Tudtam, rád lehet számítani :). Szépen megújítottad, lefúttad róla azt a csilivili (túl?) érzelmes álomport a meglepő 'szurokba ragadt hold'-dal és bensőségessé tetted a 'fény kortyolással'. Levetted róla azt a fehérfényű túlexponáltságot: ahogy a szurok levesz a benne csillogó érméből, ahogy a ritkábban növő rózsa kevesebb fényt ver vissza. Tudom, egyesek szerint rózsát emlegetni költészetben már teljesen közhely, de a legtöbb ablak alatt mégiscsak rózsa nő, szerintem indokoltan tetted a képbe. Különben is, bármit mondanak, a rózsa azért az marad, ami.
A képhez még annyit tennék hozzá, ami a hai szempontjából is fontos lehet, hogy van fehér változata is, ahogy már írtam. Arról több fény verődik vissza a hálószobára.
fu(ra)mi, örülök 'csak ennek a képnek' is. A másik kommentárt visszaolvastam, nekem is eszembe jutott...:) (Eredetileg arra gondoltam, hogy ha cscs hazaérkezve olvassa, kicsit már elkésett a jókívánság.)
Ez a gyöngyvirágcserje elég terebélyes, és mint ilyen, eléggé megköti a ferdítő kezét. Esetleg ha bárkinek van saját élménye más fehérvirágú bokorral / fával, ami gyakoribb itt nálunk, jól lehetne 'magyarítani'. MaTeo? Meihes? Gyöngyvirág? Ti szoktatok ilyet. Urak, nektek tetszik ez a feladat, vagy túl feminin?
Ezt a békaszerenádot is alighanem már megdícsértem egyszer. Nyáréji álomfüzér... Erről eszembe jut örök kedvencem, a Szentivánéji, nem annyira régen vetítette a ViaSat3, nem megint ott ragadtam a képernyő előtt?
Mivel belinkelési kísérleteim csődöt mondtak a gyöngyvirágcserje képével kapcsolatban, csak azt tudom mondani, hogy képekre, ha rákérestek a google.com-mal, egész sok fajtájuk van - csak fotóik mind jogilag levédve. Ha valaki, aki nálam ügyesebb és erre jár, föl tud tenni egy képet, esetleg azt a fajtát, ami Japánban is él, megköszönném. Cscs, ha benézel, jó utat!
Jó ez a 'dalfüzérrel toldoz'! (A békadalárdát szerintem megdícsértem már egy korábbi ferdítésedben.) A 'kurtácska' se jutott volna eszembe éjszakával kapcsolatban, pedig sajátos íze van, különösen faluvégi kocsmákkal kapcsolatban... :)
Kíváncsi lennék, hogy néz ki egy gyöngyvirágcserje... Nem ugrik be vagy nem is ismerem, nem tudom...:o)
-o-
Utolsó kép... Nem hiszem, hogy fontos lenne. Más-más logikával működnek a különböző nyelvek. (Pl. ez utóbbi mondat alighanem germán szórenddel íródott.:) De nemcsak a szórend fontos, hanem pl az, hogy mit hagyhat ki az adott nyelv egy mondatból, hogy az még értelmes és jól érthető vagy éppen kellően sejtelmes legyen és mit nem...
Szerintem egyébként nem kell a haikukhoz már több szabály...:) Gyanús, hogy nem is fordításra szánták őket...:) Ez a szórendi izé inkább olyan fordítói precízkedésnek, szigorításnak tűnik. Még az is lehet, hogy az angol nyelv hangsúlyviszonyaira vezethető vissza... De szerintem, úgysem a regulákon múlik...:)
-o-
Én most megint búcsút veszek, holnap elutazunk jó egy hétre, úgyhogy kívánok mindenki szíve-lelkébe, billentyűzetére szép, erőteljes haitásokat...:)
köszönöm, Lilth, mint ahogy nagyon köszönöm a szép feladatokat, az igalmas megoldásokat Neked és B. Zolinak. mindig kellemes ide jönni, mégha csak olvasni van is időm
reflecting enough moonlight to light my bedroom... deutzia blossoms Lanoue
visszaverve elég holdfényt hogy bevilágítsa hálószobám… gyöngyvirágcserje virágzik
David itt azt a kommentárt fűzi hozzá, hogy általában igyekszik ugyanazzal a képpel befejezni fordításait, mint Issa. Itt azonban a költő a "holdvilágos éjszala" (tsuki yo kana) képpel zár és neki nem jutott semmi eszébe, amiben ezt a szót használhatta volna és az eredeti jelentést megtartotta volna. Azért kínál egy szöveghűbb, de kevésbé világos verziót is:
elég, hogy lássam a hálószobám, gyöngyvirágcserje virágzik… egy holdvilágos éj
Én annyit fűznék hozzá, hogy egy kicsit késésben vagyunk, mert júniusban virágzanak. Viszont a fordítói kommentár engem elgondolkoztatott. Valóban fontos az utolsó képet utolsónak hagyni?
Homlokomra csaptam! Ezek a sorok ragadtak meg belőle eddig: "Ki feszül föl a szivárványra?" "S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist?" (Ennek a sornak a szerzőjén pár éve egy hónapig agyaltam, mire rájöttem, honnan kattog bennem.) "S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!" A többi képéről nem ismerném föl. Kösz, hogy beírtad. Nem akkora szarkáskodás ez szerintem. Abból mert haj, verőér falban ered, nem jön egyenesen a Te képed. Kevés szó van a magyar nyelvben... :)
Lám, lám, nőtárs, Te is olvastad a szakirodalmat...:) Rendkívül jó mesék azok, mégha nem kimondottan elalváselőttiek is. Nagy Lászlót szeretem, de nem ismerem annyira, mivel kb. öt éve fedeztem föl magamnak, olvasgatom időnként, azért kérdeztem rá az ér-hasonlatra, hátha emlékszel, melyik versében olvastad. Megint le kéne venni a polcról.
Bocs, nem írtam bele, külön hozzászólásnak szántam, csak gyorsabb voltál, de a te új szempontot fölvető haikud, vagyis a húst a csontokra éneklő kakukk is éppúgy beleLaLobázott ebbe a szövegbe, mint ahogy Nagy László verőerei erősen beledobogtak...:)
A 'parafrázis' szó azt hiszem, mindenképp túlzás... Nem mérhető ugyanis a két szöveg... Stílusjegyek, vagy inkább csak utalások vannak. Meg, mint látod, olyan szarka-forma innen is-onnan is összelopkodás...:)
Talán elveszett elmaradásom behozása miatt az alábbi hsz: tettem föl új fordítanivalót. Remélem lesz köztetek, ki kedvét leli benne! Tessék nekifutni!:)
Szép ez a 'smaragd fű-haj'. (Lehet, azér' is volt nehéz ráhangolódnom erre a képre, mert mostanában nagyon nyomják a parlagfűmentesítést a zöldhajú, szigetlakó-képű, de derűs ürgével... :) Csak én lennék ennyire kitekert asszociáló? Bocs, fu(ra)mi!)
Az első kettő nekem nem morbid így többedszeri olvasásra, sokkal inkább naturalista. A másodikban bujkál egy kis ironikus távolságtartás, a játék miatt a kopaszodással.
Siccila, nálam ez a ferdítésed pezsdíti be a 'belső látást': az 'átsző a gyökér' miatt annyira szervesen illeszkedik bele halál és élet a képbe, a fű alól pedig 'újraéleszt' a kakukkdal... Ugyanakkor valahogy nagyon női princípium-menti gondolat.
Ez képileg és 'szóilag' is nagyon találó. Jó a 'fűszál-ér' párhuzam, klasszul végigvitted. Benne van a halálutáni élet. Parafrázis vagy csak a stílusjegyekben hasonló?
Ó, ha úgy adódik, én elég lehetetlen helyzetekben is el tudok aludni:), - de tény, hogy altatni valóban fekve szoktam... Tudod, mire odaérek, már féligmeddig amúgyis kidőlök...:) Aztán, ha belealszom, mondd már, ha nagyon hihetetlenbe vált a mese, úgyis szólnak...;)
