Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Akkor megint pontosÍtok. Pál sem volt tökéletes. hibái neki is lehettek/voltak. Ha ő tett olyat, hogy a tévedést magabiztosan szilárd valóságként, isteni kinyilatkoztatásként tálalta, akkor őrá is vonatkozik az állításom. Halandó ember volt és nem egyszer így sóhajtott fel "Ó én nyomorult ember." Az biztos, hogy még az apostolok is civakodtak, melyikük a nagyobb! Pál, ahogy előrehaladt a hierarchián, és egyre többen tisztelték lehetett egyre nagyobb egójú. Az biztos, hogy nem akárkinek tartotta saját magát. Földi életének vége azonban híres személye, római állampolgársága ellenére, csak arra volt elég, hogy nem keresztrefeszítették, hanem lefejezték. Mindenesetre a korai kereszténységnek az egyik mártirja volt.
Mindenki legyen olyan tökéletes, mint az Atya? Akkor mitől volna az Atya, Atya?
Szóval vitatkozol Jézussal, aki kijelentette, hogy legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. mi ebben számodra a hihetetlen? Azt gondolod, hogy ha valaki tökéletes mint az Atya, akkor az egyenlő az Atyával? Jézus arra célzott, hogy mint ember legyél olyan tökéletes, mint az Atya.
A lámpás megvilágosítás abban a visszatükröző értelemben csak a szövegkörnyezet nélkül vehető tükrözésnek. Ugyanis előzőekben magyarázza Jézus, hogy a test lámpása a szem. És ami egész világos lesz úgy, mint amikor a lámpás megvilágosítja, az a testedre vonatkozik.
Tévedsz. Már csak azért is, mert Isten nem az ember ugráltatását célozta meg a teremtésével, euért is volt szabad más az Édenkertben Ádám, de később az egész emberiség a maga feje után mehetett.
A parancsolatai sem saját önkényének való engedelmeskedésben mutatkoznak meg, hanem az emberek egymás melletti életének, szabadságának és egészségének megóvása érdekében adott korlátozásokban.
Azért próbáltam hangsúlyozni korábban a korlátozás és az engedelmeskedés parancsolatai közötti különbség észrevételét, mert a korlátozás még nem szab meg szolgai engedelmeskedést. A "Ne" szóval kezdetű parancsolatok lényege sem az engedelmeskedés, hanem a szabadságtól és élettől megfosztó tevékenységek korlátozása. Annak meghatározása, hogy mit ne csinálj, nem egyenlő a szolgai módon meghatározott mit csinálj teendőkkel.
A bűn olyan meghatározása, amely tehát az általad vázolt szolgai engedelmeskedés teljes totalizálását irányozza az embernek elő, fatális tévedés.
Ábrahámmal kapcsolatban a különbséget nem egy darab vagy két darab parancsolat között szerettem volna megvilágítani.
A hangsúly a szolgaságon és szabadságon van, amely szolgaság igazából a Mózesi törvények és rendelkezések seregével lett megvalósítva, de Jézuson keresztül meg megszüntetve.
A keresztényeknél pontosan az a hiba. hogy mivel az ószövetség több ezer oldalon csak Izraelnek az Istennek való szolgálatával foglalkozik, képtelen abba belegondolni, hogy Isten akarata Jézus óta az ember szabadsága és nem az ember parancsokon keresztüli ugráltatása.
Figyelj. Megpróbálom megvilágítani, hogy hallgatni valaki szavára az nem egyenlő azonnal annak szolgájává válni. Ábrahám is még annak a szolgálatnak volt előképe, amit később Isten egész Izraellel való szövetségen keresztül megkötött Erről a szolgaságról szól az ószövetség, a szolgaság a szerződés alapvető lényege. Jézus óta mind a szövetségbeli szolgálat, mind az ember Isten szolgájaként való beállítása megszünt, az kizárólag keresztény írástudói manipulációk eredménye. Jézus ugyanis nem a szolgaság lelkét hozta el, hanem a fiúság lelkét.
Szabad emberek is hallgatnak egymásra, különösen akkor, ha igazat mondanak. Senki közülük az igazmondásával nem azt a célt akarja elérni, hogy a másikat a szolgájává tegye. Isten szavára hallgatni az nem egyenlő azzal, hogy Isten az embert a szolgájává akarja tenni, ahogy a keresztény írástudók nagyon is erőltetik a dolgot. Mert az emberek engedelmeskedésről való meggyőzésén keresztül nyerik saját dicsőségüket és tekintélyüket az emberke előtt.
De nem az Isten előtt.
Értelmes emberek között nem az engedelmeskedés kötelezésén való birok zajlik. Mindenki önállóan képes megítélni saját képességeit, képes megítélni saját vállalásait, és dönteni azok helyes vagy helytelen volta között.
Keresztények között azonban ez a gondolat a gyülekezetükben érvényes hierarchia alapjait támadja, ezért a hierarchia csücsán üldögélő elöljárók a legérdekeltebbek az engedelmeskedés elvének biztosításában. A keresztények családjain belül is tovább érvényesítik a hierarchia elveit, és az asszony, meg a gyermekek engedelmeskedni kötelesek a családfőnek. Pál apostol parancsára.
Ők ugyanis képtelenek azt felfogni, hogy értelmes emberek egymás ugráltatása nélkül is képesek megoldani feladatokat, mégpedig közösen, hovatovább Istennel is képesek együttműködni feladatokban mint szabad emberek.
Az rossz megfogalmazás, hogy aki az Úr szavára hallgat az nem szolgája a bűnnek, mert hát m i az Úr szava? Nem is hasonlítható Jézus megfogalmazásához, aki azt mondja, hogy aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek. A kettő között jelentős különbség van. Az Úr szavára hallgatni ugyanis a keresztényeknél egyáltalán nem az Istennel való közvetlen kapcsolatból származó tanácsokra való figyelést jelenti, hanem a Bibliai szöveg értelmezőinek való szigorú engedelmeskedést. Istenre ha valóban hallgatnának, akkor eltérnének sokszor a Biblia soraitól és különösen a bennük elrejtett tévedésektől. Másfelől az írástudók által értelmezett hamis bűnfogalmak miatt (például Istennek nem engedelmeskedni az bűn, a kívánságok teljesítése az bűn, a kosárba a tizedet nem bedobni az bűn, az eretnekekekkel szóba állni az bűn) az Úr szavára hallgatni eleve az írástudók szavára hallgatni fogalmakkal helyettesíthető. Ha a bűnt helyesen értik, például az ember élete, szabadsága és egészsége elleni sérelmeket, akkor azokat a téves bűn fogalmakat könnyebb leleplezni. A szabadosság nem az Isten engedetlenségéből levezetett minden féle értelmetlen Bibliai rendelkezésnek való engedetlenkedés, hanem a terheket viselő embernél megjátszott szabadság látszata.
A Sámueli idézetre való hivatkozás Izraelre vonatkozott, nem pedig Isten gyermekeire. Sámulnél az Úr szavának megszegése a törvény rendelkezéseinek áthágásával volt egyenlő, nem lehet szavait érvényesíteni a pogányok között, ahol Mózes törvényeinek betartására sem ember nem kötött Istennel szövetséget, sem Isten nem várja el az embertől annak betartását.
Ha tehát Jézus beszédeire valóban hivatkozni szeretnél, először meg kell érteni annak szabadságra vivő igazságait, egyébként hogyan különbözteted meg céljait Mózesétől?
"Ha viszont ezt a tévedést magabiztosan, szilárd, kétségbevonhatatlan tényként hirdeti mások számára, akkor egy hatalmas egójú, felfuvalkodott személy."
Szóval magad ítélted meg Pál apostolt és az őt követő írástudókat. Akkora tévedései vannak, hogy a kereszténység máig képtelen átlátni a hibáit, jóllehet ezen a képtelenségen írástudók egész hada dolgozik."
Nem. Pált te nevezed néven. Én egyetlen nevet sem említettem. Bárki, aki a fentiek módjára viselkedik, arra vonatkozik szerintem. Nem a név számít, hogy kicsoda, mert csak akkor vonatkozik rá, vagy csak rá nem vonatkozik mert a neve ez ellen biztonságot ad. Halandó emberek közül bárki lehet ilyen, nem emelek ki senkit, és kivétel sincs, még önmagam sem.
Jézus azt is kijelentette, hogy mindenki lehet olyan fénylő, mint ő, mindenki legyen olyan tökéletes, mint az Atya."
Mindenki legyen olyan tökéletes, mint az Atya? Akkor mitől volna az Atya, Atya? Csak egy volna a sok közül, semmi több! Hol ír ilyet a Biblia? Mert amit te be másoltál versidézetet az, azt a verziót mondja, amiről én írtam. A visszatükrözésről.
" olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az õ világosságával."
Ha viszont ezt a tévedést magabiztosan, szilárd, kétségbevonhatatlan tényként hirdeti mások számára, akkor egy hatalmas egójú, felfuvalkodott személy.
Szóval magad ítélted meg Pál apostolt és az őt követő írástudókat. Akkora tévedései vannak, hogy a kereszténység máig képtelen átlátni a hibáit, jóllehet ezen a képtelenségen írástudók egész hada dolgozik.
Jézus azt is kijelentette, hogy mindenki lehet olyan fénylő, mint ő, mindenki legyen olyan tökéletes, mint az Atya.
Lukács 11,34-36:
A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed õszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen. Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az õ világosságával.
Szóval itt a dolog nem "követéstől", "utánzástól" "engedelmeskedéstől" függ, hanem az őszinteségtől.
Magyarán ez az írásom többszörösen cáfolja Takarítónak a vitát kiváltó 2562-es írásának azon részeit, amelyek a Mózes előtti időszakról csak szimplán a gonosz és a jó viszonyaként beszél, s tagadja azt, hogy Mózes előtt is már Isten-, s az igazság útját betartandó törvények, parancsolatok, rendeletek, megtartandók is szegélyezték bőséggel, amik ismertették az emberrel Isten szavaként az Úr aktuális akaratát.
Az Úr aktuális szava, beszéde, s az annak való engedelmesség, vagy nem engedelmesség volt mindig is a mércéje a bűnnek, véteknek.
Az akkumulátor, kedves fórumtársunk, Mindenszentek okán "ugrott be" pluszként, mivel annó, a következőt írta:""Lámpása is mindenkinek van, nem csak a 7 törpének (bocsánat) meg a 12 tanítványnak, csak többnyire elég nekünk az ego ELEMLÁMPA fénye."
De nagyon is jól írta, mert haladni kell a korral. A mécses régen jó szemléltetés volt, mert elterjedt, közhasználatú tárgy volt, de ma már nagyon sokan, (és nemcsak gyerekek rákérdeznek "Mi az a mécses?"
Mondok egy másik pédát is ilyenre. Hogy is mondta Jézus? "Könnyebb egy tevének a tű fokán átmenni, mint a hazug, (hamis) embernek a mennyországba jutni." A tevének lehetetlen átjutni a tű fokán. Ellenben Jézus idejében volt Jeruzsálemben egy "Tűkapu"-nak nevezett kapu, amely olyan szoros volt, hogy tevével, csak nagy üggyel-bajjal lehetett keresztülmenni rajta. Ma már ezt a szemléltetést kibogozni rendkívül nehéz kétezer év távlatából, de ott és akkor, akiknek e beszéd szólt, minden különösebb magyarázat nélkül, csaknem minden ember értette. Még a gyerekek is.
A helyes fordítás az, amit Károli ír, azaz többes számban vannak az 1. Mózes 26,5-ben a "parancsolat, a rendelés és a törvény" kifejezések. Egyes számban a törvényről Ábrahámmal kapcsolatban az 1.Mózes 18,19. ír, de olyanként, ami az "Úr útját, s igazságát, jog(rendszeré)t" (zsidó biblia fordítása), azaz "parancsolatok, rendelések" sokaságát jelöli. Ez amiatt van, mert az Istentől származó "törvény" kifejezést Mózes után is gyakran használták egyes számban, de mindenki számára világos volt, hogy nem 1 darab törvényt, rendeletet, parancsolatot jelöl csupán, hanem egy egész (jog)rendszert, Isten aktuális akaratának a kereteit.
Tehát Ábrahám elé (és Noé elé is!!!) az Úr akarata, szava parancsolatokkal,rendelésekkel, törvényekkel lett megismertetve, amiket ha betartottak, akkor nem követtek el bűnt, ha nem tartották be, akkor bűnt követtek el. Mert az Istennek való engedelmesség, az "Úr szavára való hallgatás az, amikor betartják Istenmegtartandóit, parancsolatait, rendeléseit és törvényeit" (1. Móz. 26,5.). Ez volt a mércéje Ábrahámnak is, és Noénak is, aki szintén Isten szavát, "parancsolatokat" (1. Mózes 6,22., 7,5.) betartva menekült meg a kora bűnös életeire kimondott és megcselekedett ítélettől.
Ábrahám is, és Noé is arra példa, hogy miként kell hallgatni az Úr szavára, az emberrel megismertetett akaratára. Mert az Úr szava parancsolatokként,rendelésekként, törvényekként, megtartandókként van elénk adva, akármilyen módon is jutott el az emberhez eddig. Jelenleg is Jézus szava az ítélet alapja (János 12,48.), ahogyan mindig is az Úr kimondott szava és akarata volt az. Noé kortársait is az ítélte el ("...ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik..." 1. Móz. 4,7.), az Isten által az emberi szívvel közölt "jó" nem cselekvése miatt vált a szívük minden gondolata szüntelen gonosszá (6,5.), és Ábrahám kortársait is az a magatartás, ami Isten igaz törvényét és egy magatartásról kimondott megítéletését ("gonoszság" 19,7.) "jövevény törvénynek" és be nem tartandónak tekintette (1. Móz. 19,9.).
Aki az Úr szavára hallgat, az immár nem szolgája a bűnnek. Ez a lehetőség mindig is az ember előtt volt, s az Istentől megismert igazság teszi az embert szabaddá, a bűntől szabaddá. Ez az igazi szabadság, minden más csak szabadosság, csak látszata a szabadságnak, annak csak palástja. Erről az elvről ír Péter is plasztikusan az első levelében (1. Péter 2,15-17.).
Sajnálom ismét azt, hogy próbálsz olyan dolgok mögé bújni, amelyek nagyon könnyen cáfolhatóak (méghogy "egyes szám" az eredetiben!), ahelyett, hogy igyekeznél az összefüggéseket jobban megérteni (mennyi, de mennyi helyen ír a mózesi "törvényről" is egyes számban az Ige, pedig számos törvény együttese!), s nem gyenge ellenvetéseket felhozni a megértésre törekvés helyett.
Az az ember nem vétkezik, nem követ el bűnt, aki Úr kimondott szavában megismert aktuális akaratot megcselekszi. Az követ el bűnt, "vétket, aki megszegi az Úr szavát!" (1. Sám. 15,24.). Ilyen egyszerű ez a biblia szerint, akár Ábrahámról, akár Noéról, akár Saulról, akármilyen törvény, szövetség alatt élőről is van szó!
Ez van. A biliában legalábbis. A Te fejedben persze lehet más van, csak ezt ne tagadd gyenge ellenérvekkel, hogy a bibliában ez volt mindig is, s ez van most is. Az Úr szava, Jézus beszéde volt és lesz mindig is a mérce.
Ezt írod: "A különböző nézőpontok felvetése estében ugyanis mindegyik nézőpont igaz, de a farok példánál már valaki hazudik."
Igen, ez a farok téma egy különálló, önálló megközelítés. Nem ahhoz kapcsolódik, amiről eddig beszéltünk, nem vallási, hanem inkább "filosz" jellege van. Ám mivel ez egyben "filosz" topik is, és mint topiknyitó te vetetted fel, röviden én is körbejárnám. Tehát a kérdés, és mondjuk az állítás az volna, "az elefánt farka száraz ág, vagy sem." Aki érzékszervei, tudata teljes birtokában van, és úgy állítja az elefánt farkáról, hogy száraz ág, holott tudja, hagy nem az, az Hazudik. Aki, mint a vak is, azt hitte róla hogy száraz ág, az téved. Másik hibája a felületesség, de ez csak abban az esetben, ha lett volna rá lehetősége körbejárni az állatot. Az viszont biztos, a végsőbb, teljesebb valóságkép a számára nem adatott meg, a fogyatékossága okán, amelyről sok esetben nem is tehet. Akinek minden esélye megvan arra, hogy felismerje, hogy az elefánt farka az, ami, és nem száraz ág, de mégis annak véli, de mégsem hazudik, annak hibája a felületesség. Ha viszont ezt a tévedést magabiztosan, szilárd, kétségbevonhatatlan tényként hirdeti mások számára, akkor egy hatalmas egójú, felfuvalkodott személy. Mindenesetre három fontos kategóriára világít rá ez az elemzés: Más a tudatos hazugság, más a tévedés, és más a fogyatékosság. Valamint arra, hogy bármelyik esetben rosszabbodik, súlyosbodik a meglátás és annak következménye, ha gőggel párosul.
Ez az, ez az! Csak aktivizáljátok magatokat minél jobban, attól épülünk mindannyian. Egyikünk így látja, a másikunk úgy, da az elhangzottaknak közös a valóságalapja. Így van jól, mikor a véleményeltérések nem totálisan kizárják egymást, hanem kiegészítik. A lényeg a fontos. Akik Jézus követői, azok az igazságot követik, ha nem térnek le az általa kijelölt keskeny útról. Ha én úgy látom, hogy a Fény, az Igazság forrása Jézus, ha követőinek önálló forrást is tulajdonítotok, véleményeteket azért tiszteletben tartom. De viszont. Ha ez így van, a követők önálló fénye is csak egy gyengécske fény magában. Ezt úgy értem, hogy Jézus, az Ő tanításának, példamutatásának követése jelenti az olajmécsesünknek, a füstölgő, bűzös repceolaj (egó) helyett, a nemes olíva olajat, melynek fénye sokkal erőteljesebb és tisztább, mint az előbbi. Vagy a saját, zseblámpánk folyton lemerülő akkumulátorának ad újból és újból, új energiát.
Jézus azért mondja úgy hogy ti vagytok a világ világossága, mert bízik a hallgatói igazságérzetében.
azért mondta...mert itt van meghaladva az ósz. Én vagyok az Úr...stb. millió igehelye
((az igazság, hazugság stb. ami pedig Neked oly fontos éppen nem a zsidó-keresztény gondolkodásban van kezelve a legmagasabb szinten, de hát az kit érdekel:-)))
"tükrözi a fényt Jézus tehát gyertyákat gyújtani jött, nem pedig villogni mások tükrében."
szerintem meg mindenki maga gyújthatja meg a gyertyáját...
a Jézus mester szerepe pedig, hogy megmutatja, hogy ő hogy gyújtotta meg a magáét.
a lámpás szerintem is világít..., nem pedig tükröz, a só pedig magától sós, mert hogy nem lehet megsózni, ahogy írva is vagyon.-)
az elefántot illetően :-)) pedig az a kérdés..., hogy van-e lesz-e...oly isten kiben erre fele hinni szokás
itt van egy kis sokkoló, akarom mondani kóstoló, ami ezt nálamnál sokkal jobban megfogalmazza...persze nem akarom erőltetni:-) nem is lehet...már annak is örülök ha nem fogod fél kézzel lesöpörni:-)
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/szabadsag.html
Szerintem Jézus nem tükör szerepére utal, amikor a tanítványai világosságára céloz, hanem fényforrásokra. Azért emlegeti a gyertya példázatot, mert a gyertya saját fénnyel világít, és nem tükrözi a fényt Jézus tehát gyertyákat gyújtani jött, nem pedig villogni mások tükrében.
A kereszténység teljesen rosszul érti azt, hogy az ember maga nem cselekedhet igazságot (fényforrás), hanem csak Jézus Krisztus az aki az ember által (tükör) cselekszik igazságot. Az igazság ugyanis nem attól válik igaz cselekedetté, ha azt Jézus Krisztusra hivatkozva cselekszi az ember, hanem azért mert megszüntet egy hamisságot.
Jézus azért mondja úgy hogy ti vagytok a világ világossága, mert bízik a hallgatói igazságérzetében. Ha csak önmagában bízott volna, akkor ezt a következőképpen mondta volna: "Én vagyok a világ világossága általatok (vagy bennetek)"
Jézus amikor azt jelentette ki, hogy "Én vagyok az igazság", akkor nem azt jelentette ki "Te viszont maga vagy a hazugság". A gondolatában ugyanis nem a kizárólagosság fogalmazódott meg, hogy rajta kívül nincsen más, egy igaz is, hanem azt fogalmazta meg, hogy őbenne nincsen semmi ami hazugság lenne.
A feltámadáskor is az igazakat válassza szét a gonoszaktól, ami bizony arra utal, hogy attól igaz valaki, ha az igazságot cselekszi.
Az elefánt példádnál én értem a különböző nézőpontok felfogásának a szükségességét, ez a megértés egyik legfontosabb dolga. De amiről én beszélek az már az igaz vagy hamis megkülönböztetésének a dolga, tehát az elefánt farka az szárazág vagy sem. A különböző nézőpontok felvetése estében ugyanis mindegyik nézőpont igaz, de a farok példánál már valaki hazudik.
Akkor pontosítok. Igazi lámpás, azaz fényforrás csak egy van. ez pedig Istennél van, Isten az. Az Igazságról volt szó, és annak valódi forrásáról. Akkor értsük úgy, hogy tükör van nálunk, sőt, mi magunk vagyunk azok, cselekedeteink, szavaink által. A fény hordózói, ragyogtatói lehetünk, de a forrása nem mi vagyunk, hanem a Teremtő Isten. A Holdra is mondják, "Világít a Hold", holott a Hold nem világít, csak a Nap fényét tükrözi vissza. A mondandó lényege a fontos egyébként is, és ez maga a fény. A fény, mely, ha nálad van, nem arra való, hogy rejtegessed, hanem hogy utat mutass másoknak vele, akik rászorulnak, mert sötétben botorkálnak. Azért kaptad! Ha kérik tőled, hogy világíts nekik, hogy lássanak, vajon elrejtenéd-e? Azt a fényt, melyet te is úgy kaptál. Ingyen.
Az elefánt példázat sem azt célozta volna, hogy a farka száraz ág, vagy sem, hanem azt, hogy a töredékes ismeretünk, és a térben, gondolkodásban elfoglalt helyzetünk okán, más és más szeletét látjuk a valóságnak, az igazságnak. És még azt is, hogy ez a más nézőpont se több, se kevesebb a másikénál, nem kizárja a másikat, hanem kiegészíti azt. Együtt! Vagy, ahogy Te mondtad, Közösen! Tudod.
Rossz a hasonlatod. A lámpás nem tükröz, hanem sugároz.
Az elefánt példád is rossz. Nem azon szokott vita lenni, hogy mi az elefánt, hanem hogy az elefánt farka az vajon száraz ág vagy sem. A többi különbséget meg lehet világítani azzal, hogy honnan nézik.
Ezt írod:"Lámpása is mindenkinek van, nem csak a 7 törpének (bocsánat) meg a 12 tanítványnak, csak többnyire elég nekünk az ego elemlámpa fénye."
Jól látod, mindannyiunknak van lámpása, és azt is hogy önmagában csak az ego torz, sápadt fénye világít. Ezért is szerettem volna szemléltetni, hogy a lámpásaink csak akkor világítanak tiszta, erőteljes, mások számára útmutatással szolgáló fénnyel, mely, ha követjük, mindenki számára épülést ad, ha az Atya fényét tükrözi vissza.
Ezt írod:"„Ti vagytok a föld sója" ez épp "engem" támaszt alá, ha nem értelmezzük ennyire só, ill. szó szerint. ...tudom hogy európában nem illik elrugaszkodni a föld sarától, és a ráció szellemi botjára támaszkodva kell járni...ezért az általam felvetett értelmezés elfogadhatatlan."
Nem. Nem elfogadhatatlan az általad felvetett értelmezés, én csupán, (talán) kiegészítettem a saját nézőpontommal, de ez nem jelenti azt, hogy amit én nem, vagy másként látok az megingathatatlan eleme volna a valóságnak. Nem az, csak egyetlen szelete. Engem nem támaszt alá az előbbi ige, hanem az én szemszögemből látszik alátámasztani, egyik a másikat.
Egy ősi indiai történet jut eszembe, fejből már pontosan nem tudom. A lényegét, ami talán épülésünkre szolgál, viszont igen. Tíz indiai vak bölcs próbálja tapogatva definiálni, mi is az elefánt. . Egyikük, aki az elefánt farkát fogta így szólt; „Az elefánt egy kiszáradt ág.” A másik, ki a lábát fogta, így felelt; „Az elefánt egy hatalmas oszlop.” A harmadik, aki az elefánt ormányát fogta ekképpen válaszolt; „Az elefánt egy hatalmas tömlő.” Nem, mondta a negyedik, aki az elefánt agyarát tapintotta; „Az elefánt egy hatalmas, hegyes tőr.”
Így vagyunk mi is az igazsággal, mely összességében Istené.
Aki vak, nem láthat, de azért hallani hall. Ha hallja a hangot, ha nem is is lát, felismeri a Pásztora hangját. A Pásztor pedig megismeri a bárány bégetését, ha a saját nyájából való, s ha elvész, otthagyja a többi kilencvenkilencet és teljes erejéből keresésére indul. Az írás, melyet olvastam, az Úr beszéde volt. Két fajta válasz lehet rá, a jobb és a bal latoré.
mindannyian tanítványok vagyunk, a tanítómestert életnek/sorsnak hívják
...ha ez csak 12 emberre vonatkozna:-) úgy semmi közöm hozzá...és nem kell közvetetten mismásolni, hogy így meg úgy kézen közön..van
egyébként az általam feldobott értelmezés nem zárható ki, egyébként meg ember ismerd meg magad...
tehát igazán nem óhajtok senkit győzködni arról, hogy ő (potenciális) világosság-e vagy sem...ő dolga.-) nem az enyém
...teremteni nem csak egy tőlünk elkülönültnek hitt/aposztrofált/projektált (kinek hogy tetszik) Isten tud...
„A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban.”
lámpása is mindenkinek van, nem csak a 7 törpének (bocsánat) meg a 12 tanítványnak, csak többnyire elég nekünk az ego elemlámpa fénye
„Ti vagytok a föld sója"
ez épp "engem" támaszt alá, ha nem értelmezzük ennyire só, ill. szó szerint.
...tudom hogy európában nem illik elrugaszkodni a föld sarától, és a ráció szellemi botjára támaszkodva kell járni...ezért az általam felvetett értelmezés elfogadhatatlan...,mellesleg megfelel az összes többi világvallás "vezérelvének". de miben különböznénk és honnan lenne indentitásunk, ha a lényeget illetően azonosnak látnánk a vallásfilozófiák eredményeit....:-)
egyébként hagyjuk, tapasztalat nélkül ez abszurd..., a nyugati kultúrában
