rosém, Te bármihez nyúlsz, az mindig meg fog rázni....akár egydarab hópehely legyen is az:(
a fehér galambod meg csak néz......mert nem akarja azt látni, amiben hinni akarnál...nekem is vannak fehér galambjaim, mostanra már az ujjamon hordom, hogy ne bántson, s hogy ne érezzem azt, amire néha folyamatosan bőgök: anyám gyűrűje
Lekéstem a 04-72-t. se a 472, se a 903 nem kerülhet ki győztesen, csak Ééééén! :D:D:D Ahogy a májvipes képem is írja: mindig a topon! Ilyeeeeen vagyok! Egy és csak egy (ecse) a megoldás, a szeretet ereje győzni fog, pláne hogy CS-mas van:-)). "Júlia nem akar a földön járni, elszáll inkább Miskolc felé" :D
Off: Sztem nagy különbség egy vízcsaptól is: "félő volt, hogy elárassza a fürdőszobát, de akár az egész házat is" avagy: "félő volt, hogy elárasztja a fürdőszobát, de akár az egész házat is". Opuszodból nekem - késői utókornak - nem világos tisztán: mitől félt valójában a vízcsap? :o))
On: engem imádnak - vagy csak imádtak? - rázni a vízcsapok. ;p Ha bármikor is keletkezett a házban vmi kóbor áram (nem biztos, hogy - villamosmérnökileg - pont így kell nevezni őt), rajtam áthullámzott, ha megérintettem, más házbeli meg észre sem vette. Legutóbb, mikor így fel voltam fokozódva, és ragaszkodtam a tudományossághoz, a fázisceruza még a lépcsőkorlátban is kimutatta az áramot. (Ami, persze, csak engem rázott. ;o) ) Akkor összekötöttek rézdróttal a pincében vmi egyikcsövet egy másikcsővel - hogy majd ettől nem fogok rázkódni -, ami be is jött, de mára rájöttem, szimpla placebo volt. ;p Mert akkor, ugyanennyi éve, az autóm is mindig megrázott, ha hozzáértem.
Ma már csak megszokásból érintem, s engedem el hirtelen (mint rég, mikor érintésük tetőtől talpig áthullámzott bennem) a kezem ügyébe kerülő összes kilincset.
Mert: már nincs hullámzás. Mert nincs feszültség sem. (És mondá az Úr - kibicként -: ez így jó. Az ő helyében, persze, én is ezt mondanám. Eggyel kevesebb kóboráramok közt tévelygő földi bárány. Nemtom, hogy jövünk majd ki egymással, ha a Mennyországba jutok, de én - megfelelő támogatás mellett - átmentenék némi vibrálást abból a vízcsap- meg lépcsőkorlátrázásos időkből az örökkévalóságba... :) )
Egyszer volt, hogy volt egyszer egy vízcsap. Eme vízcsap nagy sugárral folyt, így félő volt, hogy elárassza a fürdőszobát, de akár az egész házat is. Az egyszeri ember rájött, hogy el kell zárni ahhoz, hogy az áradás ne következzék be, ám ehhez a vizet is meg kellett kérnie, hogy ne folyjon. S lőn csoda, a víz nem folyt tovább, s rövid ideig száraz volt a helyzet. Majd...a víz úgy döntött, mégis csöpögni, csordogálni kezd, mert nem tud békén maradni. Az egyszeri embernek úgy tűnik, nincs hatalma felette, hiszen jól tudhatja, ha nem zárja el akárhogyan is, az áradás -noha később, lassabban, de- bekövetkezik majd. És ha engedi, hogy így legyen, ám inkább vésse ki a falat, s csesszen rá egy jó nagyot a vízcsőre, hadd törjön elő az a víz, hiszen nem oszt nem szoroz - nem ússza meg szárazon!
Ma volt revtime, ígyhát összekaptam magam. Robi volt a parancsfelelős - ezért muszáj volt kitálalni, mert kértem, hogy két bizonyos járat most semmiféleképp ne legyen. Jót beszélgettünk végig az 55-ösön erről, viszont kár, hogy sokmindent annyira ellentétesen lát, de nem kötöszködtem. Előjött megint a "vonzó és veszedelmes" gondolata, aszondta, hogy már a 120-ason is csak úgy sugárzott róla..., de mondom, én nem kötöszködtem, kizárólag az ő "szemszögére" voltam kíváncsi. Viszont két gondolata nagyon megfogott, amiben lehethogy tényleg van valami. Jajdenemtudok most semmit!
Voltam tegnap Bécsben. Életemben először. (Igennn, vanilyen boniemm! ;p) És megállt az eszem. Nem a Bécsen - az olyan, amilyen(!) -, hanem az advent idején odalátogató népeken. :o))) Szal, megen visszahúzódtam kicsinyég: még mindig kevéssé ismerem az emberiséget (blááááááá!)... :((
Nah, megtaláltam, ebbe írtam a járműgéptanos cuccot. Hát...a vasutasok ma is alkottak, csak tudatalatt:P. CsászárLaci rajzolja a tartályt, a csöveket, írja az adatokat. Ilyet szól: "Itt van az E (veszt.tény.), mellete meg jelöljük a kilépési sebességet, azaz itt legyen a Vki." ...huhhh... ja meg tele volt minden h1 és h2 magassággal... Úgyhogy - nagyon poénos volt a konzultáció:)
Felszálltam a 9:20-asra, levágódtam a baloldali középsőmagasba. Éppen elkezdtem gondolkodni, hogy már csak egy olyan nap van, mikor a 7:12-essel megyek. (és a most szerdain se volt ott Bettina néni, se a szemezőscsajszika, se a mű-Komócsin a kislányával :-(( ) A Margit híd környékétől a Pacsirtatelep járt a fejemben, hogy olyankor mindig jólesett a GanzICS, valahogyan jó hangulatban értem be mindig Ödönbácsihoz. Ezt az eszmefuttatást folytatva a SzilDezső térnél elsuhant egy villi...nade hányas volt?! 52-es!!! tök üresen. miafenét ment arra... Namondom, a sors iróniája...hegy megy mohamedhez...Ja a Zobory Papó...mindig darálta, hogy Θ, Θ, Θ, Θ.... Miért nem állandó az iránytangens?!...
