Apróság, érdekesség, ami csak most tűnt fel (nekem, másnak már lehet hogy korábban is):
A Meldrum-ház bukásakor (Fall of the House of Meldrum, Az elátkozott Meldrum-ház), a teázáskor Wilson kapitánytól Mrs Liptonig mindenki a nagy krachról beszél, hogy őlordsága már suttomban vevőt keres a Rollsra, Poppynak a szabónál l vannak tiltva a számlái stb.
Ekkor Henry megjegyzi:
"Óceánnak vizén nincs egy csepp se, mi szomjunkat oltsa."
mire Mrs Lipton meghökken hogy ez hogy jön ide, Henry persze azt feleli hogy csak Mrs Liptont akarta megelőzni a kimondásával, mire kap is egy fülest.
Henry szövege kicsit fura.
Az angolban így hangzott:
"Water, water everywhere / And not a drop to drink."
Ez viszont így egy az egyben idézet Samuel Taylor Coleridge-től, az "Ének a Vén Tengerészről" c. nagy versének 2. részéből:
"Tenger, tenger mindenütt / s egy korty sincs inni sehol!"
(Szabó Lőrinc ford.)
Hogy ez a fordításban miért változott meg (talán szerzői jogok miatt?), azt nem tudni, de újabb adalék Henry figurájához. Egyáltalán nem olyan ostobácska gyerek mint amilyennek látszik. Ért a motorbiciklikhez, kristálydetektoros rádióvevőt fabrikál magának a szobájában, olvasta Coleridge műveit stb.
Apró adalék még hogy Henry egyszer (többször?) úgy jelenik meg hogy a "Magnet" című magazint olvassa. (Ha volt már itt róla szó, akkor bocs.)
Ez egy rajzokkal illusztrált brit hetilap volt ami kamaszkorú fiúknak készült és nekik szóló, sorozatszerű, fiktív kalandos történeteket tartalmazott amelyeknek a főszereplői is hasonló korú fiúk voltak, a fiktív Greyfriars-iskolából. Az egymáshoz lazán kapcsolódó epizódok miatt a Magnet felfogható úgy is, mint egy korabeli, népszerű történetsorozat, csak ezt nem képernyőn, hanem írásban élvezték a rajongók :) és egyben kis kikacsintás is a nézőkre, hiszen a YRML nézői is egy sorozatot élveznek éppen :)
A Magnet magazin érdekessége hogy története 4 időszakra bontható, mindegyik időszakban jellegzetes színre váltott a borító dizájnja, így könnyen azonosítható. Az 1922 és 1937 közötti, 3. időszakban a borító kék és narancssárga színeket használt és ebben az időszakban jelentek meg a magazinban a legszínvonalasabb írások, ez volt a fénykora.
Ha valaki szívesen belelapozna Henry kedvenc magazinjába, megteheti itt:
A listában az 1927. év(ad) a 985. sorszámú lappal (The Game Kid!) kezdődik, ha a YRML idejébe akarnánk helyezkedni. A címekre kattintva a lapszámok teljes tartalma oldalanként beszkenelve, JPG képek formájában tanulmányozható. Vérbeli 1920-as évek! Henry Livingstone ajánlásával :) Jó szórakozást!
Mabel legalább reggelente fent jár takarítani, kandallókat kiganézni, udvarra is kimegy szőnyeget porolni és esténként megy haza.
De Mrs Lipton gyakorlatilag a konyhában van folyton. Reggel felöltözik, lesiet a konyhába és ott van késő estig, akkor egy bögre kakaó meg a szörnyűséges melegvizes palack a hóna alá és mehet fel aludni. Egész nap konyhagőzben és sütés-főzés az öttagú személyzetre (Mabel nem kap kaját), a potyaleső Wilson kapitányra és arra az öt parazita toffra odafent. Ez egy teljes focicsapat létszáma.
Ebbe bele lehetett dilizni. Egy förtelem. Egy iszonyat.
...de én nem is láttam eddig, hogy Mrs. Lipton "odafent" bármit is tálalt volna a családnak, sőt... össz-vissz' két esetre emléxem, amikor egyáltalán fent járt napközben a földszinten, és ezt láttuk is a sorozatban.
azt hiszem Mrs Lipton nem hajlandó ilyesmit feltálalni. a vendégség idején sem ő készítette el. úgy hozta Harry valami újságpapírba csomagolva a halat, a sültkrumplit meg talán eceteshagymát. az utóbbiban nem vagyok biztos
...és az a szál is elvarratlan maradt a történetfolyásban, hogy Teddy ezután a remek este után minden pénteken halat kér sültkrumplival. :)) /Legalábbis, amennyire most emléxem a szövegre./
Pedig milyen remek lehetett volna, amint Mabel pucolja 1000-rel..., na jó..., max 150-nel! :D :D a burgonyát és a halat (legyen, mondjuk, hekk!), amit Mrs. Lipton már dob is bele a forró olajba.
ez egyszer majdnem megtörtént. amikor a gyárból jönnek látogatóba, akkor konzerv paradicsomból csinálják a paradicsomlevest, és mindenki eszik belőle, még őlordsága is. (ez a kedvenc levese, azt hiszem :) )
bár tény, hogy a jó öreg Wilson kapitány inkább a szomszéd főztjét választja aznap este.
Történt ez valamikor a 70-es évek legelején, vagy tán a 60-asok legvégén, hogy egy magyar IBUSZ idegenvezető, aki német és orosz nyelvterületen volt a szakmában, megunta, hogy főnöke valamiért nem engedi ki nyugati IBUSZ utakra dolgozni, hanem helyette csak itthon kellett fogadnia és az országban kalauzolnia az akkori "nagy testvér" turistáit és baráti delegációit...szal, egyszer megint egy ilyen Ikarus adagnyi szovjet csoport jött Pestre, akik az akkori Béke szállóban lettek elszállásolva. Este az egyik ilyen szovjet turista a szálló halljában, vagy az éttermében meglátott egy doboz filteres teát - ami akkor azért még nálunk is újdonság volt, nemhogy Záhonytól keletre -, szal, nem tudta, mi fán terem ez a valami. Azt értette, hogy tea, ami a dobozra rá volt írva, na de hogyan tovább...?? :)))
Lényeg a lényeg: odament ehhez a magyar idegenvezetőhöz, és megkérdezte tőle, hogy "sto etá, elvtársam?? oder was ist das?? :)))
Mire az idegenvezető unott, fa arccal elmagyarázta neki, hogy ez egy olyan új tea - mármint maga a filter -, amit úgy kell fogyasztani, hogy bevesszük a szánkba balra a filtert, jobbra a cukrot, és a csészéből szépen, /a szocialista étkezési etikettnek megfelelően :))/ hozzáisszuk a forró vizet.
Na, kérem szépen..., másnap reggel a Béke szálló pincérei, portásai, taxisai a konyhai személyzettel együtt állítólag rosszul lettek..., a röhögéstől!! Mert ők csak azt látták, hogy a reggelinél az étteremben ül 40-50 szovjet szállóvendég, komoly arccal, szájukból lóg ki a filter vége vékony madzagon, és eltorzult ábrázattal, de a szovjet emberre akkoriban oly jellemező hősies elszántsággal itták csészéből a forróvizet.
"...(Nem igazán mondanám magam nagy teaszakértőnek, de angol teából magam is erre szavaznék, méghozzá a piros dobozos English Breakfast vagy a zöld dobozos Irish Breakfast termékekre)."
Igen, igen...ismerjük jól ezeket a kis fém dobozokat, sajnos itthon már nem lehet kapni Twinnigs-éktól a kékdobozos china black tea-t, de van helyette a fekete dobozos prince of Wales tea, ami lényegében majdnem ugyanaz a karakteres ízű kínai fekete tea.
...és természetesen ott van még - sok más mellett - a zölddobozos gunpowder green tea, vagy az igazi mélyütés azok számára, akik ismeretlenül és gyanútlanul megkóstolják, a bordó dobozos lapsang souchong tea. :))
Hát akár Lipton-félét is ihatnának, de ez túl direkt lenne :)
Szerintem egy tőrülmetszett (tősgyökeres) angol lord Twinings teát iszik, bőséges termékpalettájuk van ma is, és az egyik legpatinásabb brit cég. A Stranden (Londonban) már 303 éve üzemel az első boltjuk :)
Szóval egy viktoriánus családnak mint a Meldrum, szerintem ilyen/ez a tea dukál.
(Nem igazán mondanám magam nagy teaszakértőnek, de angol teából magam is erre szavaznék, méghozzá a piros dobozos English Breakfast vagy a zöld dobozos Irish Breakfast termékekre).
Egyébként tényleg...!! Milyen teát ihatnak a Meldrum házban? Most nem arra gondolok, hogy kínait vagy indiait, hanem hogy melyik nagy, akkori nagy teaforgalmazó teáit fogyaszthatják?
Esetleg Mr. Pirson tudna ebben segíteni. :)))
Azért a "Mrs. Lipton" eléggé beszédes név egy olyan angol TV sorozatban, amelyben a teaivás, a teázás nem mellékes szál a történetben.
Mrs. Lipton kreativitását, az újdonság iránti érdeklődését nem is lehet eléggé kihangsúlyozni. /Vagy James csak egyből rá akarta verni a balhét Tedy előtt!/ /??/
:D :D
Az ismert pesti filteres sztorit este elmesélem, amelynek a lényege már így elsőre is, hogy az oroszok is szeretik ám a teát, nem csak az angolok! :))
Elképzelem Teddyt, ahogy James eléje tesz egy filteres teát:
"What the hell is this, James?"
"Your tea, Sir."
"Tea? This is some belly bag in my cup!"
"That is the tea bag, Sir. Mrs Lipton has decided to apply this invention for the tea, because it spares time and money."
"I don't want to spare money on my tea! I want my tea as regular. And if you once again serve me this... this... ...bag, then you will get the belly sack! Now buzz off and bring some real tea! I want a tea that looks like a tea!"
Akkor vagy elővesszük az előző forgatókönyvet (a bepalizott teakereskedő esetét), vagy pedig tovább szőjük a történetet és tegyük fel, hogy Mr Lipton lakájként is összeszedhetett annyi pénzt, amennyire Mrs Lipton már joggal utalhat.
1. Takarékosság-vonal:
Mrs Lipton is eléggé cheapskate, a férje is lehetett tightwad, jól összeillenek, a stingy couple. Lám, James 9 év alatt összespórolt kb. 200 fontot és Mrs Lipton is őriz pénzt a matrac alatt. Ha feltesszük hogy Liptonék 1890 körül házasodtak össze és Mr Lipton 1914-ben elesett, akkor az 24 év.
Ha James takarékossági rátájából indulunk ki, akkor évi 22 font megtakarítással számolhatunk, ami 24 év alatt 528 fontot tesz ki, kerekítsük fel 530-ra (ez mai pénzben mintegy 8,7 millió forintnak felel meg), amit Mrs Lipton 1914 óta egy mondjuk évi 7%-kal kamatozó betétben tart.
530 fontra az évi 7% kamat annyi mint kb. 37 font, azaz mai forintban kb 615.000,- ami havonta kb. 3,1 font (azaz kb 51 ezer forint) járadékot biztosít Mrs Liptonnak, ami a már korábban besaccolt havi 10 fontos bérébúl származó bevételét kb 35%-kal növeli meg. Havi 13,1 fonttal (azaz kb 217 ezer forinttal) Mrs Lipton könnyen viccel, pláne, hogy lakásra, rezsire és kajára egy farthingot se kell költenie.
2. Ügyeskedés-vonal:
Ez a verzió arról szólna hogy Mr Lipton nem volt olyan gátlásos és tisztességes, mint James. Összejátszhatott az öreg (akkor még ifjabb) Chestertonnal, mainpulálhattak a Meldrum-ház pénzeivel, egy kis szemfülesség itt, egy kis zsarolás amott és máris szép pénz gyűlik be, amit az előrelátó Blanche gondosan megőriz.
3. Vállalkozó-vonal:
Lehetett Mr Lipton olyan lakáj is, aki olyan extra feladatokat is elvégzett a gazdáinak, amelyeket azok busásan honoráltak. Megmentette az öreg lord életét a vadkacsavadászaton vagy a betörők támadásakor, esetleg elszórakoztatta a család úri hölgyismerőseit, akik nem maradtak hálátlanok :)
Anyhow :) így vagy amúgy, de lakájként is nyílt rá lehetősége hogy felhalmozzon egy kis tőkét.