Donald Trumpnak sikerült az ami előtte talán soha senkinek. Az Amerikában lévő összes zsidó felekezet (ortodoxok és neológok, kozrvatívok és reformisták) szinte egyöntetűen álltak ki és fejezték ki tiltakozásukat az elnöki rendelettel szemben. Közös nyilatkozatukban kiemelik, hogy hajdan az Egyesült Államokat éppen ilyen eszmékkel szemben alapították a Mayflowerrel érkező első telepesek. És Amerika ereje annak sokszínűségében rejlik.
Mindeközben Gulf Coast városában rejtélyes körülmények között leégett a város egyetlen mecsete.
A város zsidó közössége, a mecset helyreállításának idejére felajánlotta zsinagógáját a muszlim lakosságnak és gyűjtést is szerveztek a károk helyrehozására.
Az elnök által kiadott rendelet egyik legsúlyosabb és legártatlanabb érintettjei azok az ösztöndíjasok, akik éppen sanyarú körülményeik elől menekülnének Amerikába és erre tudásukkal szereztek maguknak jogot. Az 1948-ban alapított ASEES ( egyesület szláv, kelet-európai és eurázsiai tanulókért) közleményében kelt ki az elnök említett rendelete ellen, kiemelve, hogy így olyan személyek továbbtanulását és oktatók munkáját lehetetlenítik el, akik egyébként jogszerűen tartózkodhatnának az USA-ban hiszen rendelkeznek vízummal illetve zöldkártyával.
Az AJS (egyesület zsidó tanulmányokért) még arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet nem észrevenni az 1924-es Coolidge elnök által szignál bevándorlási törvénnyel való hasonlóságokat, és a mostani rendelet a vészkorszak jegyeit hordja magán.
Az amerikai elnök nevetségesnek nevezte, hogy egy szövetségi bíró felfüggesztette az általa hét, muszlim többségű ország állampolgáraival szemben elrendelt beutazási tilalmat. Donald Trump szerint a bíró ezzel elvette az országtól a bűnüldözést, ezért döntése "felül lesz bírálva".
Romániában százezrek vonultak utcára mínusz tízben, miután a kormány megkísérelte legalizálni a korrupciót. Ceausescu elkergetése óta nem volt ekkora megmozdulás. (A diktátor utolsó beszédében egyébként arról habogott, hogy az elégedetlenséget külföldi ügynökök gerjesztik, akiket ki kell takarítani. De nem hagyták, hogy befejezze.)
A románok tudják, hogy amit a képviselőik, minisztereik és polgármestereik hazavisznek, az az ő pénzük. Tudják, hogy ezek a bűnözők haldoklók alól lopják ki a pokrócot és gyerekek kezéből a könyvet. Tudják, mi történik, és meg akarják akadályozni.
Magyarország vigyázzban várja Putyint, és vállát vonogatva nyugtázza, hogy a maffia feje saját bevallása szerint épphogy megél a keresetéből. Mi is tudjuk, hogy lopja a pokrócot, könyvet, jövőt, sőt még a múltat is. De nem értjük már, miért kellene emiatt hőbörögni.
Románvicceken nőttem fel, amelyek arról szóltak, hogy milyen szegények és nyomorultak ők. Általános iskolásként nem tudtuk, mi az a kultúrfölény, de éreztük. Ideje megtanulni, milyen érzés a másik végén. Aztán azt, hogy merre van az utca.
