Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentõl: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.
Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.
Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak
Ebből a Páli gondolatból kiindulva is látható a különbség Jézus tanításai és Pál elképzelései között. Amíg Jézust azért feszítik meg a vallási vezetők és az írástudók közös erőfeszítéssel mert Jézus tanításait a közrendre és a társadalmi életre veszélyesnek találták, addíg Pál képmutatása ezt már nem merte megkockáztatni. Amikor Jézus még Isten akaratának megcselekvéséről beszél, Péter már kérdőjelesen veti fel a kérdést: "Istennek kell inkább engedni hogysem, embereknek", Pál már megfordítja az egészet, "Minden lélek engedelmeskedjen a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság csak Istentől", mondja. Pál egyáltalán nem értette meg azt az egyszerű tényt, hogy hatalmasságokat mi emberek állítunk fel, fegyverrel, hazugsággal, hitetéssel, minden eszközt latbavetve, hogy az emberek felett irányítást vehessenek.
Semmilyen hatalmasság nem az Istentől származik, ezért a nekik való engedelmesség igen csak feltételes lehet. Isten semmilyen kizsákmányoló, elnyomó hatalmat nem varr az emberek nyakába, annak felelősei mi emberek vagyunk, akik erőt adunk a hatalmuknak anyagilag, politikai és vallási igazolásilag egyformán. Pál óember ellenessége pontosan annak felismeréséből származik, hogy az az ember, aki saját magával való harccal le van kötve, az nem képes igazságtalan, istentelen hatalmak ellen harcolni. Megfordítva a kérdést, a világi hatalmaknak azért tetszett meg Pál filozófiája és nyerte meg támogatásukat, mert ez a kihasználható tanítást igen értékelték benne. Keresztény írástudóink pontosan ugyanúgy nem értette meg Jézus tanításait, ahogyan azt Pál apostol nem értette meg. Hiába hivatkozik mindenki Pál szenvedéseire, amikor az egész igemagyarázat végeredménye pontosan annak a felső hatalmi véleménynek az eloszlatása lesz, hogy az igazságtalan állam ellen á nem harcol az evangélium, hanem csak az óember testi kívánságai ellen. Tehát Pál egyáltalán nem az evangéliumért szenved, ha ezt a célját meglátjuk, hanem pontosan az általa kitalált óember elmélet elfogadtatása mellett.
Pál levele Filippi 1,18:
De mit számít ez? Az a fő, hogy minden módon, akár színből, akár szívből, Krisztust hirdetik. És ennek örülök.
Az idézett mottó kifejezetten nem az evangélium mottója, hanem Pál kémutatásának az elsőrendű kifejezője. Feljogosítja a továbbiakban minden képmutató, embereket kihasználó vagy szándékosan megtévesztő igehirdetőt arra, hogy bármilyen indokkal prédikálja a Krisztust, holott az evangélium hirdetése csak a tanítványok dolga lehetne. Pálnak eszébe sem jut, hogy útját állja az ennek nyomában járó sokkal rosszabb hitelrontásnak, mert a hitelesség nem az igazságon nyugszik nála, hanem egy kegyelemből elképzelt elfogadáson alapszik. Abban természetesen nem jétszik szerepet, hogy szívből vagy színből prédikálják a Krisztust, hiszen a cél nem az igazság kiderítése, hanem a hívők számának szaporítása, ami elengedhetetlen feltétele egy világra szóló új (egyházi) hatalom kialakulásának. Nem mondom, hogy sikertelen volt áldozatvállalása, hiszen a nyomában járó egyházi hatalom évszázadokig sújtotta elnyomásával európát, később pedig világraszóló befolyásra tett szert. Írástudóink még ma is képtelenek megtenni, (vagy szándékosan mellőzik) észrevételeiket annak vonatkozásában, hogy a kereszténység ma éppen úgy a kizsákmányoló és elknyomó állam erkölcsi támogatója, mint annak idején Pál lett a római hatalomnak. De ma ugyanúgy, mint akkor, csak a romlottság erkölcsi igazolását fogja szolgáltatni, nem pedig az evangéliumot.
Pál önmagát a tanításaival teszi apostollá (a cselekedetekben senki nem hívja őt apostolnak!), és ebben (tanításaiban)valóban újat hoz. Éppen ez egyben a tévedése forrása is. Nem Jézus tanításaira épít, hanem Jézus kereszthalálára, és ebből készít egy megváltás elméletet meg egy feltámadás szerinti életben való járás elméletet.
Mindkettőnek tévedés az alapja, jól megfogalmazható gyökerei vannak a zsidó vallásban (a bűnökért való áldozat filozófia) és a hellén filozófiában (test és szellem ellenségeskedése), de nem Jézus tanításaiban.
A kereszttel együtt senki nem tud úgy meghalni, hogy utána ebben az életben a feltámadás szerinti életben járjon, ott van erre az a pont az ember életében, amikor valóban meghal. Jézus tanításai éppen ezért csakis ebben az életben megcselekedhető beszédeket tartalmazza. Vélhetően ott értette Pál félre a feltámadás szerinti életet, hogy hallott a szellem szerinti életről, amit ő mindenképp a túlvilági jelenségek közé tudott sorolni, hiszen szellemek csak a túlvilágon vannak. Holott a szellem szerinti élet nem túlvilági esemény, Jézus pont ezt igyekezett megvilágítani, amikor az igazság és a szeretet jelentőségéről beszélt. Sem Jézus sem Isten nem várja azt el, hogy a majdani feltámadás szerinti élet szerint a halálunk előtt próbáljunk meg járni. Ez valami olyan balga elvárás, mintha egy gyerektől elvárnánk, hogy úgy gondolkozzon és viselkedjen, mintha már 60 éves felnőtt lenne. Pál nem gondolkodó, hanem írástudó fajta volt, ezért nem is igen járt utána egy vélemény igazságának. Mindent hit által elfogadott, aztán mindenkivel hit által elfogadtatni akarta. Csakhogy ez súlyos hiba, mert a tévedések így kiszűretlenek maradnak.
A vitákban és beszélgetésekben nem mindenkinek egyformán van igaza, hanem mindenkinek annyira van igaza, amennyire a tapasztalatok vagy a tények bírják igazolni. Ezek nem fekete-fehér kérdések, hanem az élet legsokoldalúbb területei merülhetnek fel témáiként. Lehet belőle csinálni fekete-fehér verziókat, de akkor tudni kell, hogy azok leképezett verziói a témáink színességének, különben félreértés születik.
És mint mondtam, hadakozás többnyire félreértéseinkhez való ragaszkodásaink miatt van legtöbbször.
Azért ímé én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
Ímé, én a prófétákra támadok, azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: az Úr mondja!
Ímé, én a prófétákra támadok, a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az õ hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem õket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
A keresztény hittérítés Pál önjelölt apostolságával kezdődik. Ha Pál küldöttségét (Jézus feltámadásáról kellett volna bizonyságot tennie királyok és népek előtt) nem is vonjuk kétségbe, de hogy tanításra és gyülekezet szervezésre nem volt elküldve az leveleinek tartalma alapján is meglátható. Ma a keresztény gyülekezetek írástudói, papjai és elöljárói szinte kivétel nélkül Pál leveleinek téves tartalmával teszik hiábavalóvá az Isten beszédét. Szeretetről való kenetteljes beszédeikkel hízelgik be magukat a keresztények szívébe, és ugyanúgy önjelölt küldöttséggel lépnek fel feléjük, ahogy Pál apostol a korabeli gyülekezetek felé. Egyik írástudó a másiktól veszi a beszédeit, ha nincs más akivel igazolhatná mondanivalóit, akkor Pál írástudói beszédeit veszi át magyarázatul.
Mik Pál apostol által összekötözött terhek, amiket az Úr nevében a keresztények vállára vet, és amit a korunk írástudói is ráhízelgik a népre?
1. Egyházi szervezetük és elöljáróik életének fenntartása
2. Elméleti problémákkal ködösítik el a keresztények Istennel való kapcsolatának a kialakítását ezek:
- hitnél való megállás, hogy a közvetlen Isten ismeretet az elöljárótól kaphassák
- a test kárhoztatása, hogy ne a hamisságok leleplezésével foglalkozzanak
- az engesztelő áldozat általi büntetés eltörlés, hogy ne közvetlen bocsánat után futkossanak, még kapcsolatba kerülnek az Istennel
- a gondolkodás, a bölcsesség, a megértés elutasításával illetve földivé és ördögivé tételével eleve elzárják a kaput a keresztényeknek az igazság keresése és megismerési lehetősége előtt
Pál apostolon túl felmerülő egyéb elöljárói terhek, amik nem az Istentől származnak:
- a Mózesi törvények és rendelkezések újra érvényesítésével (el nem töröltetettségére való hivatkozással) szinte az összes ószövetségi teher bármelyikét a kőtábla helyett az ember szívébe íratással bármilyen összetételben kötelezővé teszi
Nehezen tudom megfogalmazni gondolataim, mivel az élet ezen oldalának leírása nehézségekbe szokott ütközni.
Általában azt vélem felfedezni, hogy amennyire haladunk merev, holt dolgok leírása felé annál több törvényszerűséget és szabályszerűséget vélünk felfedezni, valamint minél inkább haladunk az élet, a változás felé, annál bonyolultabbakká válnak a törvényszerűségek és szabályszerűségek, míg végül eltűnnek, érvénytelenné válnak, átcsapnak másokba, maguktól megváltoznak, magyarul azokat a jelenségeket másképp kell értelmeznünk, nem pedig törvényszerűségek és szabályszerűségek segítségéval és felhasználásával. Az élet felé haladva képleteink egyre bonyolultabbak lesznek, egyre tőbb összetevő fogja a képletet alkotni, míg végül olyan összetevőket is találunk, amelyek nem illlenek a képletbe, mégis meghatározza a jelenséget.
A gondolkodás képes ugyan annak a területnek a megértésére is, jóllehet lustaságánál fogva az enber könnyebben fogadja el a merev, holt, általuk örök és változatlan szabályszerűségeket és törvényeket, mint az állandóan változó, pillanatnyi megértés igényességét.
A csak törvényszerűségekben gondolkodó ember számára az élet és a változás maga a káosz, a káosz szó is tulajdonképpen az ő fogalma, mivel lehetetlen törvényszerűségek segítségével leírni a számára kaotikusnak tűnő jelenségeket, így képtelen ez az elme azt megérteni. Ahhoz, hogy a gondolkodás képes legyen az állandóan változó élet megértésére, lényegében pont fordítva, kell tudnia a törvényszerűségek kategóriáitól (rendszer, szabályok, összefüggések) is függetlenül működnie.
A gondolkodásnak ez a merev, szabályokhoz és törvényekhez ragaszkodó módszere jellemzően jelenik meg a gazdasági és a társadalmi szabályok és törvények megalkotásánál is. Folyamatosan problémánk is adődik belőle, mert az élet viszont változik, az örökre megalkotott törvényeink és szabályaink viszont elavulnak, módosítanunk kell, aktualizálni, megújítani, eltörölni és újakat készíteni, ahhzo hogy megszokott merev életszerkezetünknek további fennmaradást tudjunk biztosítani.
Ezek a fogalmak az egyediség, az újdonság, a változás, a születés, a megsemmisülés, a kiszámíthatatlanság, a véletlenszerűség, az összefüggéstelenség, minden olyan fogalom, amely a törvényszerűségekben gondolkodó elme számára kaotikus állapotot, rendszertelen működést jelent, mégis létezik.
Valami olyan megállapítással írhatnám le, hogy az az élet, amelyet törvényszerűséggel képesekké válunk leírni, az meg is hal.
Pál apostol majdnem megközelítette a dolgot akkor, amikor kimondta:
Róma 8,2:
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl.
Viszont ott hibázott, hogy az élet lelkében való életből is törvényt faragott.
Nos a pszihológia nem pszihiátria, bár mindkettő a lélekkel, személységgel foglalkozik.... A hit veleszületett tulajdonsága az embernek....., csakhát nem vallásfilozófikus meghatározásba ékelve...., amint pl. a keresztény hívőknél is megfigyelhető! A hit tárgya lehet egy Isten, istenek, bálványok, babonák, hiedelmek, stb, de ha valaki mutat egyet, mondjuk Jézust, akkor arra éleződik ki!
Nos a logika nem az egyetlen helyes gondolkodás, hisz a gondolkozás nem csupán a logikára épül...., viszont a meggyőzés tudománya éppen ezt célozza meg, a logikai készséget az embernél! Csak a józan ész el ne vesszen!
A hit egyféle pszihés folyamat, amit az ember magában hordoz..., de ez független tárgyától mindaddig, míg valaki nem mutat egyet....
míg valaki nem mutat egyet....
ezt má megint nem értem
...függő vagy függetllen, ez a legfontosabb kérdés?
a tudás sem független...
Nos a logika nem vonatkoztatható el az embertől..., a gondolkodás által felmerült kérdések egyféle elméleti modelezője..., ismerettől, tudástól is függhet, bár a meggyőződéshez nem feltétlen...., ezért látun annyi vallásos, avagy hívő embert....
...bár a meggyőződéshez nem feltétlen...., ezért látun annyi vallásos, avagy hívő embert
részben sajnos ezt sem tom levenni
másrészt nem ezért
harmadrészt az a kijelentés, hogy a logika az egyetlen helyes gondolkodás nem logikus, az a nagy büdös logikai helyzet
Koppenhágai modell A kvantumfizikai jelenségek értelmezésére Niels Bohr és Werner Heisenberg által kidolgozott Koppenhágai Modell szerint egy kvantumfizikai kísérlet eredménye nem lehet biztos, az csak valószínűségekkel írható le és ezek a valószínűségek függenek a megfigyelés módjától. A megfigyelés ugyanis beavatkozás a kísérletbe. A megfigyelt mérési eredmény ezért a fizikai objektum és a megfigyelő személy kölcsönhatása során jön létre és erősen függ a kísérleti elrendezéstől és a mérés módjától. A kísérleti elrendezés megfelelő beállításával pl. bebizonyíthatjuk, hogy a fény részecskékből áll, s egy másik kísérleti elrendezéssel bebizonyíthatjuk, hogy a fény hullámtermészetű. Objektum és szubjektum kölcsönhatása semmiféle kísérletből nem küszöbölhető ki. A kísérletek „objektív” jellegének vitathatóságát erősíti az a tény is, hogy kvantumfizikai szinten csaknem értelmét veszíti a megszokott hagyományos tér és idő rendszerben való fogalomalkotás, amely utóbbihoz a „röghöz kötött” emberi gondolkodás ösztönszerűen ragaszkodik. Így pl. még azt sem állíthatjuk határozottan, hogy az atomokban az elektron az atommag körül kering, legfeljebb azt mondhatjuk, hogy:
bizonyos kísérleti körülmények esetén az elektron úgy viselkedik, mintha keringene az atommag körül,
más esetekben úgy viselkedik, mintha változó sűrűségű ködfelhő lenne, amely körülveszi az atommagot, s ez a ködfelhő olykor gömb alakú, máskor pillangó alakú, megint máskor lóherére emlékeztető alakú, stb,
megint más esetekben az elektron úgy viselkedik, mintha vékony rugalmas hártya lenne, amely beburkolja az atommagot,
még további esetekben az elektron úgy viselkedik, mintha végtelenül kicsi átmérőjű tömegpont lenne, amely úgy tud becsapódni egy szilárd tárgyba, mint egy sörétgolyó, más esetekben az elektron úgy viselkedik, mintha a térben táguló gömbfelület mentén minden irányban szétterjedő hullám lenne,
máskor viszont az elektron úgy viselkedik, mintha koncentrált energiacsomag lenne, amely egy pozitronnal való találkozás esetén megsemmisülhet és fénysebességgel szétsugárzódhat,
egyes esetekben pedig az elektron úgy viselkedik, mintha néha létezne, néha nem létezne, hiszen a vákuumfluktuáció során – pozitron párjával együtt – időnként spontán felbukkan a „semmiből”, majd rövidesen megint eltűnik a „semmibe”, stb.
Nos érdekesek az okfejtéseid, de mindezt az emberiség alkotta meg szavakat találva és értelmezve definiálta a maga körül lévő világot és a benne lévő dolgokat...., így ha a tudomány szót mondjuk , akkor azt is jelenti, amire utalnak, pl a tudást, ismeretet, infót.... Jézusról semmit nem tudunk az evangéliumok beszámolóin kívúl...., így a keresztény dogmatika által hirdetett feltámadásáról se, de a mai jelenlétéről sem! A hit egyféle pszihés folyamat, amit az ember magában hordoz..., de ez független tárgyától mindaddig, míg valaki nem mutat egyet.... Nos a logika nem vonatkoztatható el az embertől..., a gondolkodás által felmerült kérdések egyféle elméleti modelezője..., ismerettől, tudástól is függhet, bár a meggyőződéshez nem feltétlen...., ezért látun annyi vallásos, avagy hívő embert....
miért van aki az energiát anyag nélkül értelmezi? pont ez a lényeg, az anyag ilyen olyan energia, az energia meg ilyen olyan anyag
akinek ez nem tetszik matematikai módszerekkel levezethet más elméletet, de addig sajnos ezt - és a többi modellt - kell szeretni
hát persze hogy nem...
a kémcsövek fölött görnyedő stb tudós igéi sokkal különbek...annak, aki abban hisz
...ráadásul pontosan annyian értik a tudomány részleteit és filozófiai következményeit mint a megimerés más útjaiét
nem kisebb és nem nagyobb a szemfényvesztő képessége mint más világnézeteké, és ész nélkül fogyasztja boldog boldogtalan, abbéli örömében hogy az egyetlen igaz világnézet híveként nyájmeleg veszi körül
azért jövök,,,mert amíg nem tudjuk mi az anyag mert van rá a tudományban néhány eltérő magyarázat, addig már a kérdést sem értem, hogy a lélek anyag-e
szerintem nézz utána hogy mire képes a kvantumfizika részecske nélkül, csodát fogsz látni
Mit értesz külsőn és belsőn?
a belső feltételt hál isten már maga a tudomány is felfedezte a pszichológusok szerint
továbbá, abból pl hogy a logika helyes gondolkodásnak nevezi magát még nem következik hogy az is.
a tudomány szerint sincs egyetlen igazság ebből következően maga a tudomány sincs és nem is lehet annak birtokában, mivel maga is egyetért
bár ezt nem verik nagy dobra az általános iskolában
Nos látom egy betű lemaradt...., talán most jobb lesz...: "Nos számomra az anyag nem átalakult energia...., sőt az anyag nem részecske, anélkül /mármint az anyag nélkül / energiát sem volna szabad értelmeznünk.... Ez egyféle alapgondolat...
Nos én, de sokan úgy gondolják, hogy a történelem során az emberiség felfedezett, kitalált, megoldott pár dolgot, így a fejlődése is nyomon követhető! Ez nem cumi, sem nem hanta, mint a hit, Jézus feltámadása, istenekben való hit , ami nem más, mint a vallásszervezetek teológiai irányzatainak írott és íratlan szabályrendszereét magába olvasztó tudatos magatartási pszihés reglexió!
Azt sem igazán értem, hogy miért jösz a HULLÁMokkal, részecskékkel, atomokkal, netán kvantum/mechanikával-fizikával-kémiával, stb-vel, ha számodra a tudomány egyféle szmfényívesztés ma a számítógépek világában.....? Mit akarsz ezzel igazolni, avagy bizonyítani? A modellezés igencsak fontos, mint a tervkészítés.... Mondod, hogy a kvantumfizikába nincsennek részecskék, csak hullámok.... Ez körülbelül úgy hangzott, mit az a megálapítás, hogy a gőzben nincsennek jégdarabok....
Nos az élet külső feltételeit teljes egészében még nem ismerjük, bár tudjuk, hogy ezen a Föld nevű bolygón adva van.... a naprendszer egyedülállóságának köszöbhetően....., dok sok összetevője van ennek is, de ezt te oly jól tudod a földrajzból és más tan/szakkönyvekből, mint bárki... Mit értesz külsőn és belsőn?
"ettől még a kvantumfizikában nincsenek részecskék, csak hullámok"
ez így pontatlan...szóval részecskeként is viselkedik az anyag, más körülmények közt hullámként viselkedik...olyannyira hogy a jelenség részeskékkel viszont nem magyarázható stb stb
"Nos számomra az anyag nem átalakult energia...., sőt az anyag nem részecske, nélkül energiát sem volna szabad értelmeznünk.... Ez egyféle alapgondolat...."
szerintem a nélkül előtt egy szó nélkülözve van:-)) mégpedig olyan, mi nélkül...nem értem...
"...sőt még nem mindent fedeztek fel e területen, nehogy meglepetések érjenek...."
hát hogyne ez a tudomány fő cumija, hogy még nem fedeztük fel, de fogjuk
....a szubatomi részecskék száma lassan annyi mint égen a csillag...ennek így már nincs értelme
...ha rám gondolsz..engem nem ér meglepetés...a tudományt érteni kell/szeretném
nem pedig öntudatlanul isteniteni
tök mindegy hogy valakin varázsló jelmez, papi köpeny, vagy tudós otthonka:-) ...munkaköpeny vagy mi van...
attól nem vagyunk kijebb hogy azt mondjuk ez szimpi ideológia ez nem szimpi
...lehetőleg az összes tűzben tartani kell a vasat...ekkor vagyunk legközelebb az igazsághoz...
továbbá mint már írtam a részecske... MODELL a MODELL nem a valóság
...abból hogy mikroszkóppal lelátunk bizonyos gömbök szintjére mit mulekuláknak nevezünk, és roppant bonyolulta számításokat végeztetünk számítógépekkel vagy papíron attól még modell marad, a működőképes modell is - csak - modell...
"Hullámok..., sokféle van belőle..."
egyetértek sokféle van
ettől még a kvantumfizikában nincsenek részecskék, csak hullámok
"A lét és a tudat egy külső feltételnek köszönhetően van, ami biztosítja az élet feltételeit!"
és mi az a külső feltétel
honnan tudjuk továbbá hogy csak és kizárólag külső? nme pedig részben vagy egészben belső?
Nem könyvellek el jungistának, csak egy példának hoztam fel a tudomány berkeiből, akinek alapján pszchológiai sikk a tudatalattiból hamis énképeket kirángatni.
Nem annyira Jézusról van szó, amely miatt a kereszténység fontosságát figyelembe veszem, mert a kereszténységnek valójában csak a nevének emlegetésében merül ki a Jézus kapcsán felmerülő téma.
A keresztény morál, amelynek alapjai a magántulajdon szentségén és a házasság szentségén keresztül egy törvényeknek engedelmeskedni köteles polgári életet vetít mindenki elé követendő és Istentől szentesített példának, nem Jézus tanításain, hanem a Biblia egészének a magyarázatain alapul.
Erről beszélek, amely a társadalom életét annyira áthatja eszmeileg és rendszabályilag, hogy ha nem is említjük, hogy kereszténység, mégis annak mintái, előírásai és szabályai fogalmazódnak meg még hit nélkül is az ember életében.
