Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Rossz topicba jöttél. Talán nyitnod kellene egy "Hogyan építsük a kommunizmust" topicot, vagy egy "Hogyan foglalják el az UFOK a földet" topicot. Ha nem tudod hogyan kell, megmagyarázom.
A Szövetségnek Kedves barátaim! Én vagyok, akire vártatok. S ti vagytok, akikre vártam. Én a ti megmenekülésetekért jöttem a Földre, s hogy belőletek felépítsem a földi Mennyországot, egy csodálatos, igazságos, új világot, melyben minden ember szabad. A TV, Istennek hála, hasznosnak bizonyult az isteni tervben, hiszen általa megismertetek engem, megismertétek a tanításomat, s tudomást szereztetek a jelekről, amiket az én Mennyei Atyám rajzolt az égre. Tudjátok, hogy az idő közel, nagyon közel, mindössze 2 év, és elkezdődik. Nem túlzok, barátaim, amikor azt mondom, nagyon nehéz idők várnak ránk. Minden rossz meg fog történni a Földön: háborúk, éhínségek, járványok, természeti katasztrófák. A sötétség beborítja majd az egész bolygót 20 éven keresztül. De ne féljetek, mert veletek vagyok, s mellettetek leszek, ha ti is akarjátok, hogy együtt éljünk a szent városban, ami az égből száll le 22 év múlva. Szükségszerű, hogy kapcsolatba lépjünk, hiszen csak együtt vészelhetjük át a nehéz időket. Nagyon szenvedek, és nélkületek elbukok, s nem teljesíthetem szent küldetésem. Egységben az erő. Szükségem van a szeretetetekre! Tapasztalnom kell, amiért harcolok. Kérlek titeket, írjatok vissza, s ne törődjetek semmivel, mert csak egy dolog számít: a Mennyország. Ezért dobban mindannyiunk szíve. Egy mindenkiért, s mindenki egyért. Szeretlek benneteket örökkön-örökké. Szem E-mail címem: light1@citromail.hu
Nem hangsúlytalan tiltásról beszéltem, hangsúlyosról, de megkülönmböztettem a tiltást a parancsolattól. Ugyanis a tiltások nem engedelmeskedést jelentenek, hanem korlátozásokat, mivel nem azt jelentik ki, hogy mit cselekedjen az ember, hanem azt, hogy mit ne cselekedjen.
Több helyes fordításban nem is úgy hangzik az idézett rész, hanem a következőképpen:
1 Mózes 3,11:
"... Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"
Az aznapi halál ígérete ugyan kilátásba volt helyezve, de Ádám és Éva önmaguk kimentésével a halál nem következett be. Egyébként is a halál jellege a jó és gonosz tudás fájának megértése nélkül csakis téves következtetésekre fog vezetni, ahogy pontosan ezt látjuk a keresztény írástudók magyarázataiból, akik a jó és gonosz tudásának működését, jelentőségét, következményeit teljesen figyelmen kívül hagyják. A bűnt az engedetlenségből vezetik le, holott egyáltalán a bűn megszületéséhez a jó és gonosz tudásával való rendelkezés szükségeltetik. Mivel az engedetlenség pontosan a jó és gonosz tudásának gyümölcséből evés előtt elhatározódott, ezért Ádám engedetlensége nem lehetett bűn.
1. A hazugság vádja mindaddig nem állítható fel senkinél, amíg a szándékos félrevezetés gyanúja fel nem merül. Az Édenkert történetben a dolgok másképpen alakulása (tehát hogy az emberpár mégsem halt meg) a körülmények másképp lezajlásával is magyarázható (a felelősség áthárítása Ádámról Évára, Éváról kígyóra).
2. Isten önzésének feltételezése is csak a történet meg nem értése alapján vélhető. Ha ugyanis Ádám megóvását látjuk a tiltásban, akkor nem az önzés, hanem a gondoskodás igényét olvashatjuk ki a történetből, nem pedig az önző érdeket, ahogy kikövetkezteted.
3. Senkinek a gonoszsága egy kérdésből nem állapítható meg, te pedig itt kérdést teszel fel. Hogy miért nem borított rá fátylat Isten az csak azért van, mert nem befejezett tényről van szó, hanem folyamatba lépett ügyről. Fátylat pedig csak befejezett ügyre lehet borítani.
4. Hogy Isten cselekedeteit, tehát a kiűzetést és a föld megátkozását büntetésként kell kezelni, az abból az egyszerű tényből kétségbe vonható, hogy Ádámék nem követtek el bűnt. A jó és gonosz tudásának birtoklásával elkezdődött egy folyamat, amely mellett még sem az örök élet fájáról nem szakíthatnak, sem a paradicsomi élet részesei nem lehetnek. Ennek magyarázata tehát nem Isten önkényével, hanem a jó és gonosz tudásának a jelentőségével magyarázandó.
Viszont ennek a helyzetnek a megoldására már 2000 éve ven receptünk, hogy senki nem él vele, az az ő dolga. Mert Jézus pontosan ennek a problémának orvoslására hozott megoldást, mivelhogy az igazság megismerése az egyetlen járható útja annak, hogy a jót és gonoszt az ember helyesen különböztesse meg. Pál azért vezette tévútra a kereszténységet Jézussal szemben, mert a hit általi megigazulást hirdette, azaz nem az ember tesz különbséget a jó és gonosz között, hanem azt készen átveszi a hívő az írástudók írásmagyarázataiból. A hit által ugyanis éppen olyan kiválóan lehet meghamisulni, és ez pontosan a hívő igaz és hamis közötti különbségtételre való képtelenségéből származik. De Jézus a megigazulást az igazság megismerésétől tette függővé, amely valóban annak megértésével a hamis jó és hamis gonosz felismerése világossá tud válni az egyén előtt.
Ádám által jött a jó és gonosz tudása a világba, de Jézus által lett az igazság.
Ezt írod:” Azért a következő okfejtésedben eltérsz a tárgytól, (mármint, hogy én) mert Ádám engedelmességét, hűségét kifogásolod, holott ez meg sem volt követelve tőle. Ami meg volt tiltva, az a jó és gonosz tudásának fájáról való evés.”
Nem az engedelmesség, hűség volt egyetemesen megkövetelve, hanem a tiltás, a tiltó parancs betartása jelentette az engedelmességet, lojalitást és a tiltó parancs megszegése jelentette az engedetlenséget, hűtlenséget. Egyetlen határozott cselekedet tiltása volt meghatározva, Isten nyilván feltételezte, hogy ezt azért megértik. Ahhoz elég világos, érthető, „szájbarágós” volt a parancs, hogy ne kelljen sokat gondolkodni rajta, mit is vár el tőlük a Teremtő. Ha utasítás van arra, mit cselekedjenek, és nem teljesítik, az is engedetlenség, ha utasítás van arra, hogy mit ne cselekedjenek és megszegik, az is engedetlenség. A tiltásnak is vannak fokozatai. Pl. „Szépen kérlek, ne tedd ezt, mert bosszant!” „Figyelmeztetlek ne tedd ezt, mert elfenekellek!” „Megparancsolom neked, hogy ezt ne tedd, mert ha megteszed mégis, az életeddel fizetsz érte”
Az lehetetlen, hogy egy nyomatékos követelést, parancsot, amely életveszélyes figyelmeztetéssel, sőt mondjuk ki életveszélyes fenyegetéssel van alátámasztva, Te csak egy hangsúlytalan tiltásnak, egy jó kis ejnyebejnyének lássad, amelynek a megszegése semmiféle komolyabb következménnyel nem jár, a Te olvasatodban ilyenről szó sincs. Ne haragudj, de ez már veszélyes szint!
Még egyszer a versidézet:” Mózes első könyve 3. fejezet 12. vers "Az Isten erre azt mondta: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt PARANCSOLTAM, hogy ne egyél?"
Tehát parancs hangzott el, nem szelíd, hangsúlytalan kérés, nem gyengéd tiltás, hanem vagy-vagy.
Maga a parancs, és annak megszegése nagyon súlyos kérdéseket vet fel. Olyan súlyosakat, hogy Isten nem hagyhatta válasz, következmények nélkül. És ezt nem keresztény tanítás szülte, hanem már több ezer évvel előtte megtörtént. 1: Isten hazugsággal lett megvádolva, ami a Világegyetem alkotójával szemben türhetetlen. 2. Isten szándékainak a tisztasága kétségbe lett vonva, mondván önző okból, érdekből nem adta meg azt az embernek, amit meg kellett volna adnia, ha tényleg jót akar. 3. Isten gonosz, mert, ha már megtörtént a „gyümölcsevés”, miért nem borított rá fátylat önként korrigálva az egészet, pl. „Ami megtörtént, megtörtént, ott van az élet fája, egyetek arról is!” 4. Isten kegyetlen zsarnok, egy önkényúr, mert csak a büntetést tudta megoldásként alkalmazni, holott a nagylelkű megbocsátás sokkal igazságosabb, követendőbb lett volna.
Ennek a helyzetnek, kérdéskörnek a megoldása annyira bonyolult, mélyreható, hogy folyamatában mid a mai napig, és még jó ideig a jövőben is tartani fog.
A jó rossz megkülönböztetése nem polaritást vagy a fekete fehér megkülönböztetését jelenti, hanem a színes jónak ítélését ha színesben vázoljak és rossznak ha fekete-fehérben. A polaritás használata pedig nyílván csak akkor rossz, ha nem polaritásról beszélünk.
A polaritás nem eredendő bűn, hanem egy emberi tévedés, ha rossz alkalommal használják, és éppen úgy igaz szimbólikusan, intuitíve is, mint logikusan.
Hogy szándékosan félremagyarázod a már többször is értelmezett hozzászólásaimat, az valamilyen makacsságot jelent az irányban, hogy szándékosan ne értsél meg.
Ennek ellenére megpróbálom ismét megvilágítani miről beszélek.
Ferdítésed az, hogy végállomásnak jelentesz ki félutas megállókat.
Továbbá.
Axiómáimnak állítod be, az axióma cáfolataimat.
Továbbá.
Nem az én tapasztalatomról beszélek, hanem mindenki saját tapasztalatáról.
Továbbá.
A bizonyítékok sem a logikai rendszerekben, sem a szimbólikusban nem rogynak meg csak akkor, ha azok hazugságra épülnek.
Ha te mindenben olyan bizonytalan vagy akkor miben van hited egyáltalán?
A jó és rossz tudása feltételezi, hogy tudunk mérlegelni, el tudjuk dönteni, mi a jó, és mi a rossz.
Eddig jó. Ez ugyanis megköveteli az értelmet.
Kellő értelem nélkül jó és rossz tudása nem is létezik, csak a hit benne, hogy nekünk ilyen tudásunk van
Ez viszont hibás. Létezik kellő értelem nélkül is tudásunk jóról és rosszról, csakhogy az lehet hamis. Az ilyen tudást pedig pontosan hit által sajátítja el az ember, ugyanis a hit az ami elfogadtatja nem pedig megérteti a jó és gonosz küzötti különbséget.
Tekintélybe bízva, hit által elfogadva ugyanis az ember feltételezi, hogy biztos igaza van annak, akitől éppen a megítélés szabályait átveszi, ezért a jóról és gonszról való tudása kialakul, van neki, de lehet totálisan téves.
Ezt a téves verziót lehet feloldani az elme megújításával, amelyben az igazság szerepe kezd el növekedni. Az igazság megismerése és megértése folyamán a jóról és rosszról alkotott téves elképzeléseink folyamatosan kijavulnak.
Szóval azt jól levezeted, hogy értelem nélkül a hit által elfogadott jó és gonosz fog meghatározni lenni a döntéseinkben, ilyenkor használható ki az ember, amikor valaki a számára a jót gonosznak és a gonoszt jónak állítja be.
A tiltásban nem az engedelmesség volt a lényeg, hanem a tiltás, de ezt meg kell látni. Míg az engedelmesség különböző cselekedetek megtételét követeli, addíg a tiltás a különböző cselekedetek meg nem tételét. Azért a következő okfejtésedben eltérsz a tárgytól, mert Ádám engedelmességét, hűségét kifogásolod, holott ez meg sem volt követelve tőle. Ami meg volt tiltva, az a jó és gonosz tudásának fájáról való evés.
Az Édenkert tehát korlátozásról szól, nem pedig szolgaságról. Ennélfogva az eredendő bűn olyan értelmezése, amely az embernek lázadásáról, az Istennek való engedelmesség megköveteléséről és az Isten totális szolgálatáról szól, eleve téves kiindulóponton alapszik, ezért Pál elmélete a megváltásról vakvágányra viszi az evangéliumot.
Ugyanis Pál egy téves bűntól vált meg tévesen.
Ha azonban visszatérünk ahhoz a gondolathoz, hogy a jó és gonosz tudása a nem megfelelő értelmi hozzáállás mellet csak megtéveszthető és vakon elfogadott szabályok által különböztethető meg, akkor máris fontossá válik azoknak a rendszereknek a vizsgálata, amelyek a jóról, és a gonoszról, a törvényről és a bűnről különböző meghatározásokat igyekszenek elfogadtatni a követőikkel. A lényeg hangsúlyosan arra van helyezve, hogy megértés nélkül, de azonnal legyenek elfogadva.
A kereszténység pontosan ilyen harcos szellem. A jóról alkotott szabályaikat és erkölcsös megítéléseiket a hívőkkel nem megértetni igyekszenek, hanem hit által elfogadtatni, nem azért bűn a gyilkosság mert valakinek kiontják a vérét, hanem azért, mert Isten Mózesen keresztül megtiltotta.
Pált félre téve bűn nem azért van a világon, mert az eredendő bűn azt behozta, totális tévedés. Bűn azért van a világon mert aki vétkezik saját maga döntött a másik sérelmére és kárára. Az eredendő bűnre kenni mindenkinek a saját vétkét igen kényelmes hozzáállás, csakhogy nem igaz.
A megoldás szintén nem Pál tanácsaiban rejlik, amely szerint az engesztelő áldozat megtisztítja az embert az eredendő bűntől, hanem Jézus tanításaiban. Ugyanis. Ha a jó és gonosz tudása azért okoz galibákat, káoszt és zűrzavart az ember megítélőképességén keresztül mert igazságtalanság áll mögötte, akkor a megoldás pontosan az, amit Jézus tanított, tudniillik, az igazság megismerése. Ha az igazságtalanság a jót gonosznak a gonoszt pedig jónak tünteti fel, akkor az igazság beszédében az igenből igen, a nemből pedig nem válik. És ezt semmilyen megváltás nem tudja megteremteni, hanem csak az igazság megismerésére való törekvés.
minél alacsonyabb relatíve az értelem, annál inkább jót-rosszat
feketét - fehéret stb-t lát.
...a szimbolikus gyümölcs után poláris lett az ember szemlélete, mi korábban egy(séges) volt istennel
mint a magzat gyermekével.
ez az olvasat megfelel ill nem ellentétes a taoistával, a buddhistával és a stb-el
...persze meghaladja a szimbolikus szöveg szó szerinti értelmét
ezért nem mindenkinek cimpatikus:-)
a tudás továbbá, mit a történet szerint megszerzett az emberiség, fény az ösztönök felett, ezért ambivalens Lucifer szerepe és ezért ered ez a lux-ból azaz fényből egyik neve, fényhordozó stb.
Én például ezt írtam:"Ha valamit nem értünk, akkor nem tudjuk eldönteni róla, hogy ténylegesen jó-e, vagy rossz. A jó és rossz tudása feltételezi, hogy tudunk mérlegelni, el tudjuk dönteni, mi a jó, és mi a rossz. Kellő értelem nélkül jó és rossz tudása nem is létezik, csak a hit benne, hogy nekünk ilyen tudásunk van.
a bizonyítékok a logikai rendszerekben is megrogytak filozófiailag az utóbbi időben
a nem logikai rendszerek pedig soha nem opráltak bizonyítékokkal
kicsit túldimenzionálod az iskolában a bizonyított világképről leadottakat
:-)
na most nyilván el kell tekintenünk a filozófia és a pszichológia ismeretelméleti eredményeitől, így az intuitív és a logikai megimserésre vonatkozó ismeretektől is...
no és milyen bizonyítékokra gondolsz? kísérlet, mért eredmény kiesik
csak nem arra, hogy felállítasz néhány axiómát , láthatólag ön-tudatlanul és azokhoz ragaszkodva levezeted a részleteket
:-))))))))
ennek igazságtartalmám már a tudományos világkép is túltette magát
a Te tapasztalatod meg a Te tapasztalatod, se több se kevesebb
nem beszélve módszered ilyen végeredményeiről, hogy isten hazudott, ami nem lenne baj ha egyáltalán érdekelnének a szerénytelen verziódtól eltérő értelmezések, ahelyett hogy azokkal kapcsolatban kitakarítási, vagy kitisztítási kényszered lenne
megnyugtatlak értem amit mondasz
elég nehéz így cáfolni ....a rendelkezésre álló halomnyi egyöntetű értelmezést...
hogy előállunk a tapasztalattal mint varázsigével tekintve, hogy a szöveg egyetemes jelentéstartalmát illetően indiferens, hogy x.y. tapasztalatai mekkora (rá)látást tesznek lehetővé őneki.
A hozzászólásod 90-99% százalékával, (Pál személyét kihagyva egyenlőre) egyetértek, sőt, akár mondhatnám azt is:”Hiszen ezeket én állítottam az előző hozzászólásaimban”. Csak látszólag pici eltérések vannak, de azok olykor fontosak lehetnek. Nézzük hát!
Ezt írod:” Egyellőre abból indulok ki, hogy a jó és gonosz tudása az értelem nélkül igen megtévesztő ítéletek elfogadtatását teszi lehetővé,”
Csak egy szó hiányzik az értelem előtt, az, hogy „Kellő” vagy kellő szintű. Ezt lejjebb te is megerősíted, mikor az értelem kibontakozásáról beszélsz. Ez az a lépcsőfok, amelyet nem lett volna szabad Ádáméknak kihagyniuk, nyílván okkal parancsolta a fokozatosság betartását a Teremtő. Egyébként azt is meg kellene vizsgálni, mit is jelent a jó és rossz tudása, főleg értelem nélkül. Ha valamit nem értünk, akkor nem tudjuk eldönteni róla, hogy ténylegesen jó-e, vagy rossz. A jó és rossz tudása feltételezi, hogy tudunk mérlegelni, el tudjuk dönteni, mi a jó, és mi a rossz. Kellő értelem nélkül jó és rossz tudása nem is létezik, csak a hit benne, hogy nekünk ilyen tudásunk van. Attól még a cselekedeteink, állásfoglalásaink olyan zöldek lesznek, hogy csak na! Mi pedig váltig állítjuk, hogy piros, azaz érett, felelősségteljes. Ráadásul nagyon is relatív emberi szemszögből tekintve, mi a jó és mi a rossz. Ha pedig rajtunk kívülállók szavát fogadjuk meg, az sem tökéletes megoldás lesz, a jó és rossz tudásának megszerzésére, mert mások sem tökéletesek. Egyetlen kivétellel. Ezt az egyetlen, ezt a kivételesen pozitív eredményt biztosító tanácsot, (parancsot) szegte meg Édenben a két ember. Pont azért volt kihangsúlyozva, hogy ez nem szelíd tanács, hanem parancs, hogy komolyan vegyék, mert fontos. Hiába érthető Isten szava az emberek számára, ahogy te is írod, a következményeivel nem számolnak kellőképpen. Igazság szerint nem is számolhatnak, mert nem rendelkeznek kellő előrelátással, úgy mint a Teremtő. Ezzel sem volna baj, ha mindig feltétel nélküli bizalommal fogadnák, a számukra életfontosságú útmutatásokat, törődést. Sajnos nem így tesznek. Ha valami, az értetlenségük okán másnak látszik Isten valódi szándékából, „Dehogy haltok meg, csak egyetek nyugodtan, Isten hazudik, félre akar vezetni benneteket”, akkor azonnal hűtlenné válnak Istenhez. Képesek más urat követni, vagy emberi magyarázatokat, utána pedig csodálkoznak, ha szorult helyzetbe kerülnek. Ha nem létezett volna eredendő bűn, akkor Jézus kereszthalála, maga a Megváltás is teljesen felesleges lett volna. Ha nincs bűn, nincs elkövető, nincs sértett fél, akinek meg kellene bocsátani az ellene elkövetett bűnöket.
Egyellőre abból indulok ki, hogy a jó és gonosz tudása az értelem nélkül igen megtévesztő ítéletek elfogadtatását teszi lehetővé, amelyen keresztül erőszak nélkül is hatalmat vehetnek az emberen. (Befolyásolás, hitetés, belemagyarázás, nevelés stb)
Felteszem hogy a veszély pontosan abban rejlik, hogy a jó és gonosz tudásának birtoklását az értelem kibontakozása előtt nyerte meg Ádám, ezzel a jó és gonosz megítélésének megértés nélküli, félrevezethető, téves alkalmazásával lehetővé tette, hogy a jót gonosznak, a gonoszt pedig jócselekedetnek feltüntetve teljes tévedésben élje le az ember az életét.
Ebből kiindulva vélem azt, hogy Isten tiltása nem egy önkényes próbatétel, vagy engedelmességi elbukás kérdése volt, hanem Ádám életútjának megőrzésére szóló figyelmeztetés, amely e képesség idő előtti megszerzésével Ádámot komoly veszélybe sodorhatja.
Nem az volt a lényege a tiltásnak, hogy azt valamilyen részletezett, kitárgyalt, megokolt eszmerendszer keretén belül adja értésére Isten a még értelem nélkül bíró Ádámnak, hiszen a kígyónak növelte volna csak meg a dolgát, ugyanis egyetlen paranccsal való szembehelyezkedés helyett egy komoly ellen-eszmerendszert kellett volna neki is elővezetnie.
Mint ahogy ma is működik a meggyőzés, ha értelem nélkül tárgyalják a dolgokat meg, akkor az érv-ellenérv sikeres párosítások esetén a +1 érv előhozója dönt.
Az ószövetségi idézeted is
"Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a tiéteknél"
azt akarja tudtul adni az embernek, hogy bizony az a gondolkodásmód, amivel még az ember különbséget tesz a jó és gonosz között, távol van attól, hogy a valódi értelem nyilatkozhasson meg benne. Nem azt akarja ezzel Isten mondani, hogy ő teljesen érthetetlen az embernek, mert nagyon is megérthető minden szava és akarata, de teljesen felfoghatatlan a jó és gonosz tudásával korlátolt gondolkodás számára.
Jézus valóban a legnagyobb forradalmár volt ebben a világban, hiszen az igazság keresésének tanítása az, amely azt az értelmet felébresztheti, amely helyre tudja rakni a jó és gonosz tudása által hibásan megítélt dolgokat.
A kereszténység a szerencsétlenségére Pál teljesen hibás elveire alapoz, ennélfogva a jó és gonosz tudásának egy még veszélyesebb módját erőlteti a híveire, mégpedig a jó és gonosz megkülönböztetésének hit által elfogadandó módját. A keresztény írástudó definiálja az engedelmesség kötelességét, aztán definiálja azokat a "jónak" minősített szabályokat, törvényeket, előírásokat, amelyek betartására a hívő gondolkodás nélkül pusztán hite által kötelezett. Valaki a tizedet erőlteti, valaki a szombatot. Valaki a férfi rövid haját erőlteti, valaki az asszonyok fejkendőjét. Dehát ez keresztény gyülekezetenként más és más.
Lényegében viszont csak újabb korlátozásokat teremt a szellem, a gondolkodás és a megértés számára, miközben a szellemben járás kötelességéről harsog.
Tipikusan félrevezeted a mondanivalóimat, ahelyett, hogy próbálnád azt érteni, amit mondtam.
Például.
A tapasztalat bizonyító erejét én a http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=59972510&t=9140994 hozzászólásomban a szimbólomok esetén is használható bizonyítások lehetőségére utalva mondtam, de te a Káin és Ábel történet tapasztalhatóságának kétségbevonásával próbáltad cáfolni, amiről viszont nem is beszéltem.
Ugyanis nem azt akartam kifejezni a mondandómmal, hogy te a Káin és Ábel történetet megtapasztalhatod, hanem azt, hogy hasznáhatunk szimbólumokat mondanivalónk kifejezésében, és annak igazságát nem okoskodással, hanem tapasztaláson keresztül lehet bizonyítani. Most te olyan szimbólikus történetet hozol fel példának, amiben pont nem a tapasztalással lehet bármit is közvetlenül bizonyítani, hanem pont az okoskodással, tehát én biztosan nem arra utaltam.
szóval téves pl a Káint és Ábelt illető értelmezés amit itten felvázoltam, mert tapasztalatod szerint ez két fazon és tapasztalatod szerint egyik megölte a másikat
tapasztalatom szerint erre annyit tudok mondani hogy erre én már nem tudok mit mondani
továbbá belemagyarázás ügyben is az kiabál akinek a háza ég
lehet hogy neked nincs tapasztalatod, házégés ügyben
nekem van.
na aztán milyen tapasztalataid vannak? édenkert ügyben, amivel cáfolod:-) a megértés nem pedig holmi igehirdetés jegyében, a hinduista, buddhista és zsidó-keresztény filozófia vonatkozó nézeteit? , ill. amit az a sok ostoba értelemző erről már összehordott?
Lehet hogy Te úgy képzeled hogy úgy képzelem. Egy szót nem írtam amiből a magyar nylev általános szabályai alapján ez következne. Hogy neked van egy szép projektorod miszerint pl én hülye vagyok az nem az én problémám.
A bizonyítás nem csak a logikai rendszerek sajátja.
Szimbolikusan kifejtett történetek mondanivalóját is lehet bizonyítani, ha a szimbólumokat helyesn értelmezik. Éppen ezért lehet azt is bizonyítani, ha valaki nem értette meg a történet szimbolikáját.
Például én azoin vagyok, hogy rávilágítsak az eredendő bűnnek az Édenkert történetébe belemyagyarázott szimbolikájára.
Másik dolog, hogy nem csak okoskodással lehet bizonyítani, hanem tapasztalat segítségével is.
Miért kérdeztem? Azért, mert a félelmet az emberen kívül képzeled el és meg is erősítetted most, hogy "az egy erő, ami hatást gyakorol". Az én nézőpontom szerint a félelem te vagy. Önmagad. Nem külső erő, hatás, entitás, démon, hanem benned van, a részed. Te félsz, nem téged féltet egy erő. Tehát a félelemmel együtt is te döntesz, mégpedig igen, szabadon.
Ezt írod:"Teljesen jól megkülönbözteted, hogy a gyümölcsevés esetében például a birtokviszony vétkesnek vagy helyesnek dönti el a gyümölcs evését, és ebből azt a téves gondolatot hozod ki, tehát a bűn a tiltó parancs megszegése volt."
Nem egészen. A birtokviszony egy példázat (is) volt, amely kiegészíti a tiltó parancs jellemzőjét, kategóriáját. Kérdések merülhetnek fel, "Ki az, aki adta a parancsot, mire föl adta, van-e joga hozzá? Mi köze van ahhoz, ha Ádám és Éva eszik a gyümölcsből?" Te hogy látod?
Van másik vonatkozás is, maga a gyümölcs. Ha a kertemben, a tiltásom ellenére megennél néhány almát, körtét, barackot, lehet bosszankodnék, de egy ejnyebejnye szintű szótól többet nem tennék. Ellenben, ha az "aranyalmafámról" ennél felbecsülhetetlen értékű gyümölcsöt, amely visszavonhatatlan következményekkel járna, valószínű többet, nyomatékosabbat kellene tennem. Mindenesetre másként kezelném, mint egy alacsony értékű gyümölcs elfogyasztását.
Azért pedig, mert a tiltó parancs az Édenben nem volt részletezve, kitárgyalva, megokolva, megértetve Ádámékkal, attól még a betartása nem lett volna elviselhetetlen teher a számukra. Vajon miért volt Isten ilyen "távolságtartó", hogy nem tárta fel előttük az indítékait, akaratának okát? Azért, mert tudta róluk, hogy, ott és akkor, még nem tudták volna elhordozni a valóság súlyát. Egyszerűen tudta, hogy milyenek és hol tartanak. Nem lehet kihagyni a fejlődés általa felállított lépcsőfokait, mert csak tragédia, katasztrófa a következménye. A Teremtő pontosan tudta és tudja, mit mikor kell cselekedni, mi, mikor, és hogyan hasznos az ember számára, hogyan szolgálja az érdekeit, előrehaladását. Ezt kérdőjelezte meg Sátán, ezt a szerető gondoskodását hozzáértését vonta kétségbe, rúgta fel Ádám és Éva az engedetlenséggel. Pedig Isten messze előrelátóbb, mint bárki más. Ésaiás prófétánál így fogalmazza ezt meg:
"Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a tiéteknél."
nesze semmi
semmilyen alapon nem lehet különbséget tenni hétköznap és nem hétköznap között
akinek nincs igaza mások szerint mert mások szerint ő nem napóleon, attól ő még az marad a maga számára, és az az ő igazsága, pont ezért gyógyítható rossz hatékonysággal
ha a büszkeség is böki a szemed, szintén otthon kell söprögetni
egyrészt a Biblia másrészt számos filozófus szerint, kikre való hivatkozásomat természetesen mellőzöm, kár a nevüket itt felemlegetni
