Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nagyon igaz, csak szokott lenni egy negatív felhangja is. Pár éven át annyi súlyos darabot láttam, hogy elég volt. Azóta meg csak ilyen vidámságok mennek nálam.
November a nyugdíjasok hónapja az Állatkertben, most 1500 forint a belépti díj. Aki ebbe a kategóriába tartozik, és van kedve rá, érdemes kihasználni a lehetőséget. az időjárás nagyon is megfelel hozzá!
Valahol azt olvastam, hogy a tháliás darabok sikerre vannak ítélve. Nincs semmi komoly dráma, csupa szórakozás-szórakoztatás, de az magas szinten. Már majdnem az összes darabjukat láttuk :)
Azért is érdemes ide járni, mert olyan jó ötleteket kapok.... Állatkert, Budapesten 2003-ban voltam utoljára, talán ideje lenne tavasszal vagy nyáron.... A nyíregyházit és a veszprémit láttam, mindkettő nagyon tetszett.
A színházat mostanában hanyagolom, de amikor Magdolnnát olvasom, mindig eszembe jut,milyen jó lenne menni... Csodák csodája, mindkét darab "filmalapját" láttam valamikor, a Tony Curtis-félére valamivel jobban emlékszem. Kellemes szórakozás lehetett mindkettő.
Én úgy látszik,mostanában a mozira szoktam rá (vissza). Ebben Csimpolyának nagy szerepe van, mert ő írt a Könyvesbolt a tengerparton c. filmről úgy,hogy kedvet kaptam hozzá.
Kedves kolleganőmmel már harmadszor voltunk rövid idő alatt és újra rájöttem, hogy bár sok mindent meg lehet találni számítógépen is,de van olyan film, ami moziban jobban érvényesül (látvány, hang.)
Mai darabunk a Bohemian Rhapsody volt. És most ömlengeni fogok, mert baromi jó volt.... (Nekem legalábbis és most az igen kritikus kolleganőm sem tudott semmi rosszat mondani:))
Nem is lehet rossz, Queen számokkal feldobva és egy tökéletes főszereplővel (Rami Malek játszotta Freddie-t). Sokszor futott át rajtam jó értelemben vett borzongás, néha úgy éreztem, Freddie-t látom és nem az őt alakító zenészt. A zene valamilyen univerzális nyelv lehet, mert bár nem értek angolul, max.csak a számok lefordított címét tudom, mégis már nagyon régóta (több, mint 20 éve) szívesen hallgatom és nagyon sajnálom,hogy ez a nagy tehetségű ember fiatalon halt meg. Amikor végre lett CD lejátszóm, az első CD a Queené volt,amit megvettem. Én szoktam előre kritikákat olvasni, bár nem ettől teszem függővé,hogy megnézek-e valamit,hanem attól, hogy érdekel-e. Erről a filmről azt írták többek közt,hogy a főszereplő zseniális,de a film középszerű, nem ás elég mélyre, idealizál, stb. Szerintem ez nem igaz, pont olyan mélyre ás,amilyen mélyre kell, látjuk Freddie emberi (negatív) oldalát is,a konfliktusokat, összeveszéseket, stb. A hangját is jól oldották meg, ha nem tudnám, hogy más énekel, elhinném, hogy őt magát hallom. S az külön tetszett, ahogyan Freddie macskaszeretetét ábrázolták, a cicák az egész filmben jelen voltak, de nem tolták őket előtérbe, F. nem édelgett velük, "csak" ott voltak.
Hazafelé a buszon szokásom ellenére nem vettem elő az aktuális olvasmányomat, úgy éreztem, újból át kell folyatnom magamon a film egyes jeleneteit.
Két szórakoztató darabot láttam a Thália színházban az elmúlt 1-2 hétben:
A Boing Boing-ből készült a Leszállás Párizsban című komédia. Tony Curtis-t Pindroch Csaba alakította nagy sikerrel. Sármos, sikeres, udvarias, kedves, figyelmes úriember, szóval csupa nők álma figura, nem is csoda, hogy egyszerre három légi utaskísérővel is képes elhitetni varázslatos képességeit, hiszen a menyasszony jelöltek hol le-felszállnak vagy éppen repülnek az óceán felett, és persze mit sem tudnak egymásról. Különben hogyan is kerekedne feszültség, izgalom, ajtócsapkodás, féltékenység, bonyodalom, egy rakás vicces helyzet, ami mindkét felvonást végig kíséri. Nincs szünet a nevetésben, Molnár Piroska, mint zsémbes házsártos házvezető megjelenései is kifejezetten komikusak, pontosan tudja, ki mikor érkezik távozik, kit mit szeret utál, és nem utolsó sorban remekül konspirál munkaadójával, persze, azt sem felejteti el egy kikacsintás erejéig, hogy ő is volt ám fiatal, vonzó, csinos és véletlenül még légi utaskísérő is. A régi barát, aki tulajdonképpen papír forma szerint már nem is él, hol kuszálja a szálakat még jobban, hol tisztázni igyekszik, hogy melyiket milyen sikerrel, nem nehéz tippelni. A lányok csinosak, szépek, szexik, érdekérvényesítő képességük erős és edzett, nem egy könnyen lazítanak a főszereplőre kivetett hálón.
A másik darab – Legyen férfi Monsieur Pignon - szintén francia szerző tollából származik és szintén film forgatókönyvből készült, ennek alapja az Addig jár a korsó a kútra (Daniel Auteuil, Gérard Depardieu).
Amikor megtudtam, hogy színpadra viszik, nem is volt kérdés előttem, hogy ezt is megnézem. Ez talán még humorosabb, mint az előző, meg a szituációk is penge élen táncolnak. A homoszexualitás csak eszköz a különbözőségek megjelenítésére, és persze megannyi helyzetkomikum forrása.
A tegnapi nap első részét az Állatkertben töltöttem egy kirándulócsoporttal. Rengeteg nézni – és látnivalónk akadt, nem is tudok mindenről beszámolni, talán nem is kell. Maradnak a kedvenceim. Az első a törpe selyemmajom. Több is volt, elbűvölő kis jószágok, picikék, csinosak, fürge mozgásúak, és meghökkentő a színösszeállításuk. Hosszan időztem előttük, éppen eddegéltek. Amennyire megállapítottam, hogy az étrendjük alma, banán, főtt kukorica, paradicsom és némi tej volt. Általában kézbe vették az ételt, úgy ették. Nagyon jót mulattam azon, hogy a kukorica belső részét megették, a héját kiköpték. A kis válogatósak! Reméltem, hogy a szőlőnek is nekilátnak, mert érdekelt volna, hogy fogyasztják el, feleakkora volt egy szem, mint a fejük.
Ha már az apróságoknál tartok, a törpeegér is kicsi és csinos.
Érdekes volt megfigyelni, hogy több helyen is voltak bronz állatszobrok, - persze nem életnagyságban - és mellettük Braille-írásos tábla. Volt tapír, teknős, viziló és ponty is. Az oroszlánok előtt fából faragott, bár nem túl élethű szobruk ékeskedett. Viszont stílszerű, hogy a szépséges hímoroszlánt Bazilnak nevezték, elvégre ez a bazileosz – király – szóból származik.
A madárházban is jót derültem, mert egy helyen volt egy kanalasgém is, ami még az én laikus szememben is kissé furának hatott. Már arra gondoltam, hogy szólok egy gondozónak. Szerencsére nem tettem, mert a röpde végén egy táblát találtam, a gém fénylépével, és a következő szöveggel: Nem beteg vagyok, csak szépkorú! A tájékoztatás szerint a legöregebb kanalasgém állatkertben 28 évig élt, az itteni 1991-ben került a helyére. Drukkolok, hogy rekordot döntsön!
Vagy két órát sétálgattam és nézelődtem, közben remekül éreztem magam. A hely tiszta és rendes, van ivókút, van egy megfizethető áru vendéglő, sok pad, amin pihenni lehet. Nem is voltak túl sokan, a hely elég nagy, eloszlanak az emberek.
Miután a Nagycsarnokban japán napok voltak, ott is körülnéztem egy kicsit, de semmi különösebb. Az elég érdekes volt, amikor két férfi kardvívás bemutatót tartott. Ne essék félreértés, mindkettő magyar volt, de azért ügyesen szabdalták a levegőt. Nem én galádkodom, az idősebb férfi mondta.
Megkóstolhattam volna a szusit, csak éppen pálcikával kellett volna ennem, és ez nem a legerősebb oldalam, ezért kihagytam. Talán legközelebb.
M viszont orchideakiállítás votl a Vajdahunyad várban, erről csak annyit tudok írni, hogy szép volt, jól megszervezték, az előadók udvariasak. Külön öröm, hogy az oda vezető úton holmi vásárféle volt, néhány eladó holmival, és sok-sok étellel-itallal.
A Vörösmarty téren is holnap nyit a vásár, alkalomadtán azt is megnézem.
Én most rákerestem és nem is az általad említett nem régi filmet találtam,hanem egy Zsurzs Éva-rendezte 1966-os, 48 perces filmet. (Horváth Teri,Görbe János is a szereplők között vannak) Ahogy elolvastam a tartalmát, felsejlett, hogy én ezt tanultam. Erre kíváncsi lennék,mert nagyon szeretem Zsurzs Éva munkáit.
"csak nem fogok osztozni mással ezen a két jó kis helyen?"
A macskákkal közös életbe annyi humor vegyül, nagyon bírom ezt az együttlétet.
Nálunk is járkálnak a szomszédba, meg a szomszéd (ezek nem közvetlen szomszédok, de végül is nekem a környélen mindenki a szomszédom státuszát kapta) macskái is járnak hozzánk. Néha csapnak egy kis ramazúrit, de összességében mindegyik megtalálta a helyét :)
Nekem is egy cicám van most, közösen tartjuk a 87 éves szomszédnénimmel. Ezt a közös tartást a következőképpen kell elképzelni: A szomszédnéni is rendkívül macska- és kutyaszerető, de amikor 10 évvel ezelőtt elpusztult az utolsó macskája is, kijelentette, őneki nem lesz több. Ehhez aztán tartotta is magát. Időközben nálam is az évek során elmentek ezek a kis állatkák, de mindig tudtam, hogy én akarok még. Sétálásaim során magamhoz szelidítettem egy felnőtt cicát (Macát) és amikor úgy alakult, megkértem a szomszéd nénit,hogy az általam adott kajával segítsen etetni,amikor nekem nem volt rá lehetőségem. Ebből mára az lett, hogy nálam is, szomszédnéninél is megvan a jól bejáratott helye, legtöbbször mindkét helyen megreggelizik, megvacsorázik egy nap és ha feltűnik valamilyen idegen macska a területen, azt dühösen elzavarja - gondolom, hogy azt gondolja magában: "csak nem fogok osztozni mással ezen a két jó kis helyen?"
Egyébként életem nehéz szakaszában nagy segítség volt, hogy Maca körülöttem volt.
Igen, ilyen szempontból is változik az ember. Amikor először olvastam a Musza Dag negyven napját, csak keveset tudtam elolvasni belőle, holott rádiójátékban nagyon tetszett. Ugyanígy voltam Lengyel Péter: Cseréptörés című regényével. Tíz év múlva újra elém került, akkor nem értettem, miért nem tetszett.
Ami a macskákat illeti,csatlakozom! Egy időben három is együtt élt velem, mostanra egy maradt, és már nem is lesz több. Ha tehetem, akkor eljárogatok a macskakiállításokra is.
Az általad említett Móricz-novellákat én is szeretem, ehhez jön még a Barbárok, no meg a Hét krajcár is. Az Árvácskát már felnőtt fejjel olvastam, de így is megrázó volt. Tíz éves lehettem, amikor először kezembe került a Koldus és királyfi, és képtelen voltam elolvasni azokat a részeket, amikor a királyfi szörnyű körülmények közé került. Legalábbis egyszerre nem tudtam elolvasni.
Az utolsó soroddal vagyok így én is, van ami egy bizonyos korszakhoz tartozik és azt meg kell őrizni annak a korszaknak az ideájaként. Többek közt Tarzan is odatartozik, le sem venném arról a polcról, mert ott és akkor jelentett nagy dolgot.
Erre a legjobb saját példám a Piedone- illetve Tarzan-filmek. Tizenéves koromig nagyon szerettem ezeket, kis túlzással Piedone-filmet nem vetítettek, ha én nem voltam ott a helyi kismozinkban. 20 éves voltam,amikor lett videómagnóm és nagy lendülettel kezdtem felveszegetni az említett műveket. És a megnézéskor sajnos rá kellett jöjjek, ez engem már nem köt le egyáltalán, "kiszerettem" belőlük. Néha vagyok úgy nekem valamikor nagyon tetsző filmekkel és könyvekkel, hogy nem merem újranézni ill. olvasni őket, mert hátha már nem ragadnának meg és inkább az maradjon meg bennem,hogy milyen jó volt ez vagy az.
Hát szerintem az idő haladtával változik az ember érzékenysége, érdeklődése, ízlése. Ezt oda vissza észrevettem, olyan értelemben, hogy x/xx éve tetszett valami, most meg csak nézem és kérdezem magamtól, hogy mi is és miért is. Vagy hogyan tudtam elmenni anno bizonyos dolgok mellett, amik mellett most meg lehorgonyzok vagy -zom. Ezt sem tudom biztosra :)
Szerintem az Árvácska-film (és regény) nem 7-8-9 éves gyerekeknek szól, hiába ilyen korú a főszereplő... Elképzelem,hogy manapság hogy ki lennének akadva a szülők, ha a gyermekeikkel megnézetnék ezt a filmet.
Egyébként néha felvetődik bennem, hogy egy-egy írót újra kéne olvasni akkor is, ha ezelőtt 5-10-20 évvel ezelőtt nem tetszettek a művei, mert lehet,hogy mostanra már másképp látnám. Móriczcal kapcsolatban ez még nem merült fel, de lehet,hogy ennek is eljön majd az ideje.
Nekem, a bennem élő Móricz emlékek újkoriak, vagyis bő felnőtt korban ugrottam újbóli fejest a novellák, regények sokaságába. Azt hiszem, tőle olvastam a legtöbbet, kezdve a parasztábrázolástól a polgárosodásig. Szomorúak és lehangolóak, de nagy részletességgel, szenvedéllyel elemez bármit, amiről szó essék, legyen az házasság, a cselédség sora, társadalmi osztályok különbözősége stb.
Az Árvácskát viszont nem olvastam újra, bennem az egy igen mély sebet ejtett anno, kb 7-8-9 évesek lehettünk anno, amikor elvittek bennünket, alsósokat moziba és emlékeim szerint minden felvezetés nélkül megnéztük a filmet. Sokkolt a film, amit az sem enyhített akkor, hogy a főszereplő lány megjelent a színpadon élőben és megmutatta a kezét.
Mindezeket úgy írom, hogy volt egy ilyen korszak az életemben, mármint ilyen móriczos, de mára ez lezárult, azt hiszem.
Most, hogy téged olvastalak, rájöttem, hogy lehet, rosszul fogalmaztam meg a Móricczal kapcsolatos mondandómat. Szóval Móricz mint ember nem szimpatikus, de a stílusát sem szeretem, valahogy olyan "darabos", ezt nem tudom jobban megfogalmazni. Ettől eltekintve volt egy-két novellája, ami tanulmányaim során megragadott. Pl. az, amelyikben az I. világháborúból hazatérő katona gyilkossá válik, de a csecsemőt nem bántja, még a leesett cumiját is visszaadja, vagy az, amelyikben a szegény ember, akit meghívnak egy lakodalomba a módos gazdáék, elhatározza, hogy most aztán kieszi a vagyonából, természetesen kudarcra van ítélve. Ezek az írásművei megfogtak. De pl. tudom, hogy az Árvácskát se elolvasni,se filmen megnézni nem fogom, mert nem tudok azzal a valósággal szembesülni.
(A macskákhoz meg: sajnos menthetetlenül, gyerekkorom óta meg vagyok fertőzve macskaszeretettel... És igen, igazad van, spirituális lények, de karmolni is tudnak:)
Köszönöm én is, jó lehetett. Macskával csal óvatosan, érzékeny és sértődékeny állatok. Meg azt is olvastam, a macska spirituális állat, időnként kiereszti a karmát, szóval csak óvatosan :))
