"Úgy mosolyog, mint Teréz anya, de a grimaszai egy sorozatgyilkoséi" - mondta róla Jean-Louis Murat, a francia rocker érzékeltetve, a profi futballban tanult viselkedésformák nem tudták teljesen elnyomni benne az őrült marseilles-i suhancot.
Erről a már említett portréban, Andrew Husseynek, így nyilatkozott: "Nehéz megmagyarázni, de nekem szükségem van az intenzív napi játékra, a kemény küzdelemre minden meccsen. Ez a megállás nélküli küzdelem valami teljesen más, mint amit ott tanultam, ahol felnőttem. De ami a legfontosabb, hogy még mindig tudom, ki vagyok. Minden nap, amikor arra gondolok, honnan jöttem, büszke vagyok arra, aki vagyok: elsősorban egy kabil La Castellane-ból, másodsorben egy algériai Marseille-ból, és végül egy francia."
Materazzi önmagában egy sértés, már ami a foci-pályafutását illeti. Statisztikai alapon nézve is sokkal brutálisabb mint pl. Zidane, gátlástalanul durva dolgokat csinál és csinált már számtalanszor a pályán. De sajnos Zidane is nagyon bunkó tud lenni amint látszik, és látszott már többször is a pályafutása alatt. Nincs üdv se pro se kontra ebben, hidd el. Zizu is inkább már visszacsinálná az egészet, ha lehetne...
Azért az is vicces, amikor egy többszörösen visszaeső, szervezetten foci-bundázó ország blokkszerűen "erkölcsileg elítéli" Zidane-t, muhaha...
" A franciák búcsúzó sztárjáról ismert, hogy általában képtelen ellenállni az agyára ereszkedő lila ködnek. Zidane karrierje során tizenkét piros lapot gyűjtött össze (nagyon sok!), és nem ez volt az első alkalom, hogy az ellenfél lefejeléséért küldte a bíró az öltözőbe.
Az 1998-as francia világbajnokság első meccsén a szaúdiak kapitányára taposott, két meccstől tiltották el. A Juventus játékosaként, 2001-ben a Hamburgban játszó Jochen Kientzet fejelte arcon a Bajnokok Ligájában. A német arccsontja eltört, Zidane ötmeccses eltiltást kapott, és végül a Real Madridba igazolt.
Zidane a keveset beszélő, visszafogott személyiség és egy atombomba elegye. A tipikusan befelé dühöngő típus, akinél gyakran szakad el a cérna. Első klubjában, az AS Cannes-ban, első hetei takarítással teltek, amely büntetést azért kapta, mert leütötte egy csapattársát, aki felemlegette Zidane-nak a marseilles-i gettóban töltött gyerekkorát."
persze nem akarom a sportot itt most kipointirozni, hiszen csak a focit szeretem különbenis, (no meg a teniszt, uszást, vivást, futást .... öööö .... so mindent ami európai azt hiszem :-) .... és nem is akarok a morális;- vagy a sportetikett szabályairôl elmélkedni... de errôl a mellkasba való fejelésrôl annyit, hogy én egyetértettem vele...
Hát így van! Most lehet lefujolni engemet, vállalom! Tudom vannak az ember által alkotott szabályok. Az, akibe belefejelt Zidane, valami nagy sértést követett el. Zidane egy többszörösen elismert sportoló, és ezt az elismerést nem pozolásokkal, holmi viselkedési, morális emberi elvárások szolgai betartásával vivta ki, hanem kirobbanó tehetséggel, hosszu évekig tarto kemény munkával azon a területen, ahol megsejtette magában a többletet, a tehetséget. Most lehet lehuzni róla a lepedôt, lehet csámcsogni egyetlen mozdulatán, s annak következményén ebben a borzasztóan elromlott világban. Majd elhal ez az olcsó intrika és Zidane ujra meg fog mutatkozni a világnak (önmagának), mert van benne elég spiritusz ehhez. Ebben biztos vagyok! Kevés a világban az igazán kimagasló tehetség, és egyre nehezebb 'megvillanni'. De Zidane több mint az átlagember. És a benne lévô pluszt még a világ jelenlegi gyalázkodása sem fogja tudni elnyomni.
Szoval a helyébe én is ezt tettem volna, (mindig is ezt teszem amikor arra szükség van!) és igazán nem érdekelt volna ( nem is érdekel!) a világ sekélyes, szenzációra éhes kárálása. Sôt, azt is kijelentem, hogy ez az egész, ellene inditott folyamat pontosan ellentétes hatást fog kiváltani. Mert ugyanis az fog hosszabb távon történni, hogy reflektorfénybe állitja Zidane-t az egész világ elôtt, s akár negativ ez a figyelem ami rá irányul, akár pozitiv, többen fordulnak a személye felé mint valaha és ezt a helyzetet az ô tehetsége megfelelelôen ki is fogja használni. Meglátjuk, mennyire futja a személyes többleteibôl..., s milyen irány felé befolyásolja ôt magát...
Mindez még azt sem jelenti, hogy akinél ott a tehetség, az mentes a szabályok betartása alól... Valami teljesen másról van itt szó. A 'saját csillagzat alatti megfelelésrôl' ... amirôl a kárálók mit sem tudnak ...
:-)
első bekezdést aláírom
és érteni próbállak, de miért gondolod? hogy a görögöknél egységes-ebb volt...
mert szerintem pont annyira volt egységes mint azóta sőt, előtte...már nem tom mióta:-) x ezer éve...
szerinted pl a perzsa vallás mögött egységesebb lelkület volt (Ozmund és Ahriman), mint az ósz-i? az ósz-i pedig egységesebb, vagy kevésbé egységes a maga végül 1 -nek állított istenével...mint a megelőző és azt persze időben végül túlélő... politeista?
gilgames eposzostul mindenestül?
na sóval nem értelek:-)
ja vagy hogy szerinted a helyzet romlik, aha
hát aztat én nemtom
Írtam: a görög drámák "egységesebb, komolyabb és komorabb, méltóbb dolgokról tudnak és valóban tudnak/!/ szólni". A személyiség, amit megjelenítettek, attól még összetett lehetett, sőt egyértelműen az is volt. /Különben nem lett volna dráma.:)/ De nem volt ennyire kórosan szétdarabolódott, felaprózódott, volt nekije önnön magában fogódzója.
A ~mai külső/belső világban és a nyilván ezt tükröző, tükrözgető ~mai művek jó részében akárhogy is, de szétesés van. És iszonyú nehéz megtalálni, megfogni a sok bába közt a fogódzót, alkalmasint /hogy idekeverjem a gb-vel folytatott beszélgetéseteket/ a gyermek-énünk /a gyermekségünk, gyermek-voltunk, teljességünk, egész-ségünk/ kezét.
Na nézzük csak.:) Volt 1 idézeted, arról, hogy gyümölcsevés után jónak és rossznak tudói lettünk és morfondíroztatok egységről, kipottyanásról, stb. Erre említettem 1 régi mániámat, ami végülis az egységről, sokságról és megint egységről szól, tipikusan személyiség-megoszlást pedzegető regényeken keresztül. Erre behoztad a görög drámákat, végzetet, jellemet, sorsot. Mire átfordítottam a mondókámat a kedvedért erre a 'nyelvre', személyiség-megoszlás, hasadás helyett jellemvesztésnek átkeresztelve a jelenséget.:)
A lényeg azonban ettől mit sem változott. Ami a görögöknél /vagy ha tetszik: régebbi korokban/ egységesebb volt, egységesebb tudott lenni, - az mostanság eléggé földarabolódott. Legyen szó akár a világ todományos megközelítéséről, megközelíthetőségéről, akár a felaprózódott mindennapjainkról, akár a személyiség megosztottságáról. Ez utóbbi persze nem azt jelenti, hogy régen olyan egyszerű, egynemű emberek voltak. Összetett, bonyolt személyiségek voltak/lehettek ők is, de ez az összetettség azért 'egyben' volt, 'egybe' tartotta őket.
Azért az egészen más életminőség /és most talán ne minősítsük:)/, hogy ma, miközben kopácsolsz a billentyűkön, szól a háttérben a reklám, nyammogod a joghurtodat és odaböksz pár szót a gyereknek. Mindegyikben ott vagy egy kicsit, de egyikben sem egészen. Fölaprózod az életed, szétszórod a figyelmed. És így igencsak bajos egységben létezni; karakteresen, rád jellemzően, jellemedhez, vonzásaidhoz és legbensőbb választásaidhoz valóban hűen élni.
A regények, amiket említettem, 2-300 évre visszamenőleg mind kifejezettebben, mind direktebben jelzik, jósolják, írják le, rágják a szánkba ezt a fölaprózódást. Előbb olyan 'eladta lelkét az ördögnek'-formán, aztán jó kis különálló alteregók felvonultatásával, aztán az elszabadult személyiségrészek külön útjainak, a megoszlott, megosztott, kóros életnek a bemutatásával. Aztán, esetleg, talántalán, a katlanból kimászás esélyének, a dolgok egységbe hozásának, hozhatóságának /ld. pl. Szilágyi-könyv/ a bevillantásával.
Igazából nem jellemvesztés, hanem egységvesztés ez az egész. Lehet, nem kellett volna kompromisszummal kompromittálnom magam, meg a témát:), de én meg már csak ilyen vagyok, szeretem összehozni/húzni a dolgokat. Szóval nem a pozitív/negatív 'minőségtengely' mentén, hanem egységben lévő és összevissza szakadozott dolgok 'mennyiség-mutató tengelye' mentén kéne ezt a jellem-vesztést elképzelni. És itt még az se oszt/szoroz, hogy a szerző mit tart jónak/rossznak, - csak az, hogy érzi és érzékelteti, az a sokság, ami kívül/belül van, az valahogy nem egészen komplett.:)
Na, remélem, ilyen bonyolultan valamivel érthetőbb tudtam lenni.;)
nem nézlek magyartanárnéninek
sőt nőnek sem, különösen hogy ha jól emlékszem vmi lánybarátnőre hivatkoztál
vagyok annyira szűklátókörű hogy megelőlegzem hogy inkább... ffi vagy, mint nő:-)
csak megörültem hogy végre vkinek felrémlett hogy nem mindig az érdekes fordulatos cselekményes v ezeket mellőző szó szerinti értelmezés a tuti
pilinszky meg egyenesen kiesik a kezekből....
na mi a helyzet :-)))))? az ödipusz egységes személyiségével....mert hát mi másért NEM TUDTA amit nem tudott...ha nem azért mert kis korába elkerült a mamájától vagy hogy van tulképp a sztori...
Aztatat olvastad? hogy Rushdie v hogy írja a flancos nevét: Az éjfél gyermekei
meg a Gabriel Garcia blabla hosszú nevű: Száv év magány
megvolt?
így van, egyetértek, biztosan valami olyat szólt a másik, hogy felment Zidane fejében a düh, de tudnia kellett volna, hogy semmilyen körülmények között nem tehet ilyet. Sajnalom hogy nem tudott tovább uralkodni magán...
Egyebként ja, jó volt, halálra izgultam magamat :-) Emlékszem, 1994 körül is nyertek az olaszok, s akkor Torontoban laktam, akkora bulit csaptak, lebénult az élet... :-)
Egy kicsivel jobbak voltak a franciák. De a kiállítást megérdemelte Zidane, csúnya volt ahogyan mellkason fejelte az olaszt. Igaz, nem tudni mit mondott neki, de ilyet nem lehet tenni.
