Kicsit elnagyoltan fogalmaztam, de azt egy szóval sem mondtam, hogy a Dűne posztmodern lenne, csak arra utaltam, hogy hasonló témákat dolgoz fel, mint a hatvanas évek posztmodern irányzata; pl.: az eleve elrendeltség kérdése a szabad akarattal és a véletlenszerűséggel szemben (Alia az aleatorikára, vagyis a véletlenszerű szerkesztésre rímel), messiás-megváltásvárás szemben az önmozgó gépezettel, tudatmódosító szerek, az éntudat módosulása és énkereseés új helyzetbe kerülve, stb. Elbeszélő technikájában a Dűne nyilvánvalóan nem posztmodern, de a korszellem, és a kor kérdései éppúgy tükröződnek benne, mint az úgynevezett magasirodalomban. Így érthetőbb, elfogadhatóbb?
Az nyilvánvaló, hogy az elsődleges mozgatóerő a pénz, de manapság minden erről szól, és nem feltétlenül az előzményeket kell kipécézni.
Azt egy pillanatig sem tagadom, hogy a Dűne mind a feudalizmust, mind az ókori Arábiát megidézi hangulatában, stb. viszont ha nem lenne korszerű (vagyis a saját korához intézett) mondanivalója, akkor nehezebben lenne értékelhető a sikere és irodalmi státusza. A nagyhatalmak akkoriban az ENSZ (vagy bárminek is hívták akkor) égisze alatt acsarkodtak egymásra, és igenis lehet párhuzamot találni a kor amerikai önképe és szovjet-gonosz képe, valamint az Atreides-ház és a Harkonnen-ház között. Felhívnám a figyelmedet arra atényre, hogy a Dűne császára az egész galaxis, és nem annak egy szegletének az ura, és a szembenállás a galaxis újraelosztása felett folyik.
Az, hogy a köztudatban még nem volt benne egy lehetséges olajválság, nem jelenti, hogy egyesek nem kongathattak vészharangot. Frank Herberttől kellett volna megkérdezni, hogy ismerte-e ezeket a véleményeket, de sf íróként valószínűleg tájékozódott a lehetséges hivatalos jövőképek között.
A messiásvárásról egy egész egység szól Abádi Nagy Zoltán "Válság és komikum - A hatvanas évek amerikai regénye" tanulmánykötetében, melynek 203. oldalán megtalálni a megfelelő utalást a 22 csapdájára is, noha az valóban marginális műnek számit, viszont ismertsége miatt említettem pont ezt.
A hippimozgalom egyszerű kortünet, ami ugyanazt a posztegzisztencialista krízist testesítette meg, mint a messiásvárás. Egyfajta eszképizmus (a valóságtól való menekülés), amint a Dűne, mint regény is az. A Macskabölcső ezzel szemben szembenéz a valósággal, és ezért tagadja a messiás eljövetelének lehetőségét. A Titán szirénjeiben ellenben láthatunk egyfajta megváltást, de ez most lényegtelen.
A posztmodern mindössze egy elnevezés, amit jóval a Rózsa neve (sőt, ha jól emlékszem a Második Világháború)előtt használtak már postmodernismo formában, habár csak azután kezdett elterjedni; és lefedték vele mindazt, amit előtte fekete humornak, abszurd regénynek, stb. hívtak.
A Dűne konkrét posztmodernizmusáról majd egy más alkalommal, okés?
Sok mindent említesz, de nekem nem meggyőző, hogy mindennek köze lenne a Dűnéhez.
Először is: nem olvastam előzménykönyveket, így azok aktualitását nem tudom megítélni (de az a gonosz véleményem, hogy egy örök témának köszönhetik keletkezésüket: úgy hívják pénz)
Ahogy NAR topiktárs is megjegyezte, évekkel az első olajválság előtt íródott a mű. Akkoriban eszükbe se jutott az embereknek, hogy az olajjal probléma lehet, ha valaki akkor olvasta a könyvet, eszébe sem jutott volna a fűszer = olaj párhuzam. Egy író pedig mindig a saját korához próbál szólni elsősorban, nem a következő generáció(k)nak. Ugyanakkor a fremen = arab párhuzam nagyon nyilvánvaló, még szavakban is. Miért lenne ennyire "kódolva" az egyik, és a másik miért ennyire nyilvánvaló?
A vietnami háború előtt volt egy koreai háború, ám igazán éles helyzet a kubai válság volt. De a kétpólusú világrend egyáltalán nem jellemző a Dűnére! Ismét mondom: feudalizmus , ahol van ugyan egy császár aki elvileg az uralkodó, de csak addig császár amíg a "Nagy Házak" elfogadják. Uralmával párhuzamosan más hatalom is van, ami nem térben más, hanem az életnek egy másik aspektusára terjed ki: ez az egyház, saját vezetőkkel, hatalommal, saját célokkal. A felszínen egyensúly van, de belül ezek az erők bizony egymáshoz feszülnek.
A hippimozgalom nem értem hogy kerül ide. Tudatmódosító szerek a valóságtól való meneküléshez, békevágy, tanítók követése. A Dűne ezzel szemben a VII. századi Arábiát idézi: egy közös eszme egy zászló alatt egyesítette az addig egymással hadakozó nomád törzseket, óriási katonai potenciált felszabadítva. Ez rázúdulva a világra szinte megállíthatatlan volt. Úgy is hívták dzsihhad.
A messiásvárást még mindig nem látom. A Macskabölcső az atomháborús fenyegettségről (is) szól valóban, de a bokonon vallás inkább a szaporodó újkeletű vallások paródiája (meg egy kis rasztafári érzés). A világvége hangulatban az emberek előszeretettel fordulnak a különféle misztikus vallások felé (közismert a Római Birodalom bukása táján oly népszerű Mithrász és Ízisz kultusz, ami még Szombathelyre - Savaria - is eljutott)
A 22-es csapdája messiásvárását végképp nem értem, az tényleg a háború értelmetlenségét mutatja, ahonnét a szereplők maguk módján próbálnak kiszabadulni, nem pedig valakitól várják a segítséget.
Egyedül a Godot-ra várva amiben valóban van ilyen várakozás, de az szerintem pont arról szól, hogy senki nem jön el! A Dűnében viszont igencsak eljön.
A posztmodern dolgot végképp nem értem, annak kezdetét a Rózsa neve c. regény megjelenése köré szokták datálni, ami emlékeim szerint 1980. Mi a posztmodern a Dűnében?
Ez utóbbi gondolatmenetet eléggé egyértelm?vé tette Herbert az arab hangzású nevek használatával... Megdöbbent?, hogy évekkel az olajválság el?tt leírta, hogyan lehet a (közlekedéshez) kritikus nyersanyag feletti kontrollal zsarolni a világ többi részét.
Persza ma már senkinek nem jutna eszébe Oszama Bin Laden honfitársairól mintázni a fremeneket (eredetlieg szabad emberek) - az arabokról alkotott nyugati kép megváltozott az utóbbi negyven évben.
Valóban találhatók benne fantasy-elemek, de szerintem inkább a sf határesete. A fantasyre nem annyira jellemző, hogy a jelen tendenciáit valamilyen jövőképbe vetíti ki, és a társadalom pillanatnyi meghatározó elemeinek veszélyességére összpontosítja az olvasó figyelmét. Persze így, közel négy évtizeddel később olvasva nehézkes azonosítani a tényleges társadalmi problémákat a mű témájával.
A Dűne istencsászára előbb-utúbb újra megjelenik majd, és szerintem nem lesz drágább, mint ha antikváriumban próbálnád beszerezni.
Az utólag irt Düne könyveket nem veszem, csak az eredeti FH Dünéim vannak meg, sajnos az Istencsászár hiányzik :(
Szóval nem igazán értem az összehasonitásodat... SF szerzőkkel hasonlitod a Dűne könyveket, holott nekem a Dűne nem SF, inkább fantasy, mely feudalista-keleti kultura és valláskeverék talajon áll...
Én arra tippelek, hogy a septo kifejezést egy hirtelen számolási nehézség okozta, mely darabra számolta le a könyveit... És ugye Düne I és Düne II... ;-))) Mindenesetre a kifejezés nekem elsődlegesen a szepszist juttatta eszembe :-))))))
Egy sima: a "Dűne könyvek irója" iss elég lett volna :-)
Éjszaka rájöttem, hogy a kizárólag irodalmi magyarázat itt nem elég a messiásvárásra. :)
A második világháború után köztudottan hidegháborús helyzet alakult ki, vagyis végzetesen megromlott a két szuperhatalom: a neo-imperialista (vagyis világbirodalmi) Amerika, és a vörös főgonosz, a Szovjetúnió viszonya, olyannyira, hogy az atomháború apokaliptikus képe lebegett az emberek előtt. 1959-ben aztán kirobbant a vietnami háború, ami a két világrend elhúzódó fegyveres összecsapásává szélesedett ki. Az ameriakaiak egy része a vietnami háború elleni reakcióként megpróbált elmenekülni a valóság elől, és ez hosszabb távon a hippi mozgalomhoz vezetett. A hippi mozgalom egyik jellegzetessége a transzcendentális meditációval és tudatmódosító szerekkel segítő guruk (tanítómesterek, próféták) követése volt. A mozgalom lényegében azt fejezte ki, hogy az amerikai középosztály és felső tízezer ("arisztokrácia") gyerekei, elsősorban az egyetemi értelmiség, békét szeretett volna állandó háborúskodás helyett.
Ugyancsak a hatvanas években kezdték el kongatni a vészharangot az entrópikus (lassan egyneműsödő) világrendet kritizáló -- mondjuk így -- környezettudatos emberek, akik felvetették annak a veszélynek a lehetőségét, hogy hamarosan (pár évtizeden belül) elfogyhatnak a Föld olajkészletei, vagyis megszűnhet az energiaellátás és a szállításhoz szükséges üzemanyag. A két szuperhatalom kellően nagy készletekkel rendelkezett, de a legnagyobb készleteket mégis az arábiai sivatagok rejtették. Vagyis fontossá vált, hogy kinek a befolyása alá kerülnek például az iraki olajmezők. Errefelé a két világrendtől alapvetően eltérő gondolkodásmódú emberek, síiták és szunniták laktak/laknak.
Nem a konkrét, hanem a mögöttes témára gondoltam. A hatvanas-hetvenes évek messiásvárása a posztmodern egyik jegye volt, és olyan írók műveiben jelenik meg, mint Kurt Vonnegut (Utópia 14, Macskabölcső) vagy Joseph Heller (A huzonkettes csapdája). Nem feltétlenül egy Krisztusra kell gondolni, hanem bárkire, aki megváltja az embereket a szenvedésüktől. (Persze nem jönnek el, akárcsak Godot sem Beckett egyívású színdarabjában. :)) Philip K. Dicknél a "Galactic Pot-Healer" a tipikus példa rá. És Douglas Adams épp ezt a "klisét" parodizálja ki a "Vendéglő a világ végén"-ben.
A mostani regények aktualitását azért ugye nem tagadod?
Vitatkoznék veled. Nekem a Dűne mintha épp mentes volna a keletkezési korának lenyomatától. A "science" minimális benne, de az nagyon eredeti, hogy különös ízt ad a hangulatnak. A Dűne világa színtiszta feudalizmus, annak is a XI-XIV.sz.-i érett formája. Talán ezért is, a Dűne nekem nem is igazából SF, hanem a történelmi regény és a fantasy semmivel össze nem téveszthető elegye (a hardcore SF nekem Philip K. Dick).
A '60-'70-es évek irodalmában uralkodó messiásvárást nagyon nem értem. Kifejtenéd ezt bővebben? Tudsz példát mondani?
Az újabb Dűnékkel, elsősorban a Dűne legendái trilógiával kapcsolatban szeretnék hozzátenni valamit a vitához.
Frank Herbert eredeti hexalógiája a hatvanas-hetvenes évek irodalmában uralkodó messiásvárás témáját dolgozta fel, kétségtelenül korszakalkotó módon. Brian Herbert és Kevin J. Anderson a huszonegyedik század elején írnak, és a huszonegyedik század elejének problémáival -- a demokrácia válságával, az egyéni hatalomvággyal és az embertömegek manipulálhatóságával, indoktrináltságával -- foglalkozik, és a kor elvárásainak megfelelően kicsit sötétebb, sokkal akciódúsabb, mint a klasszikus sorozat. A szerzők akkor követnének el hibát, ha begubóznának a múltba, és avítt stílusban dolgoznának fel idejétmúlt témákat. Az olvasó választhat, hogy milyen korszak hangulatában érzi jól magát, de az író nem írhat a múltnak, hanem lépést illik tartania a fejlődéssel.
Vagyis szerintem legfeljebb annyiban szentségtörés hozzányúlni az eredeti Dűnéhez, hogy készen kapott világba helyezik a szereplőiket (ami így azért nem igaz), és így az első prequel-kötet esetében biztosították az eladhatóságot. Ellenben szvsz azok, akik rendszeresen vásárolják a frissen megjelenő részeket, mégiscsak azért veszik meg a könyveket, mert érdemesnek tartják az elolvasásra, és remélhetőleg nem azért, mert kényszeresen be kell gyűjteniük mindent, amin a Dűne neve díszeleg. De nem kell megvenni, senki nem kényszerít erre senkit.
Örülök hogy ismét jársz errefelé, kedves Ghanima :)
Szeptológia... micsoda csúnya szó, mint egy kórházi osztály. Az egységsugarú átlagolvasó szerintem csak a StarWars miatt ismeri a trilógia szót is, meglepő az ilyen magas helyiértékű kifejezés.
Most kicsit zavart vagyok, de miért szepto? Nem csak hexa?
Azért erős tulzásnak tartom azt a véleményedet, miszerint a Védett férfiak alapján készült volna!!!
Annyit bizton el lehet mondani, hogy a magyar kiadó kaszálni akart, gondolván, hátha azok, akik kedvelték Merle könyvét, majd jól megveszik ezt is. Nem is értem egyébként, hogy sikerülhetett az eredeti kiadóval és/vagy Herberttel lepacsizniuk, hogy ilyen buta egyszerűsítés legyen a magyar cím.
Amikor megláttam, nehezemre esett a krisz késemet a helyén tartanom... Kull wahad!
Mi a... bajuk volt a The White Plague címmel?! Szerintem ha rátették volna a borítóra, hogy "a Dűne-szeptológia írójának új könyve" egészen biztos, hogy legalább akkora hatást elértek volna, mint ezzel az idétlen utalgatással Merle-re.
Ghanima
Elolvastam a Halandók és halhatatlanokat (Heaven Makers), hát mit mondjak: nem estem hasra tőle. Lehet érezni rajta a tipikus Herbert-stílust, de még csak csírájában szvsz...
Bár ez itt szintén off, de ha már téma... Előfordulnak ilyen melléfogások
Pl. volt egy Harcjáték c. SF antológia, igen minőségi (aranykori) novellákkal, a legjobbaktól.
Borító: egy Warhammer 40k-t idéző csatapáncélos alak, egy hatalmas mordállyal a kezében.
(Szerintem egy olyan novella nem volt a könyvben, amiben konkrétan harcoltak volna, főleg hard SF anyagok kerültek bele.)
A címadó novella egyébként egy olyan társasjátékról szólt, amiben a győzelemhez veszíteni kellett, és a Föld megtámadásának előkészítéséhez akarták ezzel demoralizálni a feltörekvő nemzedékeket a gonosz agresszorok.
1. Amber hercegei, elso resz. A cimlapon a foszereplo, Corwin lathato, kek-piros szerelesben. Kar, hogy a regeny elso 50 oldalabol kiderul, hogy az osszes szereplonek van egy jellemzo szinosszeallitasa, amihez onkentelenul is ragaszkodik, es Corwinnal ez az ezust-fekete.
2. A szelhamos es a varazslo. Magyar fantasy-regeny, a cimlapon ott virit egy ficko karddal, meg egy varazslo kinezetu szakallas ferfi.
Konnyen kitalalhato a poen: a regenyben szereplo varazslo no.
A huszonnyolc évi késés, amivel eljutott hozzánk ('66-'94), nem sokat ártott a műnek, mert már eredetileg sem volt egy nagy eresztés. A Föld túlnépesedett, a kaja meg kevés. Ezért aztán nekiállnak az emberkék kiirtani a rovarokat (legalábbis egyes helyeken), azok meg vagy pusztulnak, vagy visszalőnek. Ugyanis elterjedt a híre, hogy van egy zöld agy valahol a dzsungel mélyén (ja, ez az egész Brazíliában játszódik), és küldenek egy expedíciót, ami meg akarja keresni. A végén aztán lesz bonyodalom, puffpuff, cuppcupp meg hüpphüpp is, csak hogy mindenki találjon benne kedvére valót, csak épp az egész valahogy olyan jajjra sikerült. Semmi extra, csak egy alsó-közepes izé."
szerintem ennél azért jobb :o) bár a Dosadi kísérlet még sokkal...
A Keleti Rablóknál láttam tegnap egy "A zöld agy" (vagy ilyesmi) című FH regényt. Ismeri ezt valaki? Egy zöld hangya van az egyébként elég gagyi borítón.
ez volt első találkozásom a dűnével, de marhára nem értettem a sztorit! főleg hogy pl mi volt a kapcsolat a férgek és a fűszer között? paul megvilágosodott, amikor megitta az élet vizét, de én nem :( meg úgy egyáltalán tök zavaros volt a sztori. van más feldolgozás is?
Sziasztok. Meg tudná valaki mondani, hogy honnan tudnám letölteni a Dűne sorozatot magyar nyelven?
Csak mostanában kezdett érdekelni ez a scifi világ, de egyre inkább feldob. :)
Légyszi, ha tudtok, segítsetek olvasnivalót keresni.
