Ha érdekel, kell, ugyanő Hammondos topictársunktól -Laurens Hammond- megveheted. Ha nem, mit foglalkozol vele?
Nála van a szinte elképzelhetetlenül nagy Hammondos zenei archívum oroszlánrésze olyan előadókkal akikről még hallani sincs esély. Javarészt cd-n még ki sem adott, vagy publikálatlan felvételek kifejezetten mexállott gyűjtőknek. Ha valamelyest nem teszi nyilvánossá, soha nem lesz meg az esély a hozzájutásához.
És annyi különlegesség van:
Purple, Emerson, JimmySmith, Joey DF... a jéghegy csúcsának is pici darabja.
Rhoda, Booker T, Jack McDuff, Shirley Scott, Richard Groove Holmes....már kevésbé ismertek, de sztárok, de :
Wild Bill Davis, aki Hammond triójával inspirálta orgonálásra Jimmy Smith-t,
Jackie Davis, a legvidámabb, Earl Grant, John Buzon, Milt Buckner, Doggett, Larry Young, Don Patterson, Lenny Dee, Ingfried Hoffmann, Eddie Layton, Lou Bennett, Eddy Louiss, Sam Paglia.... ilyenekkel keressétek Kecskeméten, vagy neten, telefonon, megéri, nincs aki etéren egy lapon lenne említhető vele.
pár 100 hozzászólással előbb szó volt egy(több???) DVD-ről: "hogyan Hammondozzunk gyorsan, ügyesen, autentikusan". :-) Érdekelne engem (ill. a billentyűsömet, aki profi zongorista), kifizetném a rám eső részt egy másolatért, ha lehetne. Köszönöm előre is.
Ezek a zenék elég érdekesek. Néha már szinte azokra hangolt (hordó) dobok hangjára emlékeztet... :)
Ford Theatre - t ismeritek? (Nagyon-nagyon ritka amerikai prog. rock együttes, GYÖNYÖRŰ hammond hangokkal.) Itt minta: http://www.mediafire.com/?3dx92n1y12n
OFF: Még mindig keresek együttest! Basszusgitározom és valami igényeset szeretnék művelni lehetőleg Budapesten... :)
Ez a műfaj kb 1975-ig fejlődött, addig is adták ki a mai élő vagy már meghalt veterán művészek a stílusteremtő lemezeiket. Szinte kötelezően bő huszonévesek voltak pályájuk felívelésekor. És sokan egy védjeggyel emelkedtek ki a többi közül ami végigkíséri egész munkájukat. Persze a legnagyobb ebben Jimmy Smith volt, és ő is az első két évben (1956-57) felvonultatta stílusalapító teljes fegyvertárát.
1, The Champ, jobbkézzel egyszerre a két manuálon zakatolás
2, Errol Garneres block szóló
3, Bebopos perkás szólók
4, lábbasszussal "pengetés"
Az egyik rendkívül jó kései albuma a Portugese Soul 1973-ból.
A légtöbb későbbi lemeze koncertfelvétel ahol régi sikereit ismétli ő is. Na azért azokat sem kell lebecsülni, azok is fantasztikusak, talán 2000-től kezdett zeneileg öregedni.
Szerintem ne itt a fórumon hozzuk meg a diagnózist, menj el audiológushoz, aztán kiderül sok minden. Ehhez hozzátartozik egy komplett fül-orr-gégészeti vizsgálat mert nagyon sok minden okozhat halláscsökkenést, és nem feltétlenül megfordíthatatlan. Az ún "vezetéses" vagy "idegi" halláscsökkenés elkülönítése egyszerű hangvilla vizsgálattal (hogy a zenénél maradjunk) abszolválható. Üdv, jobbulást Neked.
Nem vagy egyedül evvel , az ember olyan mint egy "akkumlátor" amig fiatal , sokkal nagyobb "motoros erövel" rendelkezik, és ahogy elöregszik egyre rosszabb a hatásfoka. A nagy öregek is a fiatalkori sikerekből élnek /kivétel Ugrin Benedek/
és azon nosztalgiáznak. Rhoda Scott, és Kenny Clark/ dob/ 1971 es lemezén,
a 73as Párizsi Olimpia live felvételeiről, olyan dinamika, és lendület jőn le hogy az ember beleborzong....
És hát a gonosz belőlem , biztos nehezebben mászná meg a B3-at .
nézegettem Youtube-on Jimmy Smith videókat és én személy szerint arra jutottam, hogy a fiatalabb-kori játéka sokkal jobbak voltak mint a későbbiek. hihetetlen tűz volt az emberben pl a The Champ vagy a Mack the Knife fekete-fehér videóján bármelyik későbbihez képest. Persze ez csak minimális anyag, amit láttam/hallottam tőle, de ezt szűrtem le ebből. Fantasztikus, amit művelt.
Van ebben a hangos zenélésben egy nagyon rossz gyakorlat. Mindenki maga mögé teszi a hangcuccát. Nos, ha annak háttal áll (miért nem hallgatja vajon a hifit is ugyanúgy otthon?), főleg ha még lent is van térdmagasságban, szegény cuccból alig hall valami értelmeset. Basszeroknál még rosszabb a helyzet, mert a jó hosszú mélyhullámok meghallásához még derekas távolság is hozzátartozik. Mindebből az következik, hogy a visszaverődő hangott hallja, ezért az alapcucc rendes, definiált hallgatásához embertelen hangerő szükségeltetik. Rossz példákkal minden rokk sztáregyüttes "büszkélkedhet".
A képen is látványos a két 122-es. Szinte fejhallgatóként üzemel. (99 Sankt Pölten sk felv)
Nálam is hallható otthon, ha az orgonától és a lezlitől kb. 3m-t hátra távolodunk rendkívül megnő a basszus, a hangerő is megmarad, sokkal kerekebb lesz a hangja. Sajnos minden képen is (persze helyhiány miatt is) a lezlit közvetlenül az orgona mellé tolják. Szépen néz ki, de nem szólhat jól, ez fizika.
Amennyire lehetett távol toltam a lezliket, de a veszprémi Joey koncerten volt ideális a távolság és magasság. A picit tuningos 142-esem Joey szerint is így felért két "normál" lezlivel. Fülig ért a szája.
Egyszer végigmentem a laborban a füleimen függvénygenerátorral és szerencsére még hallok, bár 16 KHz-nél már kezdődik a levágás. A nagyobb baj valahol máshol keresendő, majd elmegyek fülészhez vele mert a múltkori Riders on the Storm koncerten komoly élvezeti érték romlást okozott... (Egyszerűen a bal fülem szabályosan "recseg" bizonyos frekvenciájú, nagy hangerejű hangok mellett. Nem tudom mit tudnak vele kezdeni.... )
Erről Bethoven nevü uriember is sokat tudna mesélni, hiába mondták neki kevesebb "tuttit" nyomjon a müveibe, akkor már nem hallgatott senkire. Ha meg "fejgépet"
használsz ott te állitod be a fülesen a kontroll hangerejét. Néha azért fura amikor
pl rock operettnél, a szerelmesen egymáshoz közeledö pár mikrofonjai összekavarodnak, és próbálnak kigabalyodni.....
Nem akarlak elkeseríteni, de a hallásromlás nem visszafordítható folyamat, nem javítható - legfeljebb nagyothalló készülékkel korrigálható. Ha egyszer "kilyukadt" a füled, bizonyos tartományokban már nem vagy rosszul hallasz, az úgy is marad míg élsz. Sajnos.
Tőlünk nyugatra és északra a rock koncerteken a beosztottak (biztonságiak, stb.) szinte kivétel nélkül használnak valamilyen fülvédő eszközt. (Fültok, füldugó, vatta...) A zenészeknél ez már inkább akadályt jelent.
Mechanikusat nem, úgy gyakorlatilag nem lehet. Jobb eszköz a renitensre való rászólás, erősebb esetben a keményebb dorgálás, végső esetben búcsú, kár az ilyenre az időt pazarolni.
Még nem hallotam orgonistát amely lezúzott volna egy dobost vagy gitárost :-)
Fordítva soxor. Aki csak hangosan tud játszani, azzal nem érdemes zenélni.
Ja, nemrég ezt ajánlottam Stebelnek, de úgylátszik elkéstem vele. A szervező már üzembe is állította. A legjobb kis Hammond, az M3-as hordozható tokba applikálva. Tudtommal a zengető már nem fért bele. Okos választás volt. Év elején egy fotósorozatot feltettem a foldbackeléséről is. Azt a ronda réztáblát csak le kéne szedni róla. A fekete vaslemezre szépen újra rá lehetne matricázni egy eredetihez hasonló HAMMOND címkét ha a nagy zenélés közben elfelejtenék milyen hanxeren is megy a játék :-)
Ez egy "világlátott" hordozható M3 , West Germany után, Szeged, Miskolc, és Budapest, és még ki tudja.... Zengetős, összes billentyü kilenc érintkezős, tuti darab.
Valami germán "népmüvész" egy hammond tálcából kivágta feliratot, és azt szerelte fel, az mondjuk kicsit fura.....
És eladó egy E100 és M100 orgona ha valakit érdekel.
Szeptemberben lesz valamikor egy újabb Muzsikus Kávéház-buli, szólok időben.
Más: Nincs valakinek elfekvőben egy jó állapotú Roland A-30, vagy 33-as billentyűje? Mióta kipróbáltam Zsoltinál, úgy érzem, ez lenne az ideális 2. manuál a CX-3-hoz. Plusz még gyártok az állványomhoz egy adaptert...
