valószínűleg a köt a kapocs a konty és a köntös között is
konty [1395 k.] Bizonytalan eredetű, esetleg hangutánzó-hangfestő szó, a kacs főnév szóhasadással elkülönült párja lehet
köntös [1372 u.] Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott.
2. Vándorszó, vö. román régi nyelvi cóntaş, cóntoş, cóntuş ’a bojárok ünnepi öltözéke’, horvát-szerb nyelvjárási kűntoš ’prémes kabát, bunda’, kňntuš ’egy fajta kabát, amelyet a tatár bégek viseltek’, oszmán-török régi nyelvi kontoş ’ugyanaz’. Végső forrása talán a méd kándüsz ’ujjas, perzsa felsőruha’.
"Minthogy a tulajd. értelmü köt igében az alapfogalom két vagy több testeknek együvé kapcsolása: innen okszerüleg állíthatni, hogy lényege azon ö, mely a szájnak öszvehuzása által tömeget, sürüséget utánoz, valamint a töm, tömör, több, ösz szókban. A k, mint jobbára a gyökökben, görbeséget képező hang jelenti a kapcsot, mely többet együvé fűz, a t pedig cselekvést, tevést jelentő képző, mint a vet, süt, hűt, tát, fut, nyit stb. igékben. Innen fejthetni meg ez igének a székelyeknél s Tisza vidékén divatozó azon értelmét, mely szerént köt a növény, midőn gyümölcse nő, pl. köt a borsó, midőn hüvelyét, a gabona midőn kalászát, a dinnye, midőn gyümölcsös virágát ereszti."
Cz-Fo
Ez is lehet.
De mi van ha mégse?
Az a baj, hogy találgatunk, ahogy a Cz-Fo is bizonyos fokig azt teszi ebben az esetben.
Hirtelenjében az arat szó ugrott be a SÜ-T mintájára és rögtön utána a tar. Mindkettőben ott az AR ősgyök és mindkét szú jelentésében benne van a majdnem "csupasz" föld is.
Az AR-AT második ősgyöke nagy valószínűséggel igeképző, (mint az ár-ad szóban a -(a)D) Az arat szóban azért szerepel a T mint igeképző, mert egyúttal a föld kopasszá tételéről van szó.
a T-AR gyökben a T hang egyértelműen a föld jelentésű, hisze a föld kopaszsága a szó jelentése.
Így a "csupasz" növény nélküli, vagy lekopasztott föld jelentést az AR hordozza. Lásd még T-ÉR, T-ERül szavakat, melyek szintén növénytelen (fátlan) földterület jelentésűek.
Arra gondolok, hogy az AR az ÁR ősgyökkel hozható összefüggésbe, s az ÁR pusztító, letaroló hatásának képét hordozza.
Ha a hangjai jelentését nézzük, akkor az R hang simán lehet a hömpölygő víz dinamikus mozgásának eRejének megszemélyesítője, az A (Á) hang viszont rámutató ősgyök lehet.
Átvették a szlovákoktól.)) Minden ősi civilizáció hozzájuk járt beszédórákra.))
Talán India lakosai is, malajálam nyelven "neytTUKÁRAn" a szó. Magyarul ragozva benne foglaltatik a TAKAR szavunk. A "szláv" TKÁC az semmi egyéb csak a TAKÁCS szónak az összehúzott hanghiányos torzítása.
Portugál takács : TECELÁO ----- Nem csak gyökszó szintjén van egyezés a magyar nyelvvel, ez például jól kiolvashatóan pontosan a TAKARÓ szavunk szép magyar ragozással. Vagy épp TEKERŐ, a lényeg hogy magyar ragozta.
Persze ha még kicsit szétnézünk a szövés világánál használt szavak háza táján , könnyen találunk még ilyeneket, hiszen megvan ez is világszerte...
Nyelvészeink nem böngésznek más, csak szláv, meg finnugor szótárakat... Minden más tabu, mert ha nem az lenne, véletlenül egészen más dolgok derülnének ki...
"És vizsgálandó az is hogy a KÖT alak valódi szótöve mi is, mert ha a szó végi T teszem azt a SÜ-T mintájára már képző, akkor ez nem is K_T vázas gyökérszó."
Bingó!!! Az előbbi hozzászólásom írásakor nekem is ez jutott eszembe...
"TÜKÖR : Ez a szó meg valójában nem is TAK gyökerű kifejezés. TŰN(ik) és a KÖR összetétele, ... Az első ősi tükör a tiszta víz tükre,"
Épp ezért inkább TÓ-KÖR összetétel lehet, hiszen a tó, mint álló víz a legalkalmasabb a sima, tükröző felületével az első gyökben szerepeltetni. A kisebb tavak jó közelítéssel kör alakúnak látszanak, így a KÖR gyök is indokolt a TÜKÖR szóban
"Nekem a KT - mint kötni és TK - mint takarni jelentésk abszolút rokonértelműek. Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymás felé húzása."
Próbálj meg a szóalkotó ősember fejével gondolkodni, és képzeld el azt a környezetet amiben élt, ami a szó megalkotásának szükségességét inspirálta. Mi az, amit először köthetett az ember. Nyilván nem csomót, mert ahhoz kötél kell, de az még nem volt. Zsinór sem, de már réges-rég szükség volt valamit rögzíteni.
Feltehetően egy követ rögzített egy villás ág végére valamilyen rostos növénnyel, és gyantával kente be, hogy ki ne bomoljon.
Tehát a K_T gyök első eleme a kő ősgyök lehetett, amihez T hangot ragasztotta. Miért? Jó kérdés...
Két lehetőség kínálkozik:
- A földre eső tárgyak hangja a T, ami magát a jelenséget is jelenthette, tehát egy eseményt, cselekvést, így "igeképzőként" ragasztotta hozzá.
- Az is lehet, hogy a köt eredetileg a kőbaltára, - mint a villás ágra kötött kődarabra - vonatkozott, aminek az ütéshangja egyezik/hasonló a T, a földre eső Tárgy Tompa hangjával. Ezért használta a T hangot "igeképzőként".
Akár így, akár úgy gondolkodott, a K_T gyök két ősgyökből lett megalkotva a kőkorszak hajnalán.
Nézzük mi a helyzet a T_K gyökkel.
Ebben az esetben a takar szót érdemes vizsgálni, mivel ez a művelet is igen korai lehetett. Az elejtett vadat, vagy begyűjtött termést arra az időre el kellett rejteni az állatok elől, amíg a következő adagot begyűjtötték, levadászták. Mit tehetett az ember? Ásott egy gödröt, beletette a cuccot, majd letakarta. Mivel? Amit az állatok nem tudtak elmozdítani, tehát kővel, kövekkel. Ugye, a kutya is elássa a csontot... (amúgy több őskori élelmiszer tároló verem maradványait tárták föl).
Megint adott a hangok jelentése:
- A T, (itt TA, mint TAlaj, TApos, TÁj...) hang ugye, a föld hangja, ahova ásták a vermet, és a K pedig kicsi, sok, kemény, - itt a kemény- dolgok hangja, a KŐ rövid formája.
Tehát a két gyöknek csupán annyi köze van egymáshoz, hogy azonos hangokból épülnek föl, de teljesen más dolgot jelentenek. Épp úgy, mint a fafej és a fejfa...
"Még a mozdulat is. Ha zsinórral kösz, hurkolsz. Körbe TeKered a fonalat a másik körül. TaK-arni, annyi, mint rá hajtani (tekerni) valaki valamire egy kemény, vagy egy puha anyagot."
Ezzel az elgondolással az a baj, hogy a mai helyzetből, mai körülményekből indulsz ki. Azt tételezed föl, hogy az ősember rendelkezett kötéllel, zsinórral, fonállal és a köt szó akkor keletkezett. Előtte is szükség volt kötésre, (kőbalta) takarásra, (verem) ahol semmiféle csavarás, ráhajtás nem történt, csak kövek ráhelyezése.
Más a véleményem. És vizsgálandó az is hogy a KÖT alak valódi szótöve mi is, mert ha a szó végi T teszem azt a SÜ-T mintájára már képző, akkor ez nem is K_T vázas gyökérszó.
Nem tűnnek rokonértelműnek sehogyan sem nekem. Amit írsz hogy mindezek idézem "Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymáshoz húzása" dolog is csak megválogatott szövegkörnyezetben áll meg a takarás esetében, de általánosságban aligha.
Most két példával mindezt illusztrálva, tucatnyit is lehetne írni de ennyi is elég lesz :
Jön egy felhő és eltakarja a napot. Mi történik ?.... A láthatóságról szól a dolog.
Csókakő várát kitakarják a Vértes szomszédos bércei. ----- A láthatóság a lényeg, ebben az esetben a közelítés fogalma például már nem is értelmezhető.
De egyébként a KÖT szó kapcsán maga V. O. is rögtön a cikke elején pont eljut szerintem a lényegig, akkor meg minek bonyolítja utána.)) Mert rögtön összeKÖTI a KÉT/KETTŐ szóval, ami egyébként több mint gyanús hogy helytálló. Akkor ne térjünk el már ettől ha ez a jó.
Csak gondoljunk bele még maga a KÖTÖtű is pont KETTŐ tű. Ráadásul hogy fokozzuk, itt már 2x2 ok is van arra, hogy a szavunk ez legyen.)) Írom miért : Egyrészt mindKÉT vége hegyes. És ami a fő, hogy PÁRBAN használatos, KETTŐzve használják ! És maga a KÖTŐ szó rendszerint KETTŐ dolgot hoz össze, az összekötő utak is kettő másikat kapcsolnak.
KETTŐSPONT is egy KÖTŐSPONT ! Ha nincsen KÖTŐSKÖDÉS KETTŐSKEDÉS akkor ebben egyet is lehet akár már érteni.)) Számjegyet használunk, ez a kulcs !
A kötés mint összekapcsolódás logikusan nyilván közösíthető a "közelítés" fogalmával, de ez egyfajta értelmezési kérdés és nem etimológia kapcsolati kérdés. Mert minket most az érdekel hogy miért KÖT a pontos és konkrét hangalakja a szónak, azaz mihez KÖThető pontosan. Szerintem is a KÉT/KETTŐ amihez leginkább kapcsolódik. És ha ez a jó akkor ezt felesleges megbonyolítani.
KÖTVE hisz kifejezés is KÉTelkedés, ami KETTŐs érzés. Kötélnek is pont kettő vége...
Ez a tyúk nem "köt" semmit, a KOTLÓ tyúk KÖLTŐ (tyúk) is volt régen, nem verseket költ persze.
Kikölti, kikelti a tojást. Van tojótyúk, aztán lesz KELTŐ---KÖLTŐ, de szerintem csak azért változott hogy a tyúk jellegzetes hangja a KOT-KOT is belekerüljön, amolyan játékos szóképzés ami így erősen hangutánzó ezen esetben. Erősen hangosan tudja űzni ezt a valóságban is...
Bizonyos értelemben tetszik az emberünk gondolkodása, például a mássalhangzóvázas felfogás létjogosultsága. Illetve hogy mer gondolkodni és nem csak X valakit másol le, azaz érvel/indokol, van saját elképzelése. Ez a fejlődés kulcsa.
Ettől független azért sok mindent szerintem még (?) összekever kicsit.)) Mondjuk a hagyományoshoz képest mindenképpen felüdülés. Viszont szerintem nincs kidolgozva rendesen az elmélet, olvasás közben azt tapasztalom hogy egy kiváló észrevételt azonnal egy butaság követ és mintha ez a hullámvasút közlekedne így folyamatosan.
Szerintem a KÖT --TAK gyök kapcsolat nem helytálló. Le is vezetem hogy miért :
A" KÖT" az megfordítva a TÖK szó, és ez is értelmes szó ami kétféleképp is inkább TOK értelmű, az ember töke meg a zöldség is az, utóbbi jó vastag burokban. Cz-F hellyel-közzel jól írja le a "TAK" gyök lényegét. Persze ő is hibázik , mert a "DAG--DUG" gyököt is összemossa ezzel, mi szerintem fals kapcsolat, az egy másik gyök másik alapértelemmel.
TAKÁCS legfőképp TAKarókészítő. Ami értelmét tekintve TAK-ar minket. És TÁKOL is TÁK dologgal, azaz toldoz-foltoz és a lyukakat TAKarja el. A gyök lényege a "takartság" fogalmát hordozza legfőképpen. A TAKAR-Ó az TAKAR, eltakar. A hótakaró is befed/elfed.
TEKNŐS is TAKART a páncélja által. Itt is működik a gyökszavunk takartság értelme. BE-TEKER egyik meghatározása : "Valamely testet egy másikba göngyölgetve betakar " Tehát eredendően ez is egyrészt a takartságról szól, másrészt a szóban ott van a KÖR gyökünk is, itt KER formában.
A "K" hang itt voltaképp két gyök közös hangja, TAK és KÖR (KER) gyökök alkotják a szót, a tekerés eredetileg KÖRbe-TAKarás . Ma már tágabb értelmű a tekerés fogalma, egy sima köríves elfordítást is nevezhetünk így, ilyenkor már nincs takartság, de nekünk az eredeti értelmezése a lényeges.
TAKARODJ kifejezés : Szintén a TAKARTSÁG fogalma a hangsúlyos, a dolog lényege hogy ne ott legyen előttünk, hanem szívódjon fel valahová, TAKARJA előlünk el magát akárhová/bárhova csak ne itt legyen.
TÜKÖR : Ez a szó meg valójában nem is TAK gyökerű kifejezés. TŰN(ik) és a KÖR összetétele, a TÜNdöKÖL szó közelít hozzá mind hangalakban, mind értelemben is. Az első ősi tükör a tiszta víz tükre, amelyben felTŰNik KÖRben a világ. Az N valahol az éterben TŰNt el, de sokkal könnyebb és gördülékenyebb TÜKÖR hangalakban kimondani a szót, jobb ez így sokkal kimondhatóság tekintetében. Főleg ragozva már szinte alig tudnánk kiejteni, mert akkor "TÜNKRÖM TÜNKRÖM mondd meg nékem" kéne hogy szövegeljük.
Összességében az ember amúgy jó nyomon jár gondolkodásmódban, csak szerintem még nagyon sok (túl sok) a hiba az egész leírásban. Jobban/alaposabban össze kéne ezeket szedni. Ugyanakkor e mellet meg kétség kívül vannak kiváló meglátásai is egyszerre...
Nekem a KT - mint kötni és TK - mint takarni jelentésk abszolút rokonértelműek. Kulcsszó a közelítés, két külön dolog egymás felé húzása.
Még a mozdulat is. Ha zsinórral kösz, hurkolsz. Körbe TeKered a fonalat a másik körül. TaK-arni, annyi, mint rá hajtani (tekerni) valaki valamire egy kemény, vagy egy puha anyagot.
Ami hozzá kötődik valamihez, az nagyon szorosan takarja is egyben. A tükör teker egyet a képen, úgy kötődik a tükrözött formához. Ez egy szoros, fordított kapcsolat.
"TAKÁCS = KÖTŐEzt támasztja alá a TAKács szó elemzése is. Az itt szereplő T+K szógyök megegyezik a KÖT szó K+T gyökével. A TAKács is KÖT, összeköti a szálakat - ezért szerepel az elnevezésében a K+T (T+K)."
Sajnos sem V. CS., sem a hivatkozott cikk írója nem ismerte föl, hogy a K_T gyök azonos hangjai (valójában a hangok azonos jelentései) miatt rokoníthatóak a felsorolt szavak és azok gyökei.
Törvényszerű, hogy azonos természetes hangokat mindenütt többé-kevésbé hasonló hangokkal utánoztak az őseink, így a dolgok megnevezése is lényegében azonos hanggal történt. Miután a hangok jelentése nagyjából azonos kellet, hogy legyen, ha ugyan azt a dolgot utánozták, így az új szavak/gyökök felépítésénél (hiszen azok is szóösszetételek) is ugyan azokat a hangokat/"szavakat" használták amennyiben azonos logikát követtek az adott nyelvterületen.
Jó példa erre a KÖTeles (hun) = teriKAT (indonéz)szavak gyökeinek azonos jelentése és csaknem azonos hangalakja.
De az azonos jelentésű TAKács és a SZŐvő szavak különböző jelentésű hangokból felépített gyökök. Egyetlen hang sem azonos, mégis ugyan az a jelentésük. Mint a tűz és a pir.
Ezt sem Te, sem a cikk írója nem magyarázza meg.
A hivatkozott cikk sok jó észrevétel mellett több, teljesen kaotikus, minden magyarázatot nélkülöző (és egyben összefüggéstelennek látszó) kapcsolatokat hoz példának.
Értem én, hogy a K_T / T_K gyök azonos jelentését kívánta más nyelvekben szemléltetni, ez eddig kiváló, de a jelenség MIÉRT-jére a gyök címben is szereplő EREDETÉre még véletlenül sem ad választ a szerző, pedig ez lenne a legfontosabb, mert így az olvasó nem kap választ ezekre a lényeges kérdésekre. És persze, a cikk is jócskán veszít értékéből...
A cikkből:
"TAKÁCS = SZÖVŐ = FONÓ"
Mi köze a szövő szó gyökének a T_K gyökhöz? Semmi... A takács nem fon, és a fonó nem sző... Ja, és a FON-nak sincs semmi köze a T_L / K_T gyökhöz.
"TAKARÓ = KÖTÖTT SZÖVET"
Ez igaz, de koránt sem biztos, hogy a két szónak etimológiai köze van egymáshoz. Alább utal is rá:
"TAKAR = FED, TAKARÓ = FEDÉL"
Nyilván ez az ősibb változat született meg először, (mielőtt még a szövet megjelent) így a "takaró = kötött szövet" összekapcsolása hibás gondolat. (bár igaz, de etimológia szerint hamis)
"LÁNC = összeKÖTött szemek"
A LÁNCban sem szerepel egyik hangja sem a K_T gyöknek...
Stb...
(Gyanítom, hogy a cikket Te írtad. Ezért engedj meg egy javaslatot: Gondold át újra, szedd rendszerbe, s adj választ a címbeli kérdésre (eredetre és persze annak miértjére).
A 'keszőce' C-F -nek is fejtörést okozhatott, mert a kese szóból származtatva fakó jelentést adott neki, de megjegyzi, hogy a szilvalére nem illik. Pláne nem a szilvalekvárra
----
Nem sima szilvalekvár. Hígabb így fakóbb is mint egy szilvalekvár innen a neve.
- nem egészen megfőzött, híg szilvalekvár
- meggyből, egresből v. más gyümölcsből tejjel és liszttel készített híg mártás
A 'keszőce' C-F -nek is fejtörést okozhatott, mert a kese szóból származtatva fakó jelentést adott neki, de megjegyzi, hogy a szilvalére nem illik. Pláne nem a szilvalekvárra,
---
Bocs, de illik az. Nekem még a nagymamám magyarázta el, hogy miért keszőce. Mert fakó. A főzéstől kifakul.
"A magyar nyelv gyökből és képzőkből áll. Én annyit mondok, hogy a gyök elé is kerülhetnek képzők indokolt esetben, nem csak utána."
"Az első "gyökök", vagy gyök-előzmények tulajdonképpen egyetlen hangból álltak."
Így már világos! Tulajdonképpen kiderült, ugyan azon a hullámhosszon vagyunk, csak másképp fogalmazunk.
Igen az első gyökök egy, vagy két hangból álltak, és mindnek volt saját, önálló jelentése. Ezeket nevezem ősgyököknek. Ezekből épültek föl a későbbi két-háromhangú mai gyökök.
Az ősgyököket - eredeti, önálló jelentéssel - ma is megtaláljuk szavainkban méghozzá toldalékok formájában: -k, -t, -m... Persze, számos toldalék többhangú gyök, mint pl. -kány, -gat...
Miután a gyökök az ősgyökök összetételei (mint az összetett szavak), így természetesen egy ősgyök szükségszerűen kerülhetett előre, vagy hátra.
"Egy-egy-gyök utáni képző, átugorhat a gyök elé is,"
Nem a gyök elé ugrik, hanem a gyök első alkotója lesz. - leszámítva a szó elé kerülő igekötőket, mint toldalékok.
"Lásd szőkécske és keszőce esetében."
Ez egy különös szópár, és messze nem általános jelenség. - Legalábbis szerintem..
De vizsgáljuk meg jobban.
A szőke duplán is toldalékolt alakja a szőkécske » szőké-cs-ke. Vele semmi gond.
A 'keszőce' C-F -nek is fejtörést okozhatott, mert a kese szóból származtatva fakó jelentést adott neki, de megjegyzi, hogy a szilvalére nem illik. Pláne nem a szilvalekvárra,
Igaz, fakó híg, savanyított korpalevest is jelent, és a szlávban 'savanyú' a jelentése.
Amennyiben a kes, kese szóból származik (elfogadom), így keszőce a kese becézett alakja: kesz-ő-ce.
De a szőkéhez vajmi kevés köze van. Miért?
- Mert a szőke az szőke, a kese pedig kese. Ez két külön fogalom
- A 'szőke' emberre, a 'kes(e)/fakó' állatra, (átvitt értelemben ételre) vonatkozik.
- Nem is igazán egyezik a két szó alakja: szők(e) - kes. A szőke valószínűleg a 'sző' kicsinyítő képzővel ellátott alakja: sző-ke.
- Az S és az SZ hang nem cserélhető fel, mert más a jelentése.
Az S hang erőteljes légáramlást, annak hangjához hasonló súrlódást is utánzó hang, (süvít, sír, sikít, sikál, súrol., sürög, seper, sereg...) az SZ pedig gyenge (lég)mozgás hangja (sziszeg, szipog, szimat, szél, szellő...). Ezt a különbséget nyilván akkor alkalmazták először, mikor még csak hangok által kommunikáltunk, és a gyökök megalkotásánál még egész biztosan emlékeztek rá. (Több rokon , ill. átvitt értelmű jelentése is van: szá-r, szá-r(-az), szú-r, szé-r(ű), sza-r(u), sze-r(-el), szo-r(-oz), sző-r, szű-r...)
Az egy más kérdés, hogyan lett a kes gyök S hangjá ból SZ.
Szerintem a szó eredeti változata került át a szlávba, ahol képzettársítás útján a fakó, savanyú levest nevezték meg vele, s ott történhetett az alaki és tartalmi módosulás, kese » kiszeli, kiszelica, = savanyú, ami hatással lehetett az S hang megváltozására a mi szavunkban is.
(Jelzem, a magyar 'savanyú' szóban sem SZ hang van, hanem S... Tehát az S » SZ hangváltás nem a magyarban következhetett be)
Az ogur kb törzset, családot jelent R-törökül, a Z török verziója az oguz
--
Elárulom.
Egészen pontosan ágat jelent savaz. És az ÚESz csak valószínűleg nevezi meg finnugornak. Aradt meg.
ág = og
Az ág és az ég szavunk pedig egy eredetű, a hág és hegy szavunk köti őket össze. Magasra hág a nap. A hegyre hágunk fel. A hegy csúcsán van az éke, ahol az ég is van. Hegyesen süt a nap.
Aki nem hiszi, csapja fel az ÚESz-t.
ÚESz: ág:Valószínűleg örökség, az egyeztetés azonban vitatott. | 1 Örökség az ugor korból. | ≡ Vö. vog. (T.) taw ’ág’; osztj. (VK.) jăγi̮ ’ág okozta görbület, bevágás ‹pl. a deszka szélén›’ [ugor *ϑaŋɜ ’ág, gally’]. ⌂ A magyar szókezdő magánhangzó a szókezdő ugor *ϑ szabályszerű megfelelése; vö. még →akaszt, →ázik stb. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn hanka ’kampó; evezőtartó villa’ [fgr. *šaŋka ’ág, gally’].
ÚESz: Ég: Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (V.) si̮ne̮d ’kigőzölgés meleg időben, meleg pára a szabadban’, (P.) ’levegő’; finn sää ’időjárás’ [fgr. *säŋe ’levegő’]. ⌂ A magyar é (< *e) kialakulását a fgr. *ä hangból valószínűleg a tővéghangzó eltűnése és a szókezdő magánhangzó hangsúlyos helyzete magyarázza. A szóvégi g a fgr. *ŋ (> *ŋk)
ÚESz: Szőke A szócsalád alapja, a →sző² valószínűleg örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (V.) säŋki ’világos, tiszta; éles, vakító; fény ‹égbolté v. tűzé›’, (DN.)sȧŋkə ’világos, tiszta; fény; világosság, világ’ [ugor *säŋɜ’világos, tiszta’].
