Arról írtam, hogy egy femináci propagandakiadvány szerint a szexmegvonás és egyes verbális erőszaktechnikák voltak felsorolva, mint a nőket érő patriarchális erőszak. Érted, ezek annyira fanatikusok, hogy még a tipikus női módszereket is megpróbálják a férfiak nyakába varrni. Na ezt jegyezd meg, teeee.
Ámbár, az egyik femináci propagandaanyag nőellenes bántalmazásként sorolt fel ilyeneket, mint felőrlő hajtogatás, dacos hallgatás, sőt: szexmegvonás... Na ez a kemény, nem a kád széle!
Hát igen. Ahol én élek, ott lényeges a magyar nyelv helyes és színvonalas használata. Mármint nem az angolok számára fontos, hanem számomra, bárhol éljek is.
Van, aki külföldön élve sem felejt el magyarul, más meg Magyarországon élve sem képes rendesen megtanulni....
A különféle jogvédő körökben szentségtörésnek számít ez a gondolat, hogy valaki felelős lehet a saját sorsáért, saját döntéseiért. Pedig sok esetben előre látható, mi lesz a kapcsolat vége, de ezek a nők azt hiszik, hogy majd ők megszelídítik a fenevadat. Aztán ha nem sikerül, akkorjön az, hogy ha neki olyan férfi kellett, aki mindenkit jól megver, akkor ne csodálkozzon, ha őt is megveri.
Elgondolkodtam azon, hogy milyen lehet a két nemnél az ilyen esetek aránya, amikor előre látható volt a végkifejlet. Mert természetesen olyan is van, hogy valaki a legjobb oldalát mutatja és évekkel később kezd bántalmazni. Meg olyan is, aki abszolút nem bántalmazó, csak közös 'munkával' azzá teszik az évek során.
Mindenesetre, a népi megfigyelés azt mondja, hogy a férfiak azzal a reménnyel házasodnak, hogy a nő mindig olyan marad (és persze nem), míg a nők abban bíznak, hogy a férfi majd megváltozik (és persze nem). Ennek alapján nem az lehet a gyakoribb, hogy egy nő megy bele a rossz kapcsolatba a kívülállók rémült tiltakozása ellenére? Míg a férfiak inkább járnak úgy, hogy a szépen induló kapcsolat fut zátonyra, ld. a nők elsárkányosodása jelenséget...
Na látod, ez a passzív-agresszív nyomulás, sunyi célozgatás, ismételgetés, valami lényegtelen hülyeségen való vég nélküli rugózás tipikus női bántalmazási technika :-(
Nyugodjál le, az én magyar szókincsem még külföldön élve is magasan a tiéd felett van, kezdetnek mondjuk rögtön azért, mert ismerem az alapvető szavakat és tisztában vagyok azok jelentésével is. Ez komoly előny ám egy internetes beszélgetésben, így tudok érthetően és szabatosan fogalmazni, aztán szórakozni a femináci fanatikusok tekergésén, ahogy próbálnak hangos denemiszezéssel fogást találni a valóságon ;-)
Elszólás, te bús makimajom, teeee.
Köztudott, sokszor leírtam, hogy Angliában élünk, és a szövegkörnyezetből mindig világos, hogy a 'nálunk' NEM Magyarországot jelenti, csak az értelmi fogyatékos retardáltaknak kell magyarázni... de neked természetesen szívesen elmagyarázom még vagy féltucat alkalommal, ha ez kell ahhoz, hogy megértsd.
Vagy kössünk alkut: ahányszor bárkinek a lakhelyén bubogsz, felteszem majd a kérdést, hogy miért engedik internetezni a nyilvánvalóan fogyatékosokat, ami sokkal érdekesebb kérdés ;-)
"Számtalanszor hallani, hogy az édesanya szülei vagy rokonai is megtagadják a segítségnyújtást, mert korábban elutasították a párkapcsolatot, így az anya teljesen egyedül marad."
Érdekes!
Tegnap nem értem rá kifejteni.
Amíg a párkapcsolat alakuló félben volt, a család kifejezte rosszallását a párválasztás iránt. Akkor az önfejű, elvakult delikvens azt mondja,
- ne szólj bele, hogy kit szeretek ez szívem joga.
Igen ám csakhogy elmegy szépen szíve választottjával, és utóbb kiderül, hogy a családjának volt igaza, mégsem ő a mesebeli herceg.
Mit is kellene tennie a családjának az önfejű elvakult bántalmazott érdekében?
Persze drágaságom költözz csak vissza , hozd a három gyermeket is, mi majd összehúzzuk magunkat, hogy ti elférjetek, sőt azt sem bánjuk, ha szívem joga majd idejön randalírozni és a családunk többi tagját mindenféle atrocitásnak kitenni.
Sajnálom de ez így nem működik. Drága kincsem te kevered a kását, neked is kell rendbe hoznod, és ezt nem teheted meg a családunk többi tagjának kárára.
