"idôrôl idôre azon kapom magam, hogy analizálok és értelmezek. Szükségét érzem, érted?"
Naná. Végreis én is itt élek.:) Az lenne a különös?!:), ha nem így tennél, ha soha nem tennél már így.
"a megélt valóság jóval tisztább (és csöndesebb bennem minden) olyankor.
Ajándékozd meg vele magad minél többször.
"A csöndrôl beszélhetnénk még egy kicsit, amennyiben lehetséges volna. :))"
Hallgatni jobban tudok róla.:) Az meg arany. Meg középút.:) Mármint válasz és nemválasz között. ;)
Egyébként kérdezd inkább babit, emlékezetem szerint ő egyszer régen már majdnem belevágott, aztán mintha mégse.:)
"Én nyugalomnak hívom. A KÖZÉP-nek. De lehet, hogy nem ugyanaz, mint amirôl te beszélsz."
/Először is off.: Elnézést kell kérjek tőled. Tegnap ennél a hozzászólásodnál megakadtam. Macskaaggyal/lélekkel:) is megáldottnak/vertnek tételezvén magam, - nem annyira a szavakra figyeltem, mint valami mögöttesre és valamiért fölöslegesen felsőbbségesnek, lenézőnek éreztem, amit/ahogy írtál. Gondoltam, jobb, ha ezt a választ inkább elteszem holnapra, és ma meg kell mondjam: tényleg jobb így.:) Úgyhogy: kérlek, ne haragudj a csak bennem végbement, mégis téged érintő rossz feltételezésért./
A poláris szemlélet szerintem is minden /földi, vagyis általunk egyáltalán tételezhető/ ellentétet tartalmaz. A megszabadulás a polaritástól, a dolgok kettős szemléletétől viszont már valami olyan egységélmény, ami minden ellentétet, különbözőséget és azok feloldását is magába foglalja. A jó/rossz, egészség/betegség, egységes és hasadt személyiség, teljesség/részség, - különkülön és összetartozásában is benne van: egymásba folyik, fordul, örvénylik.
Nem tudok erről jóformán semmit, ezért nem is tudok róla pontosabban dadogni. Egyet érzek: ez az egységélmény messze több, mint az állapot, amibe a jó és rossz tudás fájának gyümölcsét megkóstolva juthattunk. Csak ismételni tudom az előző hsz-t: szimbolikusan: ez az élet - a valódi teljes/ség, egész/ség - fájának gyümölcsével áldott állapot.
Előbb résnyire nyílt a szemünk, hogy, mint a Teremtő, lássuk az ezt és lássuk az azt. Utóbb tágra nyithatjuk a szemünk, hogy mint a Teremtő, lássunk: ezt és azt.
"ki mit nem számol?"
Az egóm: az egókat. Azt ti., hogy 1, 2 vagy sok van-é belőlük. /Lásd korábbi okoskodó hsz-em./
"a logikát nem egyszerűsíteném a matematikai logikára"
OK. Én ehhez n/sem értek. Milyen egyéb logikára gondolsz?
Nem találtam fel semmit. Nagy volt a nemtudásom, és 'véletlenül' egy hajszálcsövön keresztül /személyiség-osztódás irodalmi művekben/ beleszippantottam egység-sokság-egység témába. Mely utóbbi, ma már pedzegetem, ősöreg téma. Nekem, az odavezető hajszálcsövecs zártsága és szűkreszabott metszete miatt, akkor, az ősidőkben /az én ősidőmben/ viszont ez nem tűnt fel.
én meg abbéli örömömben hogy meg volt a medulla dolog olvastam kis Jeremiást...hogy ahhoz a könyvhöz semmi közöm az tuti, de azt a pár oldalt már lenyomom ha addig élek is:-)
kiválót alukáltam rajta, míg vmi nagyobb tárgy leesett a konyhában
erre felébredtem, viszont nem esett le semmi....rejtély:-)
"There are 4 bacis aspects of consciousness ; mind (mon), intellect (buddhi),ego (ahankara),and feeling (chitta ).
Négy alapvető összetevője van a tudatnak/személyiségnek?; elme(mon) értelem (buddhi) ego (ahankara) és az érzések/érzet? (chitta). (Az is lehet hogy a mind az értelem és az intellect az elme szótári értelemben)
The mind is like a mirror.It reflects, simply ,whatever is placed before it .
Az elme olyan mint egy tükör. Egyszerűen visszatükrözi azt, ami előtte van.
The intellect defines what it sees reflected in the mirror.If the reflection is of a horse, the intellect determines, impersonally ,"That’s a horse."
Az értelem értelmezi a tükörképet. Ha a tükörkép egy ló, az értelem személytelenül értelmezi: Ez egy ló.
The ego then personalizes what it sees in the mirror by declaring ,"That’s my horse!"
Az ego ezután személyre szabja (?) a tükörképet kijelentve: Ez az én lovam.
Feeling than -in Sanskrit, chitta– strengthens the bond of involvement by declaring , "How happy I am to see my horse!"
Az érzések – ami szankszritul chitta – megerősíti a bekebelezés béklyóját kijelentve: Mily öröm látni a lovamat!
It is chitta that ties the knot ,so to speak ,in the rope of delusive involvement.
Az érzések hozzák létre a kötődést, tehát csak csalóka birtoklásról beszélhetünk.
Na hát szépnek nem mondhatnám a fordítást de semminél talán több, attól tartok most folytatom az angol nyelvű bibliám olvasását, a könnyebb nyelvezet élvezete végett:-))))
Elkezdtem válaszolgatni erre a bejegyzésre, de elakadtam ezen a ponton:
"Más kérdés, hogy tényleg szükséges-e mindig értelmezni, nem elég-e egyszerűen megélni, és vajon kell-e és címkékkel kell-e a világlátást egyszerűsíteni...:) "
Nehéz dolog ezt megoldani. Részemrôl legalábbis. Ugyanis idôrôl idôre azon kapom magam, hogy analizálok és értelmezek. Szükségét érzem, érted? Nem tudom másképp mondani. Ugyanakkor tökéletesen értem az értelmezés elengedésének jelentôségét is, hiszen tapasztalom, hogy a megélt valóság jóval tisztább (és csöndesebb bennem minden) olyankor.
A csöndrôl beszélhetnénk még egy kicsit, amennyiben lehetséges volna. :)) Én nyugalomnak hívom. A KÖZÉP-nek. De lehet, hogy nem ugyanaz, mint amirôl te beszélsz.
a nagy bedes lópikulát tágulgatsz, meg tudatalattozol, már megbocsáss. brrr. színtiszta eretnekség ez kérem, tessék nagyon vigyázni a pszichológizáló áltanításokkal. az csak az emberi individuumot piszkálgatja, meg az alantas poklokat. lelkizik. Oshonak volt erről egy jó mondása: 'Paradicsomok vizsgálnak paradicsomokat.' Nem véletlen, hogy freduista pszichiátereknek rendelkeznek a legmagasabb önygilkossági rátával...
úgy tudjuk egységbe foglalni hogy kitágítjuk a tudatot
ha jó úton jársz a tudatod felfelé kitágul és eléred azt amit a frajd superogónak a nem tom ki meg nem tom minek nevezett
ha nem jó úton, akkor a tudatalattid fog feltörni és esetleg megőrülsz
hogy hogy kell a jó kis sárga úton nagyobb léptekkel haladni konkrétice azt nálam itt többen jobban tudják
én csak ilyen eredeti dolgokat tudok mondani: önuralom, önismeret.-)))
szerintem KAL ezt lejjebb már részletezte babinak
a jó-rossz.... szimbolikusan fejezi ki a poláris szemlélet elsajátítását
nem csak arról van szó hogy most már látunk olyat hogy jó-rossz, hanem az összes ellentétpárról
egészségestül betegségestül, egységes és nem egységes személyiségestül, szőröstül bőröstül mindenestül
aranyos hogy azt mondod, hogy van egy elméleted a személyiség részekre eséséről,mert ez már a a mózes óta divatosan lenézett v lenézni póbált csillagvallások és az annak részét képező asztrológia is így gondolja azt nem tom pontosan hány ezer éve
de olvasás helyett jobb gondolkodni! az is igaz és a végeredmény a fontos nem a részletszámítások
ki mit nem számol?
a logikát nem egyszerűsíteném a matematikai logikára
Ha már nem logikázol rajta:), elmondom táviratice egy ősöreg elméletemet, ami, tudom már, nem is volt olyan eredeti, csak az én huszonkevés éves agyamnak.
Eszerint az ember személyisége a nagy civilizálódás folyamán egymást kiegészítő, de még inkább egymással feleselő éndarabokra hasadt. A feladat mármost az, hogy ezeket az én-darabokat egybefogjuk, egészbe foglaljuk.
Amúgy a jó és rossz tudás, az elkülönülés fájáról ettünk csak. Az élet, a teljes/ség, az egész/ség fájáról nem.
"Ugyanis milyen alapon teszünk címkét egy érzésre, egy viselkedésre, akár a saját magunk viselkedésére is?"
Nem mondok újat: azon az alapon, hogy úgy véljük, az éléshez, a továbblépéshez szükséges a dolgok értelmezése, megértése. Aztán azon az alapon, hogy a tudatos megértés egyik eszköze az egyszerűsítés, az, hogy az ismétlődő elemeket, sémákat felismerve és megfelelő fiókba pakolva gyorsítható legyen az értelmezési eljárás.
Más kérdés, hogy tényleg szükséges-e mindig értelmezni, nem elég-e egyszerűen megélni, és vajon kell-e és címkékkel kell-e a világlátást egyszerűsíteni...:)
"Hiszen mi van akkor, ha a féltékenységnek titulált viselkedésforma (vagy érzés) ugyanúgy nem egó-szülte dolog, mint ahogy (amint mondod) a gyerekeknél sem feltétlenül az? Ha ez "egy más, esetleg a felszíni szövevénynél mélyebb, igazabb rend tudása"? Ha "ennek itt hozzám van több köze, nem ahhoz, hát jöjjön csak ide'?"
Ez bennem is fölmerült, mikor írtam. Hogy olyan ez, mint a hit/vallás: többnyire mindenki úgy gondolja, az övé az igazi. Itt is mindenki hiheti, hogy az ő /az övéi/ viselkedése/érzése az egyedül érvényes és kizárólag ez az, ami ama igazi, mélyebb rend szerint való.
Úgy gondolom, a maga szintjén /értsd: állat, gyermek, felnőtt/ mindenki érzi a rendet, érez a rendből valamit. De ezt a rá jellemző, rárakódott preferenciáknak megfelelően torzítja. Egy macska a macskaagy és macskalélek korlátai és lehetőségei, egy ember emberi korlátok és lehetőségek között mozog. Namost az ember a maga korlátait és lehetőségeit a nyelvhasználat és a folytonos reflexiók révén erősen eltolta, az ún. tudatos, és öntudatos oldal felé. És ezzel legalább annyit veszített, mint nyert. Az ön/tudat én/tudattá, az ön/érzés én/érzéssé torzult és telítődött közben egy csomó érzelmi gubanccal: vággyal, indulattal, félelemmel.
Adott témára fordítva: a rendnek az ő tudása - szerintem - akkor hiteles, amikor csöndes. Amikor érzi, jelzi, mi van, és itt megáll, megelégszik ennyivel. Amikor nem avatkozik bele tevőlegesen a dolgok folyásába, mert tudva/tudatlan tudja, ami kibillent, az helyre is áll. Aki csapkod, kapkod, az érez ugyan valami rendellenest, de mert annyira akar, nem tud rendet rakni. A rendet amúgy nem is kell rakni, sehova. Az eleve van. Kibillentségében is: van.
Szóval: a rend tudója legfeljebb jelez. Aki már beleszól, befolyásol, fenyeget, zsarol, irányít, dühöng, - abban a rend tudásának csíráját elfedik, benövik a burjánzó és/de mindig az egó felé kacskaringózó érzelmek. Az bizony túlzott ellenerőt fejt ki, és valójában az ellenkező oldalra billenti, túlhajtja a dolgokat.
"Hm? Honnan lehet ezt tudni, önmagunkon belül is (akár), hogy a bennünk felbukkanó érzés vajon honnan ered? Hogy mennyire "séma", vagy "dogma"? Hogy hol a "forrás"?"
A csendből. A meglétéből vagy hiányából. A csendben rend van. A rendben csend.
azért volt hülye kérdés mert logikailag kiforgattam a szimbolikus szöveget
szóval olyan mélyről próbáltam érteni, mely mélység szintjén az valóban értelmetlennek látszik, de ennek oka kizárólag az volt, hogy rossz helyre helyeztem a nézőpontom
látjátuk szümtükkel mik vogymuk, isa mondom por és homu vogymuk
(ómagyar mária siralom)
kb ennyit tudok ősmagyarul, de szerintem helyesírásilag ez nem egész így nézett ki
