Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Nem is tagadható, hogy Ábrahámon keresztül jutott el Izrael kapcsolata az Istennel való szolgaságba, de Jézuson keresztül jut el az Istennel való kapcsolat a szabadságba.
Másfelől a helyes fordítás tudtommal ott egy parancsolat, rendelkezés utasítás betartásáról szól, nem pedig általános többes számról. Nem is szólhat, mert hát milyen parancsolatok és rendelkezések lettek volna leeresztve Ábrahámnak, amit kötelessége lett volna követni?
Ott pontosan arról van szó és ez egy dolog, hogy hallgatott Isten szavára, és azt megcselekedte. Most azért ha valaki hallgatni akar Isten szavára, akkor azt ne Ábrahámnál keresse, hanem Jézusnál, és akkor szolgaság helyett a szabadságba fog elkerülni.
A bűn mindenesetben az, amit egy törvény annak nevez. Azért hoztam fel Pált ennél a kérdésnél, mert ő jó irányba teszi meg a kezdő lépéseket akkor, amikor azt fejtegeti, hogy törvény nélkül holt a bűn, vagy hogy a törvény eljövetelével elevenedik fel a bűn, vagy hogy bűn pedig nem számíttatik be amíg nincsen törvény, csak Pál következtetései hibásak (például hogy nem törvény cselekdeteiből, hanem hitből van az igazság).
További hiba Pálnál, hogy amíg a törvénnyel és a bűnnel foglalkozik elfelejti három szálon vinni tovább a dolgot, ugyanis a harmadik szál a büntetés.
A törvény határozza meg tehát a bűnt, de azért, hogy kiszabja rá a megfelelő büntetést.
Az engedelmesség például szintén a Mózes törvényei által meghatározott parancsolat volt annak biztosítására, hogy Izrael teljesítse a törvényben meghatározott rendeléseket a szövetség fenntartására. Fontos itt megtenni azt a megkülönböztetést, hogy az Úr nem a saját önkényének tartozó engedelmeskedést várt el, hanem az ő törvényeinek a betartását várta el Izraeltől, vagyis Isten egy korrekt szerződést adott elő Izrael fiaival. Tehát egy totális engedelmesség elvárása a törvény előírásain túl soha nem volt kötelező még Izrael fiainak sem, de mindenben tartozott engedelmeskedni, amit a törvényben megparancsoltak.
Állításom pedig, hogy ez a szerződés nem volt érvényben Mózes előtt, tehát sem Ádámon, sem Ábrahámon nem kérhető számon semmilyen későbbi törvényben meghatározott törvényszegés, Mózestől Jézusig terjedő időszakban a pogányokon nem kérhető számon a törvényekben megszabott követelés, valamint Jézustól kezdve még a törvényhez ragaszkodó zsidóktól sem kéri számon Isten a törvény szerinti kötelezéseket. Pál ezt is jól sejtette, amikor azt jelentette ki, hogy a pogányok, törvényük nem lévén önmaguknak törvényük, vagy amikor azt mondja, hogy akik törvény nélkül vétkeznek, törvény nélkül is vesznek el, de nem jutott el odáig, hogy az emberi döntésekben a hamisság és a sötétség jelentőségét felfedezze, amin keresztül minden törvény vagy törvénytelenség , jó vagy gonosz inkább kárt okoz, mint épülést.
Ugyanis Jézus eljövetelével más alapokra van helyezve minden, az pedig nem a törvény, hanem az igazság. Mert amíg a törvény az tudatja a különbséget a jó és gonosz között, addig Jézus megtanítja az embert igazságosan megállapítani a különséget a jó és gonosz között. Addig nem jutott el Pál, hogy megállapítsa pontosan azt, hogy mi a különbség annak értelme hogy a törvény a jó és gonosz tudása által lett a világon, meg hogy az igazság a Jézus Krisztus által lett, ezért maradtak következtetéseiben félreértések.
Az engedelmesség tehát inkább keresztény kategória, amit minden ponton szeretnének elváratni a hívővel, ezért minden ponton bűnnek is tartják az engedetlenséget. Az Isten akarata ezzel szemben nem egy önkényes alávetettség, vagy egy totális, vak, gondolkodás nélküli engedelmesség, hanem az ember szabadsága, amelynek egyetlen feltétele van hogy az értelem lépjen túl igazságban a jó és gonosz szabályokban meghatározott vak elfogadásán.
A szelleminek több értelme van. Jelent nem-anyagi dolgot, de amikor olyan értelemben használod, hogy "szellemi termék" akkor egyszerűen a "gondolat, mint szellem" értelemben használod (ami ezoterikusan mondjuk helytelen). A magyar szellet szó volt hasonló értelmű, megtalálható a szél, szellent, szellemes (humoros), széllelbélelt, széltoló, s így tovább rengeteg kifejezésben, amik mind mást jelentenek, de a gyökerük azonos.
Igen, olyan lényekről van szó, akik befolyásolni akarják a gondolatainkat, s a cselekedeteinket. Vagy a hazugság atyjának a cselekedetét teszi meg az ember Jézus szerint, vagy az Isten Atyának a cselekedetét. Vagy az egyik "fia" az ember, vagy a másiké Jézus szerint (János 8,42-48.).
Ó, valószínűnek tartom, hogy félre értettél, mert hiszek ezek létezésében, de nem abban a felfogásban, ahogy kiolvasni vélem a soraidból. Persze lehet, hogy én értelek félre. Tehát olyan lényekről van szó, akik befolyásolják a gondolatainkat? Mert én máshogy látom: A szellem, függetlenül az előjelére, meghatároz.
Addig valóban nem szabad szellemi harcolni, amíg nincsen ennek a valóságáról benső bizonyossága a hívőnek. Bémondásra, "nekidurálásból" nem szabad, sőt káros! Lásd Skéva fiait!
Sajnálom, ha nem hiszel a létezésükben. Sajnálom, ha nem fogadod el ezekről a lényekről, s tulajdonságaikról pl. Jézus (Márk 1., vagy 5. fejezete, Luk. 11,24., stb.) vagy mások szavait a bibliából.
Nem marad más nekem hátra, egyszerű hívő embernek, hogy konstatáljam számodra, hogy attól, hogy Te nem hiszed el ezeknek a szavaknak a tartalmát, attól még ezek a szavak igazak, s egy valóban létező szellemi valóságot, tartalmat írnak le, jelölnek.
Na igen, ebben nem tudunk vitázni, mert amit Te megtapasztalsz, azt én nem tudom a sajátomnak tudni, de régebben volt, hogy azt hittem szellemi harcolok és utána folyamatosan egy stressz helyzetben voltam, borzalmas volt. Viszont egyszer azt olvastam, hogy keressétek a békességet és kövessétek azt, akkor esett le a tantusz, hogy valami nagyon nagy ostobaságot csináltam addig.
Ez egyáltalán nem lájtos, csak nem misztikus! Szellemi harc a vita is, melynek nem a partner legyőzése a cél, hanem az igazság, függetlenül mindenkitől. Nem hiszek a kísértet szerű, meselényekben.
Hidd el, az a jólelkű jehovista srác sem akart saját akaratából "szellemi harc"-ba bonyolódni, Ő is szívesen megmaradt volna valami lájtosabb "szellem" fogalomnál élete végéig, de biza ima közben jött a kihívás Neki - lényegében erről tudatlanul. Mert az ima az egy szellemi közbenjárás a gonoszság szellemei pedig aztat nem szeretik, s reagálnak arra, ha van rá lehetőségük. Hát zsupsz, belecsöppent a "szellemidimenzióba, s majdnem padlót fogott!"
Megmaradhatsz Te nyugodtan a lájtosabb verziónál, de attól a valóság még nem fog változni. Ezt lásd!
Mert az vagy valóban olyan lájtos, ahogyan Te gondolod, véled, vagy valóban olyan hard, amilyennek az a srác (s szerény jómagam) megtapasztalta. Hogy más példákról már ne is beszéljek, pl. a zigéből!
O.k. elfogadom az érvelésed, de én nem ilyen misztikus értelemben használom a szellem kifelyezést, mert ilyen értelmében a szónak, én nem hiszek. A szellem, mint pl. szellemi termék, vagy szellemes poén, stb., sokkal racionálisabban közelítem meg a fogalmat.
Nem mindenki tud minden igaz információt feldolgozni kellően. Ádámék ott, a nagy "tuttiságban" nem voltak még arra készek, hogy feldolgozzák azt, hogy voltak olyan személyek, akik fellázadtak a tuttisággal szemben, holott a helyzetük, életük egykor azoknak is igencsak tutti volt. Olyan, amilyet Ők is tapasztaltak nap mint nap.
Én csak amiatt szóltam, hogy vigyázzon mindenki, hogy mibe tekint bele! Mert P. Tomi után szabadon:
"ha belelátnál a szellemi dimenzióba - padlót fogsz!"
Gondold el, mi történne néhány hívővel, ha megjelennének nekik pl. a szellemi dimenzió valóságai? Nagyon nehezen tudnák elhordozni, úgy, ahogyan egy jehovista ismerősöm az első szellemi harcát anno 1987-ben egy démoni erővel. Nyema valós tanítás náluk erről, s mégis megjelent ennek a házi csoport vezető srácnak az életében anno. A barátnőm és a többiek (a későbbi feleségem) meg csak lestek, mint a moziban, amikor 1988 elején mesélte Nekik. Mert a feleségem járt egy ilyen hcs-ba akkoriban néhány hónapig.
Csak ez után másfél évvel tértünk meg a hgy-ban, azaz nekünk nem volt olyan nagyon új pl. ez a téma sem. De másoknak még most is az valójában, akármennyit is hallottak erről beszélni. Szerintem.
Emocionális élményt nem az anyatejjel szív magába ekkor a gyermek. Azt magával a tanusított gondoskodás megtapasztalásával a bensejében veszi magához, akár úgyis, hogy pl. nincsen elég anyatej, s kezdettől tápszert eszik. Magyarán a gondoskodás a lényeg, s azt valóban érzi már ekkor a gyermek. Emiatt mondtam, hogy ez az időszak még "rendben" van...
Az anyatej, az anyatej. Ha van, ha nincs. Nem ettől függ a gyermek felnövekedése. Mert az anyatej csak egy nagyon szuper táplálék, amit nehéz helyettesíteni mással, de lehetséges. Nem az anyatejtől függ az, hogy a gyermek felnő és egészséges lesz minden tekintetben, hanem az átadott szeretettől és gondoskodástól.
Tán ha megnéznéd, hogy honnan idéztem "megtartandókról, parancsolatokról, rendelésekről, törvényekről", mint az "Istenszavának" részéről szólva!
Az 1. Mózes 26,5-ből (!!!), azaz nem csak Izraelről szól az Ige "megtartandók, parancsolatok, rendelések, törvények, az Úr szavának" megtartójaként, hanem pl. Ábrahámról!
Írjak még néhány példát Izraelen kívül, vagy megérted már végre ebből is, hogy az "Úr szava többek között megtartandóként, parancsolatként, rendelésekként, törvényekként" van mindazok előtt, akik azt hallják és tudomásul veszik, tekintet nélkül arra, hogy mikor éltek, s miként vették azt át Istentől! Tekintet nélkül arra, hogy volt-e külön ceremónia az Úr szavának kimondásakor, mint Izrael fiai esetében időnként (Sínai hegy, átok-áldás kimondása az ígéret földjére érve), vagy sem!?
Szakadj már le tehát Izrael példájáról, mert nem arról beszél itt senki sem, hanem általánosságról. Arról az általánosságról, amiről az Ige beszél az Úr szaváról, s annak súlyáról Izraelen kívül is számos helyen!
A valódi igazság = a valósággal. Az újszövetség két fogalmat hoz az "igazság" szóra, ezek közül az egyiknek (aletheia) a jelentése ilyen tartalmú, a másiké (diké - a "jog" szóból) elsősorban az "igazságosság, jogszerűség" fogalmához hasonló.
A valóságnak vannak mélységei, ami Istennek a mélysége, mert Ő az Igazság, s Ő a valóság, minden más csak hozzá viszonyítva valóság, mert minden Ő általa lett és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. Ennek a valóságnak a mélységeit fokozatosan ismerheti meg az az ember, aki Istent keresi. Vannak olyan dolgok, amelyeket egyesek már ismernek, mert megmutatta Nekik az Úr, de mások számára még "kibeszélhetetlenek", mert nem készek a befogadására. Ír ilyenről Pál is.
Az első emberpár sem volt kész még a valóságnak egy mélyebb szintű tudására, pl. a jó és a rossz tudására, mert még hitben és látásban gyermekek voltak, holott fizikailag kész felnőttek. Az Úrral való járásuk és beszélgetéseik során fokozatosan megismerhették volna Isten akaratát és mélységeit, úgy, ahogyan a mai hívők is. Idő előtt elvett tudás, áldás azonban átkot hoz, s ez meghozta náluk is az eredményét.
Emiatt lépésről lépésre kell jutni, s megérni az érettebb dolgok befogadására. Gyermeknek tej, felnőttnek szilárd étel. A gyermek nem bírja elhordozni a szilárd étel igazságának a súlyát, összetettségét, szerkezetét, holott az attól még igazság, azaz nem az ételben van a hiba, hanem a befogadó felkészültségében.
