók, kik az Országban vagy kapcsolt részekben születtek, valamint szinte azok is, kik az itteni lakásra törvényes úton engedelmet nyertek, ha ellenök erkölcsi magokviseletök tekintetéből bebizonyított alapos kifogás nincsen, az egész Országban és kapcsolt Részekben akárhol szabadon lakhatnak, kivévén egyedül az 1791-dik esztendei XXXVIII. Törvényczikkelyben említett bánya-városokat s azon helyeket, mellyekből törvényes régi szokás mellett jelenleg kizárva vannak.
2. § A fennálló feltételek mellett gyárokat zsidók is állíthatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásukbeli legények segítségével is űzhetnek, s ifjaikat ezekben taníthatják, azon tudományokat pedig és szép mesterségeket, miknek gyakorlatában eddig is voltak, ezután is gyakorolhatják.
3. § Egyébiránt köteleztetnek, hogy állandó vezeték és tulajdon nevekkel éljenek, a születendők pedig vallásuk papjai által vezetendő anya könyvben lejegyeztessenek; továbbá kötelesek.
4. § Minden okleveleket és szerződéseket a hazában és a kapcsolt részekben divatozó élő nyelveken szerkeztetni.
5. § A mennyiben az izraeliták polgári telkeknek (fundus) szabad szerezhetése gyakorlatában lennének, az illy városokban ezen gyakorlat jövendőre nézve is megállapíttatik.
6. § Minden ezen törvénnyel ellenkező törvény, szokás, rendelet vagy határozat eltörültetik és megszüntetik.”
