Alapvetően Cz-F is ezt a két dolgot hozza fel, az egyik a "néz" kapcsolat, a másik nála is a "ne vagy nem" tagadószó. Ő leírta mindkét ötletet, de nem foglalt állást a kettő közül már hogy szerinte melyik az esélyesebb.
Nálam több dolog is a NÉMA kapcsán a NEM szóval való közvetlen kapcsolatra utal.
1: Maga a NÉMA szó nem csak a NEM beszélő embert jelenti , sokkal több ennél a szó. Bármi és akármi ami csendes, mert NEM szólnak hangok belőle. Leggyakrabban jelzőként a csendes szinonimájaként használatos egyébként is. Nem kell hozzá feltétlen bámészkodni mint a borjú.))
Az éjszaka is lehet néma, vagy egy elhagyatott táj néma csendjében is lehetünk. NEM szól semmi éppen.
2: A szláv nyelvekben több helyen pontosan még ma is NEM a konkrét szó erre. Szlovén mondjuk. Persze a magyar semmit sem vett át itt a szlávból, épp ellenkezőleg. Ők használják a "NEM" és az ebből képzett szavainkat.
3: A szláv nyelv a NEMA hangalakot többfelé használja még ma is, és ez "nem rendelkezik" és "nincs" jelentésűek. Azaz a NE és NEM szavaink vannak gyakorlatilag felhasználva erre, ami nincs az NEM van. Így is mondhatnánk, sőt nagyon rég tán így is mondtuk ezt.
4: A latin NEMO : senki ---- NEM szavunkból van ez is. Mi meg a SE tagadóból indulunk a "senki"-nél.
NEMO UNUS : egy sem---- azaz NEM egyes. Ők ezt így fejezik ki, tagadószóval.
Érdekes még a NÉMA kapcsán ezek a nemzetköziben előforduló hangalakok, amelyek már nem a tagadószavunkkal kapcsolatosak, hanem egy másikkal, fel fogjuk ismerni könnyedén :
A latin MUTUS, angol MUTE, francia MUET/MUETTE , olasz MUTO és a többi meg azonosíthatóan a MUTAT szavunk elváltoztatott formái, és logikus is hiszen aki nem beszél és így kommunikál, az MUTAT.
MUTITAS : némaság ------ azaz a MUTATÁS lehet a konkrét magyarul képzett és ragozott szavunk ebben az esetben...
Az N/Ny a nyúlós, hajlékony dolgokat jelentő hang, beleértve a hajlamot is. Lásd a feltételes mód -na-ne jelét, ahol kifejeződik az alany hajlama (hajlékonysága) a cselekvésre.
A néma szónak ez alkotja az első részét, a második pedig a MA ősgyök, aminek egyik jelentése: széteső, szétszórt (nem koncentrált) tehetetlen, tétlen, azaz cselekvésre képtelen.
A két ősgyök összeolvasva: hajlam a (beszéd) tétlenségére, azaz né-ma...
Természetesen a NÉMA szavunk NEM szláv , mindent megértünk magyarul. Mert a NÉMA az NEM beszél és szólal meg, azaz a tagadószavakhoz lesz erősen köze...
"A magyarok megértették az avarok nyelvét, de a frank, morva idegen volt tőlük. Nem értették a germánokat sem. Rajtuk is ragadt a „nyeméc” név, mivel állandóan azt hallották tőlük, hogy „nem écc magyar, nem écc!”"
----
néma = aki semmit sem szól, csak néz, bámul értetlenül. (Nem ószláv jövevény. *něm- (mint néma) ősszáv szó szerintem nincs. A szbhv. nem, -a, -o; szlk. nemý, -á, -é; or. нем(ой) - eredete magyar.
né (ni) + *-mɜnévszóképző (nészóképzőt tekintve vö.: ÚESz: élelem, álom). Az *-m névszóképző kapcsolódása attól függően "em/am/om", vagy "me/ma/om", hogy az *-m mássalhangzóhoz, vagy magánhangzóhoz kapcsolódik a szó végén.
ÚESz: ni A: 1548 ne (RMKT. 4: 127); 1583–1584 ni (MNy. 72: 314); 1604 né(Szenczi Molnár: Dict. En a.); 1863 Nė (Kriza [szerk.] Vadr. 510) J: ’nézd csak!, odanézz!
Belső keletkezésű, de keletkezésmódja vitatott. | 1 Szórövidülés. | ⌂ A ’nézd, lásd’ jelentésű nézd ~ nízd szóból, amely a →néz E/2. személyű felszólító módú alakjából jött létre; vö. →ne¹. 2 Onomatopoetikus szó. | ⌂ A csodálkozás kifejezésére szolgáló onomatopoetikus szó. Ebben az esetben a ’nézd csak’ másodlagos jelentésként alakulhatott ki. A szó gyakran kettőzött alakban fordul elő, ilyenkor leginkább nyomatékosító szerepet tölt be; vö. nene (1794: NSz.); nini (1763: NSz.); (N.) nënë (MTsz.); stb.
CzF.: "...Vagy egyeredetü azon szókkal, melyek bámulást jelentenek, minthogy kivált a siketnémaság és bámészkodó állapot között rokonság van. Különösen hasonló hozzá a baranyai muma (a székelyeknél: mumák), azaz bámész, szótlan; a szájtátás és bámulás van kifejezve a rokon má, bá a bám gyökökben is; innen kiindulva néma csekély hangváltozattal am. muma, ki szájat tát, és semmit sem szól. Figyelmet érdemel, hogy a persa nyelvben numú-den um. mutatni, s a részesülőben puma am. mutató."
"a púp : búb pont arra bizonyság, h egy nyelven belül is lehet hangzóváltás hasonló(an hangzó) hangok között, ill. a gyök amire épülnek a fogalmak/szavak nem kötöttek egy meghatározott hanghoz hanem van egy bizonyos mozgástér."
Alapvetően hamis ez az állítás, noha van valóságtartalma, de az más okra vezethető vissza. Azért hamis, mert nem általánosítható, azaz nem cserélhetők fel "bűntetlenúl" egymással ezek a hangok, mert mindkettőnek van saját, jól körülírható jelentése, amit a vele alkotott gyök jelentéséből is kiérezhetünk..
Pl: A BE- gyök hangját nem cserélheted P-re, A PATTOG hangját sem cserélheted B-re, és még hosszasan sorolhatnám.
"Fogarasi János foglalkozott a hangok jelentésével!"
- Mindenek előtt köszönöm a linket, ezt a művet nem ismertem.
- Nem azt mondtam, hogy nem foglalkozott, hanem azt, hogy felismerte:
"Lám, lám, íme egy szép példája annak, hogy C-F is felismerték a hangok jelentését."
Ugyanakkor hozzátettem:
"De sajnos nem léptek ennél tovább. Nem tettek még kísérletet sem az azonos hango(ka)t tartalmazó gyökök jelentésbeli hasonlóságának magyarázatára a hangok jelentése alapján." - A szótár etimológiai elemzései alapján ez derült ki számomra. És a citált linkből is ezt olvasom ki.
Kiemelve egy mondatot, amivel maximálisan egyet tudok érteni, s amit hónapok óta próbálok az itt fórumozókkal is megértetni:
"Mivel a hangzók első elemei a beszédnek; nagyon hihető hogy talán elsőben csak hangzókkal beszélettek az első emberek *). És igy ezeknek módosításaival ügyekeztek a mondományokat kifejezni."
És nála itt a pont... A továbbiakban, - mikor már a hangok jelentését tárgyalja - azok kiejtésbeli csoportosításából, a hangok rokonságából indul ki, s nem a hangok eredeti jelentéséből. Persze, vannak jó meglátásai, de alapvetően hiányzik a hangok jelentésének eredetére vonatkozó felismerés, történetesen azok hangutánzó szerepének meglátása, a hangok megfeleltetése valamilyen természeti hangnak, ami alapul szolgálhat a hang jelentésének körülírásához.
Nem véletlen, hogy a hangok jelentésének tárgyalásánál rendre félresiklik és olykor meglepően hibás magyarázatot ad. Tulajdonképpen soha nem próbálja megfejteni a hangok önálló jelentését, azt a jelentést, amiről a fent idézett mondatban írt. Ehelyett többnyire félreértelmezett megoldást ad, mint pl. a P hangra, amit az alappal hoz összefüggésbe:
"...olyan valaminek, mely több részekre oszol alapja;..."
Pedig a végére odaírja a természetes hang eredetét reprezentáló szavakat:
Mi köze van ezeknek a szavaknak az "ALAP"-hoz? Semmi... Ezekben minden esetben egy pillanatnyi jelenség értelmét hordozza a P hang. Ugyanis a P hang ezt a jelenséget utánozza!!! Az őseink nem foglalkoztak azzal, minek hány részre oszlik az alapja, vagy, ha igen, az a gyökér lehetett, de abban nincs P hang...
a púp : búb pont arra bizonyság, h egy nyelven belül is lehet hangzóváltás hasonló(an hangzó) hangok között, ill. a gyök amire épülnek a fogalmak/szavak nem kötöttek egy meghatározott hanghoz hanem van egy bizonyos mozgástér.
"A sémi arabban "raBaa" alakban megvan a raB szó. A "finnugor" finnben "raPPaan" alakban szintén ott van."
Ezért finnugor eredetű a mi nyelvünkben...:D
Persze, a hangváltozásokkal mindent meg lehet magyarázni... Csak azt nem, miért nem változott a mi nyelvünkben is P-re a B hang.
"...végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok)."
Lám, lám, íme egy szép példája annak, hogy C-F is felismerték a hangok jelentését. De sajnos nem léptek ennél tovább. Nem tettek még kísérletet sem az azonos hango(ka)t tartalmazó gyökök jelentésbeli hasonlóságának magyarázatára a hangok jelentése alapján. Pedig a felsorolás adta a lehetőséget, (latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen,) hiszen ezek a szavak csupán jelentésükben hasonlóak, és csak az R hangjuk közös.
A nyelvészek azt gondolják, hogy a különböző nyelvekben található hasonló - de nem azonos hangsorú - gyökök valamiféle átvételek, s ezek a gyökök valamilyen hangváltozásokon estek át. (B»P»F, stb.) pedig ez egy orbitális tévedés.
@Igazság80 felsorolásában egyik helyen sincs hangváltozás:
--A zürjén és udmurt-nál is van "RAB" --Az odia nyelvben CORAIBA, olyan min a KIRABOL --egy afrikai "kabuverdianu" nyelven RABATA, REBETÁ --japán DOROBOU és a ROBA szavaik, amelyek RABOL jelentésűek... Miért nincs??? Mert nincs ilyen szabály! Ha lenne, akkor ezekben a nyelvekben is megtörtént volna egy B»P hangváltás. Vagy a németben a B»F (raffen)
De a fordítottja (P»B) sem történt meg, hiszen mindkét változat ma is "él".
Az effajta különbségeknek csak egyetlen magyarázata lehetséges:
Ugye, a mássalhangzók általában hangutánzók, s a P, B.. hangok kiejtve nagyon hasonlóak, így ugyanazt a természetes hangot mindkét hanggal lehet utánozni.
Egyik nyelvterületen B, a másikon a P hang töltötte be ugyanannak a természetes hangnak a "másolatát". A két hang jelentése ebben az esetben kvázi azonos. (más esetben már nem biztos), így érthető, miért szerepel mindkét hang (és jelentése) a hasonló jelentésű, de egymástól függetlenül alkotott gyökökben.
Megjegyzem, még a magyarban is előfordul olyan eset, mikor a gyök - noha más, de azonos jelentésű hangokból épül föl - azonos jelentésű. Lásd: PúP, BúB.
De nem azonos a P, vagy B hang jelentése sok más gyökben: Bukkan-Pukkan, Por-Bor, Pár-Bár, Pirul-Birodalom, Piros-Birka...
Ugyanis egy hangnak nem csupán egyetlen jelentése van, hanem egy fogalomkört jelölt egykor.
Jó példa erre az R hang is, mely gyorsan ismétlődő mozgást, ezen keresztül egy dinamikus cselekvést, illetve erőt jelent.
"Ősnyelvi eredetre utal, hogy a "Ro" ősgyök mindben megtalálható."
Igen, s ez az ősnyelv az a nyelv volt, amikor még csak hangok léteztek, gyökök pedig még nem.
S miután ezekből az ős-etimonokból (ősgyökökből) épültek föl a gyökök, teljesen természetes, hogy a különböző nyelvekben ugyanazzal a jelentéssel kerültek be a hasonló jelentésű gyökökbe.
A sémi arabban "rabaa" alakban megvan a rab szó. A "finnugor" finnben "rappaan" alakban szintén ott van.
"E szóban, amennyiben ,rabol' is innét ered, az erőszakos fosztás alapfogalma rejlik, s végső gyökeleme az r hang, mely általában erőt jelent (l. R betü); legközelebbi rokonai a ragad és ránt; hangáttétellel ide sorozható ármány is. Egyezik vele legközelebb a persa rabon (Beregszászi) pehlvi repha, repia (ugyanaz), a szláv nyelvekben: rob (Dankovszky); továbbá gyökökben a latin rapio, rapina, áttétellel: privo, hellén arp-ax-w, arp-ag-h, franczia ravisser, dé-rober, német: raffen, rauben, persa rub-aden, arab rabaa, finn rappaan és riöven (rabolok), raadan és raatelen (ragadok)."
(Cz-Fo)
Ősnyelvi eredetre utal, hogy a "Ro" ősgyök mindben megtalálható.
ha azt akarod bizonyítani, h a rabol nem IE eredetű, akkor más, nem IE nyelvekből kell kimutatni.
finn ryövätä
nagyon nem néztem utána, de úgy néz ki, se a törökben, se a kaukázusban, se a japánban, koreaiban nincs meg, a hindiben viszont megvan
az etimológiai szótár szerint
rabol [1512 k.] Vitatott eredetű. 1. Német jövevényszó, vö. német rauben, bajor-osztrák rôbm: ’erőszakkal elvesz, fosztogat’. A német szó germán eredetű, vö. gót bi-raub#n ’kirabol’. 2. Belső fejlemény. Származékszó, a rab főnév -l igekézővel ellátott alakja. A német eredeztetésnek hangtani nehézségei vannak, de lehet, hogy az ige hangalakja a rab főnév hangalaki fejlődésének hatására alakult.
rab [1424 tn. (?), 1536] Délszláv, közelebbről talán horvát-szerb jövevényszó, vö. horvát-szerb rob ’szolga, rabszolga’, horvát-szerb régi nyelvi rába ’szolgáló’, óegyházi szláv rab , rob ’szolga, rabszolga’, bolgár [rab] ’isten hű szolgája; akarat nélküli szolga’, [rob] ’rabszolga; leigázott ember vagy nép; rabja valakinek vagy valaminek’, szlovén rob ’rabszolga’. A szláv szavak indoeurópai eredetűek, vö. latin orbus ’árva’. Nyelvünkben a szó a török hódoltság korában honosodhatott meg, mikor sokakat rabszolgaként hurcoltak el
NUOVO : új, újdonság, újabb --------- Világszerte megvannak a hasonlók, és arra jutottam hogy erős a sansz hogy ez a NÖVŐ kifejezés lehet. A természetben nagyrészt ami új, az NÖVŐ dolog lesz. Egy új hajtás a növényen, egy megszülető utód, vagy épp maga a NÖVÉNY szó is ezt a növekedést hordozza magában.
És még ott van az újhold kifejezés is, amit másképp NÖVŐ hold ahogyan még szokás ezt mondani.
Az angol NEW már egy rövidebb történet. A latin NOVO /NOVUS még egészen jól hasonlít a NÖVŐ/NÖVÉS formákra.
RUBARE : ellop, lop. RABOL ------ Ez a kiemelt a pontos szavunk. Szintén sokfelé ott a nyelvekben különféle formákban, a ROBBERY vagy a RAPTOR is a RABOLÓ/RABÍTÓ szavakból készültek el.
Az olasz forma régebben "RAUBA" is volt . Latin RAPO a RABLÓ szavunkból.
CARRIOLA : talicska -------- azaz GURULÓ itt a szavunk, ez barmolódott el ilyenné, ott van a szóban a magyar képzés/ragozás is. A latin CARRULUS még "szekérke" és "kis kocsi" jelentésű volt. Ami meg pontosan a GURULÓS Az angol CAR is ezekből van. A GUR-GÖR, gurulás-gördülés itt mindben a lényeg.
Asszámi GARI, Bengáli GARI, Hindi GÁRI, Maláj már K-val mondja, KERETA a szavuk, ez a GURÍTÓ megfelelője...
CORTO : rövid, alacsony ------ Természetesen a KURTA itt a mi szavunk, ez is már a nyelvünk által van képezve. Világszerte megvannak a hasonmásai ennek is. Az angolnak mondott SHORT is ebből deformálódott a mai alakjára . Régi germánban még SKURT szerepel. Perzsa KUTÁH meg az R hangot hagyta el valahol már.
NUOTO : úszni --------- Szintén előfordul sokfelé a világban hasonló, NYÚJTÓ mozdulatok ezek, a vízben nyújtózás amiről itt szó van. És akkor újfent magyarul ragozott szó van már eleve előttünk.
PAFFUTO : kövér, dundi, dagadt ----------- PUFFADÓ a mi szavunk vagy a PUFFADT . Így is úgy is a magyar nyelv által képzett kifejezés. Angol PUFFED az "felfújt" , és ezáltal valóban PUFFAD(t) . jól mondják---- méghozzá mindezt magyar nyelven.))
FIUME : FOLYAM ---------- FOLYAM szavunk megváltoztatott külsőben. Ez pont ugyanaz. Annyi épp lehet hogy így a FOLYAMI képzés a pontos, ez már részletkérdés.
Ezt ők úgy vezetik vissza hogy van most FIUME----> volt előtte FLUMEN -----> volt FLUO -------> és volt FLOWO is a dolog. Azt "elfelejtik" közölni hogy itt mind a 4 szó magyarul van már ragozva és felépítve .))
--FIUME lesz a FOLYAM(i)
--FLUMEN lesz a FOLYOMÁNY
--FLOWO lehet a FOLYVA alakja, vagy a FOLYÓ nagyon torzítva.
ARRIVO : érkezés, megérkezés, célba beérés... ----------- Azaz a helyszínre ÉRVE történnek itt az események meg, a régi francia ARIVER mondta, a mai ARRIVER írja már le. Világszerte léteznek hasonlók, az angol ARRIVE is jól ismert lehet számunkra ami ugyanez a dolog lesz.
ÉRVE---ARRIVE átváltozás, magyarul ragozott a szavunk. A ragozás már önmagában eldönt itt mindent. Ugyanis megvan angolul a rövidebb ARR forma is, ami a még toldalékoktól mentes ÉR szavunk eldeformálva.
POCO : kevés, kis, alig, kisszámú ------- Azaz PICI, jól értjük magyarul ezt is. Van POCHI is majd ilyen jelentéssel. Az angol PIECE némiképp megváltozott jelentéssel ugyanez lehet.
A kicsi nőre mondott PETITE formák meg a már nyelvünkön többszörösen ragozott PICIKE szó amelyek lesznek egy elbarmolt külsőben. A magyar toldalékolás mindent eldönt. PICI, PICINY, PICUR, ICI-PICI, POCI, POCAK, PACI mind kicsinyítettséget jelent, a PIKOLÓ mértékegység is ezt a PICI mennyiséget rejti, csak itt K-ra megírva.
DENTRO : bent, befelé ------- BENTRE a szavunk mindenképpen, mondhatnánk akár hogy csak a kezdőmássalhangzót átcserélték. De ők mindenképp ragaszkodnak a "deintro" felépítéshez, ez a lényegen mit sem változtat, sőt így még magyarosabbak lesznek a dolgok. Az INTRO a BENTRE szintén csak lehagyott mássalhangzóval. Ahogyan az angol ENTER is BENTRE . Az olasz meg ha nem simán BENTRE akkor meg IDEBENTRE is lehet, amit szabadon választva a magyar nyelv is kifejezhet így is és úgy is.
DURO : kemény, nehéz, súlyos, DURVA ------ Ez utóbbi kiemelt a mi szavunk, a latin DURUS a régen gyakrabban használt DURVÁS melléknévként alkalmazott szavunk lehet. A gyökszó a hangutánzó alapú DIR-DER-DOR-DÜR-DÖRR, amelyekre igen komoly méretű szóbokor épül a magyar nyelvben...
Majdnem minden hangutánzóból indul. A tör szavunkat a valóban a dör, de még inkább a dúr gyökelemhez hasonlítanám. Vizsgáljuk meg ezeket: fúr, túr, dúr, tör
Ha ez utóbbianak a legelemibb ragozásait vesszük - törtet, törekszik máris megvan ugyanaz az előrenyomolást jelentő fogalmi kapcsolat, amely a fentebbi szóalakokban.
Vegyük észre, hogy van egy nyelvtanilag szándékolt szócsoport amely az előrenyomolás különböző módozatait pusztán a kezdőhang megváltozatásával fejezi ki: a fúr-túr-dúr-tör (gyűr, csűr, csör, szúr, kúr..stb stb.)
Itt pedig észre kell vennünk, hogy a magyar nyelv nem csak és kizárólag aglitunáló nyelv. A nyelvünk legősibb rétegében ahol a szó egyetlen kezdőhangból és egy minimális képzésből áll- ott sokszor a képzés adja egy jelentéscsoport alapját és nem a kezdőhang! Ez esetben is a szavak közötti közös jelentést, az előrenyomulást maga a képzőhangok adják. A kezdőhangok csak az előrenyomulások közötti különbséget!
Mindezek alapján át kell értékelnünk a gyökrendszer lényegét jelentéscsoportok szerint is. Nem annyira egyszerű a helyzet, hogy egy szóeleji gyökből, szóbokrok szerint levezethető az összes származékszó. A magyar nyelv ugyanis szerintem tudatosan képezett később is rokonértelmű szavakat, kezdőhangok tudatos megváltoztatásával, egy-egy árnyalatni jeletésmódosulás kifejezésére, néha pedig pusztán csak tájnyelvi jellegzetességként.
Bámulatos a magyar nyelvi logika. Ha valami ugyanis nagy erővel előre tör, betör egy közegbe, az a közeg széttörik. Ha pedig valamit töretekből pl kőtöretekből egymásra halmozunk, az tornyosulni fog. Az előrenyomulás pedig lehet tompa, vagy ék alakú hegyes. Ha tömpa, akkor törik a közeg, vagy az eszköz is. Ha hegyes csavaró mozgású, akkor pedig előre fog tőrni. A T kezdőhang ugyanakkor tárgyhoz rögzítés, a tapadás hangi alakja is. Ezért "áll egy helyben" a TÓ, a TOCCSANÁS, a TÉR, a TOPPANÁS, a Térdelés, a Taps, a Taposás vagy ezért nehéz a Tépés stb. A TÖR esetében, T kezdőhanggal tehát egy helyhez kötött, nagyon intenzív erőhatást fejezünk ki. A TORONY ezért lehet egy talpán álló, felfelé törő építmény.
Ugyanígy ha valami durván előre dúródik, akkor az ellenálló közeg szétdarabolódik. Ha forgó mozgással dúródik, akkor darálódik. st. stb. Az előrenyomulás itt is lehet tompa, vagy ék alakú hegyes. Ha tompa, akkor döngeni, vagy dördülni fog (pörögve), vagy éppenséggel sebesen hatol előre, mint a dárda (ezért nem lehet pusztán olasz jövevényszó). A Daru madár pedig hosszú lábakon jár magasan ezért analógiás hatásban van az etimológiája a toronnyal, csak úgy mint a turul madárnak egyébként (Vog. (T.) tarə·w; osztj. (V.) tarəγ; zürj. (V.) turi; votj. (Sz.), (K.) turi: ’daru’).
A madarak csőrét egyébként villámgyorsan előre lehet csűrni, csavarni fegverként - hasonlóan, mint a TŐR , nem csak cserregni, csipogni, csipegetni, csivitelni lehet vele.
Fölmagasított TÉR TERület, TOR formája gyakori. Sőt a "torony" mintha sokszor csak a tiszta TOR formában már ott lenne. TÖRZS/TORZSA , TORTA, TORMA gyökér (hasonlat) .
A TOR szó mint lakoma is erre utalhat, az asztalon tornyozott ételekre. A FORTRESS vár és erődítmény ugye. FÖL+TERES (tornyozott) épület. Franciáknál FORTERESSE, így jobban is látszik.
A TOR tisztán torony lehet már a KOLOSTOR szóban is. Ami KŐRÖS TOR(ony) magyarán mondva teljesen.
Ugye ez egy körforma építmény jellemzően TORONY-nyal megépítve...
A török szó valaódi eredete magyar. Benne rejlik mint a magasság - tornyosulás, mind a törzs, mind pedig az erővel előre törés jelentése.
Törni szavunk kétértelmű attól függően, okozó, vagy okozati szembontból használjuk. A valaki előre tör (dúr), az útjából simán széttör minden akadályt. Ez a szempont egy gyors és határozott előrenyomulást jelent. Ez az alapja a tőr és a torny szavunknak. A torony ugyanis az égbe tör fel! (A törekedés már inkább csak ilyen irányú szándékot jelent). Ha pedig valami széttörik, azt már nem az erőhatás irányából határozzuk meg, hanem az okozatból. Törmelék lesz belőle. Esetleg egy torz vastagabb test marad meg belőle az egésznek a törzse (torzsa) - amely nehezebben pusztul el a töménysége miatt, amire minden épült.
Mindenféle nyelvű jövenyszavak nem adnak ki ilyen értelmű logikai kapcsolatot.
tőr¹ - ótörök, torzsa - olasz, torony- német... Na persze!!!
Mindenkinek egyértelűnek kell lennie, hogy a magyar nyelv állítja egyedül logikai láncba ennek a nosztratikus alapszónak a más nyelvekben fenmaradt töredékeit is!
igen, régebben is szóba került, a foszt is a puszta. nincs hivatalosan felsorolva ezek a kapcsolatok p f v, f p v, stb
nem jutott eszembe
van egy közös szint az IE és az UR, AT között (is)
azt lenne érdemes feltárni, mert az volt a szókincs magja, a kultura eszköztára és fogalmai
természetesen a szkita ösnyelvből származik az eurázsia többsége, ill. mindegyikben meghagyta lenyomatát
DERÜ DAWN ?
tár, alapszó. tér, alapszó. tör, dar, alapszó.
..........
vissza a foszt puszt bocs-ra. a két szélén ugyanaz de annak ellentétes alanyi változata, v mi. vagy más sorrend lenne? (ez a krisztusi sorrend, ahogy látom)
a fucsa bosza változatok másik fele : bocs. tehát a fucsának a bocsa és a boszanak a bocsa, igaz e
