Ennel kevesbe radikalisabb ha elofizetsz valamelyik digitalis muholdas szolgaltatonal es akkor valaszhatsz nemet/angol/hollans/cseh stb hangsavot a Eurosportnak.
En tudom, oda kell menni 11 ora tajban a magyar Eurosport studioja ele, es kifele jovet el kell rabolni. Megmondod neki, hogy 1 het mulva szabadon engeded:) Fogadjunk, hogy holnaptol nem o beszelne a TV-ben!:)
Zombie!!! vagy valaki , azt , hogy lehetne elkerülni, hogy ne a Kurucz beszéljen a tv ben vagy interneten , hol lehet nézni??? már nem birom hallgatni!!!!!!!!!!!
Nem baj, ne sajnald szegeny McCullochtol a gyozelmet, neki is kellenek a pontok, hogy visszajusson a 16-ba!:) En orulok, hogy nyert! Ha minden igaz, este lesz kozvetites, 18:30-tol felvetelrol, es 20:30-tol eloben! Kivancsi vagyok, kiket latunk!:) En leginkabb a Parrott-King-et szeretnem, az ma lesz vajon?
Elküldtem... érdekes arányban keletkeznek a meghívóim - azelőtt 3 volt 3 hónap alatt, most két hét alatt lett 4, pedig már küldtem is ki belőlük. Ez nekem magas matematika:D
Aki azelőtt ismerősöm volt wiw-en a topicból (Thomas, Hendry és a többiek), légyszi jelöljön be újra, mert mióta töröltek még nem sikerült mindenkit megtalálnom! (Meg más is bejelölhet, aki szeretne! Nickről megtaláltok. Köszi!)
Ne haragudjatok amúgy, semmi esetre sem szerettem volna feltűnést kelteni előző írásommal, ezt most olyan betűkkel, úgy szerettem volna bemásolni, ahogy ezt írom. Csak más formátumban nyitotta meg, mielőtt másoltam, akkor még nem volt ilyen.
Egyébként, ha már a képekről van szó, én is rakok fel kedvencemről.
Tetszettek a képek!!!! Én meg megosztom Veletek, amit egyik este írtam. (Hendry, látod, ebben is az érzelmek kerülnek előtérbe.)
A JÁTÉKOSOKRÓL…
A snookerben eddig kétféle típusú játékost ismertem meg. Az egyik típusra az jellemző, hogy kimutatják érzelmeiket. Példának okáért, itt van Ronnie O’Sullivan neve, az összes „hülyeségével” együtt, vagy az isteni Mark Selby úgyszintén, csak ő eltér Ronnie-tól: Mark-nál ez pozitív módon mutatkozik meg – Ronnie-val ellentétben nem képeket vág, hanem vagy nevet, vagy „sír”. (Mark térdre rogyott a világbajnokságon, azon az emlékezetes Shaun Murphy elleni elődöntőn), vagy amikor nem sikerül neki valami, megfigyeltem (2X is láttam nála) feldobja a levegőbe krétáját (VB, Shanghai Masters). Ő az, aki akkor is tud nevetni, mikor hatalmas feszültség nyomja lelkét.
Ronnie-nál, mintha úgy nyilvánulna meg a hangulatváltozás, hogy teljesen elfeledkezik önmagáról, s mintha tényleg minden megszűnne körülötte, mintha elfeledkezne önmagáról és a környezetéről, talán nem is veszi észre akkor, abban a pillanatban, ha olyasmit csinál, amely … nem is az, hogy nem megengedett, hanem nem illő, nem helyén való, snookerasztal mellett (lásd: 2007. Grand Prix, Aberdeen, ahol is az egyik csoportmérkőzés alatt felrakta a snookerasztalra (!) a lábát, és ott kötötte meg cipőfűzőjét. De a legismertebb botrányai közé tartozik, amikor Stephen Hendry ellen elkövetett egy hibát, majd ezen kiakadva, kezet fogott Hendryvel és a bíróval is, egyaránt, majd faképnél hagyta ellenfelét, csapot-papot otthagyva kivonult a teremből. (Időben nem tudnám ezt elhelyezni, pontosan nem tudom, mikor is történt ez.) Ronnie-n szemmel látható, hogy milyen hangulatban van, s éppen hogy áll hozzá az adott helyzethez. Neki 100 %-ig megvan a tudása, csak nem mindig tudja kamatoztatni, mert az adott pillanatban feladja hamar – persze, ez azért nincs mindig így, csak időnként fordul elő, de olykor határozottan úgy tűnik, mintha azt éreztetné: „ne haragudjatok, most nincs kedvem snookerezni, mert vesztésre állok”.
A játékosok másik felén aligha észrevenni érzelmeket, nem látszik arcukon a fejükben megforduló gondolat. Bemennek a játékosbejárón, odaállnak a snookerasztalhoz, teljesítik, amiért odamennek, szinte rezzenéstelen arccal, majd mind aki jól végezte dolgát, távoznak a teremből mérkőzés után. S csak akkor látszik arcukon örömük/bánatuk, ha éppen győznek/elszenvedik a kellemetlen vereséget. (Bár, legtöbbnél a vereség tudata sem észrevehető – sokan megtanultak ugyanis emelt fővel veszíteni, amely viszont rendkívül pozitív dolog. A snookerben ez rendkívül fontos, hiszen szellemi sportról van szó és nem szabad a játékosnak elveszíteni önbizalmát, mert akkor fejben könnyedén széteshet. S nem szabad megengednie magának, hogy egy adott vereség esetlegesen befolyásolja további teljesítményét.
Számomra az a fajta viselkedés gépiesnek tűnik, ahol semmi érzelem nem látszik. S ezért szimpatikusabbak számomra a Ronnie O’Sullivan-féle játékosok, mert ők igazi emberek, s nem csupán „gépek”.
Összességében, bár a világon nincsenek egyforma emberek, s minden ember másképp éli meg, ha öröme van, ha bánata, snookerben a sikernél, vagy vereségnél ugyanez a helyzet. De egy dolog nagyon fontos: az az igazi snookerjátékos, aki nem a győzelemért áll oda az asztalhoz, hanem azért, mert élvezi a játékot, a versenyt, s benne van az a bizonyos játék iránti vágy.
