Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Az elsődleges kapocs Istennel, s Isten akaratával, szavával az ember szelleme. E részünkből általában a lelkiismereten keresztül érkezik jelzés, amely részünk vizsgálja, feltérképezi az emberi benső összes részét (Péld. 20,27.), s azoknak meglátja a hibáit, s azokat felszínre hozza jó esetben.
Akkor tudja felszínre hozni, ha nincsen teljességgel elnyomva a lelkiismeret, s így az ember szellemi része. Ha el van nyomva, akkor az Isten akaratával összhangban lévő élő lelkiismeret hangja elhal, vagy csak részben jut el a "címzetthez", a döntést meghozó emberi akarathoz.
Jó "ellenőrzés" a meg nem csalt, de mégis tiszta lelkiismeret. Mert megcsalom, ha azt mondom, hogy ez vagy az a dolog nem bűn, holott pedig valójában érzem, hogy az. Van a tételesen leírt, felsorolt bűnről szóló tudatlanság ideje, de az ember bensejébe be van kódolva a lelkiismeret törvénye, s erről a bensőben lévő törvényről beszél Pál a Róma levél elején (pl. Róma 2,14-15.), mint olyan lehetőségről, amellyel a pl. a mózesi törvényben rögzített bűnkritériumokat nem ismerők (erre szokták az eszkimókat példaként hozni) is élhetnek igaz életet - a tiszta lelkiismeretük által vezéreltetve.
Isten vezetni akarja az embert kezdettől fogva a tiszta lelkiismeretén, szellemén keresztül. Ádáméknak a bűneset után azonnal bepiszkolódott a lelkiismeretük, s olyan dolgok kezdtek bejönni az életükbe, amelyek csak a beszennyezett lelkiismeretű embereknek a sajátja - félelem Istentől, elrejtőzni akarás előle. Márpedig az a boldog ember a biblia szerint, "akinek az Úr bűnt nem tulajdonít". Na ez az addig meglévő boldogság azonnal kikerült az első emberpár bensejéből, s helyére bejött a félelem Istentől.
Ádámék lelkiismerete nem halt el egészben, mind Ők, mind a gyermekeik újból keresni kezdték Isten akaratát. Nem mentek el a teljes öncsalás irányába, ahogyan sokan manapság. Mert hamisan nyugtatja meg a ma embere (valójában bűnöket elkövetve) a saját lelkiismeretét, mondván nem hiszek Istenben, s emiatt nem hiszem, hogy ezt, vagy azt valóban bűnnek tartja, s emiatt meg is teszem, mert a "nemhitem" szabaddá tesz az Ő saját(os) bűn/értékrendjétől. S nehogymá Isten szabjon nálunk jövevényként törvényt (1.Móz. 19,9.), mert van nékem/nékünk saját törvényünk!
Ezek az emberek azonban már tudnak Istenről, de tudatosan figyelmen kívül hagyják az Ő akaratát, értékrendjét, beszédét, szavát. Emiatt le van fojtva a lelkiismeretük hangja, s az nem hallja meg Isten szavát, akaratát, s emiatt elszakadnak Isten szavától, akaratától. Emiatt "maguknak törvényük", s így lesznek bizony "a maguk törvénye alapján megítélve" (Róma 2,12.).
"megszegték az isten parancsát ezért bűnösök és hogy a tudás is bűnös dolog"
Attól mert nem tartották be Ádámék Isten tiltását, nem követtek el bűnt. Az első bűnt mondom Káin követtel, amikor megölte Ábelt. A jó és gonosz tudásának a fájáról való evés helytelen volt, Isten tiltotta is, de nem bűnös.
A tudás pedig egyáltalán nem bűnös dolog, ráadásul nem azonosítható a tudás magával a jó és gonosz tudásával. A szakács tudása sem azonosítható a kovácséval, ugyanúgy a jó és gonosz tudása nem hozható az általános tudás szintjére.
A jó és gonosz tudása sem bűnös dolog, bűnös dolog az, ha valaki másnak az életét elveszi. Lásd Káin. Hogy Isten mit tartott bűnnek, azt el lehet olvasni a Mózesben kiadott törvények könyvében. Ott sincs szó arról, hogy a jó és gonosz tudásával való rendelkezés bűn lenne, vagy hogy általában a tudás az bűn lenne.
Ha a vetitőgépem műsora számodra nem kívánatos, nem kötelező azt nézni. De amikor csak kedved van, bármikor szívesen látlak.
Azért elvetni valamit mert nem tartod szimbólikusnak hanem logikusnak még nem tartalmazza azt a magyarázatot, hogy miért látod a szimbólikus értelmezést helyesebbnek, és hogy mi szerinted annak a szimbólikusan helyes értelme. Ha most erre azt mondod azért mert szimbolikus, akkor nem fogom elfogadni.
Ez ugyanis ugyanaz, mint egy igazságot vakon, megértés nélkül hit által elfogadni.
Pontosan ezt a "isteni állapotból" való kiesés következtében fellépő "szellemi/lelki" halált cáfolom.
Ez az, amit a keresztény vallás az eredendő bűn alapjának hisz, és megalapozni igyekszik vele a megváltás elméletét.
nem ez az, ami hisz az az, hogy megszegték az isten parancsát ezért bűnösök és hogy a tudás is bűnös dolog
....ami annyiban igaz, hogy amíg pusztán recionális és intellektuális nem pedig gyakorlati addig eltávolít istentől
kurvára unom a misztikus vetítőgépedet
a minimum utalás..tipikus logikai hiba
logikusan fenyegetés, valójában az egység megszünése, ami rögtön bekövetkezett
Természetesen ebből következően minden olyan elméletet bírálatom tárgyává tudom tenni, ami valamilyen módon a paradicsomból való kiesést, az isteni egységből való kiesés hasonlatosságára állítja fel.
Annak alapján vonom ezt az egység kérdését kétségbe, hogy az Ádám teremtése során ennek szükségessége, léte vagy igénye fel sem merült.
Ádám nem "Istenben" volt, vagy "Istennel egységben" élt a kertben, hanem szabadon, és azt csinált amit akart. Ebben egyetlen tiltás volt csak kivétel.
Az egység továbbá nem meghalni szokott, hanem felbomlani, vagy megszakadni. Erre vonatkozó kitételek is hiányoznak az Édenkert történetéből. Ádám nem az Istenből lett kiűzve sem, hanem az Éden kertből. De nem az egység felbomlása miatt, hanem hogy ne szakítson az örök élet fájáról.
Ráadásul világosan látható az egység elméletének felállításánál az a keresztény szándék, hogy valamilyen módon az emberi engedelmességet kicsikarni törekedjék, mégpedig az isteni egység elvesztésére vonatkozó hivatkozással.
Ha az engedelmesség elve el van fogadva, akkor a diktálási technika már képes működni.
Amikor a gyermek megszületik, nem a paradicsomot veszti el, hanem még mindig egységben van Istennel. (Azért mondja Jézus, hogy ezek a kicsinyek mindenkor látják az én Atyám orcáját.) A környezethez való fokozatos alkalmazkodás során válik korlátozottá vagy akadályozottá ennek az egységnek a léte.
Hogy ki minek rabja az szerencsére nem azokól függ, akik azt rá fogják.
A világeszmék és nagy vallások gondolkodás korlátozó szerepét ismét megpróbálom megvilágítani.
Az ember a környezet meg nem értése során, folyamatosan összeütközésbe kerül vele, amelyből konfliktus és harc származik. Ha ebben a harcban a környezet befolyása túl erős, akkor az összeütközés heves szenvedésének kikerülése végett már kiépített korlátozó hatalmak segítségét kezdi keresni, vagy maga is részt vesz annak kiépítésében. Ezek a korlátozások amelyeket aztán igazságosságnak, erkölcsösségnek vagy vallásosságnak nevezünk, mindenkire nézve érvényesíteni törekszünk, megerősítésükhöz pedig tekintélyeket, papokat, mestereket választunk, akik aztán szakértő módon járulnak hozzá eme falak lebonthatatlanságához. Ilyenkor a cél már nem az, hogy a csatlakozó követők gondolkodjanak, hanem az, hogy ne gondolkodjanak, és ellenvetés nélkül fogadják el azokat a szabályokat, előírásokat és hitelveket, amiket ezek a szakértők alapos munkával kidolgoztak tanaikban, misztikumukban vagy szakértői nyilatkozataikban.
Ha visszagondolunk ezek a korlátozások pontosan nem a környezet megértéséből, hanem annak elkerüléséből származnak, tehát valódi megoldást egyébként sem nyújthatnak, ezért csak a gondolkodás korlátozásait eredményezik. Mivel ezekből a szakértőkkel, papokkal, mesterekkel legyártott elméletek képtelenek az ember életére valódi megoldást nyújtani, azoknak csak további terhek bevállalását kezdik jelenteni. Így aztán a körforgás kezdődik elölről, a következő generáció számára ismét egy túl erős környezetet gyártunk, hogy abból csak kimenekülve próbáljon meg azon az úton járni, amelyet ezek az általunk teremtett korlátozások eleve sé előre megszabtak.
Mert mindenkinek a valódi megoldást csakis saját helyzetének és környezetének megértése hozhatja, amely pedig a megismerés és tapasztalás vállalásával válik egyedül járhatóvá. Ha a jelentkező összeütközést nem megérteni törekszünk, hogy döntésünk valódi megoldáshoz vezessen, akkor a környezet befolyásoló hatalma alkalmazkodásra és állandó igazodásra fogja kényszeríteni a konfliktust szüntelenül elkerülő egyént.
Az Édenkert érinti ennek a topicnak a témáját pontosan az eredendő bűn és a megváltás Pál féle elméletének cáfolatán keresztül.
A kígyó bármilyen minősítése azonban csak annak körbejárása után válhat lehetővé, amelyben a jó és gonosz tudásának a mibenléte pontosan napvilágra kerül. Csak azután válhat értelmessé egy olyan gondolat, hogy miért volt fontos az ember kiűzetése, vagy máskor és más alkalommal engedélyezve lett volna a gyümölcs hozzáférésre, vagy a föld miért lett megátkozva az emberérét, miért nem halt meg Ádám a gyümölcs megevése után következő nap hajnaláig, stb.
A kígyónál felmerül az a kérdés, hogy miért átkozta el az Isten, amikor maga ad igazat a kígyó kijelentéseinek azzal, hogy valóban elismeri, hogy az ember olyanná lett mint az istenek közül egy. És a kígyó pont ezt jelentette ki nekik. A válasz tehát nem az ember megromlásában, hanem a jó és gonosz tudásának nem alkalomszerű megszerzésében rejtőzhet, amelynek inkább következményei lehetnek súlyosak.
A természeti ember nem tud súlyos kárt okozni. A tudós ember viszont annál nagyobbat. ÍEgy Isten tud viszont igazán pusztítani. Hogy ki mit és mikor enged meg vagy tilt meg magának és mekkora hatásossággal, pontosan ez az ami viszont már nem az illető tudásának a szintjétől függ, hanem egész mástól.
Tudni kell azt is, hogy az ember a fáról való szakítás után nem csak a gonosz tudója lett. Ez csak rágalom, különösen az ember romlottságának vallói közül, akik egyszerűen elmismásolják azt a tényt, hogy a gyümölcs következtében az ember a "jó tudója" is lett. Akik a romlás elveit hirdetik, nem veszik figyelembe azt, hogy párhuzamosan a virágzás elvei is Ádámba költöztek. Az ember nem eredendően rossz vagy jó, hanem valamelyik irányba el fog hajolni, de ez már rajta múlik.
Pontosan ezt a "isteni állapotból" való kiesés következtében fellépő "szellemi/lelki" halált cáfolom.
Ez az, amit a keresztény vallás az eredendő bűn alapjának hisz, és megalapozni igyekszik vele a megváltás elméletét.
Ráadásul az Édenkert történetben jelei sincsenek ennek a misztikus értelmű halálnak, pedig minimum utalásként meg kellett volna történnie. Ez a fajta "szellemi/lelki" elképzelése a halálnak csak írástudók hozzátétele az Édenkert történethez, hogy az eredendő bűn elképzelésüknek az alapját igazolják, ami valójában nem más mint a hívők engedelmességre bírásának vallásos alapjainak egyengetése.
Az Édenkertben ugyanis a halál nem eseményként jelent meg, hanem puszta fenyegetésképp, ami végeredményben nem következett be.
Természetesen ebből következően minden olyan elméletet bírálatom tárgyává tudom tenni, ami valamilyen módon a paradicsomból való kiesést, az isteni egységből való kiesés hasonlatosságára állítja fel.
A Bibliai Édenkert történet egyébként alapjaiban cáfolja ezt a félig meghalt ember elméletet, és igencsak erőltetetten lehet bármilyen halál eseményt belemagyarázni a történetbe. Valójában a sztori arról szól, hogy az Ádám tettét isten nem úgy mérte le, hogy "íme az ember halottá vált szellemileg és lelkileg", hanem szó szerint ezt nyilatkoztatja ki: "Íme az ember olyanná lett mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván". Ez minden normális következményképpen az ember egy bővülését, nem pedig romlását jelenti.
Nincs saját rendszerem, a nagy világnézeti rendszereket egyébként is a megértés korlátozásainak tartom, beleértve a nagy hindu és buddhista filozófiáktól kezdve a keresztény megváltás tanokon keresztül az evolúciós elméletekig.
Számomra ezeknél fontosabb az ember saját életének megértése, amely a legtöbb esetben nem vezethető le ezen filozófiákból, hanem csak a saját tapasztalaink átgondolásából.
-----
Amiképpen a lakás állapota romlik, ha a benne lakó azt hagyja, aképpen a lét is csak akkor romolhat, annak lakója azt hagyja. Miért tartod kiakasztónak azt a gondolatot, hogy a lét romlásával értelmetlen foglalkozni annak megrontójával való foglalkozás nélkül?
Mivel kijelentette Isten Ádámnak, hogy meghal, de nem halt meg, fel lehetett tételezni az átverést. A folytatásban ott tartunk egyellőre, hogy a halál azért maradt el, mert az Ádámnak sikerült kimentenie magát, azaz Évára hárította a felelősséget, arra a nőre, akit maga az Isten adott mellé. Éva is tovább hárította, és ő is megúszta.
engem nem zavaz hogy folyton egyes szám második személyben beszélsz
a tapasztalataimat bízd rám
a bizonyítékokért nem én nyafogok hanem Te
így pl hogy mivel óhajtom bizonyítani a lét romlását
örülök hogy tapasztalatról beszéld, miután ezer éve írtam hogy a lét romlása tapsztalat(i tudás)
hogy kihasznál ki kit azt is hagyjuk,
ez a sarokpontod ...nyilván mint a félreértés és nem értés...ami ego-d szerint a mások sajátja, miközben bőszen gyakorlod az összes szimbólumot illetően
...mikor is kivétel nélkül logikailag ütöd szét mindet
Már hogyne lehetne a rongálásról szó. A környezet, a természet pusztítása nem csak az ember tudatlanságával, hanem szándékos nem törődömségével is magyarázható. Nem csak hogy létezik rongálás, de össze is kapcsolható az emberrel és annak romlottságával.
A Tamás féle hiten szerintem a legtöbb keresztény is túllépett. Már nem arról folynak a viták, hogy Jézus feltámadásában higgyen a keresztény vagy sem, hanem hogy Pál tanításai szemben állnak-e Jézuséval.
