Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
bocs, akkor nem Te ragaszkodtál hozzá, hogy az akarat szabad, de a szabad döntésért dolgozni kell? vagy ilyesmi?:-)
szerintem a szabad aakrat lehetőség...minek megvalósításáért komolyan meg kell dolgozni
...szabad akarata volt pl Jézusnak és Buddhának...
ja a csajok miatt nagyon irigykedek
valójában végtelen tér, idő, és energia áll rendelkezésünkre
továbbá mivel én vagyok az út az igazság és az élet, ahogy mindenki magának az
...képtelen vagyok irigykedni...mert az butaság
és a genetikai meghátrozottság hogy jön össze szabad akarattal?, bár lehet hogy össztévesztem vkivel a nickkedet, akkor bocs
...ja hát a szokásos probléma:
vki azért szerelmes mert felborult a biokémiája
vagy vki szerelmes...mely lelki folyamat biokémiai szinten is értelmezhető
...nevezhetjük genetikai meghatározottságúnak is azt, amire a csillagvallások azt mondták maradva a példádnál: szaturnuszi erő,
és akkor sokkal okosabbak és modernebbek vagyunk:-):-)
"Az igazság számomra roppant egyszerű, semmi misztikum, semmi abszolút nincsen benne, hanem a dolgok valóságát próbálja meg megismerni, felfogni vagy visszaadni."
az igazság számodra kizárólag a saját nézetrendszered, legalábbis az alapján ahogy tálalod
továbbá válaszod figyelmen kívül hagyja, hogy minden igazság axiómarendszer függvénye
szóval az igazság az valóság ha fentieket kicsontozom
...az összes én vagyok napóleon ....valóságnak éli meg a defektjét
Pontosan!!! Erről ugattam kedves mindenszentek, meg még arról is, hogy egy bizonyos kultúra egy családban megél legalább négy generációt, akkor a következő utódban, már genetikailag meghatározóvá válik és ez okozza majd a gyerekben, hogy valamitől rögtön rossz érzése támad és nem akarja elfogadni, illetve az ellenkező példa is.
Tegnap nagyon űzött lehettem, hogy nem írtam azonnal, szerintem a Biblia nem ezoterikus iratgyűjtemény, hanem filozófiai mű. Ugyanis a filozófia kérdésköre, az élet értelme, célja, stb...
Igen pont azt feszegetem, hogy a parancsmegtagadás, az egyszerű engedetlenség, és a bűn elkövetése között bizony óriási különbségek vannak.
Vannak helytelen, tiltott, és bűnös dolgok. A három között az általánosításon keresztül soha ne húzzunk egyenlőségjelet.
Például guzmen az előbbi hozzászólásában elég jól elkezdte fejtegetni, hogy egy szakítás a fáról nem a szakítás miatt bűnös, hanem például a fa tulajdonviszonyai miatt. Ha nem a tiéd miért szakítasz engedély nélkül róla - vétkezel. Ha a tiéd miért ne szakítanál engedély nélkül is róla - nem vétkezel.
Tiltások helytelen és helyes voltát igen meghatározzák a mögöttük meghúzódó érdekek érvényesítése, vagy a szembenálló érdekek megsértése.
Egy tiltás megszegése tehát csak attól bűnös, ha a tiltás valamilyen bűn elkövetésére vonatkozik. Az Édenkertben azonban semmilyen bűn nem volt kinyilatkoztatva, ezért Ádám és Éva semmilyen bűnt nem is követtek el, a történet nem is említ bűnt. A későbbi értelmezések azonban az engedelmeskedés kényszerével vannak telítve, az engedetlenség önmagában bűnös volta csak ebből a felfogásból származik.
Természetesen arról az igazságról beszélek, amiről Jézus úgy beszél, hogy legyen a ti beszédetekben az igen igen a nem pedig nem.
Vagy ha a gyermekem tőlem almát kér, akkor almát adjak neki és ne követ.
Az igazság számomra roppant egyszerű, semmi misztikum, semmi abszolút nincsen benne, hanem a dolgok valóságát próbálja meg megismerni, felfogni vagy visszaadni.
Amilyen jól indul a hozzászólásod, olyan rossz következtetést vonsz le belőle.
Teljesen jól megkülönbözteted, hogy a gyümölcsevés esetében például a birtokviszony vétkesnek vagy helyesnek dönti el a gyümölcs evését, és ebből azt a téves gondolatot hozod ki, tehát a bűn a tiltó parancs megszegése volt.
A hiba a gondolatban az, hogy a tiltó parancs önmagában sohasem bűn, hanem önkény ennélfogva annak megszegése inkább önvédelem, tehát végtelenül helyes.
A tiltás önmagában bűnös voltának tekintésben az a hibás érvelés is meghúzódik, hogy Isten parancsolatát teszi értelmetlenné az által, hogy a jó és gonosz tudás fájáról szakítást és evést lényegtelennek tekinti a bűn vonatkozásában.
Tehát ha valamit Isten tilt, akkor nem saját önkényére, hanem az ember védelmére teszi.
Amiképpen a Mózes törvényeit is azért adta, hogy Izrael éljen általa, nem pedig azért, hogy saját hatalmát fitogtassa, és hogy az ember engedetlenségén folyamatosan bosszút álljon.
Aképpen a jó és gonosz tudásának fájáról való evés sem Ádám engedelmességének próbájaként lett beállítva, hanem az emberpár védelmére nyilvánította ki parancsolatát.
Az idézett Mózesi gondolat éppen nem az önkény megnyilatkozását mutatja, hiszen a könyörület pontosan a törvény ítéletével szemben tud érvényesülni, ami annyit tesz, hogy akin könyörül az pontosan a törvény szolgai követelményeitől fog mentesülni, nem pedig még mélyebbre fog süllyedni az Isteni elnyomásban.
A kígyó gondolata sem az Isten szuverenitását vonta kétségbe, hanem valóban megtámadta Isten kijelentését, amikor kijelentette, hogy az ember nem fog meghalni a gyümölcs evésével, hanem olyan lesz mint az Isten. Pontosan ezt a mondatát igazolja maga az Isten is, mikor észreveszi, hogy Ádám mit tett. Tehát Ádám valóban nem halt aznap meg, és valóban olyan lett mint "mi közülünk egy". (Maga Isten jelenti ki, tehát nem vonható kétségbe) A kígyó nem azzal hazudott, amit kijelentett, hiszen mindazok igazak voltak. A hátsó szándék volt benne a probléma, tudniillik, hogy idő előtt szakítottak a jó és gonosz tudásának a fájáról.
Tehát senki nem követett el súlyos bűnt, talán egyedül a kígyó, hiszen ő volt egyedül az, aki tudta, hogy szavaival mit lehet elérni.
Mit is?
A lényege abban rejlik, hogy igazság nélkül bármilyen jó és gonosz közötti különbségtétel tévesen, félreértve, rosszul felfogva csak az élet korlátozásait képes biztosítani, károkat és kötöttségeket fog teremteni, amely az ember szenvedéseit és gyötrelmeit fogja növelni, jónak hívott célok érdekében. Mert hiába tudja az ember hogy mi a jó, ha annak megértésének hiányában például rossz körülmények között alkalmazza, vagy tévesen választ arra való személyt, vagy tévesen ítéli meg a jót gonosznak, vagy a gonoszt jónak. Igazság nélkül elfogadtatva a jóról és gonoszról alkotott ítéleteket az emberrel szolgává lehet őt tenni.
A kereszténység alapvető hibája az, hogy megértés nélkül kívánja hit által elfogadtatni az istentől származónak tartott, jónak kijelentett szabályokat és törvényeket, sőt engedelmeskedésre akarja kényszeríteni az embert ezek betartatásával, amivel pontosan azt éri el, hogy a hívő jót kényszerként éli meg, és maga az igazság kimarad egész életéből és gondolkodásából. Ebben a kényszerben nem az a gond, hogy a jónak minek engedelmeskedni, miért kell azt kényszeríteni, hanem az, hogy a j"ó" meghatározása eleve hamis, és hiányzik belőle az igazság.
A lényeg tehát mégegyszer, hogy a jó és gonosz tudása az igazság ismerete és megértése nélkül, nagyon könnyen befolyásolható, megvesztegethető, megmásítható és minden hamis trükkel becsapható. Ebben a kereszténység pontosan azért játszik aktívan közre, mert nem értette meg annak tanításait, akira lényegében elveit alapozni szándékozott volna.
A cipőpucolás önmagában, valóban nem bűn. Mint, ahogy a gyümölcsevés sem az. Önmagában. Egyrészt, attól függ kinek a gyümölcse, a tiéd, avagy másé? Kaptál-e rá engedélyt, hogy ehess belőle, vagy sem? Másrészt a cipőpucolásnak is lehet a számodra sokkal fontosabb jelentősége, mintsem gondolnád. Lehet, hogy aki megbízott vele, inkább arra kíváncsi, mennyire vagy megbízható, hűséges, lojális hozzá. Lehet, hogy később komolyabb feladatot is kaphatnál, ha megbízható maradnál. De, ha nem... Ha ez a valaki, mondjuk a munkáltatód, urad, sőt Istened, akkor a cipőpucolás jelentősége egyre inkább, az életedet befolyásoló cselekedetté nőhet. Nem tudhatod mindennek a miértjét, és a feletted állók közül senki nem köteles mindent megindokolni a számodra. Főleg nem Isten. Ha mégis megteszi, magától fogja megtenni, amikor és ahogy jónak látja. A jó és rossz tudásának képességét megszerezni gyümölcsevés által persze, hogy nem bűn. De ezt nem is állította senki. A tiltó parancs felrúgása volt a bűn. A háttérben, az emberpár számára felfoghatatlanul, megérthetetlenül olyan indítékok, ok és okozati viszonyok, olyan őket messze felülmúló személyek összeütközése zajlott a parancsmegszegés kapcsán, annak felhasználásával, amelyek napjainkra is kihatnak. Minden ott kezdődött, és még nincs vége! Az egészet egy ún. „Vitakérdés” motiválta, és motiválja ma is. Ennek egyik gyökerét éppen te írod, a 2573-as hozzászólásodban.
„Visszafelé következtetve, amikor a törvényekben megszabott engedelmességen túli engedelmességet követel valaki,akkor az már az önkény uralmát jelenti… Fontos itt megtenni azt a megkülönböztetést, hogy az Úr nem a saját önkényének tartozó engedelmeskedést várt el,”
Dehogynem! Nézzük az alábbi versidézetet:
2 Mózes 33:19 „Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.”
Naná! Csakhogy neki, joga van hozzá. Ő a Világegyetem Szuverén Uralkodója, és megteheti. Ha bárki más tenne így, fennállna a veszély, hogy a saját önkényével visszaélne. Ez a veszély annyira kézzelfogható, hogy ebbe kapaszkodott bele Sátán, a „Hazugság Atyja”, kígyó képében. Kétségbe vonta Isten szuverenitását, igazságosságát, szavahihetőségét „Dehogy haltok meg, csak ő mondja, mert félre akar benneteket vezetni”. Ez, az állítás annyira igaznak látszott, hogy a két ember el is hitte, ott, és akkor, a gyümölcsevés után. Nem haltak meg azon a napon, ahogy ők értették, (rosszul), ezért, ha merték volna, Isten szemébe mondták volna, hogy hazudott. Még szép, hogy ezt a Teremtő Isten nem hagyta, nem hagyhatta annyiban. Na ezért nem egy egyszerű, helytelen cselekedetről volt szó, hanem súlyos bűnről, amelynek következményei napjainkig, sőt a távoli jövőig kihatnak.
Bocs, hogy beleszólok, de az anya mellét szopni és a cumisüveget szopni télleg nem ugyanaz. (Próbáld ki). A gyerek agyi fejlődésében ennek a számunkra már látszólag jelentéktelen különbségnek nagy szerepe van.
Ehhez nekem is van egy gondolatom, ugyanis szerintem ténylegAlfahím jobban közelíti meg a kérdést. A tápszeres gondoskodásban nem lehet azt a melegséget és érzéseket már biztosítani, amit egyébként a szoptatás mellett még lehetséges, tehát a tápszeres esetben csakis második fázisú gondoskodásről beszélhetünk.
Gondoskodás ugyan az is, de már a második fázisú gondoskodás amely egyébként a szoptatás korának a végével kezdődne. Ám ezt a fázist a szoptatás hiánya miatt mégis előbbre lehet hozni, de a szoptatás jelentőségét felcserélni vele viszont nem lehet.
A bibliai szövegek is ezoterikusak, persze manapság gondosan ügyelnek az elkülönítésre. Nem láttam még pontos definícióját az ezoterikának, talán minden bele tartozik, ami szellemi dolgokról szól.
